Rész, Fejezet
1 1, 1 | már öljön meg, az istenre kérem. Minek éljek még.~Az öreg
2 1, 1 | Ugye nyolc; mondja meg, kérem, elfelejtették-e már azt
3 1, 2 | szabadságáért. Ne büntessenek, kérem, engemet azért. Én azt hittem,
4 1, 2 | mosolyogni.~- Nagyon jól tudom, kérem alásan! De mikor nekem a
5 1, 2 | fütyülõ kell. Csak tessék, kérem, elfogadni a pénzt.~Feri
6 1, 2 | Mi legyen az a föltétel, kérem alásan?~- Az, hogy jöjjön
7 1, 2 | visszadobta az asztalra.~- Jaj, kérem, sietek, isten áldja meg
8 1, 3 | az öreg apró úr:~- Ugyan kérem, nem látták azt a félkegyelmû
9 1, 3 | Hiszen nem vagyok részeg, kérem alásan. Nem szoktam egyebet
10 1, 3 | öltött.~- Nagyon nagy baj az, kérem. Nagyon meg vagyok én károsítva.
11 1, 3 | kozákfalusi vagy, ugye?~- Igenis, kérem alásan. Sós Péternek hínak.
12 1, 3 | Nem lehet oda benyitni, kérem alásan - magyarázta egy
13 1, 3 | lakni az új fundusra. Jaj, kérem alásan nagyon furcsa, szép
14 1, 4 | urat.~- A principális úr, kérem alásan, bizonyosan számított
15 1, 4 | annyit mondok.~- Nem elég, kérem alásan, persze, hogy nem
16 1, 4 | Szóljon bátyám, az istenre kérem…~Dejszen mondhatta már az
17 1, 4 | baja sem lesz? Szóljon, kérem, ugye nem lesz?~- Az elsõ
18 1, 4 | rám, Barkó gazda?~- Úgy, kérem alásan, hogy megláttam az
19 1, 8 | urat. - A principális úr, kérem alásan, bizonyosan számított
20 1, 8 | annyit mondok.~- Nem elég, kérem alásan, persze hogy nem
21 1, 9 | végighallgassa. Igenis, kérem alásan.~- De tudni akarom
22 1, 9 | némi szigorral.~- Igenis, kérem alásan. Hát biz az asszony
23 1, 9 | tekintetes uram. Igenis, kérem alásan. Lidércek nyomják
24 1, 9 | Belindek Márton.~- Igenis, kérem alásan. De hát mit tegyen
25 1, 9 | Aminthogy igenis úgy lett, kérem alásan…~Kléner úr egészen
26 1, 9 | Mit mondjak én erre, kérem alásan?~- Azt mondd meg,
27 1, 9 | csütörtökön is?~- Ott voltam, kérem alásan. De ne tessék szólni
28 1, 9 | Kléner úr.~- Nem tudom, kérem alásan; amint odatekintettem,
29 1, 9 | Ah uram, ha ön barátom, kérem, ne hagyjon sokáig kétségben.
30 1, 9 | viseletemet számítsa ön be, kérem, szokott betegségem megújuló
31 1, 9 | az ajtóból.~- Csupán arra kérem, bíró úr, ha lehet, siettesse
32 1, 11 | visszaadás.~- Azt a barátságot kérem tõled, gyere ki velem a
33 1, 11 | fért.~- Hát bizony a falu, kérem alássan, két helyen van.~-
34 1, 11 | urak? Hiszen tiszta dolog, kérem, hogy az egész falu csak
35 1, 11 | környék tele van lókötõkkel, kérem alássan, akik szebbnél-szebb
36 1, 11 | a szolgabíró.~- Hívassa, kérem, ide egy percre.~Maga a
37 1, 11 | Már rég elmúlt volna, kérem alássan, ha odabent laknánk
38 1, 11 | ha akar. Mert eluntuk, kérem, a helyzetet. Alig várjuk
39 1, 11 | szabad föltenni sem.~- Oh, kérem - vigyorgott Blózik Mátyás. -
40 1, 11 | a kettõ be van rendelve, kérem alássan, az egyik azonban
41 1, 11 | küldtem. A másik itt van, kérem, alássan. Jöjj elõ, Sztrelnyik
42 1, 11 | Nem lehet azt mondani, kérem alássan…~- Csak bátran,
43 1, 11 | jegyzé meg:~- Csak tessék kérem odaírni, hogy »kereskedõ«.~
44 1, 11 | Lovak erkölcseit reparálja, kérem alásan.~- No, még ilyet
45 1, 11 | sem hallottam.~- Elhiszem, kérem, mert ilyen csak egy van
46 1, 11 | értem.~- Hát az úgy van kérem - szólt most bele a galiba
47 1, 12 | fiatalember! Nézze csak meg, kérem, jön-e már az a lovas!~A
48 1, 12 | Tudjuk, amit tudunk, kérem alássan.~- Lesz-e itt éjszakára
49 1, 12 | Pénzért mindent lehet, kérem alássan.~- Kinek a telkei
50 1, 12 | vannak a kincsek. Hívassa be, kérem, egy szóra.~De a sátor mellé
51 1, 13 | többi… Azazhogy - süttessen kérem egy rostélyost és húzzon
52 1, 13 | Kutorainéra szegezve. - Ismételje, kérem még egyszer.~- Elkergeti
53 1, 13 | Én csak pedellus vagyok, kérem alássan.~- Mi meg csak föld
54 1, 13 | szabadon ereszteni. Tessék, kérem, felsétálni. Ez a feljárat.
