Rész, Fejezet

 1   1,  17|        fõbírót, Hertely József és Pawlovszky Kristóf esküdteket, akik
 2   1,  17|           végre azt indítványozta Pawlovszky Kristóf:~- Hívassuk el a
 3   1,  17|        Mit szól hozzá, komámuram?~Pawlovszky Kristóf uram kevés szavú
 4   1,  17| katekizmusból, hogy az ott nincs.~Pawlovszky Kristóf nem állhatta tovább.
 5   1,  17|           Csodálatos - jegyzé meg Pawlovszky Kristóf. - Meghízott.~-
 6   1,  17|         hízott meg? - pattant fel Pawlovszky. - Hát vak kegyelmed? Hiszen
 7   1,  17|       megnézték néhányan s miután Pawlovszky uram állította, már pedig
 8   1,  17|         uram állította, már pedig Pawlovszky uram nem bolond ember, sok
 9   1,  17|   tanácstalanságban egyet gondolt Pawlovszky Kristóf uram s fölsietett
10   1,  17|          hozzá!~Több szót se várt Pawlovszky, mindjárt másnap elindulának
11   1,  17|          abba járunk most - szólt Pawlovszky.~- Tudom, fiam. Bár abba
12   1,  17|        Megértettétek? Elmehettek!~Pawlovszky uram bólintott a fejével. »
13   1,  17|  nagyobbat is elreferálták legott Pawlovszky uraimék a kormányzónak,
14   1,  17|          egyiket bornyastól. Maga Pawlovszky uram volt a násznagy, amikoron