Rész, Fejezet
1 1, 1 | nyomorult zsivány!?~Jancsi elõtt oly nagynak tetszett Gyurka
2 1, 1 | hogy megbántam tettemet oly igazán, amint azt hiszem,
3 1, 1 | tarisznyát… és mindaz, ami oly keserû volt a múltból s
4 1, 2 | mert már az én kulacsom oly üres, mint valami…~- Vezércikk! -
5 1, 2 | senki sem talált hamarjában oly kifejezést, amely kellemetlenül
6 1, 2 | szállásomon. Akkor majd meglátom, oly jól énekel-e védencnõje,
7 1, 3 | zsírfoltot kiszedõ csodakõ, mind oly portéka, hogy bolondságból
8 1, 3 | Istenem… én istenem… mikor oly nagyon… oly nagyon szeretem.~
9 1, 3 | istenem… mikor oly nagyon… oly nagyon szeretem.~És behunyta
10 1, 3 | megpillantja a nyalka Pétert, kit oly nehezen várt, úgy megijedt
11 1, 3 | jutalmaz, kinek senki sem oly nagy, hogy földre ne tiporhassa
12 1, 3 | tiporhassa és senki sem oly kicsiny, hogy föl ne emelhesse…~
13 1, 3 | gesztenyefa a ház elõtt oly barátságosan integetett
14 1, 3 | hogy a magyar király nevét oly intézmény mellé írják cégérül,
15 1, 4 | a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett elõtte,
16 1, 4 | dohányzacskójának sallangja csak oly gavallérosan verdeste tekintetes
17 1, 4 | hely határozathozatalhoz oly nagy füstgomolyt fújt ki
18 1, 4 | fiatalember.~Kalap uram oly jó kedvében volt, hogy halálos
19 1, 4 | De mit mondanak majd, ha oly hosszasan maradunk ki?~-
20 1, 4 | dokumentumoknak nem volna oly fatális hosszú memoriája!
21 1, 4 | megújuló divat, melyre mégis oly hamar ununk rá!~A gyermekeket
22 1, 4 | nyelét, melybe a széláramlat oly makacsul kötött bele, s
23 1, 4 | liberális követek száma oly nagy, mint a konzervatívoké.~
24 1, 4 | fürtöket, a homlok barázdáit oly szépen el fogja takarni
25 1, 4 | gyaníthatta, miért csügg e terven oly makacsul? A dolog még annál
26 1, 5 | szõke lánygyermek, akitõl oly nehezen vált el múltkor
27 1, 5 | sötétben találkozhatnék véle. Oly igaz, mint hogy élek, miszerint
28 1, 6 | a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett, mint
29 1, 7 | a zsinóros hajdú most is oly begyesen lépkedett elõtte,
30 1, 7 | dohányzacskójának a sallangja csak oly gavallérosan verdeste tekintetes
31 1, 9 | történeti nevezetességû ökör oly nagy mértékû testi fogyatkozását.
32 1, 9 | be egy csomó suhanc közt. Oly tiszteletreméltóan nézett
33 1, 9 | ahelyett olyan sûrûn és oly rendszeresen torlódtak ott
34 1, 9 | XIV. FEJEZET~(E fejezetben oly kevés valamirevaló dolog
35 1, 9 | Gyanús, hogy e kérdésben oly vonakodólag felel. Hehehe!
36 1, 9 | azt hiszem, a dolog nem oly egyszerû, mint hisszük.
37 1, 9 | burnót-szelence távolléte tette oly ügyetlenné, nem lehet biztosan
38 1, 9 | bíró hosszan nézett rá és oly gyengéden, mint csak tudott.~-
39 1, 9 | circumdederunt« áhítatteljes és mégis oly borzalmas hangjai költötték
40 1, 9 | Millió ember közül egy jut oly szerencsés helyzetbe, mint
41 1, 9 | tornácon állott. Sohasem láttam oly vidámnak és megelégedettnek,
42 1, 9 | elõszeretetének nem adná oly kétségbevonhatatlan jeleit.
43 1, 9 | kezeit kezdte dörzsölni oly eleganciával, mint egy született
44 1, 9 | megbocsátok önnek, de csak oly feltétel alatt, ha hagy
45 1, 9 | van megbélelve, s melyben oly puha, nyugalmas fekvés esik.~
46 1, 9 | történeti nevezetességû tulok oly nagy mértékû testi fogyatkozását.
47 1, 9 | be egy csomó suhanc közt. Oly tiszteletreméltó kinézése
48 1, 10 | be egy csomó suhanc közt. Oly tiszteletreméltó kinézésû
49 1, 11 | kíváncsiságát csigázta fel oly magasra, hogy alig bírta
50 1, 11 | méltatlankodik a másik - hogy mer oly passzusért két forintot
51 1, 11 | neked, gyönyörû dolog lesz. Oly egyszerû és mégis oly szubtilis.~
52 1, 11 | lesz. Oly egyszerû és mégis oly szubtilis.~ÁRULKODÓ FONALAK~
53 1, 12 | lehajolt lováról a kardért, oly ügyességgel, mint egy erõmûvész,
54 1, 12 | nevet vettem fel.~- Mi? Hát oly vitéz lett belõled, hogy
55 1, 13 | jegyzé meg Jahodovska -, oly fehér lelkû, mint a galamb.