55 1, 13 | Rosszul vagyok, szédülök. Kérem… vezessen ki a szabadba…
56 1, 13 | ahol van, részesüljön.~Kérem válaszomat tudomásul venni. (
57 1, 14 | kis cukrot a kávéjába?~- Kérem…~Eszter kivett egy cukorkockát
58 1, 14 | föl a gyufát, János bácsi, kérem.~Szinte jó szerencse, hogy
59 1, 14 | vagyok én?~- De igenis, kérem alássan, ösmerem, hogy Altorjay
60 1, 14 | Altorjay tompán.~- Hogyne volna kérem, öreg napjaimra állás nélkül
61 1, 14 | ide mellém és gyújtson rá, kérem, egy cigarettre; elmondok
62 1, 14 | zefir fújdogál (ne nevessen, kérem, ez az obligácionális kezdet -
63 1, 14 | áll ezzel az üggyel?~- Hát kérem, csakugyan én vagyok a gyilkos.
64 1, 17 | valami.~- Engedjenek le, kérem, még egy cseppet, valamimet
65 1, 17 | helyet foglalni.~- Nem, kérem, én nevelő vagyok.~- Nevelő?
66 1, 18 | Mert halandó az ember, kérem alássan. No mármost, ha
67 1, 18 | kézdörzsöléssel.~- Hol lakik, kérem, Borcsányi Ferenc úr?~-
68 1, 19 | karabélyommal, édes fiam?~- Arra kérem alázatosan a vitézlõ urat,
69 1, 20 | szalonban:~- Tálalva van, kérem alásan.~Erzsike szemeiben
70 1, 20 | már te is.~- Az a hír van, kérem alásan, Tóth bácsi, hogy
71 1, 20 | pörköletlen kávét, »mi legyen ez, kérem alásan?«, mire a segédek
72 1, 20 | olvasásért?~- Két hatost, kérem alásan.~Egyszóval, Kozsibrovszky
73 1, 22 | Messze lakik innen? Vezessen kérem oda, míg befognak.~A nótárius
74 1, 22 | isten neki. Rakassa fel, kérem, a holmimat a kocsira, addig
75 1, 23 | behízelgõ hangon -, adja kérem vissza!… ~- Mit? - hörögtem
76 1, 23 | derék ember. Felejtse is el kérem az egészet, ha csakugyan
77 1, 23 | és nem nekem… Mondja hát kérem, hogy nekem szól.~Le akartam
78 1, 23 | se volt):~- Csak tartsa, kérem, egy darabig.~Azután tudja
79 1, 23 | mocskolni.~- Nem ember az, kérem alásan, rosszabb a vadállatnál,
80 1, 24 | Lazsányban… Csak akárhova, kérem, mintha vendéglõben volnának…
81 1, 24 | mintha mondaná: »Ugyan, kérem, ne legyen olyan naiv«.~
82 1, 25 | könnyeket.~- Bizony nem tudom, kérem.~Elkezdik keresni, kutatják
83 1, 27 | közöd hozzá?~- Mert itt van, kérem alássan, Gilagó hatodmagával,
84 1, 27 | Itt van nálam.~- Adja ide, kérem, báró úr.~Balassa kivette
85 1, 27 | emberem õrizete alatt.~- Ugyan kérem, vezettesse oda az enyémet
86 1, 28 | véve a burnótból.~- Az, kérem, Szlebenits Mihály; egy
87 1, 28 | pohár borocskámat?~- Oh, kérem.~Lerakta holmiját az asztalunkra
88 1, 28 | Aladárnak szólított.)~- Mi volt, kérem alásan?~Ismét a Szlebenits
89 1, 29 | szobalány már lefeküdt, kérem alásan. Majd fölvezetem.
