Rész, Fejezet
1 1, 1 | abból semmi.~- De már akkor csakugyan nem tudod, mi a csízió -
2 1, 1 | megállt és hallgatódzott.~Csakugyan jön valaki.~Hátha a társak
3 1, 1 | öltöztetett fel!~Gyurka bácsi csakugyan szendergett már; úgy kellett
4 1, 2 | vinnétek minket!«~A piacon csakugyan találkoztak Kálmánnal; éppen
5 1, 2 | Hátha innánk?!~- Helyes, csakugyan azt mondta. No hát szálljunk
6 1, 2 | látszat csalhat.~- Tehát csakugyan maga Gelbstein Dávid? Üm.
7 1, 2 | keresni!~Egy hét múlva aztán csakugyan kerestek maguknak más címet.~-
8 1, 3 | ami alighanem az anyjuk.~Csakugyan õ. Most már kibontakoznak
9 1, 3 | tekintett. No, ilyen szép gomb csakugyan nem volt a Cincér szarván
10 1, 3 | szép tiszttartó-kisasszony csakugyan el is olvasta érzékeny meleg
11 1, 3 | mindezt szóról szóra. És csakugyan lett foganatja, mert harmadnapra,
12 1, 3 | nézte végig Marcit.~Oh, csakugyan nem álom, Marci az. Az egykori
13 1, 3 | sebesen.~Szent-Tamássynál csakugyan pártértekezlet volt. Pártjának
14 1, 3 | tökéletesen igazad van. Valami csakugyan nincs benne ebben a programban.
15 1, 4 | asszonyomat a haló porában, de csakugyan õ volt oka mindennek! Minek
16 1, 4 | élénken mondá:~- Megálljon, csakugyan igaza van. Annak, aki életben
17 1, 5 | esetlegesség. Az õ zsebiben csakugyan egy aranyóra van. Vérjegesztõ
18 1, 8 | ifiasszonyomat a haló porában, de csakugyan õ volt oka mindennek! Minek
19 1, 8 | élénken mondá:~- Megálljon, csakugyan igaza van. Annak, aki életben
20 1, 9 | volt a nyájasságtól.~Ezután csakugyan odaállította a foglyokat
21 1, 9 | eléje tologat.~Jasztrabot csakugyan ott látta messzirõl a kimagasló
22 1, 9 | De már ezt az okoskodást csakugyan nem bírta Kamuti úr megcáfolni.~-
23 1, 9 | örvendezéssel Kamuti - Bornemiszáék csakugyan künn vannak a tanyai nyári
24 1, 9 | fel a doktor elpirulva… Csakugyan szórakozott vagyok ma. Az
25 1, 9 | hogy a tegnapi jelenet csakugyan úgy folyt le, amint Boriska
26 1, 9 | hogy a próbát megtegyék.~- Csakugyan, - mondá az orvos - a dolog
27 1, 9 | volt a nyájasságtól.~Azután csakugyan odaállította foglyait a
28 1, 9 | eléje tologat.~Jasztrabot csakugyan ott látta messzirõl a kimagasló
29 1, 10 | el megnézni a Sármányt.~Csakugyan õ volt, a régi kedves pejparipa,
30 1, 10 | van, gyerek! Látszik, hogy csakugyan vicispán leszel, ha nem
31 1, 10 | mondom…~Gracza érezte, hogy csakugyan nincs igazsága, a Sármánynak
32 1, 11 | gondolta volna?), a falu csakugyan meggyulladt rá egy hétre,
33 1, 11 | harisnyából vannak kifejtve.~- Az csakugyan meglehet - dünnyögte a nótárius.~-
34 1, 11 | humorizált Sótony -, mert annyit csakugyan a rosta is tudhat, mint
35 1, 11 | Hrobákot.~- Ne tréfáljon velem, csakugyan van apja?~- Ej no! Mi abban
36 1, 12 | a jobbágy gyerekek! Hát csakugyan kikergettek benneteket?
37 1, 12 | püspök.~A Pizsera sürgetésére csakugyan kifejtőzött a fiúk karjaiból
38 1, 12 | magához.~A nyájas szó és a bor csakugyan visszaadta bátorságát.~-
39 1, 12 | nemesi címert.~A piktort csakugyan legott elõkerítették. Gabcsa
40 1, 12 | jó szívvel volt iránta.~Csakugyan visszament a fejedelmi lakhoz,
41 1, 12 | hogy a fenséges királyfi csakugyan be akart tegnap jutni Telekihez,
42 1, 12 | Lengyelország felõl, hogy csakugyan piros lett. Elõször csak
43 1, 12 | Megtudták nagynehezen, hogy csakugyan ott ül Veres István az egyik
44 1, 12 | Hiszen az is ember!~Reggel csakugyan azt tette, hogy megjelent
45 1, 12 | Mindjárt gondoltam.~- Õ csakugyan Bécsbe vitt engem, s csakhamar
46 1, 12 | és a kezeit nyalogatta. Csakugyan a Dráva volt.~- Te vagy?
47 1, 12 | Megérdemeltem-e? Hátha csakugyan megérdemeltem, és a gondviselés
48 1, 12 | visszaadta a kutyámat. Hátha csakugyan igaza volt annak az öregasszonynak,
49 1, 12 | fejedelem közbeszólt:~- A dolog csakugyan nem elég világos már elõttem
50 1, 13 | ivási kedvet is emelte.~És csakugyan sûrûn hangzottak a felkiáltások:~-
51 1, 13 | szeme közé nézett. - Hát csakugyan nem tudná? Kolosszális!~
52 1, 13 | ujjaival az asztalon. Hm, csakugyan. Az ördög nem alszik. Pedig
53 1, 13 | abroszon. - Ebben az egyben csakugyan csodálatos. És én, ami engem
54 1, 13 | életében.~Reggel arra menet csakugyan megálltak a Radvánszky-kastély
55 1, 13 | húzni a pipaszáron; arra csakugyan jó volna. Ami nincs bevetve,
56 1, 13 | a vélemények.~- Most már csakugyan félek, hogy valami baja
57 1, 14 | mondott köszönetet.~- No, most csakugyan megtanulhatsz franciául -
58 1, 14 | egy gyermek félénkségével.~Csakugyan ott ült. Esre ült a lugasban,
59 1, 14 | mérgemben ügyetlen csacsinak.~- Csakugyan nagy csacsi, ha ezt megorrolta.