56 1, 13 | elszontyolodott e szavakra s oly mély töprengésbe merült
57 1, 13 | lenni ezzel az úrral, legyen oly jó, kedves Bihács úr.~Bihács
58 1, 13 | a dühöngõ ember szemei oly félelemgerjesztõen forogtak
59 1, 14 | nem viselhetem távozásodat oly rögtön, meg kell elõbb szoknom
60 1, 14 | egész Olaszországban. Mert oly gráciával végzi ki az elítéltet,
61 1, 14 | Budapest átlátszó város; nem oly nagy, hogy a háztömkelegek
62 1, 14 | lejövök.~Korláthyné engedett, oly izgatott volt, oly váratlanul
63 1, 14 | engedett, oly izgatott volt, oly váratlanul történt mindez,
64 1, 15 | lovag is nevetett, minden oly vidáman kezdõdött e nap
65 1, 15 | tekintély és nimbusz felett.~Oly nehezen szerezte, annyi
66 1, 18 | a visszaemlékezésnek.~- Oly szép anyja volt annak, mint
67 1, 18 | kisleányok nem álmosodnak el oly hamar a lagziban!~Mindent
68 1, 18 | a csúf villát, de lássa, oly lusta vagyok.~- Igazán el
69 1, 18 | támaszkodott egy fához, oly kétségbeesett tekintettel,
70 1, 18 | amelytõl nem lévén azt megkapni oly könnyû, mint amilyen könnyû
71 1, 18 | ünnepélyes arcot vágott, (igazán oly kedves, bohó gyermek volt) -
72 1, 18 | a Mihály erein… Majdnem oly sebesen, mint ahogy a Pálfa
73 1, 19 | szemekkel az ezredes.~- Oly patyolat-sima, hogy a szúnyog
74 1, 19 | halántékai lüktettek, azután oly fehér lett, mint a fal.~-
75 1, 19 | több, csak amennyit az úrnõ oly cinizmussal elmondott. Pedig
76 1, 19 | elhagyja, elválik tõle. Oly szerencsétlen volt s annyira
77 1, 20 | részleteken, melyek a maguk idején oly melegek, bájosak és érzelmesek
78 1, 20 | asszonykát!«~Amint belép, oly jól esik neki a barátságos
79 1, 20 | Miért nem jön ez a bálba? Oly fiatal és már nem jön. Ennek
80 1, 20 | olyan zavart volt a feje, oly kuszán kergették egymást
81 1, 22 | vannak õk (kik az életben oly távol estek), mindenik ráma
82 1, 23 | élvezeteket senki sem fizeti oly drágán, mint az ökör, talán
83 1, 23 | Hát az, aki mellette ül? (Oly fojtott, remegõ volt a hangom,
84 1, 23 | levélkét csukorítottam össze oly erõvel, ahogy csak bírtam,
85 1, 23 | dinnyevirághoz, lehajolt és (oly jól láttam, hogy meg merek
86 1, 23 | címerén egy seregély látható.)~Oly dühbe hozta magát apródonként,
87 1, 23 | egy alul, kettõ felül, de oly lázas dühbe hozta magát,
88 1, 23 | testében is megborzongott.~- Oly csúnya a halál, János… oly
89 1, 23 | Oly csúnya a halál, János… oly csúnya és az a rettenetes,
90 1, 23 | lilaszínbe játszó párákat. Oly üde, friss volt minden,
91 1, 24 | de ennek az ellenkezõjére oly fényes bizonyítékaim vannak (
92 1, 24 | ugatni kezdett az öreg és oly élethíven, hogy a Nedeczkyné
93 1, 24 | korában beállt katonának és oly tökélyre vitte pár év alatt
94 1, 24 | tökéletesebb a világon, mint az oly emberek, akiknek nincsen
95 1, 24 | szólt ünnepélyesen s oly hûvös volt minden szava,
96 1, 25 | az igaz szittya szívekben oly magasra.~Hogy hova dõl el
97 1, 26 | hatalmas pörcök piroslanak.~Oly kívánatosan tudta rajzolni
98 1, 26 | csókot a professzor arcára, oly hamar, hogy az észre se
99 1, 26 | ördögök mártása; a láng se oly tiszta, olyan õszinte, mint
100 1, 27 | és finom, legalábbis van oly elegáns ember, mint a francia
101 1, 27 | phisiognomiával, mely mégis oly szép, mindenekben ékes,
102 1, 27 | vízben. A liliom, a liliom. Oly szép volt, oly fehér és
103 1, 27 | a liliom. Oly szép volt, oly fehér és oly ártatlan. Ej,
104 1, 27 | szép volt, oly fehér és oly ártatlan. Ej, istenem, árnyéka
105 1, 27 | meghorkant a paripa és megállott. Oly hirtelen, oly váratlanul
106 1, 27 | megállott. Oly hirtelen, oly váratlanul történt, hogy
107 1, 27 | Mesés rövidség, istenemre. Oly rövidség, hogy az annálék
108 1, 28 | asztalunkra és leült.~- Oly nehéz egyedül lenni - mondá
109 1, 28 | megcsillogtak a könnyek, ez mind oly végtelenül különös volt.
110 1, 28 | ás kicsinyíti a nagyokat, oly hallatlanul nevetséges volt.
111 1, 29 | ments! Hiszen az asszonyok oly unalmasak (és ásított a
112 1, 29 | azt a derék úrhölgyet, aki oly szíves volt iránta. Fogd
113 1, 29 | töprenkedem, miképp lehettem oly ostoba, fel nem ösmerni
114 1, 29 | annyira a természetrajzot?~- Oly biztos vagyok, asszonyom,
115 1, 29 | gondolhattam volna önre, aki oly jó irántam?~- Tehát ön jónak
116 1, 29 | életet vesztették! S az oly unalmas.~- Pedig önt szerette
117 1, 29 | felsóhajtott, hogy az összes ételek oly végtelenül unalmasak, s
118 1, 29 | kenyérgalacsinba, mindez oly roppant gyorsan történt,
119 1, 31 | Fölvette a pénzt, azt is oly sietve, mintha lopná.~-
120 1, 31 | szikrázó szemet - mely pedig oly szelíd egyébkor.~- No, hát
121 1, 32 | biztonságával. - Hiszen oly világos, mint a nap, hogy
122 1, 32 | is nem lett volna bolond.~Oly sokáig forgatá elméjében
123 1, 32 | Higgye meg, higgye meg, oly zavart a fejem.~S ösztönszerûleg
124 1, 32 | hogy történt, mi történt. Oly álomszerû az egész. Lehetetlen
125 1, 34 | született ez a Máli néni. Oly helyre vette be magát, mint
126 1, 34 | átnyújtotta Katinak.~Mindez oly szép volt, oly finom dolog
127 1, 34 | Katinak.~Mindez oly szép volt, oly finom dolog volt, hogy egészen
128 1, 34 | tehetünk egyet-mást. Okos vagy, oly okos, mint a tavalyi kos -
129 1, 34 | láncaitól szabadult meg, oly egetrázó erõvel tört ki,
130 1, 35 | napot már nem mondhatom.~Oly közel hajolt Wraditznéhoz,
131 1, 35 | nyugatról, délrõl, mindenünnen oly sokaságban, mint az egerek.
