1-500 | 501-531
Rész, Fejezet
1 1, 1 | Istenem! Kend nem szeret engem.~- Verjen meg az igazságos
2 1, 1 | fogok gondolni mindig. Isten engem úgy segéljen.~Egy forró
3 1, 2 | pattant föl az ügyvéd. - Engem nem tesz bolonddá! Hamar
4 1, 2 | nem bízom magamban. Értesz engem? Nagyon, nagyon szép…~-
5 1, 3 | Tekints le rám! Oh, szánj meg engem!« és volt benne eget káromló
6 1, 3 | felõle, az keressen fel engem naponkint reggeli 5 órától
7 1, 3 | ha meg nem sérteném?~- Engem meg Szent-Tamássy Miklósnak
8 1, 3 | elestem… Nagyságod megtanított engem másodszor élni. Megtanított
9 1, 3 | fogok. Ha elestem, hagyjon engem a magam erejébõl felkelni.
10 1, 4 | pipámmal. Mit érdekel az engem, micsoda utakon jár, vagy
11 1, 4 | Tudtom és akaratom nélkül?~- Engem a verestollas párt léptetett
12 1, 4 | zászlója alá indulok. Aki engem követ, áldja meg az isten!~...~
13 1, 5 | mindnyájan összebeszéltetek, hogy engem gúnyoljatok. Hogy mered
14 1, 8 | falak repedésein fölülrõl, s engem zsibbasztó édes lankadtság
15 1, 8 | a szándék, hogy elhagysz engem, visszavonulsz a nyilvános
16 1, 8 | Hát akkor hogy fogsz engem segíteni, ha nem leszel
17 1, 9 | nem aljas.~- Te nem fogsz engem megcsalni.~A rabló kezét
18 1, 9 | nem tartoztam hozzájok.~- Engem el nem bolondítasz, kedves
19 1, 9 | drága puskaport. Nem fog engem a golyó, édes Gyurka fiam.
20 1, 9 | zsivány lenni, hogy a bácsi engem is vallatna.~Ezen aztán
21 1, 9 | Kit keres kend, öregapó. Engem ugye? Mi járatban van kend?~-
22 1, 9 | ugrott fel Bornemisza, engem hirtelen lerázva a térdérõl -
23 1, 9 | legjobban megy… Ön bemutat engem, mint a gróf barátját, ki
24 1, 9 | mintha mondaná: »te hoztál engem ide, tied az érdem, a dicsõség
25 1, 9 | hála istennek«, mikor engem valaki tönkre tesz. Ilyen
26 1, 9 | ön kedves Krupicsek úr, engem meg akarnak ölni. Bennem
27 1, 9 | hiszem, nem tartanának engem bûnösnek.~Boriska gyámatyja
28 1, 9 | hallgatva azt sem, hogy egyedül engem szeret. Sokáig elbeszélgettünk.
29 1, 9 | szabadulni azon gondolattól, hogy engem akar megölni… Hah, tehát
30 1, 9 | úr, igazságtalanul vádol engem. Az eszmét ön érlelte meg
31 1, 9 | feltétel alatt, ha hagy engem intézkedni, kideríteni ezen
32 1, 9 | nem aljas.~- Te nem fogsz engem megcsalni!~A rabló kezét
33 1, 9 | nem tartozom hozzájuk.~- Engem el nem bolondítasz, kedves
34 1, 9 | fogyasztani a puskaport! Nem fog engem a golyó, édes Gyurka fiam.
35 1, 9 | zsivány lenni, hogy apa engem is vallatna.~Ezen aztán
36 1, 10 | Miska sajnálta:~- Vigyen el engem is magával, nagy jó uram!
37 1, 10 | zsivány lenni, hogy bácsi engem is vallatna.~Ezen aztán
38 1, 10 | kimondok, azt meg is teszem. Engem Graczának hínak, fiacskám.~-
39 1, 11 | sokat segíthetsz. Az alispán engem küldött ki, szeretném, ha
40 1, 11 | dühösen: »Minek néz kend engem? Hát én szoptassam ezt a
41 1, 11 | ne ess kétségbe, s hagyj engem cselekedni. Mindenekelõtt
42 1, 11 | ennyinek! Tempi passati. Engem már nem hajtanak a gerjedelmek.
43 1, 11 | izgatottan.~- Nem, nem, engem kíváncsivá tesz ez a párbeszéd!
44 1, 11 | tettek, kedves öregem!~- Nem engem - prüszkölt az öreg -, de
45 1, 11 | embereknél - felelte. - Engem õk még sohasem bántottak!~-
46 1, 11 | nem - sziszegte. - Hagyjon engem!~Fölugrott és a színke felé
47 1, 11 | itt vagyok. Pallos illet engem.~Sótony ránézett hosszan,
48 1, 11 | a következõ tanú.~Hanem engem érdekelt az originális alak,
49 1, 12 | tudósaival áll levelezésben. Ha engem nem akarnak hallgatni kegyelmetek,
50 1, 12 | uram; nem oda Buda! Nini, engem ugyan szépen megtett volna!
51 1, 12 | Õ csakugyan Bécsbe vitt engem, s csakhamar megszeretett.
