Rész, Fejezet

501  IV,  127|      odafurakodva a basához -, most már engem is elégíts ki!~A basa megvetõleg
502  IV,  127|               apró históriák érdekelnek engem, a Thurzó György lakadalmi
503  IV,  128|               telepedtem, oda is elvitt engem), de az országot rázkódtató
504  IV,  128|          részére állt s erõnek erejével engem akartak küldözni a képtárlatokra
505  IV,  128|              Hát nem fogadtam én meg?~- Engem? Nem tudok róla semmit.
506  IV,  129|              sátán volt.~Az volt (isten engem úgy segéljen), õ volt és
507  IV,  130|           szeretnék zsivány lenni, hogy engem is vallatnának.~Néhány év
508  IV,  132|        Hajdú-Lucaszéknek). Orvos volt s engem is orvosnak taníttatott. »
509  IV,  132|               mindezeknek következtében engem szemelt ki nagybátyám utódjának«.~-
510  IV,  132|                 Ej, öreg, maga bolondít engem. Mondja meg, hol van az
511  IV,  132|           iskolába. Mert úgy nézzen meg engem a tekintetes úr, hogy ámbátor
512  IV,  133|            legközelebbi hajtóvadászatra engem is meghívott.~Apám büszke
513  IV,  137|                 ösmerem a kocsist, se ő engem. De az se tudhatja, hajón
514  IV,  137|          kíváncsian. - Hogy tudja, hogy engem visz?~A legényke egy összegyûrt
515  IV,  137|                 ördög! Ez a postamester engem bolonddá tett«. De nem.
516  IV,  139|            észjárás jellemzi.« (Mármint engem.)~- Hm! Ezt mégis sokallom
517  IV,  139|                 Mórjainak egyikét. Hogy engem ne fordítson többé, mert
518  IV,  139|                ne fordítson többé, mert engem a németek nem értenek.~Tudakozódtam
519  IV,  140|         vallanom őszintén, hogy egyszer engem is lefőztek a fürdőtulajdonosok,
520  IV,  140|               tizennégyszer is ásítani.~Engem leginkább az a szomorú szép
521  IV,  142|           járási fõnök levelétõl.~»Ohó, engem nem csalsz lépre, bezirker
522  IV,  142|           szabódott:~- Nem illet az meg engem, köszönöm a kegyes gráciáját,
523  IV,  148|                valami baja történik, és engem fog a cár okozni? - fázott
524  IV,  150|                   Ez a pénz voltaképpen engem illet.« Pedig neki csak
525  IV,  151|        pusztítani - kiáltám. - Ez megöl engem. Addig én meg nem gyógyulok,
526  IV,  151|               fekete macska lenne, mely engem bámul; egy pipatartó van
527  IV,  151|             gyertyákat gyújtanak, s míg engem a halálos verejték ver,
528  IV,  152|                 egy röggel hajított meg engem!~- Az bizony meglehet -
529  IV,  152|           nevelem ezt a gyereket. Isten engem úgy segéljen, megteszem.
530  IV,  152|                 csöppet se bántott most engem.~A feleségemet otthon találtam,
531  IV,  152|              nem volt a tósztoknak. Ami engem illet, igazán szépen beszéltem.