132 1, 35 | személyre volt terítve, oly elegánsan, akárcsak a Maxim
133 II, 1 | visszavonni.~Mikor pedig már oly messzire ment, hogy nem
134 II, 3 | mikor Baroghi ijesztõ alakja oly váratlanul és oly gyöngédtelenül
135 II, 3 | alakja oly váratlanul és oly gyöngédtelenül betoppant.~
136 II, 4 | urak s már nem néztek rá oly megvetõleg.~»No, Stofi bácsi,
137 II, 4 | fordult.~- Az urak közül lesz oly jó valaki segédem lenni,
138 II, 4 | dal, melynek hangjainál oly jó volna álmodozni...~Oh,
139 II, 4 | azért mégsem örült neki oly nagyon, mint mi magunk.~
140 II, 4 | kérnem az olvasótól, hogy oly hosszúra nyújtom történetemet
141 II, 6 | Karpalovics-bolt elõtt, melyen oly jóízûen el lehet beszélgetni
142 II, 6 | ki tehet róla, hogy Zemák oly nehéz volt (163 fontot nyomott),
143 II, 6 | mára lakást... S ha már oly közel voltak egymáshoz,
144 II, 7 | türelmetlen vagyok. Oh, mikor oly nagyon szeretem a szónoklatokat.
145 II, 7 | Melanie ideges természetére oly kellemetlenül hatott, hogy
146 II, 7 | már nem tréfa, ha a szemét oly elõnyösen értékesítheti
147 II, 7 | nagy sietség következtében oly szerencsétlenül, hogy a
148 II, 7 | férgek között... míg ellenben oly szép az élet; nézni a zöld
149 II, 8 | végezték monoton körsétájokat oly egykedvûséggel, mintha csak
150 II, 9 | szûkre parancsolt ruhaderék oly bõnek került haza a szabótól,
151 II, 9 | mutatná, hogy ott belül fáj oly nagyon valami... a másik
152 II, 11 | hozott el a grófnõ helyett, oly búskomor lett, hogy még
153 II, 12 | ha megadjátok magatokat, oly kegyelmes lesz: meghagyja
154 II, 12 | mely szemeikben égett, mind oly nagyon hasonlítottak a magyarokéihoz.
155 II, 13 | magas tornyaival, a szem oly nyugodtan pihen bádogos
156 II, 13 | Az egész beszédet pedig oly orátori figurákkal kíséré
157 II, 13 | jó kedvében a nagyúr -, oly kedvem volna vért vegyíteni
158 II, 13 | engedelmeskedének neki az idegenek, oly makacs volt iránta Piso.
159 II, 13 | De a kormányzóságban oly kétértelmûleg viselte magát,
160 II, 15 | nyugosztalja! Kár, hogy oly röviden búcsúzott el ettõl
161 II, 19 | diplomáciai tapintat szükséges egy oly megnyert ütközethez, azt
162 II, 19 | például te magad lennél oly szíves...~Az áldozat arca
163 II, 20 | hasonlatot? Képzeljenek oly hölgyet, ki abból a célból
164 II, 21 | számtalan csillag, mely oly mesés fénnyel ragyog derült
165 II, 21 | lecsúszott paplant, hogy oly édes nyugvás esik rajta!
166 II, 21 | tudja, a kenyérnek örült-e oly nagyon, vagy annak a szende,
167 II, 21 | Ha magam is nem volnék oly szegény...~- Uram, velem
168 II, 24 | Nevetséges, hogy írnok legyen oly talpig mívelt ember... pláne
169 II, 24 | Csak fiatal lányok tudnak oly észrevétlen eltûnni, mint
170 II, 24 | kacagva - azért beszélsz hát oly könnyen! Nagy kópé vagy,
171 II, 24 | a halál mozgatta már azt oly sebesen, mintha mondaná: »
172 II, 25 | szállást kérni; de az ivóban oly sötét képû két parasztember
173 II, 27 | meghatva lenni e névtől, mely oly nagy címe volt annak, ki
174 II, 28 | ollóra irányzá. Mevlevi oly örömmel, mint aki a puskaport
175 II, 29 | engedelmeskedik, õ, aki máskor oly szófogadó. Bosszúsan jár-kel
176 II, 29 | Semmi sem érdekli. Minden oly »fád«. Fád a kis Janikával
177 II, 32 | pénzem és hatalmam van azt oly magaslatra emelni, mely
178 II, 32 | talált: szó nélkül távozott oly végbõl, hogy a motozási
179 II, 33 | nem volt, de a kövezet is oly rossz és hiányos, hogy csak
180 II, 33 | koszorút fölvette. A tombolást oly nagy csendesség követte,
181 II, 33 | Hogy van az, hogy te oly éktelen lármát ütsz, míg
182 II, 33 | rendelkezési jogtól, mely oly roppant vagyon mellett bizony
183 II, 33 | mindkét keze hiányzik, s most oly szerencsétlenség érte, mi
184 II, 33 | hagyott hátra:~»John öcsém oly boldog férj és atya, hogy
185 II, 33 | becsülésemet hagyom. De Tom öcsém oly vásott, tékozló, semmirekellõ,
186 II, 33 | New-Yorkban Mr. Aarrison oly trágyát talált ki, hogy
187 II, 33 | attól tartok, esküvõ után oly hosszúra fog nyúlni az ön
188 II, 33 | Tisztelt uram, az én nevem oly csekély értékû, hogy nem
189 II, 34 | fontos tanítást emlékedbe oly híven bevésted!~Nina most
190 II, 34 | Róza hevesen zokogva -, és oly gyenge, hogy maga erejéből
191 II, 34 | keservesen sírt; oh, az nekem oly nehezemre esett, és azt
192 II, 34 | én azt, midőn mindketten oly igen szerettük, és még emellett