52 1, 12 | Borzasztó dühre lobbant. Engem rögtön elfogtak, pedig isten
53 1, 12 | ahol vagyunk, legfeljebb engem érne örökös szemrehányás.«~
54 1, 12 | elmúlni hagyni, hogy a golyó engem meg nem vérez, inkább tovább
55 1, 12 | tréfásan, félig csodálkozva. - Engem éljeneznek kegyelmetek vagy
56 1, 13 | visszatért a kendõért.~- Ösmer ön engem? - kérdé a doktortól halkan,
57 1, 13 | figyelmeztetést. Ön tehát nem ösmer engem? Mindjárt gondoltam, mert
58 1, 13 | lüktetése az övé, a sipsiricáé. Engem boldoggá tett Manusek, mit
59 1, 13 | csakugyan csodálatos. És én, ami engem illet, Jahodovska… én, én
60 1, 13 | megteszem azt… Hiszen ért engem? Mondtam valamit, Jahodovska?~-
61 1, 13 | kezdett dobogni.~- Hagyjanak engem, nem érdemlem meg - folytatá
62 1, 13 | hívják. Az asszony tudja. Engem nem érdekel.~- Ön tehát
63 1, 13 | magukra maradtak - vezessen el engem most a kastélyba.~A fiatalember
64 1, 13 | föld alatt. Vezessen el engem a föld alatti úton.~A fiatal
65 1, 13 | se fogok elárulni. Isten engem úgy segéljen!~A fiatal mérnök
66 1, 13 | megmutatok önnek. Tessék engem követni. Nem kíván elõbb
67 1, 13 | tompán mondá:~- Csak hagyjon engem, keresztapa! Hasztalan volna
68 1, 13 | Oh, Kutorai, bár látna engem inkább halva.~Kutorai (késõbbi
69 1, 13 | hozna õexcellenciájára, ha engem pénteken fogadna.~Az idegen
70 1, 14 | nem láttam õt soha, se õ engem - arra esküszöm.~- Ne esküdj -
71 1, 14 | kiskorában, halálos ágyán engem nevezve ki gyámjául. Itt
72 1, 14 | Madonnára mondom nektek, hogy engem fognak itt nyakazni.«~A
73 1, 14 | megyek. Okom van rá; hagyj engem elbújdosni a világba.~-
74 1, 14 | fúlni.~- Azt már nem. Mert engem az immunitás véd, magát
75 1, 14 | Elutazott az éjjel valahova, s engem gyönyörûen felültetett.~
76 1, 14 | törvényszéknek az elnöke, bevett engem szolgának, hát abban. (Hogy
77 1, 14 | De hiszen nem is látsz engem.~- Elég nekem az ajkad,
78 1, 14 | ártatlan. Én vagyok a gyilkos. Engem végezzetek ki!~A meglepetés
79 1, 14 | menjen nõül Mártonhoz, ha engem szeret; boldogítsa a barátomat,
80 1, 15 | beszélj már annyit, mert Isten engem, egy kortyot sem hagyok
81 1, 15 | elvezetlek benneteket jó helyre«: engem idehozott a sátorba és lefektetett
82 1, 15 | közepén.~- Kend megértett engem - szólt a király. - A dinnye
83 1, 15 | sógorunk és öcsénk nevelését, engem idõnként értesítve elõmenetelérõl
84 1, 15 | a lávát.~- Tönkretettél engem is, a prímást is, megszégyenítéd
85 1, 15 | állására, hamisan esküdött és engem megcsalt.~- Mivel csalt
86 1, 15 | tévedésbe ejtettük fölségedet.~- Engem? Mivel, jó urak?~- Mi kísértük
87 1, 16 | Hát ne is féljetek, míg engem láttok. Engem pedig mindaddig
88 1, 16 | féljetek, míg engem láttok. Engem pedig mindaddig láttok,
89 1, 16 | voltak a rubintok. Isten engem, szebb volt egy igazi koronánál.~
90 1, 16 | képét simogatva -, ha mégis engem akar nõül venni.~Rémítgették
91 1, 17 | tartozott Kaszperek õsz óta. De engem is elkapott a bûn, gondoltam
92 1, 17 | hajfürtei közé tûzve.~- Engem sohasem csókolt meg más
93 1, 17 | teszik maguk bolonddá, de nem engem…~S kezdte egész közömbösen
94 1, 17 | lesz a valami. Csak tessék engem meghallgatni.~- Hogyne hallgatnám
95 1, 17 | Hát hogy tudta, hogy engem itt talál?~- Nem is sejtettem.~-
96 1, 18 | tesztek?~Egy hitvány birkáért~Engem vasba tesztek.~Nem ment
97 1, 18 | gyanakodva.~- Hát ösmer maga engem? - kérdé félénken, halkan.~-
98 1, 18 | vagyok példának én magam. Engem a hitelezõim választottak
99 1, 18 | árvaszékhez. Megtettek volna azok engem szívesen még tán palatinusnak
100 1, 18 | egy szobában és szólítson engem »édes öregemnek«, nem vállalnám
101 1, 18 | világ! Nini, még õ szid engem!~Mintha a ribizke- és georgina-bokroknak,
102 1, 18 | újra.~- Nem adhatom, mert engem illet, mert úgyis nekem
103 1, 18 | holnap tán te viszel el engem«. Már szinte megbarátkoztunk.
104 1, 18 | szomorúsággal. - Hát nem szánsz meg engem, nincs egy meleg szavad
105 1, 19 | apám ábrázata elé?~Hm! Ez engem akar könyörületre indítani,
106 1, 19 | Igent intett a fejével. »Hát engem megnéztél-e már jól? - faggatom
107 1, 19 | kéred meg feleségül és nem engem?« Erre aztán õ is nevetett: »
108 1, 19 | Én meg, de Bécs nem akar engem megszokni - felelte Nagy
109 1, 20 | nem járja, hallod-e, hogy engem minden másodnap itthon hagysz
110 1, 20 | üss meg, öreg, itt vagyok. Engem üss meg, mert tudom, hogy
111 1, 20 | összezördülés.~- Úgy tartasz engem, mint egy rabot… mint a
112 1, 21 | állítottátok meg?~- Hát nem ösmer engem? - kérdé a közömbös fogadtatás
113 1, 22 | Hát olyan asszonynak néz engem az úr, aki elég jó lesz
114 1, 23 | csöppet nagyobb lettem, engem is magával hordott a templomba,
115 1, 23 | másféle szemek érdekeltek most engem, nem a boltozatra voltak
116 1, 23 | ne fecsegj már annyit.~- Engem is magával visz?~- Ahogy
117 1, 23 | nézett a fejem fölött el; engem észre se látszott venni.
