Rész, Fejezet

 1   1,  5 |      írni, kénytelen lennék az öregapám bundájáról ereszteni meg
 2   1,  9 | méltatlankodva. - Hiszen az én öregapám volt!~- Igaz, fiam… tökéletesen
 3   1,  14|         jó madár. Hát akkor az öregapám szúrta le az imént a temetõ
 4   1,  23|        SZOMSZÉDOK ÉS A HADNAGY~Öregapám egész héten pipázott és
 5   1,  23|        adta! - fakadt ki az én öregapám. - Bízd te csak a dolgot
 6   1,  23|       is, azért az mégis búza.~Öregapám kedvelte Prakovszkyt; mindég
 7   1,  23|      prédikáció alatt, hogy az öregapám látván a kimelegedett arcomat,
 8   1,  23|      az ördög - sopánkodott az öregapám -, most már nem mehetünk
 9   1,  23|      szaladtunk a tag felé. Az öregapám káromkodott, mint az esõ,
10   1,  23|      hazaindultunk, s mikor az öregapám szürke bekecse kibukkant
11   1,  23|    ettõl, s nem várván be, míg öregapám bekapcsolja a könyvet, zsebre
12   1,  28|       mit hoztál?~- Semmi jót, öregapám, semmi jót. Katalin asszony
13  II,  5 |       a szérû mögött, nekem az öregapám is hintóban járt, kastélyban
14  II,  48|      tartván, hogy ha az apám, öregapám is így csinálta ezt vagy
15  II,  95|    hiszen te azt mondtad, édes öregapám - szólt a lidércke, a kisebbik
16 III,  1 |          Hiszen az én tulajdon öregapám volt!~- Igaz, fiam… tökéletesen