60 1, 14 | nincs pénzem!~De Altorjay csakugyan ott volt sülve-fõlve azontúl
61 1, 14 | utána, fogjuk el!~Az utasok csakugyan utána ugranak a meglehetõsen
62 1, 14 | világon, mint ön.)~Marci csakugyan elvette Marit, összekeltek,
63 1, 14 | az üggyel?~- Hát kérem, csakugyan én vagyok a gyilkos. Az
64 1, 15 | pápa. A Mátyás argumentumai csakugyan erõsebbek. Ha a kétezer
65 1, 15 | Víg, mint a mókus, mintha csakugyan ki volna cserélve.~Most
66 1, 15 | hitték, hogy az erdõ közepén csakugyan ráakadtak Tündérországra.
67 1, 15 | fölemlítve, hogy az a merénylet csakugyan tervben volt ma egy éve,
68 1, 16 | nevették. Nem bolond ember az. Csakugyan a legszebbet választotta
69 1, 16 | Legalább szótartó a fickó, csakugyan elvitte erõszakkal.« De
70 1, 17 | szólítá meg Kaszpereket:~- Hát csakugyan minden hordóját kimosatta
71 1, 17 | íme, ma mikor megolvastam, csakugyan negyvenet találtam. Elfogott
72 1, 17 | sugdostak, tereferéltek.~Biz az csakugyan visszájáról ült a lovon.
73 1, 17 | hogy az engesztelõ mise csakugyan segített. A sztaroszta is
74 1, 17 | Canis mater! Ezért már csakugyan érdemes feljárni a sírból.
75 1, 17 | Kaszperek«, másrészt, mert csakugyan ma van Kaszpereknek az utolsó
76 1, 17 | szamár az.)~A »király embere« csakugyan járt faluról-falura és beváltotta
77 1, 17 | keresnem.«~Zavarba jöttem. Csakugyan azt írtam tréfából. Már
78 1, 18 | Bogárka. Érzem, bátyám.~Csakugyan minden percben összezúzhatták
79 1, 18 | élénken. - Ott az akol!~Csakugyan ott volt balra az úttól,
80 1, 18 | megdobbant.~A kerti ajtón csakugyan egy csendbiztos közelgett,
81 1, 19 | Nagynehezen engedett, s a doktor csakugyan nem nyúlt hozzá, hanem az
82 1, 20 | étvággyal evett s utána csakugyan fölhajtott egy félpohár
83 1, 20 | Moronyi megelégedetten. - Így csakugyan jóllakik a kecske és megmarad
84 1, 20 | itt van az igazság. Ez õ. Csakugyan, csakugyan. A feje zúgott,
85 1, 20 | igazság. Ez õ. Csakugyan, csakugyan. A feje zúgott, mintha harangot
86 1, 20 | Ennek a fiúnak baja van.~Csakugyan oda volt a szegény Pista.
87 1, 20 | már jelezték.~Kisvártatva csakugyan berobogott a pályaudvarra
88 1, 21 | figyelmessé lett a szekerükre. Ni, csakugyan. Erre fordul. Integet valamit,
89 1, 21 | fajta.~- Hát eltalálta. Csakugyan ott jártunk a palánkai tiszttartónál.~-
90 1, 21 | Lótusz Jancsi nyerge mögött csakugyan ott terpeszkedett egy-egy
91 1, 21 | sajátságos érzés, hogy a vicebíró csakugyan megehetné, ha akarná: lesütötte
92 1, 21 | kezdett egész testében. Jaj, csakugyan a rózsa, az áruló rózsa!
93 1, 23 | ellenállni a Piroska.~Hát csakugyan. No, végre az enyém vagy,
94 1, 23 | egymás közt a papok. És csakugyan az lehet, mert az Isten
95 1, 23 | el kérem az egészet, ha csakugyan érdeklõdik irántam.~És a
96 1, 23 | elbeszélem útközben.~És csakugyan, amint elhagytuk a falu
97 1, 23 | mentek a kastély felé.~És csakugyan egy nagy kastély volt, tizenhárom
98 1, 23 | S erre a cseh muzsikusok csakugyan elkotródtak, de a nevezetes
99 1, 23 | Elbeszélték, hogy a morva csakugyan megvette a lucsivnai földeket
100 1, 23 | Addig-addig tûnõdtem, míg csakugyan észrevette Piroska, hogy
101 1, 23 | asszony volt az én anyám, hogy csakugyan megbetegszik, ha valaminek
102 1, 23 | azt akarják meghallgatni?~Csakugyan zsúfolásig megtelt a templom,
103 1, 23 | hajkoszorúhoz a fején. Szent Isten, csakugyan lecsúszott az egyik rosszul
104 1, 23 | halotté, mint a viaszk. Csakugyan különös ez. Mert nem hallott
105 1, 24 | félrevezettetve kivirágzott.~Csakugyan volt ott egy pár burgonyabokor.
106 1, 24 | bontott; s most már a vendégek csakugyan fölkerekedtek, hogy meg
107 1, 24 | mi a kötelesség.~Ez aztán csakugyan méltó volt a tokaji eszenciához.
108 1, 24 | Debrecenben kövezet… ~- Errõl csakugyan olvastam.~- No hát, látod,
109 1, 24 | törkölypálinkát.~Nemsokára csakugyan kibontakoztak az utánunk
110 1, 24 | indultak vissza ma. Hát csakugyan valami gonosz dzsin nyelte
111 1, 25 | hímezés-hámozás után bevallotta, hogy csakugyan tetszik neki a Molnár Pali,
112 1, 25 | modorában kezdte fejtegetni:~- Csakugyan célszerû, ha itt nem maradsz,
113 1, 25 | Hiszen Tiszáné nagyasszonyom csakugyan derék egy asszony, nem irigylem
114 1, 25 | aki árgyélusa van, hát csakugyan bajusz ez végig? Egye meg
115 1, 26 | padon.~Megnéztem az órámat, csakugyan a vacsora ideje, de meg
116 1, 26 | fejemben kóvályogtak.~*~A nádas csakugyan égett. A kálvária-dombról
117 1, 27 | megvárom a pénteket, ha csakugyan ki bírjátok venni a körmei
118 1, 28 | megnyitását érezvén -, visszajön… ~Csakugyan Szlebenits jött, nehéz,
119 1, 28 | gondolkozóba estem. Hátha csakugyan csodálatos gyöngéd lélek!