118 1, 23 | de eközben megpillantott engem, aki egy pohárszék mellett
119 1, 23 | csak egy szót - hebegtem -, engem illetett a levél?~Nem felelt,
120 1, 23 | Kisasszony, tessék bejönni.~Engem földig sújtott ez a váratlan
121 1, 23 | gondolatban, hogy mégis engem szeret. Mért kételkedjem
122 1, 23 | dinnye-harangból? De iszen a kisasszony engem szeret, azt mondta ma egy
123 1, 23 | úrba vagyunk szerelmesek, s engem elhallgattatni méltóztatott
124 1, 23 | rám hagyta szegényke, hogy engem szeret… de milyen erõtetett
125 1, 23 | Miért sújtottál most le engem? Hát nem tettem én jó vizsgát,
126 1, 23 | szólottanak. Ne bánts te engem. Jó az nekem már erre a
127 1, 23 | tekintetes asszonyka, de isten engem úgy segéljen, mindjárt ketté
128 1, 23 | Te - szólt aztán mohón, engem oldalba ütve, mintha egy
129 1, 23 | talán tud valamit. Õ is engem kémlelt, s amint szúró,
130 1, 23 | becsületemre mondom, kell. Engem nagy csapás ért… nagy csapás.~
131 1, 23 | megrázta a nagyapám kezét, engem atyafiságosan hátba ütött,
132 1, 23 | János, hogy mennyire utálnak engem a zsidók.~- Nem nagy fantázia
133 1, 24 | visszajönnek.~E találkozásoknál engem is megösmertetett az egyes
134 1, 24 | mindnyájan e kedves sárosiak, engem, az idegent vett észre legelõbb
135 1, 24 | szeretlek benneteket - miközben engem is átölelt barátságosan
136 1, 24 | hírébe talál keveredni.~Hanem engem éppen ezzel kápráztatott
137 1, 24 | leírni való van rajtok? Engem hidegen hagynak. Egy orvos
138 1, 24 | kantárt, vagy az ostort.~- Hát engem ki visz el Eperjesre? Mert
139 1, 24 | akarod.~- Ne bolondozz! Engem föl nem ültetsz. A telekkönyvi
140 1, 24 | kiáltá utána Bogozy, aztán engem figyelmeztetett: - Hát látod-e,
141 1, 25 | kezét a két parasztnak.~- Engem keresnek?~- Uhum - felelte
142 1, 25 | köpött a pádimentumra: »No, engem ugyan megtett az úr«.~Eközben
143 1, 26 | hatalmamnál fogva, punktum.~- De engem az immunitás véd.~- Innen
144 1, 26 | elkezdõdnek a tósztok. A fõispán engem köszöntött fel, én pedig
145 1, 26 | megkarmolna.~- De mégis bánt engem.~- Ostobaság, egy asszonyi
146 1, 26 | Mert még csak ez aggasztja engem.~- Hát a csizmadia - felelte
147 1, 26 | kivágni a professzor -, de ha engem bántanak, az ugye semmi?
148 1, 26 | közel. Ne jöjjön! Nem szabad engem látnia.~- Hát minek jöttél
149 1, 27 | Megállj csak, hogy fogsz te engem magasztalni!~- Ezért ugyan
150 1, 27 | Kripuskáét. A legyek köpjenek be engem, ha nem így lesz…~Emellett
151 1, 27 | Mimi, Mimi, te megcsalsz engem! Te nem szeretsz többé!~
152 1, 27 | te nem eleget faggattál engem ebéd elõtt?~- Nekem okom
153 1, 27 | látom, hogy szeretsz engem.~- Hogyne szeretním kezsit,
154 1, 27 | estergomi prímást is, nemhogy engem, a krizsnóci prímást. Aztán
155 1, 27 | szegénylegények…~- Mernek is azok engem bántani.~- De Krúdy, azt
156 1, 27 | Talán násznagynak akar engem?~- Egyenesen szólva, én
157 1, 27 | alól:~- Itt vagyok uram, engem ide gurítottak a gyáva nyomorultak.~
158 1, 28 | megreszketve. - Mit nézesz engem, huh! -… és a botját utána
159 1, 28 | azét a jó emberét, aki engem nem engedett felkölteni… «
160 1, 29 | gyertyát. Mit? Hogy ön nem akar engem feszélyezni? Ej, asszonyom,
161 1, 29 | Tehát ön jónak gondol engem?~- Miért ne? Ön megint nevet,
162 1, 29 | abban az igyekezetében, hogy engem megnyugtasson.~- Mire? Az
163 1, 29 | Hiszen ön félrevezetett engem - tette hozzá keserûen.~
164 1, 31 | Kupolyiné asszonyom. Ne értsen engem félre. Az öregnek nem ártana
165 1, 32 | homlokzatára illesztetem, isten engem úgy segéljen. De nem is
166 1, 32 | méltóságos bárót, tessék engem gazdatisztjének alkalmazni.
167 1, 32 | kérem, további ténykedésével engem ettõl a véleményemtõl eltéríteni.~
168 1, 32 | szólíthatna meg inkább õ engem? - sugdosta neki az önzése.~
169 1, 32 | élet számára? Minek hozott engem ide a kastélyba? Visszamehetek-e
170 1, 32 | névre lesz szükségük. Ön ért engem. A báró át van hatva attól
171 1, 33 | felelte Rédeky -, aki engem is visszaölhetett volna.~
172 1, 33 | semmit. Hát miért akartok engem eltaszítani magatoktól?~
173 1, 34 | nem csoda? Hát kinek néz engem a papa? (S kidüllesztette
174 1, 34 | Akit én utáltam eddig, az engem is mind utált, ha mármost
175 1, 34 | Kolowotki keserûen. - Mit utasít engem az idõhöz? Az idõ nem apja
176 1, 34 | szeretném tudni, mért segítene engem? Hanem maga a leány apja,
177 1, 34 | az órában vagy késõbb és engem útba igazíthat?~Egyszerre
178 1, 34 | nem néztünk, mármost hát engem szeszért szalasztottak a
179 1, 34 | soraidat, s megvallom, azok engem is elszomorítottak, de a
180 1, 34 | én rendet mindjárt. Isten engem úgy segéljen!~S ezzel kicsörtetett -
181 1, 34 | hát maga ki, hogy nem akar engem, egy köztörvényhatósági
182 1, 34 | igaz, instálom.~- Ezek engem rögtön elejtenének, és megszûnnék
183 1, 34 | azt a bizonyos Rákóczit.~- Engem tetszenek várni? - kérdé
184 1, 35 | hozzá kegyetlen szíve, hogy engem elõre nem értesített errõl
185 1, 35 | nagy örömrõl.~- Unokahúgom engem is meglepett, mikor elémbe
186 1, 35 | No, ön ugyan szépen fogad engem - szólott közbe az asszonyka,
187 1, 35 | Kozsibrovszky, maga bolonddá akar engem tenni.~- Becsületemre mondom,