193 II, 34 | éppen ez állatot szeretitek oly igen nagyon?~- Mert szelíd
194 II, 34 | az árnyas erdõre, melyet oly könnyelmûen elhagyott.~Oh,
195 II, 34 | azon lénynek, mely egykor oly nagyon ragaszkodott hozzám,
196 II, 34 | áldozatja lettem.~Nem vagyok oly gyenge, hogy irtózatos tettem
197 II, 34 | körvonalak kezdtek kifejleni. Oly tárgyat ábrázolt, melynek
198 II, 34 | kezeimet eddig kötve tartá, s oly dühösen sújtottam felé,
199 II, 35 | amint a szobákba léptek, oly látvány terült eléjök, melytõl
200 II, 35 | hogy a 4-ik emelet kéményei oly szûkek, hogy lehetetlen
201 II, 35 | mert a bûntény elkövetését oly homály borítja, mint valami
202 II, 35 | elég szélesek is, felül oly keskenyek, hogy egy macska
203 II, 35 | legvadabb rohamaiban is sohasem oly szótalanszerû, mint azon
204 II, 35 | Különben ez csak gyanítás, de oly gyanítás, melynek alaposságáról
205 II, 35 | éspedig mint csomója mutatja, oly matrózkötél, minõt a máltaiak
206 II, 35 | és nyugodtan mondá. Épp oly nyugodtan ment az ajtóhoz,
207 II, 35 | székébe, erõsen reszketett és oly halavány lõn, mint a halál.
208 II, 35 | matróz eliszonyodva, hogy oly iszonyú fegyver van ezen
209 II, 35 | ezen vad állatnál, mely azt oly ügyesen tudja használni,
210 II, 35 | körmeit nyakába mélyeszté, és oly soká szorítá, míg az áldozat
211 II, 36 | százados szokásoktól, mert két oly jeles mű érkezett az első
212 II, 36 | nemzeti viseletet, melyet oly lelkesedve karoltunk fel
213 II, 36 | fitymálva vetettük le; az oly nehezen kivívott legszebb
214 II, 36 | lehet, kis dolgokban éppen oly hévvel, mint a nagyokban.~
215 II, 36 | sõt a legutóbbi napokban oly nagy mérveket öltött már
216 II, 36 | ilyenkor, midõn egyrészt oly fontos megbizatást vállal
217 II, 36 | vállal el, s midõn másrészt oly nagy összeg van a zsebében.
218 II, 36 | Ugye, Károly? De miért vagy oly hallgatag?~- Gondolkoztam -
219 II, 36 | volna, hogy a sors nyomban oly fényesen megcáfol engem!
220 II, 36 | szerelmeért? Hogyan, miért jöttek oly hirtelen Londonba, és ennyi
221 II, 37 | gyermek az éles pallost, oly megdöbbenéssel nézi õket.
222 II, 38 | betegséget meggyógyítanak; sõt oly nagy a csodaereje, hogy
223 II, 38 | társalgását annyira jellemzi s oly kimondhatlan kedvessé teszi.
224 II, 38 | szórakozása.~- Ne tedd magad oly tudósnak, édes Vilma - szólt
225 II, 38 | változott a düh, s addig s oly behízelgõn tudta kérni,
226 II, 40 | harmóniának, de az valóban oly szép, mint a zene...~- Legyen
227 II, 40 | Tudniillik úgy tett, hogy mind oly ételeket fõzött, minõket
228 II, 40 | volna szép, hogy én itt oly neveletlen fickóval lakjam...~-
229 II, 40 | Mari - szólt Zengõ -, ön oly szellemdús, hogy élvezet
230 II, 42 | fagylalt-fogyasztók sem emelkedtek oly magasra, hogy rokonszenvemet
231 II, 43 | könnyebb, mint beszélni, kivált oly helyen, hol tudós Makói
232 II, 43 | mit az értelmes gyermek oly találóan fejezett ki...~-
233 II, 43 | mirõl értekezhetik a tanító oly hosszasan; de minthogy az
234 II, 45 | valóságos mintája voltam az oly derék, jámbor papucshõsöknek,
235 II, 48 | meg kell tanulni.~Matyi oly boldogtalannak érezte magát
236 II, 48 | fogsz tudni lenni, éppen oly nemesen és dicsõn töltöd
237 II, 50 | szavakat, õ is talált, de oly sebesen mondta el szokása
238 II, 51 | jön késõbb egy negyeddel. Oly csodálatos és oly szokatlan
239 II, 51 | negyeddel. Oly csodálatos és oly szokatlan esemény volt ez,
240 II, 51 | hiszem, igen - mondá az ifjú oly határozatlansággal, mintha
241 II, 51 | fogyasztatik. Miss Edith lesz oly szíves atyja vendégszeretetét
242 II, 51 | sohasem látott, mint ma, oly tömeget. E tömeg szót Mr.
243 II, 51 | gondviselés e helyre, hol oly hézagpótló volt, s honnan
244 II, 51 | észrevehetõ.~- Valóban ez oly meglepõ, oly váratlan rám
245 II, 51 | Valóban ez oly meglepõ, oly váratlan rám nézve - mondá -,
246 II, 51 | valami alkalmas mondat. Oly nagy örökség mindjárt az
247 II, 51 | üzletében viseltem, s melyet oly szíves volt nekem fenntartani.~-
248 II, 51 | minden pénz nélkül. Ha ön oly helyzetben van, hogy keríthet
249 II, 53 | szegényes faggyúgyertya fénye oly szomorúvá tett s oly szívrázó
250 II, 53 | fénye oly szomorúvá tett s oly szívrázó hangulattal, úgyszólván
251 II, 53 | lezárt szemeket, a sima, oly végtelenül nyugodt s mégis
