Rész, Fejezet

 1   1,  9  |       futottam a világnak. Lábaim reszkettek, fejem zúgott, azt hittem,
 2   1,  15 |          haragjával, ajkszegletei reszkettek, s tekintete vészjósló volt.~
 3   1,  22 |           lett, mint a fal, ajkai reszkettek, a vér mind a szívére tódult.
 4   1,  23 |         csöppnyi libák összebújva reszkettek, eperevéstõl maszatos pofácskáikon
 5   1,  23 |          megvörösödött a nyaka és reszkettek orrcimpái, fiatalosan ugrott
 6  II,  5  |            fogai vacogtak, tagjai reszkettek. Végre nem tagadhatta, hogy
 7  II,  7  |          a szenvedély. Míg tagjai reszkettek a hidegtõl s teste annyira
 8  II,  126|  plébániára ment. Apró szemei nem reszkettek ugyan a félelemtõl, sem
 9  II,  126|       fénylett, s ajkai csöndesen reszkettek.~- Én uram, én istenem,
10 III,  11 |         fojtott hangon, és tagjai reszkettek.~- Nézze ni, ott, ahol az
11 III,  46 |          e rettenetes gondolatra. Reszkettek, amint megfogták egymás
12 III,  94 |       hajladoztak, az ablaktáblák reszkettek.~A szépasszony ottbenn levetkõzõdött
13  IV,  10 | szórakozottan, s ujjai még mindig reszkettek. Forgatta, sokáig forgatta,
14  IV,  30 |        kiáltá a királyné és ajkai reszkettek a dühtõl. - Kettõt egyszerre!