188 1, 35 | bántom õket, õk se bántanak engem. Megférünk hát szépen a
189 1, 35 | adhatnám a sértettet. Ön engem a lényegben sértett meg.~-
190 II, 5 | fölkelésben.~- Micsoda? Segíteni? Engem? Hát nem tudok én magamtól
191 II, 5 | én magam is úgy akartam. Engem ne blamérozzon senki.~Ilyen
192 II, 6 | csúnyáknak és olyan régen...~Engem is a kis Nellike vett rá,
193 II, 6 | Itt vagyok. Üssetek agyon engem. Lesz jó a csontom nektek
194 II, 7 | taplósapkáknak. Hát hallottál engem valaha hazudni?~Úgy van...
195 II, 7 | szórakozott lovagját.~- Engem? - kérdé az elmélyedt férfiú
196 II, 7 | kutya megharapott volna engem! Ha teszem azt, elharapta
197 II, 7 | rajzoltak a mai élményekbõl.~...Engem meglõni! Oh, nem! nem! Olyan
198 II, 7 | Vagy talán nem is hínak már engem sehogy!...«~Melanie pedig
199 II, 11 | odáig õ külön utazott, hogy engem hozott el a grófnõ helyett,
200 II, 11 | Én istenem, ön nem ért engem!~Fekete kérdõ pillantást
201 II, 15 | ebbe a hüvelybe. Kend ért engem! Ez fáj... nagyon fáj...~
202 II, 15 | kezdém vigasztalni - míg engem lát az úr, addig helyén
203 II, 18 | Hehe! mást bolondítson, ne engem. Látom én, amit látok. Ott
204 II, 21 | mama szemei, a mama lát engem, néz reám...«~- Igen, néni,
205 II, 21 | Ne félj semmitõl, míg engem látsz. Íme, már itthon vagyunk.
206 II, 25 | földhöz. Semmi kétség, hogy engem várnak, s így fekve töltöttem
207 II, 25 | Én vagyok a falu rossza,~Engem ugat minden kutya.~...S
208 II, 26 | elvesztek, s rám gyanakoszik, engem aztán elfognának, nálam
209 II, 32 | 000 livrét s feledjen el engem.«~Erre Rothschild következõképp
210 II, 33 | ezüstöt idegen érc veri, de engem a magam fajtájából csinált
211 II, 34 | Ezen események folyama engem borzadással töltött el -
212 II, 34 | a fenevad, melynek csele engem gyilkolásra ingerelt, s
213 II, 35 | Ezekre nem tekintve ismernek engem. A tudósító engem állít
214 II, 35 | ismernek engem. A tudósító engem állít az állat tulajdonosának.
215 II, 36 | elé:~- Mi kedvetek telik engem tovább kínozni?~- Tudni
216 II, 36 | csevegtek, szivaroztak. Látván engem arra elhaladni, utánam kiáltottak,
217 II, 36 | Smith Dávid társaságában, s engem megpillantván haragosan
218 II, 36 | emberemet, elsõ dolga lenne engem elcsapni, s aztán mint sikkasztót
219 II, 36 | büszkén. - Hát kinek nézel te engem? Még egy szó, és megverekszünk,
220 II, 36 | nyomban oly fényesen megcáfol engem! Mi lenne ma a szegény Dickbõl,
221 II, 38 | Én? Nos, kinek nézel te engem, Harter Vilma?~- Valóban -
222 II, 38 | egymásnak!~- Miért sértegetsz engem? Én nem vagyok oka amiért
223 II, 38 | rútabb! Akkor õ nem üldözne engem, nem haragudnék rám. És
224 II, 38 | istenem, mégis szeretsz te engem!~- Mit hallok - mond a báró
225 II, 38 | bátyádtól?~- Azt, hogy ne vigyen engem Bécsbe, ne vigyen engem
226 II, 38 | engem Bécsbe, ne vigyen engem sehova, és hogy szeressen
227 II, 39 | nyakát.~- Sohasem fogsz te engem itt hagyni.~E pillanatban
228 II, 40 | üzletnél. Akasszanak fel engem a lábamnál fogva, ha nem
229 II, 40 | Ez sok!~- Ez vért kíván! Engem, egy Zengõt, macskák, kandúrok
230 II, 40 | színvonalára tenni!~- S engem, egy Ardont, fûzfapoétának
231 II, 41 | barátunkra - felelte Dezsõ s engem egy ablakmélyedésbe intett.
232 II, 41 | matt leszel.~- Ne félts engem - felelt Laci dacosan -,
233 II, 45 | miért nem választottál engem?~Szemenoff térdre esett
234 II, 45 | erényes volt, és hogy csak engem szeretett.~Meglehetõs fizetése
235 II, 45 | becsületes nõ maradt és egyedül engem szeretett.~Egy tavaszi napon
236 II, 48 | takarva el. - Hagyjon el engem, tanító úr Már énrajtam
237 II, 50 | asszonynak vagy diáknak néz ön engem? Itt füstrõl van szó, respective
238 II, 51 | Rivoliban. Ön azonnal megért engem, ha hozzáteszem, hogy az
239 II, 51 | melegek. Ön bizonyára ért engem, Mr. Lamiel? Szolgálhatok
240 II, 51 | idomul. Ön nem fog elítélni engem, sir, ha némi érzékenységet
241 II, 51 | mondhatnék. Az ördög vigyen el engem, ha ebben nincsen meg minden...~
242 II, 51 | Bolondnak gondol ön engem? - kiáltá Mr. Danner haragosan. -
243 II, 51 | angol nemzeti banknak képzel engem. Ez mulatságos!~Lamiel már
244 II, 56 | önök: tegyük fel, hogy most engem valaki megsért, hát mit
245 II, 60 | kitanult kópé. Tudom én jól. De engem ugyan lúddá nem tesz. Hát
246 II, 60 | vagyunk? Ezt nem tûröm tovább, engem nem lehet kijátszani, vagy
247 II, 62 | durván. - Ön, ki elég vakmerõ engem itt vallatni? Szerencséje,
248 II, 63 | hogy tulajdonképpen egészen engem illet. Az én forintosomból
249 II, 71 | uram.~- Bah! minek tart ön engem? Ijedõs gyermeknek?~- Esküszöm,
250 II, 72 | vagy, én is az vagyok, mert engem Dózsa Györgynek hínak ezentúl.