252 II, 54 | engedjétek meg nekem, hogy oly nemes lelkû lehessek, mint
253 II, 56 | korához képest sok és mégis oly kevés tapasztalattal. Az
254 II, 56 | Csodálatos az, hogy egy oly intézmény bástyái mögé húzódik
255 II, 57 | középsõ asztal szélén, lesz oly szíves és följegyezi, ha
256 II, 60 | alatt.~Szép piros arca volt, oly igézõ piros, mint a legszebb
257 II, 60 | Oh, hogy a pesti háziurak oly kegyetlen, érzéketlen emberek,
258 II, 60 | rugékonyságát: nem látta oly rémesnek helyzetét, de sõt
259 II, 60 | a ragyogó csillag, mely oly szépen tündököl be kisded
260 II, 60 | lehet más...~A gyermek az oly fényesen tündöklõ csillagra
261 II, 60 | a másik rózsát, mely még oly teljesen nem virított ki,
262 II, 60 | bántotta a lelkiismeret, hogy oly durván bánt a védtelen árvával,
263 II, 60 | nem adhatja, s én mégis oly embertelen voltam kívánságommal.
264 II, 64 | fogalmának jelentõségét. Oly tulajdonság ez, melyet még
265 II, 64 | mindenesetre szép tulajdonság oly idõszakban, midõn az egész
266 II, 64 | semhogy kezet szorítson oly emberrel, kinek társadalmi
267 II, 64 | alantabb állóknak gondol, oly csúszó-mászó szolgalelkûséget
268 II, 64 | elõtted, de velük szemközt oly lakáj-pozitúrát mutat, hogy
269 II, 64 | eset rá, hogy a svihákok oly politikai párthoz csatlakoztak
270 II, 64 | annál nagyobb készséggel oly kormánynak, mely a reakcionárius
271 II, 64 | csalódik. Õ a szellemi nívó oly alantos fokán áll, hogy
272 II, 65 | szegény ember képzelmében épp oly biztató eszköze a könnyű
273 II, 66 | sorvasztó mellbetegséget, mely oly végzetszerű lőn. Betegségében
274 II, 66 | szenvedett emiatt, ha még oly szorgalmas, szelíd és nyájas
275 II, 66 | õ az oka a halálesetnek, oly biztos, mint hogy kétszer
276 II, 66 | gyermekek szerencséjük, hogy oly kevéssé képesek helyzetöket
277 II, 66 | mégis kiért az erdõbõl, már oly sötét lett, hogy a falut
278 II, 66 | falu elsõ házaihoz ért, oly sötét volt, alig látta,
279 II, 66 | vagy a konyhába, hol a tûz oly szépen égett.~Istenem, be
280 II, 66 | e ragyogó gyönyörûségre oly kedvesen tekintett le az
281 II, 66 | hidegrõl is megfeledkezett, oly örömsóvárogva dobogott szíve.
282 II, 66 | Ott nyugosznak jó szülei.~Oly nagyon szerettek õt, s mindent,
283 II, 66 | enni és pihenni, éhes és oly fáradt volt a sok járkálástól
284 II, 66 | felhõket lehetett látni, s oly csendes magányos volt minden,
285 II, 66 | mintha tavasz lett volna; de oly magasak voltak, hogy tetejüket
286 II, 66 | tükrözõdött vissza arcán, oly szép volt az, amit látott.
287 II, 66 | meséket hallgatni. Most oly közel van e Nemtõkhöz! Egyre
288 II, 66 | vezette keresztül. Valóban oly pompásak voltak a mezõk,
289 II, 66 | el édes szüleimhez? már oly rég örültem ennek, s szeretném
290 II, 66 | Molnárnénak mindent mondani, s azt oly híven tevé, hogy az elbeszélés
291 II, 70 | hollók. A pásztorregék kora oly rég tûnt le; mikor az ifjú
292 II, 71 | mondá az ügyvéd.~- De oly hosszú út s talán hiába.~-
293 II, 71 | ön köpönyegemet?!~Szavaim oly érzékenyen voltak mondva,
294 II, 72 | gondolatnak is. A »Veres gólyá«-ra oly begyesen néz le a Pukovicsék »
295 II, 72 | még mikor a helyi élclap oly tárgyú torzképet hozott
296 II, 72 | mellyel az egyetlen élõ Árkádi oly szerencsésen élt az újoncozásnál,
297 II, 72 | változtatta meg határozatát oly hirtelen. Mi lehetett abban
298 II, 77 | helyzetemet. Bolond volnék, ha oly kapóra jött s mégsem annektálnám
299 II, 78 | ön igazán figyelmes, s én oly végtelenül szórakozott.~
300 II, 79 | megértetni, hogy a karja oly fehér, mint a márvány és
301 II, 82 | ártatlan szívekhez még most is oly közel esik õ, mintha az
302 II, 83 | illeti csütörtökön például oly szépen volt bebútorozva,
303 II, 85 | apróbb faluba, ahova nem oly csövestõl hullott az isten
304 II, 85 | a palóc éljent kiáltson oly névnek, mely nem hangzik
305 II, 89 | sem nem volt, sem nem lesz oly könnyen, mint aminõ a Bokor.
306 II, 98 | Bodroginé múlta fölül, ki oly tökéletes boszorkány volt,
307 II, 99 | az angol nyelvet, melyet oly hibátlanul beszélt akár
308 II, 99 | legbámulatosabb az, hogy a hangokat oly dühös mozdulatokkal kíséri
309 II, 99 | ezt, s én nem vagyok képes oly szívhezszólón elmagyarázni,
310 II, 99 | Mrs. Kark kíséretében lesz oly szíves...~- Nem, Sir, egészen
311 II, 99 | kis szalonban -, megnézem oly állapotban van-e barátom,
