Rész, Fejezet

 1   1,  16 |       fel az ítélet a királyhoz. Tihanyi Tamás udvari konziliárius
 2   1,  16 |         s amint fölemlíté ebecki Tihanyi, hogy az elítélt Nagyiday
 3   1,  16 |    nevemben. Nem találja, kedves Tihanyi?~- Mély alázattal bátorkodom
 4   1,  16 |          jól meggondolom, kedves Tihanyi, az ellenkezõ állítás se
 5   1,  16 |          hónap. Mit gondol, édes Tihanyi?~Nem gondolt az semmit.
 6  II,  25 |         jött nagy lihegve felénk Tihanyi Miklós, már messzirõl kiáltva:~-
 7  II,  134|            IV. HÉT FONT EMBERHÚS~Tihanyi temesi gróf, fõszolgabíró
 8  II,  134|   összetört. Dühbe jött a fiatal Tihanyi s rákiált a hajdúra.~- András!~-
 9  II,  134|           Te nyomorult! - kiáltá Tihanyi. - Hát neked több az isten,
10  II,  134| bolondéria ez! - tûnõdik magában Tihanyi. - Kocsis, állj meg, hadd
11  II,  134|         magához a császárhoz is.~Tihanyi, amint megérezte, hogy baj
12  II,  134|         midõn hosszú évek múlva, Tihanyi mint temesi gróf tért vissza
13 III,  99 |  kenyérért adott oda két falut a Tihanyi nemzetségnek. Szóról szóra