Rész, Fejezet

 1   1,  1  |   másikához könny és mindnyájához átok van tapadva; elmondja, hogy
 2   1,  3  |          egy helyen áldás, másutt átok: a gyermekekbõl.~Most már
 3  II,  3  |      tegnap boldogság volt, az ma átok; aki tegnap király volt,
 4  II,  15 |       abban fenyegetés, szitok és átok összevissza. Nem adtam volna
 5  II,  31 |           többnyire rossz emberek átok következtében kõvé vált
 6  II,  99 |          panaszkodott Edithnek:~- Átok nehezül reám soha, sohasem
 7  II,  100| természetnek? Inkább tán egy örök átok. Mint a Verhovay golyója,
 8  II,  127|           panaszkodott Marinak:~- Átok nehezül reám... soha, sohasem
 9  II,  134|           lutheránus nagy urat.~- Átok reád, amiért az isten fiát
10  II,  134|      fakasszon...~Szörnyû volt az átok. Dühbe jött a nagy úr, és
11 III,  83 |     rémületes volt, mintha valami átok ülne minden kövecskéjén,
12  IV,  127|      püspöki zsinat ugyan egyházi átok alá vetette ezekért, de
13  IV,  127|        alá vetette ezekért, de az átok nemigen ártott neki: egész
14  IV,  127|          Miczbánné, egyszerre…~Az átok megfogta. Miczbánné hét