90 1, 29 | kinyitotta a Nr. 2-t.~- Ez az, kérem alásan.~Csinos, tágas szoba
91 1, 29 | még hajdút is tart.~- Jaj, kérem alásan, nincsen szoba -
92 1, 29 | tetszik, madame. Keresse meg, kérem, a csöppjeit. Gyújtsa meg
93 1, 29 | asszony vagyok, s ezért kérem önt, gyújtsa meg a gyertyát
94 1, 29 | jól hallom. Mondja meg, kérem, min nevet?~- Engedje meg,
95 1, 29 | lesütötte a magáét.~- Adja át, kérem, tiszteletemet a bárónõnek.
96 1, 31 | Azokat ne diktálja, kérem, akiket ki kell hagyni,
97 1, 32 | meredtek a papírlapra.~- De kérem, Halápy úr - hebegte halkan -,
98 1, 32 | beadom a derekamat és arra kérem a méltóságos bárót, tessék
99 1, 32 | Ne tessék nyugtalankodni, kérem alásan, amíg én alszom,
100 1, 32 | kötelezettségeire. Szíveskedjék, kérem, további ténykedésével engem
101 1, 32 | kövérek!~- Maradhatósak, kérem alásan.~- Bizonyosan sokat
102 1, 32 | azt hebegi egyre:~- Oh, kérem, iszen… Oh, izé… Higgye
103 1, 34 | se bocsássak be.~- Tessék kérem neki megmondani, hogy Apró
104 1, 34 | nyájas hangon.~- Várjanak, kérem, az urak, míg a sor rájok
105 1, 34 | nem lehet. Nincsen baj, kérem. Minden ki lesz fizetve,
106 1, 34 | rugdosta õket.~- Ne bántsák, kérem - szólt vidáman. - Szabad
107 1, 35 | Ne tessék rá hallgatni, kérem alásan. Tudja is az? A pálinka
108 1, 35 | szült.~- Hogy lehet az, kérem alásan? Hogy kaphatna az
109 1, 35 | birtokomra, de legyen ez, kérem, titok (Szlamcsik úr Wraditznéra
110 II, 2 | bevehetetlen vár.~- Legyen szíves, kérem, oda nem érteni az asszonyokat.~
111 II, 2 | másiknak pedig:~- Legyen szíves kérem, megmondani annak a tegnap
112 II, 3 | azt feleli: »igenis értem, kérem alásan«, s aztán letér az
113 II, 3 | ott fenn.~- Igenis értem, kérem alásan.~- Ha tehát például
114 II, 4 | semmirõl. Beszéljen ön, kérem, valamit, ... de nem arról, ...
115 II, 4 | Irtózatos gondolat is az, kérem, egy fiskálisnak tudni,
116 II, 4 | édes érzés.~- Folytassa kérem - rebegé elmélázva.~- Soká
117 II, 5 | hozzám, ha részeg.~- Hiszen, kérem, segíteni akartam a fölkelésben.~-
118 II, 6 | alkalmatlan vagyok...~- Oh! Kérem!~A Kolibri-kisasszony felkelt
119 II, 6 | hang, az - Egérdy Ilonáé.~- Kérem... Zemák úrnak igaza van.~-
120 II, 7 | el kancsal szemei.~- Oh, kérem! már elõre reszketek a szellemi
121 II, 7 | pironkodással beszél közbe.~- Oh, kérem... ez már sok. Ez már nem
122 II, 7 | félcipõ.~- Szóljon, az égre kérem, tisztelt Melanie kisasszony.
123 II, 7 | nagysokára Melanie. - Várjon kérem egy kicsit.~Az öreg fejét
124 II, 16 | Könyvk.: Ne tessék tréfálni kérem; itt »szabott ár« van.~Korp.:
125 II, 17 | jelképeül. Ne vegye ezt kérem sértésnek hazájára nézve
126 II, 17 | új sóhajtás.~- Minélfogva kérem egyenes feleletét. Sérelmeink
127 II, 18 | Kifizettem érte a tandíjt, kérem alássan. Nincs követelni
128 II, 21 | soká voltam. Bocsásson, kérem.~- Egy tapodtat se, te bogácsképû!
129 II, 24 | területén történik.~- Oh, kérem szeretettel... az ilyen
130 II, 24 | fõispán.~- Úgy gondoltam, kérem alássan, hogy mégis netalántán
