Rész, Fejezet

 1   1,  28|            Aladár! (Minden pincért Aladárnak szólított.)~- Mi volt, kérem
 2  II,  3 |       mondá halkabban, mintha csak Aladárnak szánta volna végszavát.~
 3  II,  3 |            hogy a ... feleségemen.~Aladárnak arcába szökkent a vére.~-
 4  II,  3 |            ilyeténképpen válaszolt Aladárnak:~- Köszönöm irántami jóakaratodat,
 5  II,  3 |       mosolygott s utána iramodván Aladárnak megfogta karjánál.~- Hahó,
 6  II,  9 |       törõdik õ egyikkel sem, csak Aladárnak jusson. Az az õ egész világa.~
 7  II,  9 |          pedig mint egy kis ördög.~Aladárnak azért tetszett, mert olyan
 8  II,  9 |            iszen igaza is lehetett Aladárnak.~A sorsnak semmi köze ahhoz,
 9  II,  9 |           a szívet ilyenné!«...~Az Aladárnak küldött kép alatt oda volt
10  II,  24|     mondanom, hogy ennek a szegény Aladárnak nagybátyja kvalifikált komisz
11  II,  24|          virágot hordott? Legalább Aladárnak mondta volna meg! Oh, minek
12  II,  24|         kötelessége lészen Kerecsy Aladárnak holtáig köszönni, ha a megyeháza
13  II,  24| díszebédeken, ünnepélyeken Kerecsy Aladárnak, ha azokon megjelennék,
14  II,  24|           tertio: Ha netán Kerecsy Aladárnak házasságából gyermekei lennének,