120 1, 28 | erre!~Odaér a lovas, hát csakugyan Zorka, a Szlebenits hátaslova.
121 1, 30 | padon.~Megnéztem az órámat; csakugyan a vacsora ideje, de meg
122 1, 31 | leánykát hozatott, és a leányka csakugyan jó volt a hektika ellen,
123 1, 31 | Erre mégis fölpislog (huh, csakugyan valóság, itt áll a szekér),
124 1, 31 | melyek ellepték.~- Így már csakugyan nem érünk be - dohogott
125 1, 31 | magában -, mert ha a Vince csakugyan rossz vagy közömbös szívvel
126 1, 31 | anyóka türelmetlenül.~- Csakugyan idegen leány volt, egy fekete
127 1, 32 | nincsen logika, mert vagy csakugyan meghalt a haza és akkor
128 1, 32 | eljött búcsúzni.~- Tehát csakugyan elutazik?~- Igenis, báró
129 1, 32 | lenni, hogy Krapotka Oszkár csakugyan lopta valahonnan a feliratot.~
130 1, 32 | Oszkár báró, bevallotta, hogy csakugyan látta vagy kétszer a kasznárnét
131 1, 32 | udvarra. Egyszer vagy kétszer csakugyan mutatkozott az asszony;
132 1, 32 | gorombaságait.~Hát a tó csakugyan jó barátjuk maradt tavasszal
133 1, 32 | A gólya tudja már!« És csakugyan másnap elégett Aquileja.~
134 1, 32 | másképpen fest egyszer.~És csakugyan. Rosszabb az idõ a vénasszonynál,
135 1, 33 | asztalnál.«~Hát igen, valami csakugyan hiányzik. Valami olyan,
136 1, 33 | hozzájuk, édes fiam.~És Fili csakugyan örökölte ezt a ragaszkodást.
137 1, 34 | minduntalan. ~És az idõ csakugyan segített, de megfordítva,
138 1, 34 | mert Máli néni orra alatt csakugyan tenyészett némi bajuszféle.~
139 1, 34 | Vagy mit gondolsz?~- Hogy csakugyan föl kell feszíteni a ládát.
140 1, 34 | okuk a nyavalyásoknak, mert csakugyan páratlan eset az annálékban,
141 1, 34 | hömpölygette a város felé.~Kolosy csakugyan az anyjához vitte a gyereket,
142 1, 35 | rejtekhelyét: »No, de most már csakugyan a temetõben van a víg csont,