131 II, 26 | világ juhbõrrel szagol, kérem alássan - mondá az öreg
132 II, 26 | vásárt.~- Tõlünk fog függni, kérem alássan. Aztán tetszik ismerni
133 II, 26 | itt úri portáján. Hiszen, kérem alássan, csak kellenének
134 II, 26 | édesebb lesz a nyugodalmam, kérem alássan, ha a másvilágon
135 II, 26 | igazat. Rosszak a cselédek, kérem alássan, pajkosak. Szegény
136 II, 26 | Meg akartam köszönni, kérem alássan, a kisasszonykának
137 II, 26 | való szívességét, meg aztán kérem alássan, a tekintetes úr
138 II, 26 | de azért csak benyojtom kérem alássan, magas szolgálatára.~-
139 II, 32 | mindazt, amit tudok.~- Oh, kérem... - felelt az vissza udvariasan -
140 II, 32 | polgári házasságra?~- Igen.~- Kérem tehát engemet azonnal megesketni.~-
141 II, 32 | minden valósággal?~- Igenis kérem alássan - volt a felelet -,
142 II, 32 | Emléksorai ezek voltak: »Kérem Rothschild urat, kölcsönözzön
143 II, 33 | koszorút, hangosan mondva:~- Kérem, fogadja el ezt az ajándékot.
144 II, 33 | Az egyikben leánya kezét kérem, a másikban egész közönyös
145 II, 34 | novellája)~Nem kívánom, s nem is kérem, hogy ezen fantasztikus
146 II, 43 | Tudnak ezek mindent, kérem alássan...~Azzal ízelítõül
147 II, 43 | suttogó hangon.~- Ez egy árva, kérem alássan, nagyságos úr. Sem
148 II, 43 | egészen egyformán. Ne értsen kérem félre, nem azt jelzem ezzel,
149 II, 46 | amit akarok. Azt gondoltam kérem alássan, de bocsássa meg
150 II, 46 | méltósága, de ne szóljon, kérem, esedezem, a nagynénémnek,
151 II, 50 | eltévedtünk Mondja meg ön, kérem, ha igazán eltévedtünk-e?
152 II, 50 | csavargós utakon. Mutassa meg, kérem, merre menjünk. No, ugye
153 II, 51 | ördögien szép arc.~- Sir, kérem a másik kocsit - ordítá.~
154 II, 52 | Erzsébet-Erzsébet.~Igaz a kérem; - csakhogy nekünk olyan
155 II, 54 | Mindent megteszünk, csak arra kérem kegyelmességedet, hogy a
156 II, 61 | átmenvén rajta, rögtön meghalt, kérem a tekintetes vármegye intézkedését,
157 II, 68 | méltó szívet?~Oh, dehogynem, kérem alássan! Talál biz õ eleget,
158 II, 69 | becsülete.~- Nagyon jól van, kérem alássan - szólt az öreg
159 II, 69 | nálam kosztol, ezen nem fog kérem a jó szó és jó tanítás.
160 II, 69 | professzor urakért. Én, kérem alássan, Dankó Gábris vagyok,
161 II, 69 | kardommal; hát énbennem, kérem alássan, annyi a rosszaság,
162 II, 71 | kastélyban.~- Látta ön? Oh, kérem önt, beszéljen!... látta
163 II, 71 | lesz nyugalmam?~- Mert hát, kérem alássan, megkísértik egy
164 II, 72 | mint lovagias férfi, számon kérem ezt öntõl.« Igen, igen ezt
165 II, 72 | Péter országos képviselõ kérem meg az ön leánya kezét -
166 II, 72 | cég különféle borait.~- De kérem, ez üzleti titok: ezt nem
167 II, 72 | itt, akkor...~- Ne mondja, kérem, tovább, a füzet itt lesz...~-
168 II, 73 | Szegeden.~- Ugyan beszélje el, kérem.~- Régen volt az már, tekintetes
169 II, 77 | ábrándomat rontja meg!~- Miért, kérem alássan?~- Eddig mindig
170 II, 78 | Lexikon szerkesztõje.~- Ugyan kérem, hányadik betûnél van már?~-
