Rész, Fejezet

 1   1,  20 | piszmogtak. Egy földbirtokos a lovait meg a hintaját adta föl,
 2   1,  24 |        nem tudva, nem ösmeri a lovait! A tornác legfelsõ garádicsán
 3   1,  32 |     nem barátkozik vele - és a lovait is odaadta! Hogy álljon
 4   1,  33 |       maga tartotta el a saját lovait.~*~Az elszegényedett rokonoknak
 5  II,  7  |       a huszárja livréjét és a lovait, dicsérték a fõszolgabíró
 6  II,  51 |  mozdulatát szolgasereg leste, lovait hercegek irigyelték, kedveseért
 7 III,  2  |         csûre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények.~
 8 III,  5  |         csûre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények.
 9 III,  8  |  elszéled az istállókba Renzék lovait megbámulni, a másik része
10  IV,  97 |     megeresztette az apostolok lovait. Hopp, hopp! Még ugrott
11  IV,  137|       gondolat, hogy a császár lovait én tartsam kosztban. S ezek
12  IV,  146|       hangosan csapkodta meg a lovait.~- Hahó! hó! - ugrott eleibe
13  IV,  152|     Lizl«-nak szólította meg a lovait. Geh, Fuchs! Geh, Lizl!
14  IV,  152|   disznótorokon), meglassítá a lovait ezen a helyen s odafordítá