Rész, Fejezet
1 1, 1 | édesapám.~- Hát a magad bére mire való?~- Azt másra szoktam
2 1, 1 | másra szoktam elkölteni.~- Mire?~A legény fülig elpirult
3 1, 3 | gulyásbojtár valamit nem kérdezne, mire az öreg mogorván felel vissza: »
4 1, 3 | Úgyis olyan ijedõs vagy. Mire néznél meg egy holt embert?~-
5 1, 4 | valami becsületes olvasmánya, mire az készségesen kikeres egy-egy
6 1, 4 | ki nem tudván a dolgot mire vélni, s hozzá lévén szokva
7 1, 4 | ember, s mióta húsz évig - mire nagyon büszke - a császárt
8 1, 5 | valami becsületes olvasmánya? mire az készségesen kikeres valami
9 1, 8 | valami becsületes olvasmánya, mire az készségesen kikeres valami
10 1, 8 | ember, s mióta húsz évig - mire nagyon büszke - a császárt
11 1, 9 | írja, domine! Ki tudja, mire fontos az. Ezt nagyon velõsen
12 1, 9 | mondja Kléner úr - hát mire való a rendõrség? Igaz-e,
13 1, 9 | Igaz-e, doktor? S fõleg mire való az én orrom?~Krupicsek
14 1, 9 | akarta megfejteni, hogy mire való a Kléner úr orra, vagy
15 1, 9 | Kléner úr egész dühös lett, mire idáig jutott.~- Hát ilyeneket
16 1, 9 | ösztökélte a kutatásra.~Mire az ebédnek vége lett s a
17 1, 9 | szólítja meg egy szomszédja, mire az kevély hetykeséggel felelé: »
18 1, 10 | szólítja meg egy szomszédja, mire az kevély hetykeséggel viszonzá:~-
19 1, 11 | szolgálóit szerette. Csakhogy mire való azt kikiabálni?~Nem
20 1, 11 | Márton, váltót zsiráltatni, mire így szólt tréfásan Sótony:~-
21 1, 11 | Bolond ember az! Hát neki mire kellett?~- A környék tele
22 1, 11 | felelte ez szörnyû flegmával.~Mire vérszemet kapott Blózik
23 1, 11 | Kevély az én szeretőm, de mire?~Se majorja, se akla, semmije;~
24 1, 11 | aki gyûlölte. Huh, huh! Mire való ez, no?~- Hát mit tegyünk,
25 1, 12 | Fecskét és a büszke Betát, mire a két jámbor ló nagy ímmel-ámmal
26 1, 12 | alásan a jóakaratját, de mire valók nekünk a kutyák, mikor
27 1, 12 | még, fiacskáim. Ki tudja, mire lesznek jók? Aztán hogy
28 1, 12 | azonban már halott volt, mire a diákok, akik kialudták
29 1, 12 | kurjantott fel vidáman: - Ugyan, mire való az? Hiszen sohasem
30 1, 12 | bal lábával megfenyegette. Mire megborzongott Kovasóczi
31 1, 12 | hogy maga megmenekült.~Mire Ágnes, mintha akár éppen
32 1, 12 | beleharapott a csizmaszárába, mire Laci dühös lett és megrúgta.~
33 1, 12 | azokat a telkeket.~- De mire valók azok a fens… akarom
34 1, 12 | udvaron és füttyentett, mire a kerek bástya mögül elõugrott
35 1, 12 | könyörögve tette össze a kezeit, mire a hadnagy, amint odatekintett,
36 1, 12 | tudtam, hogy parancsolhat.~Mire fürgén futott a belsõ szoba
37 1, 12 | hüvelyébe dugta a magáét.~Mire visszatértek Szombathelyre,
38 1, 12 | Igazán kegyelmed az a Magday?~Mire visszasúgta amaz:~- Én a
39 1, 12 | hogy halasztást kérnek, mire egyetlenegyszer szólt közbe
40 1, 12 | egy fokkal a történetet!~Mire a még mindig ott ácsorgó
41 1, 13 | dörmögte Mliniczky -, mire nézi a király a civillistáját,
42 1, 13 | volna nekem a férj? Mikor és mire használnám, mondja csak,
43 1, 13 | megmutatom Lermer tanár úrnak, mire Lermer tanár úr felkiált: »
44 1, 13 | köhögési roham jött rá, mire akaratlan kapkodással belefogódzott
45 1, 13 | Druzsbával, aztán sört kért, mire fölkelt az asszony és a
46 1, 13 | kellene bánni a zsidókkal, mire megszólalt a bankár, aki
47 1, 13 | sípot fúj meg a kapu elõtt, mire a kastély tornyáról kürtszó
48 1, 13 | jött. Sok-sok idõ telt el, mire végre haza indultam a virág
49 1, 13 | szárnyát, megrázta magát, mire rögtön helyreigazodék fölborzolt,
50 1, 13 | térne, holtomig kínozna, mire értette délelõtt, hogy nagy
51 1, 13 | kivert izmos tölgyfa kapuját, mire az legott csikorogni kezdett,
52 1, 13 | kezét az ajtókilincsre, mire egy fájdalmas szisszenéssel
53 1, 13 | incselkedett a majommal, mire az megkergette a borotvával,
54 1, 13 | repkedtek.~Édesen mosolygott, mire még szebb lett és leült
55 1, 14 | kitelt egy jókora történet.~Mire megvénül az ember, kifogy
56 1, 14 | lábát, megkente, bekötözte, mire az öreg Gvidó hálálkodni
57 1, 14 | egy kis sípot fújt meg, mire megnyílt a mellékudvar kapuja,
58 1, 14 | Fölkiáltok: »mi az, ki az«, mire a férfi fölrettenve, azon
59 1, 14 | veled okosan. Látod, fiam, mire való az? Minek csinálod
60 1, 14 | már a honvágy bántotta… Mire Veronába értünk, beteg lett,
61 1, 14 | persze tizenöt perc lett, mire madame és Esztike beállítottak
62 1, 14 | Fekete-tengerig tartana.~- Mire volna az jó magának?~- Mert
63 1, 14 | hajtatott. Éppen meg is lesz, mire odaér, a kilenc óra.~A nappaliban