171 II, 78 | másképpen. Hogyan nevezik, kérem?~- Én X. Ferencné vagyok.~-
172 II, 81 | fölbukkanna ez az úr, ne higgyenek kérem neki, s ne engedjék magukat
173 II, 82 | amit én akarok, hát én arra kérem, kedves jó Jézuskám, hogy -
174 II, 84 | mi a huszár! - Adjon ide, kérem, egy borjúistrángot. Mert
175 II, 87 | hely a szülõvárosuk?~- Tyû, kérem! Annyi ott a szegedi nép,
176 II, 93 | nagy az én búbánatom.~- Oh, kérem.~Az idegen úriember kivette
177 II, 94 | igás lovat!~- Igenis értem, kérem, alássan - mondja az öreg
178 II, 95 | viszi el?~- Hát csak azért, kérem alássan, nemzetes asszonyom,
179 II, 99 | ha angol leány? Ne vegye, kérem rossz néven, ha bizalmatlan
180 II, 99 | Oh, miss, jöjjön föl kérem egy percre. Barátom az ön
181 II, 106| elviszem.~- Nem lehet, kérem alássan - feleli kelletlenül
182 II, 109| modor. Legyen ön elnézõ, kérem, ilyenkor... igenis, ilyenkor.
183 II, 112| Tudtam, ha nyájasan távozásra kérem, engedni fog szelíden. Minek
184 II, 114| Cséry István bizonyítványát kérem. Viszem Kecskemétre a második
185 II, 117| fosztott meg...~- Hagyjuk kérem e túlzó kifejezéseket...~»
186 II, 120| elmozdítom.~- Csakhogy kérem alásan, bibéje van a dolognak.~-
187 II, 121| súgta a fülébe:~- Aztán arra kérem, ha már így elszóltam magam
188 II, 122| Kálmánnal? Hát képzelje, kérem, az iparosokról szóló törvényben
189 II, 122| története van.~- Mondja el, kérem.~Csak azt várta Sprenger
190 II, 122| Isten önnel!~- Ne feledje, kérem, Tisza Kálmánt! Oh, a zsarnok!
191 II, 123| s felkiáltott:~- Itt van kérem az én kis unokám, fogadják
192 II, 123| együgyûen kérdé:~- Nem tudná kérem megmondani, ki lakik ebben
193 II, 127| ha magyar leány? Ne vegye kérem rossz néven, ha bizalmatlan
194 II, 127| kisasszony, jöjjön fel, kérem, egy percre. Barátom szólani
195 II, 130| De hát megbolondult ön?~- Kérem, ha gorombáskodni akar,
196 II, 130| ellenmondás! Elõre!~- De, kérem, én Nagy Kázmér vagyok!~-
197 II, 130| pénzhamisítók feje...~- De, kérem, én kisgézengúzfalvi Nagy
198 III, 1 | barátok.~Nem is csoda ez, kérem, olyan embereknél, kik szakadatlanul
199 III, 1 | Krisztinát, én is kezét kérem öntõl…~Ünnepélyes csend
200 III, 1 | kegyelmes úr, hagyjon el engem, kérem. Hagyjon el, hagyjon el.
201 III, 2 | bolond?~- Hát úgy volt az, kérem, hogy mialatt »ez a dolga«
202 III, 2 | jön, punktum!~- Nem lehet, kérem alásan. Nagyon sürgõs dolgom
203 III, 2 | tehát gyermekét?~- Igenis, kérem alásan.~- Ön a társadalom
204 III, 2 | sóhajtja a fiú. - Hanem egyre kérem; van a Boriska apjának négy
205 III, 2 | Bolond vagy! Nem magamnak kérem. A fiamnak.~- Hát nem halt
206 III, 3 | jön, punktum.~- Nem lehet, kérem alássan. Nagyon sürgõs dolgom
207 III, 3 | megtagadja gyermekét.~- Igenis, kérem alássan.~- Ön a társadalom
208 III, 8 | I. FEJEZET~Tisztelettel kérem a nyájas olvasót, ha netalán
209 III, 8 | Ah, szervusz. Kihez van, kérem, szerencsém?~- Hát nem ösmersz?
210 III, 10 | homlokára.~- Jöjjön, orvos úr, kérem, a feleségem haldoklik.~-
211 III, 10 | trappban jöttem. Siessen kérem felöltözni.~- Azonnal készen