251 II, 72 | az agyonütött.~- Hogyan? Engem illet az ügy, s ön mégis
252 II, 72 | megmagyarázom. E fiatalúr megkért engem, hogy legyek szószólója
253 II, 72 | õnagysága.~- Eh, hagyjon engem, asszonyom. A levegõ itt
254 II, 72 | bizalom jele, édes fiam, mely engem nagyon megörvendeztet. Fogadja
255 II, 72 | meghökkenve - hisz akkor engem Krammer úr elcsap.~Hangja
256 II, 74 | változtatja copfos politikáját, engem elítél, amiért mindég egy
257 II, 75 | elõttem belõlük. Soha még úgy engem senki sem szeretett, mint
258 II, 76 | alakba pakolja be. Te értesz engem! Ami magadat illeti - talán
259 II, 76 | vevõk kerülnek ki. Te értesz engem... Ajánld emberemet Lonkaynak.~(
260 II, 77 | fölöstökömölt«, mint egyébkor, engem is ott várt már a tányéron
261 II, 78 | akkora nagy úr a világon, aki engem elfogathasson.~Végre is
262 II, 80 | öregapádat bolonddá, ne engem; majd téged hagyna hidegen
263 II, 81 | nézett végig.~- Minek néz engem az úr? - kérdé érdes, tompa
264 II, 82 | estéjén.~- De hát ösmer engem a Jézuska? - kérdé tõlem
265 II, 82 | házasodnia.~- Soha, uram, soha. Engem tökéletesen kielégít az,
266 II, 84 | a fekete asszony az idén engem nagyon messze talál az enyimektõl.~
267 II, 85 | No, mármost üssenek hát engem is, amiért olyan vagyok,
268 II, 88 | kombinálást. Íme, mire vezetett engem az egészséges kombináció?
269 II, 88 | Coburg fõhercegnek néznek engem. No, János, még ilyen eseted
270 II, 88 | odahaza!~- Ezek a bolondok engem néznek Coburgnak - mondám
271 II, 89 | fizetésemet nyelte el s engem õrült pazarló hírébe hozott,
272 II, 91 | Gyula kormánybiztos! õ hívat engem, õvele értekezünk a borászati
273 II, 92 | fogják, hiszen, megértenek engem!~Gondoljanak önök egy fényes
274 II, 93 | õ elveszett! Itthagyott engem! Az én Cukrim! Az én jó
275 II, 94 | rendesen takarva ponyvákkal?~Engem annyira bosszantott ez a
276 II, 99 | azután hangosan. - Ösmer engem?~- Barátnéja vagyok és ösmerem
277 II, 99 | Leány. Ön ugyan kivallat engem.~- Lássa, az megnyugtató,
278 II, 99 | rimánkodom, õ nem felel; õ megöl engem.~- De õ nem érti önt! -
279 II, 99 | Ez az én mûvem. Szánjon engem! Mit tegyek én most már?~-
280 II, 99 | rendkívül nagyító üvegen néz engem.~- Mennydörgettét! még bizony
281 II, 99 | minden. Õ ma megszólított engem angolul. Mennydörgettét,
282 II, 103| asszonyt mamának hívja, engem pedig papának nevezett sokáig.
283 II, 105| megmenteni.~- Uram, ön el akar engem érzékenyíteni.~- Nem, én
284 II, 107| az ember természetében.~Engem már gyermekkoromban meglepett
285 II, 109| a legboldogabb emberre.~Engem észre sem vett. Midõn a
286 II, 112| mindenre... emlegetett engem valaha a - papa, említette-e
287 II, 113| lépkedsz!~- Asszony, ne kínozz engem! Eluntam már...~- Mit untál
288 II, 113| Miféle nehéz tárgyak? Engem meg nem csalsz. Én is olvasom
289 II, 113| nagyságod gyomrára.~- Ne nevezz engem nagyságosnak, nem vagyok
290 II, 113| megkönnyebbülve -, a mûnek, mely engem majdnem a miniszteri székbe
291 II, 117| dicsekedett Pali bácsi tréfásan, engem is bemutatva.~Andrássy könnyû
292 II, 117| Excellenciád szerfelett kitüntet engem.~- Egy ajánló levelet kérnék
293 II, 117| S az ostoba szolga, ki engem oly magas szerencsétõl fosztott
294 II, 119| élveztem, láttam, engedj engem mielõtt hétszer feljönne
295 II, 120| gonoszul felelt, hanem én... Engem tessék büntetni.~- Hiszen
296 II, 120| gazságokat, mert az én fiam... engem tessék hát büntetni, ne
297 II, 122| megmagyaráztam neki, hogy engem Asbóth János mintájára borotváljon
298 II, 122| tudja... hiszen ért ön engem.~Sprenger úr kedvtelenül
299 II, 123| irgalom, kegyelem, vigyenek engem oda.~- De lássa, nem lehet -
300 II, 126| tettem, hogy így büntetsz engem! - suttogta jámboran s szemeit
301 II, 127| azután hangosan. - Ismer engem?~- Barátnõje vagyok és ösmerem
302 II, 127| Leány. Ön ugyan kivallat engem!~- Lássa, az megnyugtató,
303 II, 127| rimánkodom, õ nem felel; õ megöl engem.~- De õ nem érti önt! -
304 II, 127| Ez az én mûvem. Szánjon engem! Mit tegyek én most már?~-
305 II, 127| rendkívül nagyító üvegen néz engem.~- Mennydörgettét! Még bizony
306 II, 127| minden. Õ ma megszólított engem. Mennydörgettét, majd hanyatt
307 II, 129| kiáltá ragyogó szemekkel. - Engem nem emlegetett?~- Éppen
308 II, 130| belefáradtak, rágalmaztak engem is. Elmondták, hogy mindig
309 II, 132| mit csinál? Vagy hagyjon engem is belenézni.~- Nem lehet
310 II, 132| az istennel? Emlegetett-e engem?~- Éppen rólad beszéltek.~-
311 II, 132| És igazán meglátogat engem?~- Meg bizony.~- De mikor?~-
312 II, 134| kívánja tõlem, mert megver engem az isten.~- Te nyomorult! -
313 II, 134| énáltalam. Válasszanak meg engem a tekintetes alispán úr