312 II, 99 | formátlan foszlányokban.~- Oly izgatott bolond vagyok.
313 II, 99 | Ezt szerette tehát Mari oly nagyon. Ez itt a számûzött
314 II, 99 | magamforma hölgynek, jól tudom, oly kelléke, mint a meztelenséget
315 II, 99 | szépen örököltem. Majdnem oly gazdag vagyok, mint Pál.~-
316 II, 99 | szerelmérõl, s ki különben is oly kedves, édes társalgó volt,
317 II, 99 | közbelépés, s azért voltam oly bátor, ha tán némi félreértések
318 II, 99 | nem szabódott nagyon s ha oly villámsebesen elfordult
319 II, 100| hát még az akkori idõben oly eleven vérû volt, hogy minden
320 II, 101| Bakait akartam felköszönteni, oly szépen, oly lelkesen, hogy
321 II, 101| felköszönteni, oly szépen, oly lelkesen, hogy még Tisza
322 II, 110| plágiumot akarok elkövetni egy oly munkán, melyik még meg sincsen
323 II, 110| élettörténetét és jellemrajzát oly gondosan, amint kellene,
324 II, 110| miként lett Deák Ferenc oly gyorsan vezére a pozsonyi
325 II, 110| hogy minden új eszméjét oly módon tálalta föl a diétán
326 II, 111| édes!« s a dörmögõ papának oly örömmel beszélte el a kárt,
327 II, 113| hasznom? Ne tettesd magad oly együgyûnek, aminõ nem vagy.
328 II, 113| tárcára mai beszéde után, mely oly behatóan tárgyalja közgazdasági
329 II, 113| távolítja attól, akit õ oly nagyon szeret. Mit ér neki
330 II, 116| harminc éves, csak nem akarja oly siváran tölteni el egész
331 II, 117| akarja bekalandozni. És mégis oly természetes, mert az emberi
332 II, 117| beszéltem önrõl.~E szavakat oly kevély hangnyomattal ejté
333 II, 117| Most már elérte, ami után oly rég sóvárog.~Egy percet
334 II, 117| huszonegyesét« tegnapelõtt; oly dühbe jött, hogy nyomban
335 II, 117| udvariaskodások, melyekben Andrássy oly felülmúlhatatlan mester,
336 II, 117| Ezeket a magyar neveket oly nehéz megtartanom.~- Niclas
337 II, 117| ostoba szolga, ki engem oly magas szerencsétõl fosztott
338 II, 119| királyfit. Hiszen a királyfiak oly végtelenül szeretetreméltók
339 II, 125| melyeket Aldrich és Twain Mark oly szépen leír. Igen-igen ismerõs
340 II, 126| inasgyerekek az almáját lopják, - oly hévvel deklamált; Pásztor
341 II, 127| az időkben korántsem volt oly eleven még hozzávetőleg
342 II, 127| értjük, s érthetetlen szavait oly dühös mozdulatokkal kíséri,
343 II, 127| ezt, s én nem vagyok képes oly szívhezszólóan megmagyarázni,
344 II, 127| asszonyság kíséretében lesz oly szíves...~- Minek ez? -
345 II, 127| kis szalonban -, megnézem, oly állapotban van-e barátom,
346 II, 127| formátlan foszlányokban.~- Oly izgatott... bolond vagyok.
347 II, 127| Ezt szerette tehát Anna oly nagyon! Ez itt a számûzött
348 II, 127| szépen örököltem. Majdnem oly gazdag vagyok, mint Kozenszky.~-
349 II, 127| Hogyan? Kozenszky úr, ki oly szegényesen volt a Fürdõ
350 II, 127| hiszen már fölösleges lett. Oly szegénynek érezte magát
351 II, 127| nem szabódott nagyon, s ha oly villámsebesen elfordult
352 II, 129| tette a tükrét, de a lányka oly makacsul ragaszkodott kéréséhez,
353 II, 130| vallanom, hogy a tükörben oly szeretetreméltó fiút látok,
354 II, 130| édes legyintésére pirult oly kerekké arcom a nagy nap
355 II, 138| hogy nem lehetett szegényke oly karcsú, mint Csongrádi Mihály (
356 II, 140| asszonyt leánynak gondoltam. Oly üde arca volt, szemeibõl
357 II, 140| ajka szelíd mosolyából oly tiszta báj sugárzott! De
358 II, 140| fiatal emberhez gyakran oly közel, oly csábító közel
359 II, 140| emberhez gyakran oly közel, oly csábító közel hajolt, hogy
360 II, 140| csipke, szalag és virág, oly könnyû teremtés, mintha
361 II, 140| fiatal emberpár még most is oly nagyon szereti egymás!~Nem
362 II, 140| Gondolhattam volna, hiszen az oly természetes. Szerencsés
363 II, 140| államhivatalnokok! Nem azért, hogy oly híven szeretõ feleségük
364 II, 140| asszony, a szõke férfi, akik oly nagyon szeretik egymást,
365 II, 140| nagyon szép! De mégsem oly szép, amily nagyon hû! Az
366 III, 1 | tanár úr ilyenkor mindig oly messze távozik el az alapgondolattól,
367 III, 1 | nyakrafõre buknak mindenre és oly türelemmel, mosolyogva fogadják
368 III, 1 | miért eresztette el kezét oly hirtelen, midõn viszontszerelmérõl
369 III, 1 | eltaszította egyik kezével, oly erõsen szorítá karját a
370 III, 1 | gyanánt a szelencéjébõl s oly nyomatékos csattanással
371 III, 1 | most, s az erdõ akkor is oly rejtelmesen fog susogni,