64 1, 14 | takarékpénztárral kapcsolatban, mire nyilatkozott a takarékpénztár
65 1, 14 | nevetséges, Emmy. Ugyan mire való e nyugtalanság?~Majd
66 1, 14 | tartott útközben a missnek, mire viszont hosszadalmas és
67 1, 14 | t. i. elõbb a hozományt.~Mire való is volt ez tõlem? Nem
68 1, 14 | rendõrségre.~Éppen hajnalodott, mire a rendõrségre értek. Sovány,
69 1, 15 | majd a hercegné ölelte meg, mire eleibe járultak sorba a
70 1, 15 | nagynénéd küldött? Hogyisne? Hát mire való volna az?~- Gyeplõnek! -
71 1, 15 | csecsemõre való bízását?«~Mire a király is visszavágott
72 1, 15 | megint bóbiskált egy kicsit.~Mire újból fölébredt, a gyermek
73 1, 15 | és egyforma infulákban.~Mire a babonás fõúr, kit a csaták
74 1, 15 | híradással volt Kelemen: »Mire fölséged idejön, õhercegségével
75 1, 15 | duzzogott Frangepánné.~Mire Czobor a másik oldalra hajolt
76 1, 15 | izgatottan.~Késõ volt: mire a királyné odaért, már a
77 1, 15 | az érseki reverendában.~- Mire nem ébred az ember - morogta
78 1, 16 | gazemberek, csürhék!~De mire észrevették magukat, már
79 1, 16 | Mindnyájukat nemessé fogjuk tenni.~Mire körülnézett öreg Nóga István
80 1, 16 | a világrend ellen. - Hát mire valók az Úristennek a mennykövei,
81 1, 17 | vagy a pesztonka hangja), mire a gyermekeim ijedten rebbennek
82 1, 17 | valószínûleg Csernyiczkyné is, mire a bor árát fölemelte; -
83 1, 17 | ízben a fiatal Kaszpereknek, mire az nyomban kíváncsi lett
84 1, 17 | szédülni kezdett a feje, mire dühösen rivallt rá a prókátorra:~-
85 1, 17 | közéjük téve a feszületet, mire a feszülethez lépett Kaszperek
86 1, 17 | Lublón egyetlen férfi sem?~Mire elõlépett maga a sztaroszta
87 1, 17 | kiolvasta az aranyokat. Mire Nowogradszky elkezdte azokat
88 1, 17 | rakásra osztályozva.~- Hát ez mire való? - kérdezte a sztaroszta.~-
89 1, 17 | a király kezeibe. Amen.~Mire Kozanovich Felicián föltette
90 1, 17 | hozzá. Mit gondol, báróné?~Mire a csinos szõke õrnagyné
91 1, 17 | egy kockát a kis ajtón, mire az így támadt nyíláson két
92 1, 17 | kinyitotta a tenyereit, mire a jött teleöntötte mind
93 1, 17 | vállat vont közömbösen.~- Mire való volna az? Így is lefejezik,
94 1, 18 | De a nagy költség! És mire való? Mért ne lenne jó ez
95 1, 18 | ló is.~Rég lement a nap, mire elhagyták Lestet, ahol jó,
96 1, 18 | anyja? Hadd forgassam meg!~Mire aztán egy szögletbõl elõugrott
97 1, 18 | roppant reszkettem, féltem, mire megvigasztalt a juhászné: »
98 1, 18 | tiszttartó kétszáz forintot kért, mire a juhász fölment a házpadlásra (
99 1, 18 | Dehogy kell nekem az írás? Mire való volna? Hanem a tekintetes
100 1, 18 | leragadva, korom éjszaka lett, mire felébredtek. Körmöczy odább
101 1, 18 | belátni bizonyára nem tudok.~Mire egy kimért, önérzetes kézlegyintéssel,
102 1, 18 | tetszett hozni az összeget?~Mire a csendbiztos gúnyosan mosolygott,
103 1, 18 | bácsikám - kérdé naivul -, mire kellene az a sok, sok vászon?~-
104 1, 19 | Édes lovam, agyoncsaplak.«~Mire a ló meggondolja magát és
105 1, 19 | kívánság van már hátra.~Mire azonban rögtön letorkolta
106 1, 19 | könyörögtek neki, persvadeálták, mire az öreg alkudozni kezdett,
107 1, 20 | harapást megint lenyelt, mire szelídebben kérdé:~- Mi
108 1, 20 | legyen ez, kérem alásan?«, mire a segédek összenéztek s
109 1, 20 | zseniális Kozsibrovszky volt, mire aztán az egész város majdnem
110 1, 20 | megbotlott, zörejt csinált, mire fölriadt a papagáj és rikácsolni
111 1, 20 | szégyenli, hogy belenézzenek. Mire viszi az embert a szenvedély…
112 1, 20 | az embert a szenvedély… mire viszi. Pedig olyan jó, becsületes
113 1, 21 | s bizony öreg dél lett, mire a Pity nevû bükkös erdõhöz
114 1, 21 | hadnagy megfújt valami sípot, mire hullámzani, mozogni kezdtek
115 1, 22 | fájni sem fog, elaltatom; mire fölébred, vége a bajnak,
116 1, 22 | beszélje rá a férjét.~- Mire?~- Hogy engedje a kezét
117 1, 23 | kinyitja a száját éneklésre, mire különbözõ vonalak és mélyedések
118 1, 23 | kõolajat töltött a szájába, mire egész megnyugodva indultunk
119 1, 23 | alakját, a láthatatlanét. Mire aztán kivett az emberbõl
120 1, 23 | lesimítgatták a gyûrött szoknyáikat, mire megindulának kifelé bizonyos
121 1, 23 | átjátszódott sötét lilaszínbe, mire berohant Gállné asszonyom
122 1, 23 | társaság koccintott vele, mire aztán õ is fölugrott, a
123 1, 23 | kezébe került egy garmadába, mire megjegyzé egy fürge, púpos
124 1, 23 | végére kellett kerülni. Mire megálltunk Gállék elõtt,