143 1, 35 | Társától, vedd hasznát.«~És hát csakugyan szót fogadott magának, -
144 1, 35 | mosolygott Kozsibrovszky.~S csakugyan, e percben dobaj támadt
145 II, 2 | meg fogják mondani, hogy csakugyan ilyen volt. Egy víg öreg
146 II, 2 | beszélgetés fonalát.~- Igen, csakugyan... A francia nép nem barbár,
147 II, 2 | hüvelynek...~És a dijoni csata csakugyan szép történet...~Három egymás
148 II, 3 | úgy? Én folytassam? Hát csakugyan nem tudod? Ejnye, ejnye,
149 II, 4 | kisasszony udvarlója.~És végre csakugyan elérkezik a kitûzött nap
150 II, 4 | Menjünk! kezdõdik a bál!~Csakugyan kezdõdik.~A megyeház elsõ
151 II, 4 | csak azt mondhatom.~- Tehát csakugyan... - szólt csüggedten a
152 II, 4 | Aki ebbe bele nem hal, az csakugyan megérdemli már, hogy még
153 II, 5 | pártnál sem?~Hanem, ha már csakugyan létezik valahol, akkor alkalmasint
154 II, 5 | elhatározásához híven, nagy nehezen csakugyan felemelkedett.~- Menjünk
155 II, 5 | világ.~»... Hm. Most már csakugyan nagy gikszert csinált...
156 II, 5 | emészti meg.~Félóra múlva csakugyan elkezdett mûködni a bor
157 II, 6 | száját utána, - pedig az már csakugyan jó koszthoz volt szokva.~
158 II, 6 | annak »Notesz«-könyvébe.~Csakugyan a »125,213« számú sorsjegy
159 II, 6 | osonni Kamilia után.~Ott csakugyan megtalálta. Egy pamlagon
160 II, 6 | beszélõ 125,213 szám.~- Csakugyan nincs rajta semmi. No, most
161 II, 6 | diktáltatni mindent.~Másnap reggel csakugyan kirándult falura menyasszonyával,
162 II, 7 | teltek a napok, míg végre csakugyan felvirradt az a reggel is,
163 II, 7 | véletlenül magával hozta...~- Csakugyan.~- Minthogy sajnálatomra
164 II, 7 | keresek semmit. Hanem te már csakugyan keresheted írásaidat. Mind
165 II, 7 | ablakra zörögni.~A létra csakugyan ott volt. Egy másodpercbe
166 II, 7 | ilyen mellékételt tegnap csakugyan nem hozott be.~- Hát ezt
167 II, 10 | elbolondítottuk - de láza csakugyan nem volt többé.~.......~
168 II, 11 | fagyos tekintetét.~- Tehát csakugyan nem volna önnek senkije?
169 II, 17 | vér!~A megindult záporesõ csakugyan ott kényszerítette maradni
170 II, 21 | Meghalt! Meghalt!~Klári néni csakugyan meghalt, szokásos s megújuló
171 II, 22 | dirigáljam még a kocsisságban is!~Csakugyan a »Páva« volt befogva a »
172 II, 22 | jelentkezett, »miszerint csakugyan úgy áll a dolog sora,«,
173 II, 29 | Oh, oh!... no, lám... csakugyan... Nos, hogy vagyunk, édes
174 II, 33 | valakit?~- Atyámat.~- Tehát csakugyan! és mikor halt meg?~- Másfél
175 II, 33 | bebizonyítani, hogy elsõ felesége csakugyan meghalt?~- Az ördögbe is,
176 II, 33 | szándékoznak.~Végre aztán csakugyan elment leánynézõbe, és hosszas
177 II, 34 | Néhány év múlva Róza anyja csakugyan meghalt, és ekkor N. asszonyság
178 II, 34 | rögtön visszafutok. - És csakugyan úgy is tett.~A sűrűből nemsokára
179 II, 35 | hangjából egyik sem hasonló.~- Csakugyan - feleltem hüledezve -,
180 II, 36 | te is’ more!~De most már csakugyan nem fárasztom tovább ifjú
181 II, 36 | Igazad van, Harry, valamit csakugyan tennünk kell, s minthogy
182 II, 36 | lehetetlent, a hihetetlent.~- Oh, csakugyan! - kiáltá Harry a Dick nyakába
183 II, 36 | kezet csókolt neki.~Harry csakugyan lehajolt s megcsókolta a
184 II, 37 | megakad és elszomorodik. Ez csakugyan nagy dolog. Végre mégis
185 II, 38 | mert egy kis baj annyiban csakugyan történt, hogy Vilma a végén
186 II, 38 | vagy a gyûrûikben; nos, csakugyan divatosabb dolog azt most
187 II, 38 | viselni. Ám lássuk! hátha csakugyan csodatárca lesz.~Ezzel a
188 II, 43 | szólt a földesúr. - Önnek csakugyan nehéz lehet választani e
189 II, 45 | palotája elõtt.~Egyszer csakugyan szemben találkozik Szemenoffal,
190 II, 47 | valamit, bátya! Az ördögbe is, csakugyan van a dologban valami és
191 II, 47 | fizetni.~Kökényesi Jóska csakugyan nem prenumerál. Magyar nemesember
192 II, 48 | látnia, hogy ezt is tanulni, csakugyan tanulni kell. Az öreg sokat
193 II, 48 | ösmert maga magára. Õ-e csakugyan az a Kulai Matyi, ki elöl
194 II, 51 | cherryt? A ménkõbe, sir, tehát csakugyan nem mesél ön? Ah, úgy, a
195 II, 51 | van. Hm, hm! Teringette csakugyan van benne valami, ha ön
196 II, 51 | két pennyt: mert ezúttal csakugyan neki volt igaza; Lamielt
197 II, 54 | alapja, nehány nap elõtt õ csakugyan beszélte a kis úrnõnek,
198 II, 54 | lett belõle Kegyes János.~Csakugyan kegyesen, istenfélõen is
199 II, 60 | annyit tudni róla, hogy csakugyan meghalt.~Halála elõtt pár
200 II, 60 | életében könnyezett, és csakugyan õ sem látott egyéb mentõeszközt
201 II, 60 | úgy volt. Kiléry grófnõ csakugyan õt kereste, a másik pillanatban
202 II, 60 | mindég gyorsabban, mintha csakugyan félne, hogy üldözik. Szemei
203 II, 62 | mellén...~Ivanovics Iván (ha csakugyan így hítták) vállat vont
204 II, 63 | És a kis róka megszólalt. Csakugyan tengeri fûvel volt tömve
205 II, 67 | annak jele, hogy a férje csakugyan beszélni fog ma. Majd õ
206 II, 69 | s bebizonyítandó, hogy csakugyan õ rontotta el Kamuti Palit:
207 II, 70 | karonfogva; a szõke férfi csakugyan csinos, s a menyecske is
208 II, 71 | két heti készülõdés után csakugyan el is határoztam magam,
209 II, 71 | zörgetni a kapust.~- És csakugyan nem fél ön? - kiáltá rémülten
