Rész, Fejezet

 1 III,  139|                szedõnek tartották Jánost (Grubics János a neve,) igen becsületes
 2 III,  139|          Teringette… szép emlékei vannak. Grubics nagy ember! Akárhányszor
 3 III,  139|           miniszterekrõl csak úgy beszélt Grubics, mintha méltóságán alul
 4 III,  139|                  unta el:~No, hát jól van Grubics János - gondolá magában
 5 III,  139|                 lássuk, mire mégysz vele?~Grubics egy napon pénztárcát talált
 6 III,  139|                 számít rá.~No, az elsült. Grubics 100 ezer forintot nyert
 7 III,  139|                 hadd mulassanak a betûk!…~Grubics most természetesen úr lett,
 8 III,  139|                  pertu lett vele. S mikor Grubics kijelentette abbeli vágyát,
 9 III,  139|          szedõ-személyzetet. Másnap aztán Grubics még nagyobb ebédet adott
10 III,  139|           tiszteletére.~Az asztalfõn maga Grubics ült, finom szalonruhában,
11 III,  139|                nem rossz idea a gazdától!~Grubics úr másnap elutazott Párizsba.
12 III,  139|                  Hát persze mulat a derék Grubics János!~A hetvenes évek vége
13 III,  139| Guttenberg-rokkban? Nini, nini, hisz ez a Grubics János!~Õ volt, ott állt
14 III,  139|                 nagy álmélkodva:~- Ön az, Grubics úr?~- Én vagyok, kérem -