125 1, 23 | nevelés… igen helyes nevelés - mire mohón visszatette a harmadik
126 1, 23 | valamit súg Krúdy Máriának, mire az rémülten odakap az éjfekete
127 1, 23 | fehér szakálla olyan lesz, mire fölébred, mint a kékítõbe
128 1, 23 | Gáll Piroska hajadont stb.~Mire ismét minden tekintet a
129 1, 23 | tenni, de bele nem talált, mire ott hagyta és fölállott,
130 1, 24 | a szükséges bemutatáson, mire Königgrätz apó elkiáltotta
131 1, 24 | háziasszony gránátszín ruháját, mire az fölkiáltott: »Szent Isten,
132 1, 24 | elmúlt, lehet hogy több, mire újra visszatért Königgrätz
133 1, 24 | lehajolt, kezet csókolt neki, mire õ megölelte Endrét és sokáig
134 1, 24 | s addig hozomozott, hogy mire újra visszatértem az asztalhoz,
135 1, 24 | és elkezdett dörömbözni, mire nagynehezen kinyílott az
136 1, 25 | maga is untig elegendõ.« Mire a híres prókátor fölényes
137 1, 25 | nagyon meg volt billogozva, mire odaért, s nagyon szépen
138 1, 25 | kend - nógatta Málnay.~Mire Varga Mihály oldalba lökte
139 1, 25 | bajusznak valódi voltát, mire fejcsóválva fizette ki a
140 1, 26 | szolgabíró-tarokkistát.~Mire egy kicsit fölfrissültem
141 1, 26 | fõjegyzõ tréfás pózzal, mire vidáman mosolyogtak a többiek,
142 1, 26 | meg a kávét és a konyakot, mire én otthagyva a németemet,
143 1, 26 | leányokból választanak feleséget, mire a nemes vármegye még a stafirungot
144 1, 26 | Mit? Hogy nem varr? Hát mire való akkor a huszonöt bot?~
145 1, 26 | csúszott lejjebb az égbolton, mire Hanka összeszedte az edényeket
146 1, 27 | papirost hozott a bárónak, mire az megadta magát egy sóhajjal.~-
147 1, 27 | veszett kutya marta meg. Mire aztán eszeveszetten leugrottak
148 1, 27 | fejének hátrahajtása mutatta, mire hirtelen kúszni kezdett
149 1, 27 | átöltözködve elõjön a kápolnából, mire megint megfordult, már a
150 1, 27 | ki:~- Gyere be, füstös!~Mire aztán becsoszogott négyrét
151 1, 27 | kedves bolond ez a bárócska«, mire azonban visszament a konyhából,
152 1, 27 | aranyporral megrakodjanak. Mire fölfohászkodott a király (
153 1, 27 | Balassa némi zavarral.~- Hogy mire van alkalmazva?~Kapivári
154 1, 27 | összejövetel részleteire, mire Balassa melegen rázta meg
155 1, 27 | Balassa felvágta a köteleiket, mire aztán kihúzhatták az ágy
156 1, 28 | gazdagabb lesz egy kinccsel. Mire aztán egy kanyarodással
157 1, 28 | Koccintottunk, ittunk, mire õ megtörülte a bajuszát,
158 1, 28 | marasztalta az örökös barátait.~Mire fölértünk az emeletre, és
159 1, 29 | Elbeszéltem neki az egész izét, mire nevetett és így szólt: »
160 1, 29 | hogy engem megnyugtasson.~- Mire? Az egérre nézve? Megnyugtassam,
161 1, 29 | erõszakosan nyúlt a keze után, mire elhúzta azt, és hirtelen
162 1, 29 | roppant gyorsan történt, hogy mire Kozsibrovszky az asztalig
163 1, 29 | édes lágy tekintetével.~Mire aztán a huszár is hirtelen
164 1, 31 | segíteni.~- Hát ez megint mire való? - duzzogott Vince,
165 1, 31 | ijesztõ fényben szikráztak. Mire beértek a városba és kiálltak
166 1, 31 | arra hoztuk ezt föl, hogy mire Kupolyi a kék szobába lépegetve
167 1, 31 | Kupolyi uram, nem tudja, mire vélje.~- Fordulj vissza,
168 1, 31 | bizonyos büszkeséggel ejté ki.)~Mire Kupolyi elmesélte találkozását
169 1, 31 | öreg gazdáját az ablaknál, mire mindjárt dacosan szegte
170 1, 31 | rossz tüdejével a fürdõre.~Mire megjegyzé a Korpádi nevû
171 1, 31 | tökalsóra vagy mit tudom én mire, olyan te vagy…~Kupolyi
172 1, 31 | akarna, de visszatartja, mire a vér az arcába tódul és
173 1, 31 | tetszett volna értem jönni.~Mire az asszonynéni csodálatosképpen
174 1, 31 | tokát is eresztett. Úgy hogy mire a falu elõkelõ krákogói
175 1, 31 | tormát szagoltattak vele, mire fölocsúdott, de roppant
176 1, 31 | étvágya is rögtön megjött, mire jóízûen falatoztak mind
177 1, 31 | hogy csak siessek, siessek… Mire feljöttem kiöltözve, már
178 1, 32 | Én.~- Hát gratulálok.~Mire leült s õ is írásban adta
179 1, 32 | hortyogva találta s összeszidta, mire nevetve felelt föl:~- Ne
180 1, 32 | és egy kis úrnõt nektek.« Mire megsuhogtak a mámika szoknyái,
181 1, 32 | még ezelõtt egy órával. Mire a doktor elõsántikált estefelé,
182 1, 32 | jóllakott ember nem érzi - hogy mire volt valaha étvágya? Ehelyett
183 1, 33 | híres Stáhly doktorhoz. Mire aztán elment éj idején egyenest
184 1, 33 | hiszen volt elég kritika:~- Mire veszi az életét ez a boldogtalan
185 1, 33 | még csinos férfi volt.~- Mire való volna az nekem?~- De
186 1, 34 | vágy gyalu és asszony. De mire való neki egy szép virág?