212 III, 10 | kocsit s így szólt: - Ugyan kérem, szálljon le egy kicsit
213 III, 13 | baja az asszonyságnak? - kérem hírlapírói kíváncsisággal
214 III, 13 | Miklós honvédfõhadnagy, kérem… tisztességes, jómódú emberek
215 III, 16 | Hát egy kis bajunk esett, kérem alásan. Eljöttem az urammal.
216 III, 20 | úrhoz.~- Csak szaporán, kérem, nincs idõm.~- Én öt gyermek
217 III, 20 | Hát a Fridényi banknál, kérem alásan. Mert azt, jól tudom
218 III, 20 | híják önt?~- Sánta Jánosnak, kérem alásan.~- Azután mi akar
219 III, 21 | Mit akar? Ki maga?~- Én kérem… már mint én… - mondja halk,
220 III, 21 | Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti Színháznál
221 III, 31 | szólott:~- Ugyan hagyják el, kérem! Önökben nincsen semmi logika
222 III, 32 | a fürdõrõl.~- Vigyázzon kérem, mert mindjárt megtapogatom
223 III, 35 | uram! Türtõztesse magát, kérem, mert… De különben is csak
224 III, 42 | süt odakünn…~- Mi tetszik, kérem? - szólt az egyik hivatalnok,
225 III, 42 | Miféle hirdetés tetszik, kérem? Mert többféle van…~- Az
226 III, 42 | Menjen ön el… távozzék kérem.~Mihály meghatva nézte az
227 III, 42 | lesz… mert az idõ drága, kérem alásan?~- Lesz - mondá Bodzai
228 III, 42 | Mégpedig nagy hirdetés. Írja ki kérem, hogy: »Nagy Mária asszony
229 III, 48 | ez a dolog.~- Hát tudja, kérem, az nagyon messze van ide (
230 III, 48 | London van messze). - Aztán kérem, mire való volna neki egyszerre
231 III, 48 | ilyen… igaz is, nem is.~- De kérem, ha kételkedik, azonnal
232 III, 50 | csengett Vica - maradjon itt, kérem, oh, mert úgy félek… de
233 III, 52 | engem megcsaljanak…~- De kérem…~- Semmi de, engem nem tesztek
234 III, 53 | hogy megsértett. Adja át kérem legszívesebb üdvözletemet.~
235 III, 57 | kiáltá:~- Ilonka! Jöjjön be kérem, ha ráér!~Kedves barna menyecske
236 III, 57 | ne beszéljen… ilyeneket, kérem, ne beszéljen. - Remélve,
237 III, 57 | változtatni. Ne sírjon, kérem, hanem hallgasson engem.
238 III, 59 | lehetett.~- Mi tetszik?~- Kérem, eljöttem.~- Igen? Mi tárgyban,
239 III, 59 | eljöttem.~- Igen? Mi tárgyban, kérem…~- Hát biz én azért jöttem…
240 III, 59 | citatórium róla, itt áll, kérem, hogy három napig. Tegnap
241 III, 59 | be?~- Nem lehessen tudni, kérem alássan. Mert én ugyan nem
242 III, 59 | vakarni.~- Nem lehet az, kérem alássan. Nem lesz az jó.
243 III, 59 | künn. Tessék csak engem, kérem, elcsukatni!~De már ez olyan
244 III, 60 | bundáért?~Uraim, ösmerjék be kérem, hogy nem érdemes bundát
245 III, 62 | keményen. Tessék meghallgatni kérem ezt a hallatlan esetet,
246 III, 63 | HÁZASSÁGRÓL~1883~Ne vegyék kérem rossz néven, hogy megint
247 III, 70 | mondott idõben.~- Eljöttem, kérem alássan - szólt a Laucsik
248 III, 70 | A Fodor Jánosné vagyok, kérem alássan.~- A Fodor Jánosné?
249 III, 70 | levelemet?~- Nem kaptam, kérem.~- Hogy lehet az? Pedig
250 III, 70 | kötélnek a hajadat. Nézzék meg, kérem, hol a haja ennek a személynek?
251 III, 73 | dii minorumoknak.~- Ki, kérem, ez az öreg úr? - kérdé
