Rész, Fejezet

 1   1,  23 |        agyam eltompult, gépiesen dadogtam:~- Igaz, igaz. De mégis
 2   1,  26 |        verseiket?~- A verseket - dadogtam, és a szájam bambán, tehetetlenül
 3   1,  30 |         verseket?~- A verseket - dadogtam, és a szájam bambán, tehetetlenül
 4 III,  109|        Oh, hogy gondolhatjátok - dadogtam elpirulva. De lassan mindinkább
 5 III,  109|            Hogy lehetséges az? - dadogtam elsápadva, s villámhirtelen
 6 III,  126|         körülbelül húsz forint - dadogtam majdnem ijedten.~- Itt van
 7  IV,  27 |      háznál.~- Nem tesz semmit - dadogtam fogvacogva.~- Kihez van
 8  IV,  73 |          Cassagnac volt.~»Uram - dadogtam némi zavarral -, engedje,
 9  IV,  100|          izgatottan.~- Hozzám? - dadogtam. - Hisz már ki van nyomva,
10  IV,  121|             A bolondokházából? - dadogtam elsápadva. - És mi volt
11  IV,  132|          De hisz az lehetetlen - dadogtam elfogódva.~A polgármester
12  IV,  132| polgármester.~- Lehetetlenség! - dadogtam elsápadva.~- Behajthatóság
13  IV,  147|        vetve magamra, fogvacogva dadogtam:~- Dicsértessék a Jézus
14  IV,  152|        mögött.~- Az lehetetlen - dadogtam -, ki beszélne ilyesmit,