372 III, 1 | vármegyében süvegelnek, ha él, oly piros lett, mint a pipacs,
373 III, 1 | melynek egyik serpenyõjébe egy oly nagy súlyú darabot dobnak,
374 III, 1 | fölemelte öklét, odarohant és oly rettenetest ütött rá, hogy
375 III, 1 | küszöbre s megtömvén pipáját, oly egykedvûen eregette ott
376 III, 1 | fiam - szólt a bojtárhoz, oly nyájasan, mint soha azelõtt. -
377 III, 1 | tudomány kell, hogy valaki oly tökéletességre vigye, mint
378 III, 1 | elkényeztetett alföldi rónán, s oly apró, kedvetlen szemet hoz
379 III, 1 | megesik, mert istenem! hisz oly kevés történik egy emberrel,
380 III, 1 | besüppednek a locs-pocsban, oly hangot adva nagyban, mint
381 III, 1 | a nemes helység gyakran oly messze esik a »laz«-nak
382 III, 1 | Kezével átkarolta nyakát oly erõsen, hogy az szinte érezte
383 III, 1 | hagyván a határt, majdnem oly sebes és oly nagy léptekkel
384 III, 1 | határt, majdnem oly sebes és oly nagy léptekkel indult meg
385 III, 1 | játszi mosolyt ültetett.~Oly szép, ragyogó, oly üde volt
386 III, 1 | ültetett.~Oly szép, ragyogó, oly üde volt ez a mosoly, hogy
387 III, 1 | történeti nevezetességû tulok oly nagy mértékû testi fogyatkozását.
388 III, 2 | férfi hangja, kit szeretett, oly kiállhatatlan, inkább ne
389 III, 2 | bûbájos szemeket, melyek oly hamisan tudtak kacsintani,
390 III, 2 | fázom.~Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon
391 III, 2 | kötött kontraktusára, amit oly becsülettudóan beváltott.
392 III, 2 | laktunk ebben a házban, ahol oly szomorú, olyan kísérteties
393 III, 2 | legjámborabb a hívek között s oly szép, ájtatos hangon énekli
394 III, 2 | cselédnek, de a szegény Eszter?… Oly kicsike, vézna; aztán istenem,
395 III, 3 | annyira elérzékenyül s oly gyakran nyúl az erősítő
396 III, 6 | miért fürdõzik az õ hû Ákosa oly cikcakk módon majd Pöstyénben,
397 III, 6 | légy irgalmas, jöjj haza! Oly rég epedek csókod, ölelésed
398 III, 6 | maradhatnék veled. Hiszen oly nagyon szeretlek és csak
399 III, 6 | engem!~.......~De hát miért oly kegyetlen ez az Ákos? És
400 III, 6 | kegyetlen ez az Ákos? És miért oly hû ez az Auróra?~Akarjátok
401 III, 7 | lécpáncélzatot, s ez a koppanás is oly kísértetiesen hangzik odabenn.
402 III, 8 | nem - dadogá Kupcsik -, de oly meglepõ a hasonlatosság…
403 III, 11 | No lám, az öreg fickó…~És oly végtelenül jól esett neki
404 III, 18 | megint a nyájat… pedig már oly közel volt hozzá a szegény
405 III, 19 | zsinór húzta össze, mely oly hosszú volt, hogy a nyakában
406 III, 19 | forintot, ha nem volnál oly nagy mamlasz, hogy nem tudsz
407 III, 22 | sóhajta bús arccal Cs… úr.~Oly vermet ásott magának, melybe
408 III, 27 | adósságot nem fizetni sem volt oly könnyû soha, mint most.
409 III, 28 | lábáról a vén sátán. Hiszen oly szelíd, engedelmes volt.~
410 III, 33 | eltaszítja s besuhan az ajtón, de oly hirtelen becsuknia mégsem
411 III, 36 | például te magad lennél oly szíves…~A gazda arca egyszerre
412 III, 39 | tagadhatom meg.~- Fölséged oly kegyes…~- Okos vagyok, Narcis.
413 III, 41 | még egy kérdést. Ön, ki oly kedves és fiatal, vajon
414 III, 42 | volna elõle, s a hajdan oly víg fiú melancholikus hangon
415 III, 49 | harapott, abban fáradt ki oly nagyon.~- No, csakhogy itt
416 III, 56 | következett. A Molnár szavai oly borzalmasan süvítettek a
417 III, 56 | idegen helyen ülne, s ez oly szomorúan vette ki magát.
418 III, 56 | melyet kék erek szeltek át oly sûrûn, mint valami sok folyamú
419 III, 65 | ahol nem csapódnak össze oly zordonan, mint a mi fáink,
420 III, 71 | csinál. Semmi sem alakítható oly jól, mint a semmi. És semmi
421 III, 72 | Ej, haj, mégse illõ, hogy oly hites, elõkelõ ember, mint
422 III, 75 | öregebbek a férjeiknél. Oly annyira, hogy egy negyven
423 III, 76 | elmondani a virágjairól, s oly szellemesen, hogy el lehetne
424 III, 76 | cselédek. Semmi se dicséri oly nagyon a gazdát, mint ez!~-
425 III, 85 | A vizsgálat körülbelül oly formán ment, mint énnálam.~
426 III, 91 | a homloka nem lett volna oly túlságosan alacsony, talán
427 III, 94 | neki - dörmögé. - Úgyis oly kapzsi, hiú, hogy meggyûlne
428 III, 95 | mikor szorul meg pénze oly nagyon, hogy közbeszólhassak:~»
429 III, 100| kályhába?), s reszelõs hangjába oly fenyegetõ durvaság vegyült,
430 III, 102| lesz ára«, sopánkodának oly arccal, mintha a zabról
