Rész, Fejezet

 1   1,  11 |       vagy Samu.) Csinos horgas orrú, kék szemû ember volt, magas,
 2   1,  13 |    nyilván a felolvasónõ, fitos orrú, pikáns arcú, aki csak most
 3   1,  17 |  bársony dolmányt viselt, tompa orrú, úrias csizmát és fekete
 4   1,  23 | vénasszony, sovány arcú, hosszú orrú, s így suttog ajkára illesztett
 5   1,  24 |    született hajlamok, a hegyes orrú cipõk perifériájába, a dzsentri-kaszinóba.~
 6   1,  29 |         mondott a csinos, fitos orrú szõke leányzónak, aki nyoszolyóleány
 7  II,  16 |         csúfolta; köpcös, pisze orrú egyéniség, csizmába gyûrt
 8  II,  50 |     ízléséhez képest szép pisze orrú hölgyecskék felfedezését
 9  II,  50 |       két halvány arcú és pisze orrú kedves leányka jött elébe.
10  II,  74 |         követi vala, csupa nagy orrú szépség került volna Párizsba
11  II,  74 |      miért? - kérdé a nagyobbik orrú Pulszky.~Angolunk egy fáradt
12  IV,  18 |     Csutorás István, az a veres orrú vastag ember, aki a Keresztelõ
13  IV,  148|         bölcselkedett egy tömpe orrú nyurga. - Honnan késünk
14  IV,  148|        a lovaikra, csak a tömpe orrú nem (akit »diák«-nak szólítottak