Rész, Fejezet

 1   1,  15 |         gyerek lesz valamikor«, - dohogta magában Angelo.)~A páter
 2   1,  15 |         érsek.~- Meg van õrülve - dohogta a király.~De e pillanatban
 3   1,  16 |         apjával.~- Canis mater! - dohogta az öreg, s minden hajaszála
 4   1,  18 |         azon én nem csodálkozom - dohogta Körmöczy. - Az öreg így
 5   1,  24 |           aki kiadott, fejvakarva dohogta: »Melyik vízben fúljak meg?« (
 6   1,  25 |              Az isten verje meg - dohogta elkeseredve. - Hogy tudott
 7   1,  26 |            Irigy kutyák vagytok - dohogta.~Fölpattant most nemes vetélkedéssel
 8   1,  26 |        majd te iszod meg a levét, dohogta. De a hivatalszoba üres
 9   1,  27 | megvizsgálta a fegyvert s magában dohogta:~- Szörnyen érdekes. Mondhatom,
10   1,  32 |            Õ maga is szép ember - dohogta a báró -, jól tette, hogy
11   1,  34 |           ki kellene doboltatni - dohogta Lõrinc, miközben maga is
12 III,  45 |        hátulsó fele.~- Nagy baj - dohogta fejét vakarva. - Megroppant
13  IV,  142|          a Plutó lábát!… Dõreség! dohogta Klamarik úr ezerszer egy
14  IV,  146|           csak énvelem történik - dohogta keserûen. - Elszunnyadtam