431 III, 102| Bolond beszéd! Pálly gróf oly biztos lábon érezte magát,
432 III, 103| egy Cobourgnak adta nõül oly föltétel alatt, hogy az
433 III, 116| Hiszen minden vidéken vannak oly történetek, amelyek egészen
434 III, 129| elindultam a kerületembe oly boldogan, mint ahogy egy
435 III, 129| pálya, melynek eszméjén oly szeretettel csüggtem… itt
436 III, 131| melyeket Rákóczi György oly nagyon szeretett, hogy a
437 III, 148| volt, noha szegény, mégis oly gõgös, mint egy spanyol
438 III, 148| verje meg õket az isten.~Oly meggyõzõdéssel tudott beszélni,
439 IV, 1 | Pedig annyit esznek, oly pákosztások - jegyzé meg
440 IV, 1 | a kutyáiktól, hogy lehet oly csúf állatokat tartani?~
441 IV, 3 | bosszankodását a másik férfi, épp oly villámgyorsan õ is átnyalábolta
442 IV, 13 | Duna szépségeért maradok oly soká Pesten.~A méltóságosan
443 IV, 15 | imponálni társalgásával, s oly ügyesen elkápráztatni.~Vagy
444 IV, 24 | cicustól kétkedõleg.~- Én valék oly szerencsés, gróf úr…~- Igen?
445 IV, 25 | volt a tekintélye, és akit oly tisztelet környezett, hegy
446 IV, 28 | vádlott bûne nem vehetõ oly szigorú mértékben, mint
447 IV, 29 | hallom.~- Ha ez erdõ körül oly nagy és széles mélységeket
448 IV, 29 | visszaemlékezés gyûrûje nem oly veszedelmes a tényleges
449 IV, 30 | boldogtalanná teszel, ha oly helyzetbe sodorsz, hogy
450 IV, 32 | Magduska - szólt azután, s ez oly ünnepélyesen, bölcsen hangzott,
451 IV, 33 | nehezen menekül meg valaki oly könnyen, mint Beöthy Aldzsi,
452 IV, 41 | Szegény kis madaram, ha oly messze repül, tán nem is
453 IV, 44 | Török Aurél egy szolgájától) oly barátságtalan volna ez a
454 IV, 49 | jött egy pillanatra, hogy oly ügyetlen volt, s elõttem
455 IV, 52 | Fölséges modellt találtam. Oly szép, mint egy madonna,
456 IV, 62 | legrendkívülibb dologra. Egy oly fölfedezésre, mely megdöbbenti
457 IV, 64 | Valóban megfoghatatlan volt, s oly rendkívüli eset, aminõ még
458 IV, 77 | szívén senki sem tartja oly szívesen a tenyerét, mint
459 IV, 80 | férj az egész est alatt oly nyugodtan, oly természetesen,
460 IV, 80 | est alatt oly nyugodtan, oly természetesen, oly méltóságosan
461 IV, 80 | nyugodtan, oly természetesen, oly méltóságosan viseli magát,
462 IV, 80 | viseli magát, mozdulatai oly könnyedek, elegánsak, hogy
463 IV, 80 | õrnagy a lépen ragad. Hisz oly policájvidrig módon házasulandó
464 IV, 80 | bocsátom meg magamnak, hogy oly kriminális módon feldicsértem
465 IV, 84 | Kérdezték, mi lelte, mit néz oly merõen?~- Ne zavarjatok -
466 IV, 85 | egy fiatalember, aki nem oly nagy kitûnõség mint õ, aki
467 IV, 87 | éltetõ napfényre, melyet oly régen nélkülöztem.~Mert
468 IV, 91 | Szinte bosszantja, hogy oly hamar tértek fölötte napirendre,
469 IV, 96 | embereibõl a legelsõket, de oly titkos természetû a tanácskozás
470 IV, 96 | kontra a város atyái, de oly hosszasan, hogy a kályhában
471 IV, 97 | mikor idejöttünk, éppen oly csüggedt lett egyszerre,
472 IV, 108| egyszer a kiszolgáló frájját oly erõsen, hogy annak a vére
473 IV, 113| mellékén, hogy a magyar vitézek oly jól tudtak nyíllal lövöldözni,
474 IV, 114| Annyi érdekes alakzat, oly meglepõen szép ajtók, párkányok,
475 IV, 117| nagyúri fiatal hölgyeket oly bolondítókká teszi.~Aurélia!
476 IV, 120| lábacskák, az egész lénye oly elbájoló, hogy az isten
477 IV, 126| sziklák közé van vágva, oly szûk néhol, amint tudjátok,
478 IV, 127| lencséért, amellyel engem oly jó szívvel megvendégelt.~
479 IV, 127| valahol egy csókát s azt oly ügyesen kitanította tolvajnak,
480 IV, 127| építették, mégpedig nem oly értelemben, ahogy ezt most
481 IV, 127| belsõbe kõsziklából vájt oly szûk ajtó vezetett, hogy
482 IV, 127| délnyugotra épült Sóvár, egy oly nevezetes hegyen, melynek
483 IV, 128| vissza nem tudok gondolni oly borzongva, mint a mi bárányfelhõinkre.~
484 IV, 128| ellenszenvbõl csukták be oly hamar.~Hop, hó! Ahol ni,
485 IV, 131| életét, az ifjú szív örömeit oly könnyen áldozná föl a gyarló
486 IV, 132| örökös elmúlás nem lenne oly kellemetlen, ha apróbb »
487 IV, 138| tapintatnál fogva a gondviselés oly tikkasztó nyári hõséget
488 IV, 143| meglett 1872-ben képviselõ oly lelkesedéssel, hogy Rothschild
489 IV, 145| csodálta a lovat, aki amellett oly gyors futó is volt, hogy
490 IV, 152| kérdeztem a vádlottól s egypár oly különös, zavart megjegyzést
|