Rész, Fejezet

 1 III,  70|           hogy megfojthatta volna.~Laucsik, az elhíresült vizsgálóbíró
 2 III,  70|        szép asszony lelkem! - mond Laucsik hanyagul felpillantva. -
 3 III,  70|             A Fodor János? - szólt Laucsik csodálkozva. - Bizony nem
 4 III,  70|            kérem alássan - szólt a Laucsik szobájába nyitva.~- Eljött?
 5 III,  70|            ki rendelte be? - kezdé Laucsik idegenül tekintve rá.~-
 6 III,  70|           urához jött el? - hebegé Laucsik csodálkozó szemeket vágva. -
 7 III,  70|            ezt nem hagyom annyiba!~Laucsik csengetett. A belépõ hivatalszolgának
 8 III,  70|            mondjon! - mennydörgött Laucsik haragosan.~- Bocsássa meg,
 9 III,  70| elfelejtettem… Kiment az eszembõl.~Laucsik most már nagy méregbe jött.
10 III,  70|      uramnál.~- Ha így van - szólt Laucsik nyájasan -, nekem semmi
11 III,  70|            napig jól használta fel Laucsik az idejét.~Vallatás közben
12 III,  70|   szégyenbe marad a tekintetes úr.~Laucsik gúnyosan kacagott fel erre,
13 III,  70|           ott volt a szép asszony. Laucsik megtartotta szavát. A betyárt
14 III,  70|           beszélek én már.~Mialatt Laucsik hirtelen papírt vett, még