Rész, Fejezet

 1   1,  5  |            nemes ember még akkor is lépjen, amikor áll.~A nemes embernek
 2   1,  9  | nevelõ-házból egyszerre az oltárhoz lépjen.~- Öntõl függ az? - kérdém
 3   1,  12 |           ki köztetek a legerõsebb. Lépjen elõ!~Ha a gyõzõk között
 4   1,  13 |           fogakba. Ide csak a poéta lépjen be, aki a velencei tükörhöz
 5   1,  15 |            Hippolyt fiam - szólt -, lépjen elõ!~- Minek? - kérdé az
 6   1,  31 |             se tudta, melyik lábára lépjen, maga utána topogott, mint
 7  II,  7  |             Azt sem tudja már, hová lépjen a büszkeségtõl; képzeletében
 8  II,  7  |           egészen mellé lépve.~- Ne lépjen közelebb, kisasszony, az
 9  II,  7  |             hanem nyíltan és bátran lépjen fel apja elõtt.~- Melániám!
10  II,  26 |       igazgatta, merre jöjjön, hova lépjen.~A zsidó tekintete különben
11  II,  120|              Aki katona akar lenni, lépjen ki.~Senki sem mozdult. Csupán
12 III,  96 |           is itt van rá az alkalom. Lépjen fel a kerületünkben. Úgysem
13 III,  148|             küldött Doroginak, hogy lépjen vissza: ne engedje tovább
14 III,  148|       roskadt le egy karosszékbe.~- Lépjen fel függetlenséginek.~-