Rész, Fejezet

 1   1,  17|     dolognak.~A rendõrfõnök, Nowogradszky Péter, mindjárt a palotából
 2   1,  17| kiolvasta az aranyokat. Mire Nowogradszky elkezdte azokat egyenkint
 3   1,  17|     mint hétszáz - ellenveté Nowogradszky.~- Nos, akkor a többit egyszerûen
 4   1,  17|     ön igazi aranyakat stb.«~Nowogradszky pedig még aznap két titkos
 5   1,  17|     pertut« is elhagyta gróf Nowogradszky, szokott fitymáló orrhangját
 6   1,  17|   ide a föld alá…~Az élelmes Nowogradszky megsúgta bizalmasan a fejedelemasszonynak,
 7   1,  17|   halkan, jelentõségteljesen Nowogradszky.~A király fölhörpintett
 8   1,  17|      megtudni a történteket.~Nowogradszky mosolyogva válaszolt a király
 9   1,  17|      beszélni, ilyen helyen…~Nowogradszky önkénytelenül felkiáltott:~-
10   1,  17|      adtam ki. Ugyan menjen, Nowogradszky, és tudja meg.~A rendõrfõnök
11   1,  17|  Mindennapi történet - szólt Nowogradszky ásítva.~- Különben az alma
12   1,  17|   sorban egy emelvényen gróf Nowogradszky, Lubomirszky Tivadar sztarosztával
13   1,  17|   felé, ahonnan a hang jött.~Nowogradszky megrántotta a sztaroszta
14   1,  17| Csernyiczky Mihály - felelte Nowogradszky.~- Soha életemben ilyen