Rész, Fejezet

 1   1,  15|     oroszlán, bárány amúgy, és Fulvio Nelluno, a legszebb tartású,
 2   1,  15|       mi lesz a vége - felelte Fulvio - a magyarok nem hiszem,
 3   1,  15|      derekát?~- Meghiszem azt, Fulvio. Nem kicsi dolog az, ha
 4   1,  15|  mindnyájan Mátyásra gondolva; Fulvio mondá is egyszer mintegy
 5   1,  15|     istenre mondom, hogy igaz.~Fulvio tréfásan mondá:~- No hát
 6   1,  15|       Ez csodálatos! - hebegte Fulvio minden idegében megremegve.~-
 7   1,  15|   mondd meg, gyermekem - kérdé Fulvio -, ki vagy te voltaképpen?~-
 8   1,  15| vezetett ide az a fiú? - kérdé Fulvio nagy figyelemmel.~- Az öcsémmel
 9   1,  15|      De már nem sokáig - szólt Fulvio lovag, az úti-marsall -
10   1,  15|         Abba bele nem egyezem.~Fulvio ellenkezéséhez csatlakozott
11   1,  15|       és önérzet.~Jobboldalról Fulvio és Angelo mentek mellette
12   1,  15|    kereste, Angelo Colonnát és Fulvio Nellunót, kiket az asztal
13   1,  15|        lehetett volna hallani.~Fulvio szólni akart, a királyné
14   1,  15|        villámcsapás - folytatá Fulvio -, midõn leérkezett a királyi