187 1, 34 | legénynek, hogy legyen társa, mire az parolát csapott.~- Eb,
188 1, 34 | elsütötte a másik csövet is, mire utcahosszat nyiladozni kezdtek
189 1, 34 | behozta a kívánt tárgyakat, mire Apró uram nekifeszítette
190 1, 34 | ott meg sem állott, hogy mire tizenegyre újra visszakerült,
191 1, 34 | hogy a bank fizetni bír.)~Mire Borogi Mihály annyit mondott:~-
192 1, 34 | Már jóval elmúlt a dél, mire nagy peckesen elõjött. Nem
193 1, 34 | ilyen-olyan porontya! Nini, mire nem vetemedik! Némelyek
194 1, 35 | mindenik szekérhez négyet, mire a szekerek megindultak az
195 1, 35 | cimbalommal.~- Hát ezek mire valók? - kérdé Styiriverszky.~-
196 1, 35 | húszéves koráig nõ, hát mire való az a nagy készülõdés
197 1, 35 | kocsissal tanácskozott magyarul, mire az hozzálátott a táskák
198 1, 35 | cipõje sarkával a harasztot, mire elõvillant egy hatalmas
199 1, 35 | hunyorgatott titkon a titkárjának, mire az visszaszólt csendesen:~-
200 1, 35 | látta a birtokot. - Mégis, mire tartja az árát? - türelmetlenkedett
201 1, 35 | akarom nyújtani õfelségének, mire így szól hozzám: Hagyja
202 1, 35 | mintabirtokot országunkban. Mire a király rám parancsolt,
203 1, 35 | bágyadtan hunyódtak le, mire szép piros ajkai között
204 1, 35 | nagybácsival és a rokonsággal.~Mire a nagybácsi és a rokonság
205 1, 35 | fiatal, vérmes asszonykáknál.~Mire sikerült végre találkozniok
206 1, 35 | szavalt, szobrot állt, mire rendre visszakerültek az
207 1, 35 | ide - nevetett a bíró is.~Mire meghajtotta magát a világ
208 II, 2 | reggelen megszökött tőle.~Mire való is a szegényembernek
209 II, 2 | sajnálta volna meg õket...~Mire való lett volna most ott
210 II, 2 | akkor nem gondolták, hogy mire idejök lenne felöltözni,
211 II, 3 | egész vármegye úri köreit, s mire a harmadik héten visszakerül
212 II, 4 | hogy õ sem ösmeri a bácsit, mire az kénytelenítve lett kirukkolni
213 II, 4 | akar a fakó lovam legelni«, mire aztán az elõtáncos, Fenyéri
214 II, 7 | találta üresen az egész házat, mire az orvossal visszatért;
215 II, 10 | szoktam-e még piketírozni, mire azt válaszoltam, hogy szívesen
216 II, 11 | trónjáról mennydörög le. Mire lehet büszke ilyen nyomorult,
217 II, 14 | Semmi »ha«... Hát a lutri mire való? Teszek ternóra, öcsém,
218 II, 17 | rosszabb idõben is haza.« Mire aztán felfelelt a vendég: »
219 II, 17 | hóbortossága miatt. Hát mire való volt az a drága ruha
220 II, 18 | voltunk, anélkül, hogy tudnánk mire. A terem közepén egy nagy
221 II, 22 | sóhajtozott.~Hagymás nem tudta mire gondolni. Gyermekkoruktól
222 II, 24 | hitelezõkkel végezhet; hanem hát mire való az életfilozófia az
223 II, 24 | bármely állapotban és rangban. Mire szigorú felügyelet tartassék.~
224 II, 25 | jó, de mégis szebb az, mire Szigligeti is ezt jegyezte
225 II, 31 | megátkozta a szolgálót, - mire rettenetes földrengés támadt
226 II, 32 | apelláljon magasabb bíróságra; mire a kártvallott asszony következõleg
227 II, 32 | két finánc: egy finánc!~Mire az illetéktelen egzekutor
228 II, 33 | tanulmányait? - kérdé a tanítót, mire az egész õszintén válaszolt:~-
229 II, 33 | ugorkamag társaságában, mire ez úr tíz lépésnyire haladt,
230 II, 33 | szerencsétlen megvallá bûnét, mire a joviális fejedelem nevetve:~-
231 II, 35 | legkisebbet sem födözte fel, mire támaszkodhatnék. És ha nyomában
232 II, 37 | szakadatlan láncolatban.~Mire édesatyja felkelt, hogy
233 II, 38 | róluk. Hát neked, Vilma, mire volna kedved?~- Én, én igazán
234 II, 38 | elkezdett grimaszokat vágni, mire a szegény Vilmának emlékezõ
235 II, 39 | most ez egyszer az isten. Mire a nap felkel, addig el is
236 II, 41 | MIRE JÓ A KÁRTYA?~1877~A jámbor
237 II, 44 | pedig ott künn, fogjatok be!~Mire poharaikat kiitták, a fogat
238 II, 46 | Talán csak tréfál méltósága Mire való volna méltóságának
239 II, 46 | egyetlen értékes tárgy, mire pénzt adnának a zálogintézetben.
240 II, 48 | ösztökélte, pihenhet már. Mire igyekezzék õ ezentúl? Arra,
241 II, 50 | uram? - kérdé sebesen, mire õ még sebesebben megnevezte
242 II, 51 | tíz fontot? Tíz fontot? Mire? Takarodjék ön asztalához!~
243 II, 57 | is vált volna a lapba, de mire odaért a szerkesztõségi
244 II, 65 | Gróf Terebesi László...~Mire a számtartó ugyanazon küldönctõl
245 II, 69 | tükrözõdött; nem bírták mire magyarázni a tanárok távollétét
246 II, 76 | külföldön, mint hittem volna. Mire Magyarországba jöttem, egészen
247 II, 77 | megnövekedett elméjétõl, mire a huszonötödikszer kérõdzik
248 II, 83 | óriási kenderáztató, s most mire vitte isten a sorsát! Parányi
249 II, 85 | jártunk a [!] legelõl. S mire a lépcsõkön kivont kardjainkkal
