Rész, Fejezet

 1   1,  9  |        nyugalommal hangzottak. Megijedtem s nem mertem elutasítani.
 2   1,  15 |      is haragudj rám, hogy úgy megijedtem tõled. De látod, aranyom,
 3   1,  31 |      hogy csupa illat? Eleinte megijedtem, hogy talán a búzánk dohosodott
 4  II,  2  |      polgártárs; pedig már-már megijedtem, hogy napóleonista.~- Nem
 5  II,  7  |      fejem szédült el kissé... megijedtem...~- Én is! - viszonzá Mády. -
 6  II,  17 |     akartam - és mégis annyira megijedtem tõle. Hirtelen a takaró
 7  II,  21 |         Semmi... semmi, nagyon megijedtem, valami rögre léptem...~-
 8  II,  71 |        az én irományaim.~És én megijedtem e kísértettõl, mely magát
 9  II,  78 |    tisztelt olvasóim, mennyire megijedtem a múl napokban Budapesten,
10 III,  1  |  Képzelhetik kendtek, mennyire megijedtem tõle eleinte. Tejet kért
11 III,  84 |    Megállj kis imposztor! Hogy megijedtem miatta…~- Én pedig sokért
12  IV,  97 |       másnap se jött. Most már megijedtem, s legott bejelentém a tanároknak
13  IV,  121| osztályú étteremben esznek?~Én megijedtem, de Herke János megfelelt
14  IV,  151|       becsületes.~Határozottan megijedtem, mert a legcudarabb betegség.