314 II, 134| megcsaltak ám a testvéreid.~- Engem? Hogy engem? Olyan nincs!
315 II, 134| testvéreid.~- Engem? Hogy engem? Olyan nincs! Ki merne egy
316 II, 134| Esedezem, kegyeskedjék engem levélileg ajánlani õméltóságának.~-
317 II, 136| mely annyira meghatott engem. Pedig beszélhetnék a szõlõrõl
318 III, 1 | a szeretet?~- Szeressen engem!~- Az nem elég.~- Hát szeressen
319 III, 1 | szeret, - nagyon szeret engem?~Bohuska a legyezõjét ejtette
320 III, 1 | a többiek. Szeressen hát engem, igen szeressen és én…~-
321 III, 1 | homlokára tapasztá.~- Ön? engem? Mondtam valamit?~S álmélkodva
322 III, 1 | Krisztina! Te megcsalsz engem! Tudnom kell… akarom!~-
323 III, 1 | kegyelmes úr, hagyjon el engem, kérem. Hagyjon el, hagyjon
324 III, 1 | grófkisasszonynak. Õ maga is szeret engem s szívesen jõ. Mit gondolkozol
325 III, 1 | Lapaj bátyó. Ismer-e kend engem? Tudja-e, ki vagyok?~A csõsz
326 III, 1 | lopott?~- Nézzen meg hát engem - rebegi fojtott hangon,
327 III, 1 | alabástrom. - Oh, nézzen meg engem, hajamat, szememet, halovány
328 III, 1 | mondja neki:~- Oh, nézzen meg engem!~Ez már olyan dolog, amire
329 III, 1 | végét.~- Az ördög vigyen el engem, ha bírok evvel a kis lánykával.
330 III, 1 | ide a porontyot, mert ha engem dühbe hozol, kikaparom a
331 III, 1 | nem aljas.~- Te nem fogsz engem megcsalni!~A rabló kezét
332 III, 1 | nem tartozom hozzájok.~- Engem el nem bolondítasz, kedves
333 III, 1 | fogyasztani a puskaport! Nem fog engem a golyó, édes Gyurkám. Most
334 III, 2 | Hát miért ítélnének el engem? Nem vétek én a légynek
335 III, 2 | is és így szólt volna: »Engem te már nem látsz soha többé:
336 III, 2 | mi ketten.~- Ne kísértsen engem! Istenem, ne hagyj el!~-
337 III, 2 | Riska! A Riska! Haza hí engem a mi Riskánk!~S a leány
338 III, 3 | mondta az úrfi -, Terka engem szeret, a szerelem pedig
339 III, 3 | mosolygott.~- Hagyjanak engem - mondá -, hát bántom én
340 III, 6 | vétettem, hogy így büntetsz engem!~.......~De hát miért oly
341 III, 7 | vissza mindenre. Emlegetett-e engem apád valaha? Mondott-e neked
342 III, 14 | körülbelül… - Uram, hallgasson ki engem! Én Kranz János vagyok,
343 III, 16 | Vásárhelyen.~- Tyû! Akkor hát engem meglopott az az asszony
344 III, 16 | azt is lefõzi úgy, mint engem harminc forint erejéig…
345 III, 20 | alapította s ha akarja, engem könnyen behozhat oda.~Acsády
346 III, 28 | ilyenkor mindig nevetett.~Engem is kínáltak egy pohár borral.
347 III, 32 | azt. Ön egész zavarba hoz engem. Azt sem tudom már, mit
348 III, 33 | tornyosulnak a homlokán.~- Ön engem sohasem szeretett.~- Lehet,
349 III, 34 | mondanivalóm van.~- Ne tegezzen engem többé.~- Ej, hát mi lelt?
350 III, 34 | sajnállak…~- Sose sajnáljon engem. Nem áztam azért meg. Akadt
351 III, 38 | rezervált választ adott, s engem kért meg, hogy miután én
352 III, 39 | miséken, te is megtagadsz engem?~De sem Kabul, sem Niles
353 III, 39 | Florilla? Õ meg fog ismerni engem!~E pillanatban egy királyi
354 III, 42 | hátha meg tudna szeretni engem.~A szép fiatalasszony megtörölte
355 III, 45 | Addig-addig kértem, míg engem is elengedett anyám, hogy
356 III, 45 | bagoly sohasem emlegetett engem! Lehetetlen ez! Engem, a
357 III, 45 | emlegetett engem! Lehetetlen ez! Engem, a kenyerespajtását? Filcsiket,
358 III, 45 | Siess, gyerek!~Ejha! Engem otthon még a mester se téz!
359 III, 49 | az õ segítségére vitt ki engem a körutat tevõ alispán,
360 III, 50 | nyomaim jobbra visznek s engem most nem érdekel más.~-
361 III, 52 | közé, és nem akarom, hogy engem megcsaljanak…~- De kérem…~-
362 III, 52 | De kérem…~- Semmi de, engem nem tesztek bolonddá. Nem
363 III, 53 | anyám, vagy nem tudom én ki, engem is elvitt a tömeg közé.
364 III, 53 | meg üzenetemet, hogy ha õ engem megsértett, meg vagyok gyõzõdve
365 III, 56 | No, Bodri… Ne bántson engem!~Erre e vézna diák elmosolyodik,
366 III, 56 | kinézése. S ezért a kinézésért engem szólnak meg, uram…~A méltatlankodás
367 III, 57 | kérem, hanem hallgasson engem. Hiszen eleget sajnálom,
368 III, 59 | TESSÉK ENGEM BECSUKATNI~1883~Egyik újságíró
369 III, 59 | mindjárt, készen vagyok. Tessen engem becsukatni.~Megnézte, csakugyan
370 III, 59 | tették. Azért hát tessék engem most becsukatni.~Barátomnak
371 III, 59 | lesz az jó. Csak tessék engem talán mégis becsukatni.~-
372 III, 59 | elpusztulok én künn. Tessék csak engem, kérem, elcsukatni!~De már
373 III, 59 | fordult, hogy… tessék csak engem mégis becsukatni.~…Csakhogy
374 III, 60 | hogy kegyed tönkre tett engem… Mikor jön vissza az a kocsi,
375 III, 63 | azt is kitalálhatja, hogy engem illet a juss, ezt illõ ékességgel
376 III, 63 | éretted, hát ki is viszem, engem úgy segéljen. Valami ármány
