Rész, Fejezet

 1   1,  3 |             apró öreg úr meglóbázta botját maga körül, alkalmasint
 2   1,  9 |              felugrik, s ott hagyva botját is, ott hagyván az ugaron
 3   1,  18|             a fejével, s felkapva a botját, kifelé sietett, még kezet
 4   1,  23|      végzett volt és csak rám várt, botját, kalapját a kezében tartva.~-
 5   1,  28|          nézesz engem, huh! -… és a botját utána hagyította, hogy az
 6   1,  28|        megint gyöngéd lett, s míg a botját kereste a sötétben, megeredt
 7   1,  28| elbúcsúzzunk. Szlebenits megtalálta botját, és lanyhán, gépiesen nyújtott
 8   1,  31|          sem vette a kalapot, sem a botját nem tette le, csak úgy fölületesen
 9  II,  7 |             úr elõkereste sapkáját, botját és ürügyül hozva valami
10 III,  1 |         sóhajt fel s szilajan vágja botját a nyáj közé, melytõl az
11 III,  18|          kosár« mögé. Még a Gergely botját is elvitték.~Elképzelni
12 III,  18|            faggatta Gergely a saját botját, de csak nem felelt, mit
13 III,  65|            parthoz értünk, beszúrta botját a homokba és rákönyökölt,
14  IV,  97|        fejébõl a gõzt; vette kampós botját, a tarisznyáját, elment -