Rész, Fejezet

 1   1,  11 |       élsz.~Letérdelt mellé, úgy esengett neki:~- Nézz rám csak még
 2   1,  14 |     legalább mondd meg, miért? - esengett Marosini. - Nem jól érzed
 3   1,  16 |       Tegyen ítéletet felséged - esengett az eltûnt férj testvére,
 4   1,  34 |       menyasszonya.~- Engedjen - esengett - legalább egy kis idõt
 5  II,  24 |       egyébre nincs szükségünk - esengett Aladár.~- De már azt a bolondot
 6  II,  38 |           Oh, mondd el édesapa - esengett Margit is -, hátha megértjük.~-
 7  II,  60 | lerogyott.~- Kegyelem, grófnõ! - esengett összetett kezekkel.~- Dobjátok
 8  II,  60 |       Anyám, végy magadhoz!«~Így esengett, így zokogott a szenvedõ
 9  II,  61 |         anya szívszaggató hangon esengett, hogy tûrjék meg ott gyermeke
10 III,  115|   Bocsásson bennünket szabadon - esengett halkan.~- Ej, szép leány,
11  IV,  52 |      finom lepelbe burkolózik? - esengett Károly.~(Oh, te mennyei
12  IV,  85 |      festett, s melyhez most így esengett, kezeit tördelve:~- Oh kedvesem,
13  IV,  101|          akarsz.~- Bocsáss meg - esengett a fiú szívszaggató hangon -,
14  IV,  127|       adok érte, amennyit nyom - esengett a bég.~- Elég aranyam van.~-