Rész, Fejezet

 1   1,  3  |    beszélyekben szokás - éppen azért kimondom az igazat, hogy midõn Péter
 2   1,  3  |            mint az imádság, s bátran kimondom, ha mindjárt agyonbotlik
 3   1,  23 |              és megérdemelte volna - kimondom, ha már a nyelvemen van -,
 4   1,  34 |             lesz a feleséged. Aperte kimondom. Van a világon elég leány.~
 5  II,  113|         Aztán... aztán... itt állok, kimondom az igazat - szólt az öregúr
 6 III,  24 |             Amely vászonszemélyre én kimondom, hogy szép, hát abban ugyan
 7 III,  25 |                 Mert, mert… hát csak kimondom,… azaz, hogy azért sem mondom
 8 III,  54 |              egy kissé… bocsánat, ha kimondom, hogy ön egy kissé ostoba.~
 9 III,  64 |       észjárásához… hanem - már csak kimondom - hasonlít biz az Peresziné
10 III,  71 | leghihetetlenebb, uram bocsáss, hogy kimondom, ott láttam az égi processzióban
11  IV,  25 |              úr által cáfolva, tehát kimondom a többség véleményét, hogy
12  IV,  43 |      Ellennézetek nem lévén, ezennel kimondom a határozatot, hogy az iskola-indítvány
13  IV,  46 |          Egyen meg engem a kutya, ha kimondom.~- De megteszed?~- Egyen
14  IV,  46 |          Stevó. Ha te restelled, hát kimondom most már én: úgy értjük