250 II, 85 | a szigorú fõpapnak, hogy mire ismét körutat tesz e vidéken,
251 II, 86 | aztán olyan, mint az olvasó, mire az utolsó szem lemorzsolódik,
252 II, 88 | elmével való kombinálást. Íme, mire vezetett engem az egészséges
253 II, 95 | valami vackot. De reggel, mire fölébred a gazda meg az
254 II, 95 | jöttek egymáshoz, úgyhogy mire Klárika nagyapja ölébõl
255 II, 96 | hõsöket gyilkolnak meg. Mire való volt az a Két árva
256 II, 97 | új meg új alakzatokból. Mire valók? Közeledõ divat elõõrsei.
257 II, 101| mintájára csináltasson egyet; mire visszajött, már nem volt
258 II, 103| nem valószínû. Egyébiránt mire neveli Szegedi Gergely uramat?~-
259 II, 106| kordován csizmát legyen mire fölhúzni, aztán legyen mivel
260 II, 106| Aminthogy igaza is volt, mert mire a palóc kollegám beért,
261 II, 114| otthonról küldenek, sem tudom mire költeni.~- Éppen ez az,
262 II, 115| rohamhoz.~- A rendõrség is mire való - dünnyögé aztán -,
263 II, 117| szóról szóra még egyszer, mire a derék nagyvezér egyszerre
264 II, 117| szép dolog az a »nexus«.~Mire visszakerült, addig Pali
265 II, 120| jártatja körül szemeit, mire mint egy varázsütésre helyeikre
266 II, 120| gimnáziumé.~Egészen kevély lett, mire ezeket elgondolá s bizonyos
267 II, 120| magát valamelyik nevetni, mire aztán õ sem fogja megállhatni,
268 II, 121| tulkot nevelt azon célból, mire azok megnõnek és meghíznak,
269 II, 122| Krisztuskának, ezer apró sírt mire föltámad. S még talán ez
270 II, 124| önkéntelenül.~- Én nem tudom, mire való az?~- Hogyan? - mondja
271 II, 126| kipirult a lótásfutásban, mire a komámasszonyt, sógorasszonyt,
272 II, 127| forintra. Hüm! kisasszony! Mire kellene önnek az a száz
273 II, 130| kimerülten roskadtam össze...~Mire magamhoz tértem, Fütykös
274 II, 132| nem lesz tiszta a látása.~Mire visszakerült, a Katica nyakába
275 II, 133| kapuja be volt már csukva, mire Szõcs odakerült. Zörgetett,
276 II, 136| betegnek.~De nem szerzett.~Mire hazaért, már akkor az apa
277 III, 1 | melybõl kiindult, hogy mire oda visszatérne, addig elálmosodik,
278 III, 1 | állott meg a ház elõtt, - és mire Anika az utolsó fölhágó
279 III, 1 | fölfelé fordultak karikáikkal mire Anika bejött a Lapajtól
280 III, 1 | vele.~Uzsonna ideje volt, mire megjárta Talárt. Lihegve,
281 III, 1 | messze van; éjfél lesz, mire Hlinára beérek. Vagy talán
282 III, 2 | hatalmas embert. Ejnye no, mire való az!~- Bácsi! - szólt
283 III, 2 | Judit nem kérdezte meg, mire érti; lesütötte a fejét.~
284 III, 2 | le a garádicsokon; tudta, mire leér, azalatt már Péter
285 III, 2 | gorombáskodott is az emberekkel: »Mire való a parasztnak a csizma?
286 III, 2 | penész az utolsó zsákot, mire sok kerül rá.~Mindenki bosszankodik,
287 III, 2 | forintosok közé a szerencsét s mire újra fölvetette szemeit,
288 III, 2 | összecsapkodta gesztenyeszín haját, mire otthon az udvaron mámorából
289 III, 2 | Imre nem bírta elgondolni: mire, s álmélkodva nézte, amint
290 III, 2 | amelyeknek értelme is alig volt, mire hozzá értek. Vajon kivel
291 III, 3 | Ha valaki kíváncsi volna, mire büszke hát, és odáig vinné
292 III, 3 | elkezdett gondolkozni.~Ugyan mire gondolhatott?~Egyre lejjebb
293 III, 19 | forint.~De hát, én istenem, mire is költsön az ember annyi
294 III, 25 | már a nagy baj a küszöbön.~Mire visszajöttek a kertbõl,
295 III, 25 | is kongott a toronyban, mire a Gyepüék pajtájához ért;
296 III, 26 | bugyellárisából az invitáló levelet, mire elbámult ugyan a komornyik,
297 III, 27 | Ejnye, de messze mennek, mire való az? Már azóta visszafordulhatott
298 III, 31 | intették a takarékoskodásra, mire Gyuri, mint nagy fatalista
299 III, 32 | legnagyobb akadály.~De hát mire való a rábeszélés, a könnyek
300 III, 39 | vagy, hogy tudnod kell, mire nyomod rá a pecsétet, mely
301 III, 39 | bennem. Elmondom bizalmasan, mire kell.~- Királyok legdicsõbbike! -
302 III, 43 | mondjuk?~Ejh, mondjuk ki, hogy mire a kicsikének valamennyi
303 III, 45 | éjjel utaztunk, hajnal lett, mire bevergõdtünk Pestre. Itt
304 III, 45 | az alá dugta a keszkenõt. Mire olyan nyugalommal indult
305 III, 47 | körülbelül éjfélt harangoztak, mire bemégyen az ő hites társához,
306 III, 47 | megütötte a korbáccsal, mire az asszony jajveszékelni
307 III, 48 | messze). - Aztán kérem, mire való volna neki egyszerre
308 III, 49 | szépen átfogta derekát, mire a kis ördög olyat ütött
309 III, 49 | viszi be a szobába. Már mire való az ilyen? Nem annak
310 III, 51 | szép Laczffy Magdolnát, mire az magánkívül rohant a kastély
311 III, 52 | mi a csekk, sem azt, hogy mire költsék a pénzüket.~Jóízű
