Rész, Fejezet

 1   1,  12 |   majd megsegít az istenke.~A kisfiú tágra nyitotta szürke szemeit.~-
 2  II,  33 | figyelmét egy keservesen síró kisfiú vonta magára. Kérdésére,
 3  II,  66 | decemberi nap volt, midőn egy kisfiú a meredek hóval ellepett
 4  II,  66 |      vezéreltetve lépett be a kisfiú a temetõbe. - Egy ideig
 5  II,  66 | alkalmas az imádkozásra. De a kisfiú jobban szeretett volna most
 6  II,  66 |      mély bánat szállta meg a kisfiú szívét. Reménysége csökkent,
 7  II,  66 |    szakítá félbe az angyalt a kisfiú.~- Mert nem érdemesek mindjárt
 8  II,  66 |       is, közel van hozzád.~A kisfiú most visszafojtá lélegzetét,
 9  II,  115|     Aztán könyörtelenek is. A kisfiú csak tûrte egy darabig,
10  II,  115|   vigyáznak a portékájukra.~A kisfiú szeme szikrákat hányt a
11  II,  115|  teszi azt, akin erõt vett. A kisfiú elhatározta, hogy megkerüli
12 III,  132|  voltam, uram, de alkalmasint kisfiú koromban lehettem ott…~-
13  IV,  15 |    HALÁL UTÁN~1885~Még nagyon kisfiú voltam, mikor az elsõ megyei
14  IV,  100|        ha a nagyapám vagy.«~A kisfiú éppen ebben a pillanatban