Rész, Fejezet

 1   1,  12 |   Kétszeresen megérdemli. Bakó üsse le a fejét.~Szerdára tûzték
 2   1,  19 |     inháberhez:~- No, most már üsse szét kegyelmed, ha tudja.~
 3   1,  23 |        ha éppen haragszol, hát üsse kõ, inkább neked hagyom
 4   1,  25 |       a két gentlemantenyér.~- Üsse szét, professzor uram!~Ezek
 5   1,  28 |     hatalmas öklét, hogy kupán üsse, de a pincér se volt rest,
 6  II,  4  |         Most már legyen szíves üsse földhöz a poharat is, hanem
 7 III,  56 | kegyelmed, Molnár uram, hát ne üsse bele kegyelmed az orrát,
 8 III,  142|       az eperfák számát, aztán üsse össze valahogy, de még ebben
 9  IV,  23 | felelte õ nyugodtan -, ámbátor üsse kõ, nem bánom a kisebbiket
10  IV,  64 |       világon, aki erre fel ne üsse a fejét.~- Hátha meg lehetne
11  IV,  78 | kímélje kend az ostort, vágja, üsse, úgy röpüljenek, mint a
12  IV,  133|     szólt hozzám:~- No, híres, üsse le azt a verebet, ha tudja.~
13  IV,  142|     föl mérgesen a bezirker. - Üsse meg a mennydörgõs mennykõ