312 III, 53 | emlékeiket, mikor még alig van mire emlékezniök, s lírai költeményeket
313 III, 53 | Kossuthot sokan hibáztatták. Mire volt jó megsérteni az öreg
314 III, 55 | azt elõre lehessen tudni, mire mit éreznek, mire mit fognak
315 III, 55 | tudni, mire mit éreznek, mire mit fognak cselekedni.~A
316 III, 56 | De volt is látható nyoma; mire a diligencia bevégzõdék,
317 III, 63 | törökösen hajukat hátul, és mire kinõtt - éppen jó - mert
318 III, 65 | megfeledkezett úgy, hogy mire visszatértünk üres kulaccsal,
319 III, 66 | ura vendégével:~- No, hát mire gondoltad rá magadat?~-
320 III, 71 | Szomorú, de igaz. No, és mire tanít ez bennünket? Arra,
321 III, 78 | bácsi homloka elborult - mire kitört a kedélyes nevetés
322 III, 79 | igazolvány?~- Kovách Lacitól.~- Mire nézve?~- Arra nézve, hogy
323 III, 79 | beküldtem neki öt forintot, mire a fotográfus nem mosolygott,
324 III, 82 | ki tudja, milyenné válik, mire a többi hiányzó ingrediencia
325 III, 83 | csöpp szív sem volna benne? Mire vár? Miben telik kedve,
326 III, 83 | találtatván a mohorai temetõben, mire nézve testimóniumot tészen
327 III, 87 | Ugyan, ugyan, te kis csacsi.~Mire Nellike méregbe jött és
328 III, 94 | ott való tartózkodását.~De mire odajöttek elfogatására,
329 III, 96 | balpárti követ kerületében, mire azok viszonzásul ráütöttek
330 III, 97 | akarjuk kiadni.~- Könyvbe? Mire való volnék én a könyvbe.
331 III, 98 | Nyolc perc múlva hét, mire odaérünk, már ott lesz okvetlenül.
332 III, 99 | hogy a madaraknak legyen mire ráépíteni a fészkeiket?…
333 III, 99 | familiáris politikát.~- No, ugyan mire való, az az erdõ?~- Mire?
334 III, 99 | mire való, az az erdõ?~- Mire? Nem mondom meg, ha észre
335 III, 102| hektikus az egyik, meghal, mire beérünk.) Csánkán harminchat
336 III, 102| Takarodjék tüstént a szekerekhez.~Mire elõször megjuhászodva, mikor
337 III, 108| és letakarta a kendõvel.~Mire visszament az udvarra, akkorra
338 III, 109| képviselõkkel szoktam vacsorálni, mire nemsokára levelet kaptam
339 III, 109| az ülésekre, sokat tanul.~Mire a választások ideje megjött,
340 III, 111| dehogy! Hát a cigány-purdék mire valók, hogy bele ne fogóznának?~
341 III, 112| majd halk ajtókopogás, mire a »szabad« után hat darab
342 III, 115| A nyakát harapjam meg? Mire lenne az jó magának?~- Elég,
343 III, 116| történetemnek ez lesz hát a címe:~I. MIRE JÓ A DIALEKTUS?~Most már
344 III, 116| hanem az bizonyos, hogy mire megjött, a tûzhelybõl vízhely
345 III, 121| a derék Szomor fejére - mire annak arcán, egyszerre húsz
346 III, 124| munkában, mint a kendteké…~Mire fölfelelt az egyik tekintélyes
347 III, 126| látszott távozni, de estefelé, mire postára adtam az egy névre
348 III, 128| kolera-csöppekbõl egy keveset, mire megjelentek arcán sötét
349 III, 129| forintost ott hagytunk, mire biztatólag jegyzé meg Perbet:~-
350 III, 129| útiköltségem hazamenni, mire az utolsó falut elérjük.~-
351 III, 137| beszédébe a dörgõ »eláll«-t, mire rendesen eláll a konstrukció
352 III, 139| egy tréfát. Hadd lássuk, mire mégysz vele?~Grubics egy
353 III, 142| Selyemtenyésztési célokból? Hát mire való az? Az én feleségem
354 III, 144| es asinus! (Te szamár!)~Mire Hatvani fölnéz nyugodtan,
355 III, 144| hanem a tyúkjai érdeme, mire a városi magisztrátus elkoboztatta
356 III, 144| a kutya, egyet vonított, mire egy egész falka ördög és
357 III, 144| leány tartózkodása. Hiszen mire való volna a Mágyika? Majd
358 III, 144| szomorúan hallgatott.~De mire a vendégek hazakészülõdnek,
359 III, 144| Hatvani megnyugtatta:~- Lássa, mire jó az a rossz könyv. Most
360 III, 146| mamácskám.~- Ugyan Béla, mire való ez! Ereszd el a ruhámat,
361 III, 148| csönd, a rettenetes éjszaka.~Mire a plébános szokás szerint
362 III, 148| váltig nyugtalankodott, mire alázatos deputációt menesztettek
363 III, 148| patakból - tanácsolta Kossuth. Mire lehajolt, vizet merítve
364 III, 148| mindenféle zavarokat csinálni, mire a balközépi jelöltek viszonzásul
365 III, 148| meglehet, drága elõtted. Mire való lett volna egy esetleg
366 III, 148| bizonyos Türr Pistával.~- Ugyan mire való lenne már itt a puska? -
367 III, 148| pedig felviszem hozzá magam.~Mire hazaért Ágnes, már ott várta
368 IV, 1 | kérdé lanyhán, bágyadtan, s mire felocsudtam az ámulatból,
369 IV, 5 | õrizte, magvast szedni: Mire visszatérnek, a tehén el
370 IV, 7 | házasságokat hozott össze.~Mire Tarczaly Endre az udvarhoz
371 IV, 8 | Szentül meg voltam gyõzõdve, mire visszatérek, Czibakyt már
372 IV, 12 | hogy az holtan leszédült, mire hogy embert ölt, maga is
373 IV, 12 | vajdát, elvette tõle Csicsót.~Mire természetesen az új vajda,