210 II, 72 | fordulván a közfigyelem, csakugyan azt hitte, hogy el fog süllyedni,
211 II, 72 | Oh, édes Péter... tehát csakugyan? Tudtam én ezt, megálmodtam
212 II, 72 | eddig nem tudott, a leány csakugyan szereti, s a mama el van
213 II, 77 | járt, egy ilyen szerszámot csakugyan kivett a szõlõmunkás kezébõl
214 II, 78 | magam viselem. Tehát mégis csakugyan, hogy ugyancsak az én feleségemnek
215 II, 80 | igen, most már emlékszem. Csakugyan magam is szerettem.~- Hát
216 II, 84 | csak tõle függne:~- Hát csakugyan, hogy ugyancsak akarja az
217 II, 88 | olyaténfélét morgott, hogy ha csakugyan úgy áll a dolog, akkor õ
218 II, 88 | történhetett az? Hüm! Hátha mégis csakugyan én vagyok Coburg fõherceg?
219 II, 91 | ellen, hogy városi hajdú.~Csakugyan az volt. Egy félóra alatt
220 II, 99 | nagy különbség.~Ralph Ihon csakugyan inkább volt még számítható
221 II, 99 | Alacskay fölkiáltott:~- Csakugyan lehetséges! És mégis akkor
222 II, 99 | Holla! Éppen itt megy Dick!~Csakugyan Dick jött az orvossággal.~-
223 II, 99 | hogy Berényi Mária úrhölgy csakugyan járt ott és egy Alacskay
224 II, 102| másnap, harmadnapra virradóra csakugyan le van gázolva a puha szõnyeg,
225 II, 103| lelkiismeret, hogy hátha csakugyan, hogy ugyancsak valami öreg
226 II, 104| virágot.~De ezek között csakugyan legelsõ a »hitvány«. Szó
227 II, 105| hüm! Mond ön valamit... csakugyan mond ön valamit - mondja
228 II, 106| estek a fölött, lovak-e õk csakugyan, - vagy hogy csak - passzionátus
229 II, 109| mozdult ez a csúf majom.~Csakugyan. E pillanatban megrázkódott
230 II, 110| beteljesedett a szava, egészen, mert csakugyan megtörtént rajta késõbb,
231 II, 111| hogy »Majd kapsz!« akkor õ csakugyan kap - csókot, de özönével.~
232 II, 113| Domándynak:~- Ah, ah! Nos, így csakugyan be van ez a dolog végezve.
233 II, 114| pénzt?~- Szegény Pista! Csakugyan azt határozták, hogy nem
234 II, 116| eszébe semmi.~Egyszer azonban csakugyan beteg lett Mariska, valami
235 II, 117| a »Gyula«.~Vajon nem-e csakugyan Magyarország fénykora volt
236 II, 117| egészen tréfadolog.~Éspedig csakugyan az a Gyula volt. Hogy megörült
237 II, 117| olyan, hogy elfogadom. Arra csakugyan nem gondoltam, hogy ilyesvalamit
238 II, 117| kocsi lent várja önt, Sir.~- Csakugyan álmodom hát.~Miklós lement
239 II, 120| helyes. A német nyelvre csakugyan nincs szükségtek, de csak
240 II, 120| legyen, ha a kegyelmes úr csakugyan közelednék.~Dankó bácsi
241 II, 120| jó öreg, mert olyan csoda csakugyan nem eshetik a XIX.-ik században,
242 II, 120| Gyuriról meg azt tudtuk, hogy csakugyan beállott katonának.~A tízek
243 II, 120| szót a képviselõ -, õneki csakugyan rossz sorsa lett. Nem is
244 II, 123| ingadozik, mindjárt kidõl.~Csakugyan egy nagy akácfa állt alig
245 II, 123| van-e vagy álmodik.~Bizony csakugyan ébren van.~Akkor talán mégis
246 II, 127| pedig nagy különbség.~Kaziry csakugyan inkább volt még számítható
247 II, 127| Kozenszky fölkiáltott:~- Csakugyan lehetséges! És mégis akkor...
248 II, 127| Az Isten úgy segéljen, csakugyan hallottam ám a kisasszonyka
249 II, 127| az inas - kiáltá élénken.~Csakugyan Mika jött az orvossággal.~-
250 II, 129| szomorú, szótalan volt...~Hát csakugyan mamát fog kapni. Hiszen
251 II, 131| amelynek a paprika a hímpora...~Csakugyan a sótartó után nyúlt.~De
252 II, 139| mert nagyon sietek.~És csakugyan, amint híres Vác városába
253 III, 1 | Juj, Krisztina!… Így már csakugyan hozzánk kell szöknöd.~-
254 III, 1 | népesíté meg agyvelejét.~»Csakugyan arany… színarany ez a leány!
255 III, 1 | könnyeit törülgette -, mármost csakugyan nincs egyéb hátra…~Krisztina
256 III, 1 | lészen akkor. »Istenem, hátha csakugyan itt terem…«~Csutkás úr ilyenkor
257 III, 1 | Szíve nagyot nyilallik. Csakugyan a herceg! A talári várkastélyon,
258 III, 1 | hallgatná.~A parányi teremtés csakugyan elnémult rövid idõre s ujjacskáival
259 III, 1 | falujokban. Ez elmélet szerint csakugyan örökkévaló a világ.~- Ne
260 III, 1 | volt a nyájasságtól.~Azután csakugyan odaállította foglyait a
261 III, 1 | eléje tologat.~Jasztrabot csakugyan ott látta messzirõl a kimagasló
262 III, 2 | Kelletlenül kullogott utánuk. Csakugyan a temetõbe mentek.~Az asszonyok
263 III, 2 | A kis csizmát elõhozták, csakugyan jó volt: mintha a lábára
264 III, 2 | Megszabadulták a nyûgtõl. Hát csakugyan elkergetted? Hm! Elég csinos
265 III, 2 | kópé, kópé! No, most már csakugyan te teszed fel az aranykeresztet.~
266 III, 2 | meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézrekerültek, s a bunda
267 III, 2 | bunda megkerülése miatt. Csakugyan kõ van ennek az embernek
268 III, 2 | szerencse az… letépte.~Csakugyan egy a szára mind a négynek.
269 III, 2 | jöttél: Erzsi fõzi az ebédet.~Csakugyan ott szorgoskodék a konyhában,
270 III, 2 | hogy maga a Szûz Mária csakugyan nem vihette a tallért a
271 III, 2 | már az Eszter jussa, az csakugyan nem ér semmit, azt még szántani
272 III, 2 | s abban a tudatban, hogy csakugyan borban dúskálnak, becsíptek
273 III, 3 | meghozta, hogy a tettesek csakugyan kézre kerültek, s a bunda
274 III, 3 | Annak a konok embernek csakugyan kõ van a szíve helyén!~Még
275 III, 5 | Panna… Hanem ez a Bizi dolga csakugyan csodálatos. Mikor a drága