252 III, 78 | asztalnál.~- Fütyülje el, kérem, nekünk azokat a szép nótákat,
253 III, 80 | kend, spektábilis?~- Hát kérem alássan, hiszen azt tetszett
254 III, 82 | van! Hát csak lehetetlen kérem, hogy az ember végre is
255 III, 90 | Abban az esztendõben jöttem kérem alássan, mikor a Kártyi
256 III, 90 | kiadásokat.~- Hát legelõször is, kérem alássan, hozatok naponkint
257 III, 90 | hogy jó leveske legyen, kérem alássan, azután néhány baromfit
258 III, 90 | kiflit?~- Hát csak elfogy, kérem alássan.~- És azt a tömérdek
259 III, 90 | húst?~- Jó étvágyunk van, kérem alássan.~- Elhiszem, de
260 III, 90 | csináljon rendet… csináljon kérem rendet, hogy megélhessünk.~-
261 III, 90 | gyomrokhoz ne tessék nyúlni kérem, mert már Menenius Agrippa
262 III, 90 | makacs, kedves fiskálisom. Én kérem. Hagyja meg nekik, szegénykéknek
263 III, 97 | szorultok? De nem használ, kérem. Valami pikkjök van rám,
264 III, 101| nincsenek.~- Nincsenek, kérem alássan.~- Hát tudja mit,
265 III, 102| velünk.~- Hanem tudja-e, kérem, hogy ebben a ruhában nagyon
266 III, 102| felkacagott.) Hát ne mondja, kérem.~- Szent mennyei szûzecske -
267 III, 102| fogoly lepkével.~- Feleljen, kérem, feleljen hamar.~Szemeit
268 III, 106| kabátba. Ami nem csoda, kérem, hiszen egészen egyformák
269 III, 109| nevemmel«.~- Hogy hívják, kérem?~- Kramper János.~- Pompás
270 III, 109| a szolgáló berohant.~- Kérem, nem vittem ki cipõt, mert
271 III, 110| Hát csak ne tessék szólni kérem. Tessék rám bízni egészen.
272 III, 110| megmutatom ma este. Csakis arra kérem elõzetesen, szíveskedjék
273 III, 112| Kit tetszik keresni, kérem?~- A nagy hazafit, e lap
274 III, 112| megszólalt:~- Meggondoltuk kérem a dolgot, hm… Mert tetszik
275 III, 112| csak holnap jön haza.~- Már kérem alássan - felelte mélabús
276 III, 115| felé:~- Egyetlen szóra, kérem…~A megszólított vállvonogatva
277 III, 116| színébõl kikelve.~- Igaz-e, kérem alássan, hogy az uramat
278 III, 116| ilyen!~- Én is azt gondolom, kérem alássan, hogy egyéb gondja
279 III, 117| legöregebbik -, de tetszik-e tudni, kérem alássan, hogy a lovaink
280 III, 117| közük hozzá?~- Hát iszen, kérem alássan, nem is azért mondom,
281 III, 118| bolonddá, öreg csont?~- Mivel, kérem alássan? - hebegte az szelíden.~-
282 III, 120| mandátum. »Úgy megcsinálom, kérem, hogy sikere lesz. Tollakat
283 III, 120| lesz. Tollakat nem tetszik, kérem? Mert az sokat tesz! A toll
284 III, 120| széptollú embernek elõnye van, kérem alássan…«~Rendeltünk hát
285 III, 124| haza.~- Tessék besétálni kérem az extra szobába. Egy úr
286 III, 124| szemtelenkedni, Kázmér?~- Mivel, kérem alássan?~- Hogy képviselõnek
287 III, 124| dolog szóról szóra. Tessék kérem, szerkesztõ úr, becses lapjában
288 III, 124| megilleti.~Ha lehet, tessék kérem, hogy szembetûnõ legyen, »
289 III, 126| haladéktalanul.~- Igenis kérem, de ki ellen?~- Ej, hát
290 III, 126| itt a neje.~- Mi tetszik kérem?~Kinyitotta tárcáját, s
291 III, 126| fojtott hangon.~- Tegye meg, kérem azt a szívességet. Örökké
