Rész, Fejezet

 1   1,  8  |           most már rád ismerek - kiáltottam föl, szívem nagyot dobbant,
 2   1,  9  |         meg, öld meg!«~…Megölöm! kiáltottam fel, s a tiszttartó tölténytáskáját
 3   1,  24 |     igazán fejedelmi gondolat! - kiáltottam föl, egészen belemelegedve
 4  II,  15 |         lenyelte.~- Gute Nakt! - kiáltottam utána, mikor láttam, hogy
 5  II,  85 |       alvópárnája bélelve.~El is kiáltottam torkom szakadtából:~- Bevettem
 6 III,  45 |   gyeplõt tartva s még utánuk is kiáltottam:~- Ne soká maradjanak, Filcsik
 7 III,  50 | Visszafordultam s harsány hangon kiáltottam:~- Viki, Viki! Pá, pá, kis
 8 III,  60 |    bundáját.~- Az én bundámat! - kiáltottam. - Kisasszony, ez rettenetes!~
 9 III,  128|         Hollá, van itt valaki? - kiáltottam.~Senki sem felelt. Az eperfa-gallyak
10  IV,  41 |         megvan a számtartó is? - kiáltottam fel.~- Meg.~- És nem szólt
11  IV,  79 |     tekintetes karok és rendek - kiáltottam közbe -, hiszen õ csinálta
12  IV,  117|         áll.~- Bolond állapot! - kiáltottam fel kacagva. - Csakhogy
13  IV,  140|    istenért, miért nem viseli? - kiáltottam föl.~Végtelen közönyösséggel
14  IV,  152|           bár nem látom.~- Ejh - kiáltottam fel keserûen -, hibáztam,