276 III, 5 | gyönyörû, piros kõkereszt csakugyan ott hevert két darabban
277 III, 5 | A kis csizmát elõhozták, csakugyan jó volt: mintha a lábára
278 III, 8 | megöregedtem…~A Frau Léni nénjénél csakugyan vizit volt. Kedélyes és
279 III, 10 | biz az, hanem ez egyszer csakugyan beteg volt, van annak már
280 III, 11 | ígéretre.~Az utolsó nap csakugyan hozzá is fogott a gyermek
281 III, 11 | mégis odatekintett.~Hát csakugyan a szolnoki csatakép volt,
282 III, 14 | az is lesz.~A másik héten csakugyan elmaradt Hiripi, nem is
283 III, 19 | járt volna.~Ebbõl aztán csakugyan megértettük a francia befolyást,
284 III, 19 | Pedig neki és testvéreinek csakugyan elkelne az új címer, mert
285 III, 19 | mintsem tanulnék.~Apja csakugyan a szabóságra taníttatta,
286 III, 19 | márpedig egy krajcárért csakugyan nem érdemes felváltani egy
287 III, 19 | most karácsony után már csakugyan felváltja. Van is kinézett
288 III, 19 | ott kezdte, ahol elhagyta.~Csakugyan bekövetkezett, s elõbb,
289 III, 20 | átvette a »Pesti Napló«-t s csakugyan ott találta nagy betûkkel
290 III, 32 | Ez alatt a négy nap alatt csakugyan megjön a levél a Bihar megyei
291 III, 32 | megüvegesedett szemeit.~- Tehát csakugyan? - dadogja.~- Igen, igen…
292 III, 34 | tekingetett ki az égre, hát csakugyan sötét felhõk tornyosultak
293 III, 34 | pszichológiai gondolatmenet alatt csakugyan megnyíltak a mennyei csatornák,
294 III, 38 | levelem?~Beszaladtam, s csakugyan levelem volt otthonról és
295 III, 39 | nem ösmersz? Te sem? Hát csakugyan nem én vagyok a király?~-
296 III, 40 | hátulról Ujlaki bácsit, hát csakugyan ott fityeg az aranyóra aranyláncon,
297 III, 41 | kárpitját.~De a színész csakugyan elbűvölő és nagyszerű volt;
298 III, 41 | meglátogathassa, azt hitte, hogy ez csakugyan szerelmes levél.~Szép viszony
299 III, 42 | nagy kék szemeit, hogy hát csakugyan nem tudom azt a napot, mintha
300 III, 45 | Filcsik szava.~Suska leugrott. Csakugyan leült a szekér hátulsó fele.~-
301 III, 45 | topoly. Nekünk való éppen.~Csakugyan egy karcsú fának az árnyéka
302 III, 49 | huszonegyes blattot kapott, hát csakugyan letett az aggodalomról s
303 III, 52 | csinálták.~- Az ám - mondá -, csakugyan van itt valami. Hát hol
304 III, 58 | állapodtunk meg, s reggel csakugyan benyitott Schwarcz Dóri
305 III, 58 | megnézzük a pisztolyt, csakugyan üres; amint fölemelte, kiesett
306 III, 59 | engem becsukatni.~Megnézte, csakugyan úgy volt. Három napra volt
307 III, 59 | olyan argumentum volt, hogy csakugyan igazolta minden komikus
308 III, 65 | csónak!~Csodák csodája, csakugyan a tokaji csónak volt… tulajdon
309 III, 66 | És egy szép téli napon csakugyan elõtermett valahonnan Dercs
310 III, 66 | Õrajta már nem segít semmi.~Csakugyan a király jött… fényes sisakok
311 III, 66 | Maróth Anna e perctõl fogva csakugyan megint hajadon lett s nem
312 III, 71 | belõle? Az, hogy a vén Ágnes csakugyan nem tudhatta az öltözetet.
313 III, 72 | dolgukat elmondták -, a király csakugyan nincs most itthon, de ma
314 III, 73 | nagy akadozva elõadta, hogy csakugyan tiltott cselekedetben járt
315 III, 73 | volt! Pszt! Éppen itt jön!…~Csakugyan a nagy Regdon Mihály ment
316 III, 74 | voltak elégedve.~A Pali csakugyan föllépett egy magyar kerületben.
317 III, 77 | feleségemnek mondtam. A nép csakugyan fel van izgatva az újságlapok
318 III, 77 | dupláztassa meg az õröket.~- Hát csakugyan lenne valami? - mondá Koczó
319 III, 77 | volna.~- Hajrá magyarok! Csakugyan csináljunk valamit, ha már
320 III, 78 | négy jó prédikációnál.~És csakugyan útjába akad a tanfelügyelõ
321 III, 83 | onnan a nyitott ebédlõbe.~Csakugyan igaz volt a hír: ott állt
322 III, 83 | sóhajtoznának…~Volt benne valami. Csakugyan ott alkalmatlankodott nála
323 III, 83 | az eszét is!«~Aminthogy csakugyan megfogyatkozék elméje is
324 III, 84 | tekintünk hátra a szobába, hát csakugyan nincs ott többé a kis bocs.
325 III, 84 | hol a hold uralkodott már, csakugyan kibukkant újra a Gyuri gyerek,
326 III, 87 | boldogság egy asztal! András csakugyan begurította. Kopott, rozzant
327 III, 87 | kirándulásnál a kerületbe csakugyan engem vitt magával. Utazó
328 III, 87 | szinte hajlandó hinni, hogy csakugyan a királyi táblán van.~
329 III, 92 | is.~- Csodálatos.~Délután csakugyan odarándultunk. Kedves kis
330 III, 93 | Nehány nap múlva aztán csakugyan megpuhult a szíve nagy váratlanul.~-
331 III, 96 | megyék!~S ez a gondolat csakugyan értékes volt: megért nekik
332 III, 100| az eszét egy rakáson.~- Csakugyan, igen, igen, az unokáról
333 III, 102| eközben, hogy a pálinka sorsa csakugyan szeget ütött az egyik szavazat
334 III, 104| megértettem, hogy ez a falu csakugyan az isten hóna alatt van.~
335 III, 105| Menjen útjára.~És távozóban csakugyan kihangzott; hallottam, amint
336 III, 106| címzetû levelet írta, az csakugyan a másik felesége volt.~Eképpen
337 III, 114| szívességét, a polgármester csakugyan õt jelöltette ki követnek.~
338 III, 116| bizonyosat senki.~Eközben azonban csakugyan megvalósult a hír; hogy
339 III, 117| szívleli az újítást.~De ezúttal csakugyan kellett már. A régi fickók
340 III, 120| szükségesekkel.~- Nos, arra csakugyan kíváncsi vagyok, mik egy
