Rész, Fejezet

 1   1,  12 |  bársonyruhás apródokat, majd a falra tévedt, hol az asztalfõn
 2   1,  18 | világosság odacsapódott a túlsó falra, s a meglepetésben Mihály
 3   1,  18 |        elhallgatott, elbámult a falra, mintha a falból lépkednének
 4  II,  17 |       úr.~- Kétségkívül, hogy a falra akaszd...~- Igen, mégpedig
 5  II,  26 |       uram füle mellett, mint a falra hányt borsó; nem sokat hederített
 6  II,  34 |    hulla légkönegfolyadékával a falra, mint láttam, leábrázolták.~
 7  II,  123|       megbírhatott. Odaborult a falra és sírt keservesen, mint
 8 III,  1  |         egyetlen hajszáladnak a falra vetett tûnõ árnyékát… Meg
 9 III,  56 |         önkénytelenül odaírta a falra: Molnár Anna - és még egyszer:
10 III,  60 |         Sötét árnyékot vetett a falra, s ez az árnyék olyan fölséges
11 III,  60 |  Ugyanazt az árnyékot vetette a falra, amit otthon nálam, de most
12  IV,  96 |         építi a fészkét kívül a falra, hanem belül a szobában
13  IV,  121|    mereven gondolkozva bámult a falra órák hosszáig. Nem is igen
14  IV,  124|    Házban?~De nem jó az ördögöt falra festeni, mert az akárhol