Rész, Fejezet

 1   1,  3  |         elfogott a félelem, mikor meggondoltam, hogy olyan nagy úrral esik
 2   1,  10 |           hogy: »Hallod-e Záhony, meggondoltam magam az éjjel, megnézem
 3   1,  25 |       Történt valami?~- Nem. Csak meggondoltam. Sok nekem három mágnás.
 4   1,  31 | verejtékgyöngyökkel a homlokán.~- Meggondoltam a dolgot, kántor úr - szólt
 5  II,  24 |            Jöjj közelebb, Aladár. Meggondoltam a dolgot. Az elébb félre
 6  II,  34 |   bántottam, mint - anélkül, hogy meggondoltam volna - a házinyulat, majmot
 7  II,  72 |       követ az ellenkezõje. Uram, meggondoltam a dolgot: én önnek adom
 8  II,  95 |           Meglátogatni jöttem, de meggondoltam magam, nem hagyom itt többé;
 9  II,  109|   Gondolja meg, hogy...~- Mindent meggondoltam. És csak azt sajnálom, hogy
10  II,  123|        nélkül lenni nagy dolog.~- Meggondoltam, nagyságos uram. Megyek
11 III,  87 |      hajszálam ég felé meredt, ha meggondoltam, hogy ugyan hol vehettem
12 III,  95 |       valóságos láz fogott el, ha meggondoltam, hogy nem az enyém és sohasem
13  IV,  59 |          Egy Bíró Imre! Huh, huh! Meggondoltam magam, excellenc!~- Mit
14  IV,  95 |    gondold meg, mit cselekszel!~- Meggondoltam. Légy türelemmel. Húszéves