341 III, 124| innét mindjárt!~S most már csakugyan dühbe jött a nagybátyám.~-
342 III, 124| ott volt a távirat.~Tehát csakugyan törvényhozó vagyok.~Kevélyen
343 III, 127| visszanézve, hogy az öreg apó csakugyan arra felé somfordál, nagy
344 III, 127| egy cigarettet elszíni, csakugyan ott állt már a sorompókhoz
345 III, 128| trágyadombon.~Odaszaladtam; csakugyan ott feküdt a derék öreg
346 III, 129| a hóhérok! - sziszegtem.~Csakugyan felültek a szekérre. Nagy
347 III, 133| tárcánkat azon hitben, hogy mi csakugyan a Gályt keressük.~Nem keressük
348 III, 135| Most nem kételkedtem, hogy csakugyan cseresznye az a kosárban!)
349 III, 136| kibékülés a királlyal - mely csakugyan megtörtént nemsokára. Szilágyi
350 III, 142| akkor - pedig nemsokára csakugyan kaptam egy ilyen nagy masszát.
351 III, 142| soha jó tisztviselõ.~…És csakugyan olyan praxisa volt az öregnek,
352 III, 143| találsz.~Az örmény kereskedõ csakugyan kiadta lelkét, s a fiú,
353 III, 144| s ott a nagy lim-lomban csakugyan volt egy kis könyvecske,
354 III, 144| keresgélt, míg egyszer csakugyan rátalált a Mágyikára s kinyitotta.~
355 III, 145| Azt okoskodták ki, hogy ha csakugyan a kormány híve a püspök,
356 III, 148| maradt fenn a megyében, csakugyan elmentek Kátányba Apczy
357 III, 148| elérzékenyülés a faluban.~- Hát csakugyan rászorult volna a király? -
358 III, 148| pártkonferenciát.~Okos asszony az! Csakugyan lehetetlen itt mást tenni,
359 III, 148| teknõben.~Kimentek a színbe, s csakugyan ott feküdt összeteperedve,
360 III, 148| sejtelmektõl.~- Ejnye, hát csakugyan a tekintetes úr az?~- Láthatja
361 III, 148| volna beigazolni, mintha õ csakugyan fogságban lett volna a választás
362 III, 148| között el-elmeséli, hogy csakugyan ott ült, de ha komolyan
363 IV, 1 | idefelé jönnek, ha jól látom.~Csakugyan látni lehetett az ablakon,
364 IV, 1 | nevezték õket a faluban) csakugyan hozzánk jöttek. Zavarban
365 IV, 5 | Keressük a Csákót, hát csakugyan nincs meg sehol.~Idegesen
366 IV, 8 | iránt.~Néhány nap múlva csakugyan bekerültem Czibakyhoz. Instanciákat
367 IV, 11 | csinált fészek kellõ közepén csakugyan ott barnállik egy igazi
368 IV, 13 | foglalkozni az eszmével, hogy csakugyan veszek neki egy ezüstórát.~
369 IV, 14 | fejcsóválással mondogatta:~- Csakugyan meghalt? Ez mégis különös!~--------------~
370 IV, 17 | Egy szót se többet.~- Mi? Csakugyan nekem kell károsodnom? Jó.
371 IV, 17 | kell károsodnom? Jó. Hát csakugyan elveszi az úr tõlem azt
372 IV, 17 | fehér gyolcskendõ szélibe csakugyan egy kéthatos volt bekötve.~-
373 IV, 20 | megnyugodott báró Sina. Hiszen csakugyan derék ember volt Leopold
374 IV, 25 | következõ megyegyûlésen csakugyan becsúsztatta a fõispán a
375 IV, 26 | uramfia, a nagy szekérsor csakugyan megindult robajjal s hovatovább
376 IV, 26 | indóházhoz.~Kevés vártatva csakugyan berobogott a kocsi, könnyû
377 IV, 27 | oka apprehendálni, mert csakugyan az az én valódi nevem.~-
378 IV, 27 | A golyhó igazat mondott, csakugyan Marcsának kereszteltette
379 IV, 28 | zöld mentét.~A fejedelem csakugyan rá hagyta magát venni, s
380 IV, 28 | Apor István gúnyosan -, ott csakugyan sokan voltak, de nem kegyelmetek,
381 IV, 34 | öntötték volna ki.~- Hüm! Csakugyan! Hátha csináltak vele valamit
382 IV, 38 | el volt keseredve, hogy csakugyan megfogadta a kék darabant
383 IV, 39 | kertben. Ki tudja még, hátha csakugyan meg is éri a negyven forintot!~
384 IV, 45 | szalonruhámat.~Mikor délután csakugyan megjött a ruha, Dákos uram
385 IV, 47 | vihar elmaradt egészen, s csakugyan mindenki azt hitte, hogy
386 IV, 50 | ígérgette, hogy egyszer csakugyan elcsalt az ismerõsöm a falusi
387 IV, 50 | Lehajolt, és felemelte, csakugyan fiatal szarvas agancsa volt.~-
388 IV, 50 | érdekes.~A sûrû fák közül csakugyan elõrohant egy egész falka,
389 IV, 53 | összeg marad. Azzal aztán csakugyan nem lehet már egyebet csinálni,
390 IV, 56 | megegzekválhatnak.)~A telekkönyvben csakugyan úgy volt, mint Kohn mondta: »
391 IV, 57 | a nép nagy vivátjai közt csakugyan megindult a világhírû rozsnyói
392 IV, 58 | õkegyelmeik mennél többet.~- Hát csakugyan rászorult volna a király? -
393 IV, 63 | féléves vizsgán megbuktam, csakugyan összeszedtem a sátorfámat,
394 IV, 64 | Eljövök.~Egy hét múlva csakugyan bejött az idegen a jegy
395 IV, 65 | emberét, aki konstatálja, ha csakugyan el van-e romolva a korlát.
396 IV, 65 | mert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha
397 IV, 65 | kifizetik.~…De most már csakugyan véget ért a szerencsétlen
398 IV, 68 | loholt, kutatott, míg végre csakugyan ráakadt egy elõkelõ kávéházban.~
399 IV, 71 | Szekaj dü samoa!~Most aztán csakugyan tisztába jöttem vele, hogy
400 IV, 77 | látvány az.~Dictum-factum, csakugyan kiment a társaság. András
401 IV, 78 | nyerges arabs ló.~- Ejnye, hát csakugyan megdöglött - mondja káromkodva
402 IV, 79 | helytelen és alaptalan - csakugyan nekiesik, tönkrecáfolja,
403 IV, 83 | fog jönni.~Kevés vártatva csakugyan kopogni kezdett valami a
404 IV, 83 | Igazat mondott a hû inas, Csakugyan ott feküdt az öreg a puha
405 IV, 84 | keresni a kaszinóba megy; csakugyan ott is találja a kerek asztalnál.~-
406 IV, 84 | gyümölcsöt evett, és sejtelmem csakugyan nem csalt. A diagnózis megállapításához
