Rész, Fejezet

 1   1,  11 |                 Az csak pletyka - hadarta rekedten.~- Én magam hallottam ma,
 2   1,  13 |                  Sipcirica utána kiáltott rekedten:~- Keresztapa, keresztapa,
 3   1,  18 |               menet a lépcsõkön kiáltozta rekedten:~- Majd meglátod, meglátod!~
 4   1,  23 |               vissza!… ~- Mit? - hörögtem rekedten, fázékonyan.~- A levelemet -
 5   1,  28 |              alszik - motyogta Szlebenits rekedten, gyámoltalanul. - Mit tegyünk?~
 6  II,  5  |              menjünk - szólott Ezékiel úr rekedten. - Akkor ér az ember valamit,
 7  II,  57 |                     Hollá, Hohn! - kiáltá rekedten, hosszú kezét messzirõl
 8  II,  129|                 Én nyitottam ki - suttogá rekedten, erõlködve - szegény kicsiny -,
 9  II,  133| hajdú-strázsamester.~- Én vagyok - kiáltá rekedten Szõcs János.~- Miféle én?~-
10 III,  59 |               padló.~- Hát az van - mondá rekedten, de mégis alázatos szelídséggel -,
11 III,  127|              utánam a színházhoz - mondám rekedten. - De ne mindjárt, majd
12 III,  146|            mellére.~- Meghalok - suttogta rekedten, szürke szemeit kísértetiesen
13  IV,  1  |                    Én… - feleltem tompán, rekedten. - Nem érek rá, kérem a
14  IV,  61 |              dolog - vágtam közbe tompán, rekedten, érezve, hogy rajtam is