374 IV, 13 | bácsi az órát elküldeni.«~Mire én megdicsértem, s a következőt
375 IV, 13 | Lefizettem a tizenöt forintot, mire õ kikereste, s odalökött
376 IV, 13 | nyugodtan lépkedtem feléje, mire õ újra imádkozni kezdett
377 IV, 17 | okoskodjék, nemzetes uram. Mire való az? Így is rosszabb
378 IV, 25 | megint hebegett valamit, mire fölugrott a harmadik szónok,
379 IV, 29 | haza.~Útközben elgondolta, mire fogja használni becses szerzeményeit.~
380 IV, 32 | harmincra szaporodhatnak, mire pedig ötven éves lesz Magdalénka,
381 IV, 33 | odamegy - feleli amaz nevetve. Mire azután Beöthy vág csudálkozó
382 IV, 35 | de nem írta alá a nevét, mire az alispán visszahozta:~-
383 IV, 37 | Nyújtsa ki rögtön a nyelvét«, mire ugrándozva elinalt.~A doktor
384 IV, 37 | összenézegetett egy csomó szót, mire a következõ mondatot formálta
385 IV, 38 | repülve hasították a levegõt. Mire Helvignek szabad volt a
386 IV, 41 | Egymásra néztünk, hogy mire vegyük a feleleteket, midõn
387 IV, 41 | helyünket nem találta, mire aztán a számtartó is látván
388 IV, 41 | vagyok-e megbolondulva, mire elvörösödve kaptam le szemeimet
389 IV, 43 | vonzalmát demonstrálták.~Mire Moericke uramhoz ért Szászsebesre,
390 IV, 45 | Magasan járt a nap tányérja, mire a vinnyei erdõséghez döcögtek,
391 IV, 45 | az erdõt, míg nem tudom, mire lészen használandó.~Demethey
392 IV, 46 | Az isten a megmondhatója, mire való volt piros vérrel csepegtetni
393 IV, 46 | Verekedésre gondolsz?~- Hát te mire gondolsz, Stevó?~- Találd
394 IV, 47 | végig a debreceni fõpiacon, mire sajátságos mozgás, zsibongás
395 IV, 48 | sas-rendet”, de hadd hallom, mire képes ön ezért?«~»Mindenre,
396 IV, 50 | e pillanatban eldördült, mire az agancsos, az öreg szarvas,
397 IV, 51 | leragasztják.~- Ugyan, ugyan, mire való lenne az?~- Hát csak! -
398 IV, 53 | Nem kell nekem sehogy, mire kellene az én boltomban?
399 IV, 55 | lenyakaztatnak.~- Attól ne félj, mert mire ide kerülne a sor, akkorra
400 IV, 56 | írások közül, és megfordult, mire kényszeredett hangon ismert
401 IV, 57 | volt a Gothard ügyvédje, mire a szép Grünblath Erzsébet
402 IV, 57 | megmaradt a szándékában, mire a két ügyvéd elmondta vád-
403 IV, 57 | Hát miért nem szóltál? Hát mire való vagyok én? - írta fel
404 IV, 61 | vette s megkérdeztem:~- Mire használta?~- Mire? Arra
405 IV, 61 | megkérdeztem:~- Mire használta?~- Mire? Arra lelkem, hogy azóta
406 IV, 63 | csikaját nekem nevelte, de mire nagy ló lett, rendesen magának
407 IV, 65 | hiába várnia. Két hét múlva, mire az orvosnak adott utasítás
408 IV, 65 | egyik úgy dolgozik, hogy mire a korlátfa elkészítése rendbe
409 IV, 65 | másik úgy dolgozik, hogy mire a bevert fej napirendre
410 IV, 67 | hirtelen az írnokok szobájába. Mire benyitottak a fináncok,
411 IV, 71 | hogy énekeljen valamit, mire megcsendült egy gyönyörû
412 IV, 76 | fölemeltem a három ujjamat. Mire ő az ujjait összeszorítva
413 IV, 79 | is tartanál egy oraciót.” Mire visszafelelek magamnak: „
414 IV, 82 | belőle egy-két csomónyit, mire megjövök az ebédről, mert
415 IV, 83 | õexcellenciája nem oda hallgatott, mire folytatni kezdtem akárhol.
416 IV, 84 | a császárért; nem tette; mire még keményebb parancs jött
417 IV, 84 | eltalálta az õ vallását. Mire a képviselõ azt mondta:~-
418 IV, 85 | a kutya, egyet vonított, mire egy egész falka ördög és
419 IV, 85 | maradhassunk egy kicsit. Lássa, mire jó az a gonosz könyv?~-
420 IV, 85 | s oda ajándékozta neki, mire Hatvani uram egy gyémántos
421 IV, 88 | dolgozik) ügyesen megkínálták, mire a báró gondolkozóba esett,
422 IV, 94 | nagy tapasztalata van. S mire már az ember megszerzi a
423 IV, 97 | megrázta a ruhácskáját, mire egy kék, takaros alsószoknya
424 IV, 97 | huszonhárom diákomat. Hogy mire való lesz, el sem képzelhettem,
425 IV, 97 | kifûzték és lefektették, mire mi odaértünk, bágyadtan,
426 IV, 97 | Megkaptam - felelé Pali.~- Mire költötted?~- Nem emlékszem.~-
427 IV, 101| vállalatokba belekapott, és mire szemeit behunyta, annyira
428 IV, 101| nyájasan fogadta õket.~- És mire volna leginkább alkalmas
429 IV, 101| kell.~- Még mindig? De hát mire kell az a sok pénz? - kérdé
430 IV, 102| volt dresszírozva, hogy mire Lisznyói uram a kilencedik
431 IV, 103| olyan szélsebesen, hogy mire beharangoztak, már akkorra
432 IV, 103| a hegy arany, jó ördög.~Mire egy szempillantás alatt
433 IV, 104| egy ilyen megjegyzésnél, mire magához intette a kis Marcit:~-
434 IV, 105| szemeit.~Meghajtottam magamat; mire a Közvélemény lustán leereszkedett
435 IV, 106| uram megcsóválta a fejét, mire diadalmas tekintettel folytatja