377 III, 65 | nevelõbe. A gyámunk, Pélly, engem is elvitt, egyrészt, hadd
378 III, 65 | bolond vagyok én, hé, hogy engem holmi korcsmárosok lefõzzenek.
379 III, 66 | repkedett:~- Te ámítasz engem, Dercs? Oh, ne kínozz! Jobb
380 III, 68 | egész kormánya most nem tud engem megvédelmezni egypár tolvaj
381 III, 70 | tekintetes uram! Õ tett engem úrrá. A szemétbõl emelt
382 III, 70 | halotti levelet, mert õ addig engem össze nem esket.~- Össze
383 III, 70 | tekintetes uram! Kínozzon engem, csináljon velem akármit,
384 III, 71 | idejében. Mindig õ vágott engem földhöz.~Kellemes vénasszony
385 III, 73 | ilyen tárgyak voltak azok! Engem el nem ámít…~Azután gondolkozva
386 III, 79 | Bütykös bácsi, ösmer kend engem?~- Hogyne ösmerném a nagyságos
387 III, 83 | szegény asszony alkalmasint engem vár.~Olyan természetes,
388 III, 86 | szemekkel kínálják magukat.~- Engem vigyen… Engem! Jópál Pista
389 III, 86 | magukat.~- Engem vigyen… Engem! Jópál Pista bácsi, ültessen
390 III, 86 | Pista bácsi, ültessen fel engem.~Jópál István uram szétnéz
391 III, 87 | közöm se volt az alispánhoz. Engem csak a szolgabíró mellé
392 III, 87 | a nagy kancelláriába, de engem nem vett észre.~Fenséges
393 III, 87 | elolvasta, letette s azután engem nézett meg.~- Hol jártál
394 III, 87 | kirándulásnál a kerületbe csakugyan engem vitt magával. Utazó esküdtnek
395 III, 87 | esküdt ravasz fickó volt: engem segített rá erre a pozícióra,
396 III, 87 | most már egyenlítve minden! Engem, a lenézett embert, aki
397 III, 87 | szegezte szemeit a földre, s engem is korholt:~- Magának valahol
398 III, 87 | az Erzsi leány tartozik engem holtig szeretni. Õ úgysem
399 III, 89 | volt. Mert nem készültek engem fogadni, nem vártak, mégis
400 III, 90 | hírrel, hogy õméltósága engem óhajtana kinevezni.~Meghajtottam
401 III, 91 | hát várjon most ön is, míg engem is meg nem indít valami
402 III, 91 | egyik barátomért rajong, s engem csak azért kedvel, mert
403 III, 94 | valami rossz támad belõle, engem ne érjen semmi baj, én nem
404 III, 94 | Mit? Te korbácsolsz meg engem, te gyilkos… gyilkos, gyilkos! -
405 III, 95 | szelindekeivel. S azok szerettek engem. Becsületemre mondom, urak,
406 III, 95 | is chic volt tõle, hogy engem nem nevezett meg, mert különben
407 III, 96 | édesen, csengéssel. - Hát engem vennél el, ha valami volnál.
408 III, 97 | rám, hogy erõnek erejével engem rohannak meg, s ha már a
409 III, 97 | akarja a barátom rajzolni.~- Engem? - mosolygott, s lopva megsodorintotta
410 III, 99 | kenyeret!…~- Így tettek engem tönkre, így, így… Hja, szomorú
411 III, 101| úrhoz?~- Az, hogy õ küldött engem ide.~- Minek?~- E kétezer
412 III, 102| fû nem nõ meg esõ nélkül…~Engem bíztak meg, hogy hozzam
413 III, 102| No még ilyen baj sem ért engem soha a haza szolgálatában!~
414 III, 104| Tudja mit, kocsis, vigyen el engem oda.~Alig egy félórányira
415 III, 105| alig lehetett mozdulni. Engem fellöktek ott vagy hatan,
416 III, 105| tudtak vele dicsekedni:~»Engem megszólított.« »Nekem ezt
417 III, 109| képviselõk közül levitt engem, és ajánlott a népnek minden
418 III, 109| haza.«~Az öreg felköltött engem; csak nagy nehezen bírt
419 III, 110| a húgomnak udvarolni. De engem sem könnyû rászedni.~- Meg
420 III, 115| embernek nem adom, isten engem úgy segéljen.~Annyiszor
421 III, 118| megbolondult.~- Hát mért tett maga engem bolonddá, öreg csont?~-
422 III, 120| mondá fanyarul. - Nem lát engem napvilágnál senki.~- Hogy-hogy?~-
423 III, 121| arcát a füléhez vive. - Engem egypár hét elõtt egy kutya
424 III, 124| képviselõ urat.~- Kit? Kit? Engem?~- Igenis, a képviselõ urat
425 III, 124| Hogy képviselõnek csúfol engem.~- Hiszen benne van a lapokban.~-
426 III, 126| örülni szoktam. Most pláne engem tett meg helyettesének az
427 III, 128| temetés? Hát nem tudtál te engem hazahívni?~- Temetés? -
428 III, 129| kerületet sem ösmertem, s engem sem ösmertek egy kerületben
429 III, 129| én háltam meg, mert csak engem hagytak feküdni, a bandéristák
430 III, 130| István uram tót csõsze, aki engem diákkoromban megzálogolt,
431 III, 143| húsz kopek, muzsik! Vezess engem a nagyherceghez! Egy hagyatékot
432 III, 146| megint megver a korbáccsal engem is, téged is. Mindig megver,
433 III, 148| kacagott fel édesen. - Hát engem vennél el, ha valami volnál?
434 III, 148| akit odaadhatnék. Hacsak engem nem akarnak kigyelmetek
435 III, 148| fogatni.~- Mit? Elfogatni? Engem? Miért? Ne bolondozz, kérlek.~-
436 IV, 1 | péntek lenne hetenkint«.~Engem eleinte csak a kártya érdekelt,
437 IV, 1 | Gyöngédségbõl teszik, hogy engem mulattassanak. Nem fogadok
438 IV, 1 | sok pislogó égi szem mind engem nézett. »A vörös akol« tájékáról
