Rész, Fejezet

 1   1,  12 |    pislogott.~- Írjad diák, írjad - nyöszörögte a haldokló, minden erejét
 2   1,  13 |      tányéromat!~- Ah! Jahodovska - nyöszörögte Druzsba halkan, szaggatottan,
 3   1,  13 |             frissítõt?~- Köszönöm - nyöszörögte Druzsba úr, még mindig zsibbadtan
 4   1,  20 |  szemrehányó mondatot, aztán halkan nyöszörögte feleletül:~- Az vagyok,
 5   1,  23 |             s dühtõl remegõ ajakkal nyöszörögte:~- Ti még mind éltek és
 6   1,  27 |            törtek ki.~- Végem van - nyöszörögte -, mindjárt meghalok, az
 7   1,  31 |         egész.~- Éreztem, éreztem - nyöszörögte a nagyapó szívet tépõ hangon -,
 8   1,  32 |               Becsületemre mondom - nyöszörögte.~- Rendben vagyunk - mondá
 9   1,  34 |             igaz?~- Belátom, uram - nyöszörögte Apró, fázékonyan összehúzva
10   1,  35 | teremtmények között. Az ember addig nyöszörögte, hogy így, úgy nem igazság,
11  IV,  61 |      szeretne.~- Hasztalan minden - nyöszörögte -, a szerencsétlen arcom
12  IV,  62 |           meg.~- Ne tegyen tönkre - nyöszörögte. - Családos, gyermekes ember
13  IV,  100|            Van-e erre valami mód? - nyöszörögte félénken.~- Ó, igen, van
14  IV,  152|        tüstént, mert…~- Nem tudom - nyöszörögte az öreg írnok.~Felugrottam