436 IV, 106| a csizmát még egyszer.~- Mire való ez, Koós uram?~- Mintsem
437 IV, 107| vérpadot a legényeivel. Mire megvirradott, már készen
438 IV, 107| felséges szultán parancsának.~Mire a csausz kötekedve jegyzé
439 IV, 117| kerületemben. Ki tudja, mire jó az?~S ezen a réven csaptam
440 IV, 118| majd beszélek Wekerlével - mire megint nagy hálálkodások
441 IV, 123| Algernon nem volt sehol; mire visszaszaladtam a büfébe,
442 IV, 125| is, feleségem!~- Hát az mire való?~- Semmi se bizonyosabb
443 IV, 127| lett s azzal végzõdék, hogy mire a varga hazajött, az asszonynak
444 IV, 127| olyan szélsebesen, hogy mire beharangoztak, már akkorra
445 IV, 127| a hegy arany, jó ördög.~Mire egy szempillantás alatt
446 IV, 127| megrendült a föld és meghasadt, mire a hatalmas falak részint
447 IV, 127| esett a városban, nem tudván mire vélni, Ürmény felõl az erdõ
448 IV, 127| kegyelmét s a vár megkímélését, mire kiszórták a kincseket az
449 IV, 127| nem volt már mit menteni, mire odaértek. Lángokban állt
450 IV, 127| adhatom én sem másnak.«~Mire visszaírt Illésházy:~»Nagyságodé
451 IV, 127| tűnődék a főurak egyike, mire azt felelte a bolond:~-
452 IV, 127| sebesen, ahogy a ló bírta, de mire hazaért Budáról Somogyba
453 IV, 127| várnaggyal a dolgokat, aztán mire megint Budára visszajött
454 IV, 127| kikottyantotta:~- De hát mire való mindez néked, kegyelmes
455 IV, 127| gyávaságot, arra nem biztatja, de mire való az oktalanság a hõsködésben?~
456 IV, 127| Csóri csuka, nincsen mája.~Mire a király éppoly hirtelen
457 IV, 127| úrfiért s a többi urakért. Mire ezek lejöttek, a fiatal
458 IV, 128| 1889~A jó isten tudja, hogy mire van nekem tehetségem. Annyi
459 IV, 128| megtaláltuk benne, hogy mire van talentuma. Az igaz,
460 IV, 130| magyarázná a sinust-cosinust.~Mire a bajuszom serkedzett, a
461 IV, 130| boldogsággal nem.~Ej, hát mire is vágyakozzam még?~Talán
462 IV, 131| tárgyakat, hogy igen szépek, mire megjegyzé: »Valóban, de
463 IV, 131| motyogta néha, hogy »hüm«, mire a képviselõ csendesen visszasóhajtotta: »
464 IV, 132| a csillagok világítanak.~Mire visszavág az elmés borbély:~-
465 IV, 132| a lucernást a sógortól«. Mire visszafelelte az uram. »
466 IV, 132| meg, Zsófi, csókolj meg.« Mire Zsófi nevetve mondja: »Nincs
467 IV, 132| kell?” Intek a gazdámnak, mire belevág a markába: „Legyen
468 IV, 134| Mennyit parancsolsz?~Mire kielégítetlenül fordulok
469 IV, 142| baja, öreg néni?« - kérdém, mire nyöszörögve felelte az anyóka: »
470 IV, 142| idézve a tekintetes úrhoz, mire mondá a kálnai holló: »Ne
471 IV, 142| az Úristen, amije van.«~Mire aztán másnap nagy vihar
472 IV, 142| fekete lovat vett Szabadkán, mire hazaért vele azon az esõs
473 IV, 142| leverten tette meg e jelentést, mire közbevágott Kelemen István
474 IV, 142| szinte uzsonna után volt, mire hazaindultak, az egyetlen
475 IV, 142| esetleg nyugdíjaztatását kéri.~Mire Kelemen István késõn este
476 IV, 142| vajon mit gondolnak, hogy mire építik az emberek ezeket
477 IV, 142| még fent van a korcsmáros.~Mire Török Jankó meghozta az
478 IV, 142| ím meghalt már a lovas, mire való volna a paripa? Vagy
479 IV, 144| rendre kibújni a fogai. Ugyan mire valók? Mit fog velök enni?~
480 IV, 145| barátságosan kikérdezé:~- Mire kellene a ló?~- Egy haldokló
481 IV, 146| ahogy a dandyk viselik, mire leszállt kinyújtott nyakkal,
482 IV, 146| olvas kend újságokat?~- Mire volna az?~- Hát nem tudja
483 IV, 147| Leírtam tetõtül talpig, mire megszólalt Staniszlausz,
484 IV, 147| Staniszlausz, kinyitva az ajtót, mire becsoszogott az úgynevezett
485 IV, 147| begöngyöltem magam a dunyhák közé; mire megint kitekintettem már
486 IV, 148| védekezett János úr. - Ki tudja, mire leszek itthon jó? Hallgass,
487 IV, 148| Egyre múlt a félelme, s mire az ízletes ételek elkészültek (
488 IV, 148| Nagy zavarodás volt otthon, mire a pap megérkezett a fiúval.
489 IV, 149| ha csak virágot akarsz.~Mire aztán a diák nagy hebegve,
490 IV, 151| Akaratlanul is elmosolyodott:~- Mire a tífuszból kigyógyul, annak
491 IV, 151| képviselõket az immunitás védi?~Mire lassankint felszikkadt fekete
492 IV, 152| Már sopánkodni kezdtünk. Mire vár még ez a gyerek?~Karácsonyra
493 IV, 152| intett.~Odatámolyogtam, mire beljebb húzódott a nyoszolya
494 IV, 152| már messzirõl megösmeri, s mire odáig érne a kocsi, már
495 IV, 152| összefeleseltek a kocsiban, mire Juliánna egyszerûen ráparancsolt
496 IV, 152| Köszönöm, kegyelmes úr.~Mire két hét múlva Erdélybõl
497 IV, 152| polgármester türelmetlenül.~Mire a Kalanda gyerek átnyújtott
498 IV, 152| tarokk legelész egy sorban, mire õ is rázendíti:~- Kontra
|