407 IV, 84 | beismerte, hogy a képviselõ úr csakugyan eltalálta az õ vallását.
408 IV, 84 | megismerte volna-e, ha csakugyan odaforog vala a háza, mert
409 IV, 85 | padlására, hol a nagy lim-lomban csakugyan volt egy penészes ócska
410 IV, 85 | keresgélt, míg egyszer csakugyan rátalált a »Mágyiká«-ra
411 IV, 92 | kíváncsi rám.~Hát már most csakugyan el kellett mennem. De az
412 IV, 92 | szavát rá.~- Itt a kezem.~Csakugyan úgy történt, hogy legközelebb
413 IV, 92 | gúnyolódással.~- Hát ön csakugyan kidõlt már?~- Dehogy - szóltam
414 IV, 94 | húzódik. No, ilyen pör még csakugyan nincs a gyûjteményemben.
415 IV, 96 | ijedtében bebúvik a kemencébe.~Csakugyan nem csalódott. A kulcs nyikorgott
416 IV, 97 | lett volna annak is.~No már csakugyan cudarul bántak a szegény
417 IV, 97 | az õ esze szerint, hogy csakugyan süllyedõben voltak Pesten
418 IV, 97 | mulattatta a veszedelem.~Pedig csakugyan veszedelem volt, mert az
419 IV, 97 | Gyuriénak ösmertek fel. Tehát csakugyan ott járt Gyuri, és most
420 IV, 99 | Gerzson apó tanácsát és csakugyan ott volt pontosan a gázló
421 IV, 100| már - gondoltam magamban - csakugyan leviszem azt az átkozott
422 IV, 100| alázatos, szelíd lett -, hát csakugyan ki van nyomtatva már az
423 IV, 101| mivel a milligyertyákat csakugyan feltalálták, Gál uram ennek
424 IV, 106| ötven krajcár.~A csizmát csakugyan felfejtették szakértõk elõtt
425 IV, 111| indulhatunk.~Micsoda, hát csakugyan nem hoznak az asztalra egyebet?~
426 IV, 111| örvendezve a báró.~De már erre csakugyan kiment a Kupiczky szemeibõl
427 IV, 111| a banda élén.~A Bikában csakugyan urak mulattak, nagy nevû,
428 IV, 121| felelte közömbösen.~- Hát csakugyan? No, ez már nem tréfadolog.
429 IV, 121| azazhogy egyben-másban csakugyan feltûnõ a viselete, de nem
430 IV, 121| a doktoratust?~De biz az csakugyan letette - még pedig kitûnõ
431 IV, 122| ajánljuk.~Oda tartottunk, hát csakugyan volt ott egy patak, de milyen
432 IV, 123| hogy a protezsált finánc csakugyan beállít az elõsorolt urakhoz.~
433 IV, 126| megnézze.~- Seregeknek ura! Csakugyan a Krisztus keresztje!~-
434 IV, 127| De már erre a nagy kegyre csakugyan térdre borult Venetur.~-
435 IV, 127| világítani Nyitrán.~S lõn csakugyan sok száz év múlva, 1748-
436 IV, 127| mondogatták, és igazuk lett.~Csakugyan lakott, pedig jó sokáig,
437 IV, 127| Visegrádnál.~És néhány nap múlva csakugyan elkezdõdött az építkezés,
438 IV, 127| kellett most neki.~Somot csakugyan beeresztették a várba (lehet,
439 IV, 128| látszott. Az ördögbe is, ebbõl csakugyan nõhetne valami kaland. A
440 IV, 128| föllépésre kis vártatva csakugyan megzörrent bent gyengén
441 IV, 129| fojtotta a rémület, mert a föld csakugyan megnyílt s egy szempillantás
442 IV, 129| tényeken alapszik.~Bocsoki uram csakugyan dohányt vitt a hóna alatt
443 IV, 131| öregúr elutazott, és Mária csakugyan a mi kezünkre került. A
444 IV, 131| megnyerni.«~- Az a csont-óra csakugyan csinos volt - jegyzé meg
445 IV, 132| Szomorné pesztonkájával.~- Csakugyan leesett a gyerek?~- Csakugyan,
446 IV, 132| Csakugyan leesett a gyerek?~- Csakugyan, de azt mondja a pesztonka,
447 IV, 132| imitt van egy hajításnyira.~Csakugyan nem lehetett sietni. A bagariacsizma
448 IV, 132| No, már az más. Akkor csakugyan nem mondhatja meg.~Sok viszontagság
449 IV, 134| Kérdezd meg Gajáritól.~Csakugyan ott közel mesélte legközelebbi
450 IV, 136| Ah, ah! Ezek a lovak!~Csakugyan furcsák voltak. Az egyik
451 IV, 137| Meg vagy bolondulva?~Pedig csakugyan igazat mondott. A »Vasárnapi
452 IV, 139| Úgy már értem.~A szipka csakugyan örök. Új kormányok, új parlamentek
453 IV, 142| fejemet s elhatároztam, hogy csakugyan kifekszem a keresztútra.
454 IV, 142| lovadat, ülj rá fel hamar!« S csakugyan ott volt vezetéken hajdani
455 IV, 142| mosolygott egyre a bezirker -; ha csakugyan az ördögé volt a ló, az
456 IV, 142| tekintetes uram, mert a Kiczkának csakugyan kevés volt egy kicsit az
457 IV, 142| Kelemen István uramnak csakugyan egy egész vármegyére való
458 IV, 142| az ember mindenütt. Hátha csakugyan van ördög is.~Napokig töprengett,
459 IV, 144| öklömmel szoptassam?~A gyereket csakugyan alkalmatlan helyre hozta
460 IV, 144| Bementünk az istállóba.~Csakugyan ott feküdt a szénatartóban
461 IV, 146| Különben ostobaság az egész.~Csakugyan válaszolt neki az igazi
462 IV, 146| vont.~- De mikor a novella csakugyan gyarló.~- Mit a novella!
463 IV, 147| elindultam, s a vasútállomásnál csakugyan vártak rám a Wrbovszkyak.
464 IV, 147| itt, fiam, egy lélek sem!~Csakugyan nem volt ott senki. A gyertya
465 IV, 148| De mikor a katonák aztán csakugyan erõvel kezdték beszerezni
466 IV, 151| gondolat megfogamzott. Hm, csakugyan azóta vagyok beteg, mióta
467 IV, 151| megint visszajött.~A dolog csakugyan nem tréfa. Most már az egész
468 IV, 151| valóban megrémült. Hátha csakugyan a halál követje ez a nyúl.
469 IV, 152| az utcákon. No, már ezt csakugyan sohase képzelték volna el
470 IV, 152| a szolgája odaszaladtak. Csakugyan a lánc lesz az! Azok a bolond
471 IV, 152| szólt elpityeredve:~- Hát csakugyan olyan nagyon szeretnéd látni
472 IV, 152| azokat a kvaterkákat. Erre csakugyan inni kell egyet!~ ~.oOo.~
|