439 IV, 1 | mimellettünk, s meglátott engem. A férje hátramaradt beszélgetni
440 IV, 4 | szeret jobban közülünk? Aki engem szeret, ide álljon mellém,
441 IV, 13 | fogva tartottam.~- Hagyjon engem! - szólt elkeseredetten.~-
442 IV, 13 | akkor kerestessen fel engem. Sohasem fogom elfelejteni
443 IV, 17 | nékem? Hát minek gondol engem az úr?~- Csak nézze meg,
444 IV, 17 | Nem a szemeten szedtek fel engem. Lökje neki oda, komámuram,
445 IV, 27 | akkor igazat mondtak, mert engem hívnak Marcsának. A testvérbátyám »
446 IV, 30 | Egy lovag behálózott engem, királyné - mondá a barna,
447 IV, 30 | és a szeme villámlott.~- Engem is - hebegte lesütött szemekkel
448 IV, 30 | Mit kívántok?~- Vegyen engem nõül - mondá Delma.~- Pallost
449 IV, 30 | Leányok - szólt zavartan -, engem kétségbeejt ez az eset.
450 IV, 30 | ilyennek kell lennie. Aztán engem is végy számba, boldogtalanná
451 IV, 32 | Erõs az Isten, megvéd engem.~- Az is az urakkal, mivelünk
452 IV, 32 | letépni nem engedem.~- Megölne engem az én apám, nagyságos uram.~-
453 IV, 32 | megyek én sehová, hagyjon engem. Keressen magának a nagyságos
454 IV, 32 | a könnyek.~- Ne higgyen engem rossznak a fõtisztelendõ
455 IV, 32 | azt feleltem, hogy megvéd engem az Isten.~- Helyesen, édes
456 IV, 32 | Hogy átkoznak azok most engem!~- Légy erõs, gyermekem,
457 IV, 38 | én jótállok érte, hogy az engem menten megbíz a kiszabadításoddal.~
458 IV, 39 | fognak minket érte.~(Még engem is belekevert a gazember.)~
459 IV, 42 | fel a miniszteri fizetést, engem hagyjanak éjjel aludni,
460 IV, 44 | PETŐFI-KERESŐK31~1885~Akik engem meglátogatnak itt a szerkesztõségben,
461 IV, 44 | akarok önnel beszélni, ami engem legjobban botránkoztatott
462 IV, 46 | ki.~- Nem én. Egyen meg engem a kutya, ha kimondom.~-
463 IV, 48 | díjaknál.)~- Ön nõül akar engem venni? De tudja ön azt,
464 IV, 48 | szemeit lesütve:~- Akar ön engem nõül venni?~(A költõi igazságszolgáltatás
465 IV, 52 | írtak már a modellekrõl. De engem mégis meglepett egy eset,
466 IV, 54 | pajkosság bizonyos nemével, ami engem végtelenül felháborított.~-
467 IV, 56 | ember volt ez! Az egyik engem ösmert, s mégsem hitt, a
468 IV, 57 | egy álló helyben, isten engem úgy segéljen. És a kakast
469 IV, 61 | hogy rajtam is erõt vett, engem is összerázott e sajátságosan
470 IV, 69 | kicsinyléssel méregettem. De engem is ilyenformán néztek Abderában,
471 IV, 71 | nem! Kegyed bolonddá akar engem tenni. Nem, ezt a dalt nem
472 IV, 72 | hoz nagy talentum hírébe, engem a fogam hozott abba.~Mégpedig
473 IV, 73 | Cassagnac -, no ön akkor engem szépen megtréfált és kivallatott.
474 IV, 80 | téged is sajnállak, mama!~- Engem?~- Téged, szegény anya.~-
475 IV, 84 | hirtelen lecsillapodva. - Ön engem bolondnak tart, uram. Éppen
476 IV, 84 | paciens.~- No, ne tagadja, engem megcsalni nem lehet és nem
477 IV, 86 | nevetett: »Hát bolondnak hisz engem az úr, hogy én a kórházakat
478 IV, 87 | mondanom, hogy 1849-ben engem is elfogtak és a budai Ferdinánd
479 IV, 91 | ámuló szemeket mereszt:~- Engem? Képviselõnek? Hát az eszetek
480 IV, 92 | görbe estét« csináltunk. Engem is gyakran hítt magához,
481 IV, 92 | Kapalovics:~- Hát sértegetni akar engem? Gondolja meg, hadnagy úr.
482 IV, 92 | meg a dekrétumot, és most engem ki tudja, milyen hosszú
483 IV, 98 | lehetne? - súgta azután, engem egy ablakmélyedésbe vonva.~-
484 IV, 99 | szólt az öreg nevetve. - Engem akár kerékbe törhettek,
485 IV, 101| venyige mondaná: »Ültess át engem le a virágos völgybe«, azt
486 IV, 101| hátratántorodék.~- Hozzá szít, engem pusztít, õt szereti! - és
487 IV, 101| vannak ékszereid. Meglopsz engem õmiatta…~- Tudd meg, hogy
488 IV, 101| adósság, hiszen tetszik engem érteni… a kezelés körül
489 IV, 101| kérdé:~- Hogy hívják önt?~- Engem Balics Gábornak.~- Akar-e
490 IV, 105| semmit. Sem õ nem látott engem s én sem láttam õt. S mégis
491 IV, 105| közölhessem.~- Ne címezzen engem, barátom. Köszönöm a Kaas
492 IV, 106| tekintetes úr? Hát kinek néz engem a tekintetes úr?~A vizsgálóbírót,
493 IV, 111| leveleket az olvasóktól, engem szidnak a lustaságomért,
494 IV, 115| tisztelt igazgatóság, hogy engem az olvasók olyan nagyon
495 IV, 117| négyszáz hold földjén, és engem sohase látott.~- Nagy õszinteség
496 IV, 120| ki a múzsa. Ez visz fel engem az Olympra.~Még az nap kipuhatoltam,
497 IV, 123| amirõl beszélsz, mert akkor engem denunciánsnak fognak tartani…
498 IV, 123| ne tréfálj! Azt hiszed, engem lebeszélsz az effélékkel!
499 IV, 127| ellen nem harcolhat. Eressz engem haza, fölséges királyom!~
500 IV, 127| viszonzásul a lencséért, amellyel engem oly jó szívvel megvendégelt.~
1-500 | 501-531 |