292 III, 126| Számítsa fel, mibe kerül.~- Oh, kérem, csekélység. A sürgöny,
293 III, 126| aggályosan. - Mit gondol kérem?~- Nem hiszem… nem képzelem -
294 III, 127| bácsi?~- Az esztendők súlya, kérem alássan, öreg, tehetetlen
295 III, 127| ember vagyok már, hetven év, kérem alássan, hetven év…~- És
296 III, 127| szolgál?~- Rendőrösködöm, kérem alássan, mert egyéb munkára
297 III, 127| hely.~- Nem bánt senki, kérem alássan - mert én se bántok
298 III, 130| föltett kérdésekre.~- Igenis, kérem alássan - mondá Vrana jámboran,
299 III, 130| Nem vagyok én rossz ember, kérem alássan.~Elrántottam a kezemet,
300 III, 131| nagyságos uramöcsém.~- De ha én kérem. Bírni akarom azt. Mondj
301 III, 132| kérdezõsködni akar.~- Hagyja el, kérem. Már mindenkitõl kérdeztem,
302 III, 132| köze hozzá?~- Mondtam már, kérem szépen, hogy egy fõvárosi
303 III, 138| de okos ember nem teszi, kérem alássan, mert ha megtenné,
304 III, 138| mert ha megtenné, kisülne, kérem alássan, hogy nem lehet.~
305 III, 138| venni az »Avas« alatt!~- Hja kérem, ebben a szobában hált õfelsége,
306 III, 138| hasznunk.~- Éppen azért illõ, kérem, hogy nekünk legyen hasznunk
307 III, 138| építettek erre tájt sehova, kérem alássan.~- Hát a legközelebbi
308 III, 139| Grubics úr?~- Én vagyok, kérem - felelte vígan.~- Mit csinál
309 III, 139| itt, az istenért?~- Szedem kérem a Beksics úr vezércikkét.~-
310 III, 139| közönyösen.~- Ne is emlegesse, kérem. Nagyobb baj az annál, hogy
311 III, 144| Hazajár az uram éjfélenkint, kérem alássan, és rémítõ »patáliákat«
312 III, 144| itt vannak, csak tessék kérem besétálni.~S udvariasan
313 III, 144| Tessék helyet foglalni, kérem… Mindjárt jönnek a többiek
314 III, 144| nyugtalanul.~- Tessék felülni, kérem, tessék, tessék, uraim,
315 III, 144| nagy baj, de nagy baj volt, kérem alássan, a senior diáknak,
316 III, 148| amice.~- Ne tegye azt, kérem, plébános úr. Tönkretesz
317 III, 148| megválasztani.~- Rajtunk nem múlna, kérem alássan. Hiszen tudjuk mi
318 III, 148| Ha lehet, szõke legyen, kérem alássan…~- Miért? - kérdi
319 III, 148| lejthényi kerületben van becse, kérem alássan.~- Jó, nem bánom,
320 III, 148| lesz sok?~- Nem árt az, kérem - vélekedék az öregbíró,
321 III, 148| förmedt az rájok.~- Akarunk, kérem alássan.~- Hol hát a pénz?~-
322 III, 148| Nincs nekünk pénzünk, kérem alássan.~- Minek írták akkor
323 III, 148| gondoltuk mi azt akkor, kérem alássan, hogy mi a tízezer
324 III, 148| Miért sírok? Hogyne sírnék, kérem, mikor az apám megvert.~-
325 III, 148| felriadva.~- Eljöttünk, kérem alássan, jelenteni, hogy
326 III, 148| Láthatja kend?~- Látom már, kérem alássan. Hát hol volt a
327 III, 148| ment el. Itt azt beszélték, kérem alássan, hogy bizonyosan
328 III, 148| Azt üzeni az én uram, kérem alássan, hogy õ egy tapodtat
329 III, 148| most!)~Hallatlan dolog is, kérem, egy követjelöltet elfogatni
330 IV, 1 | professzorok (dehogy jók, kérem, dehogy!), elmondott egypár
331 IV, 1 | maga dolga a mennyégben, kérem alássan.~Anyám is ki-kijött,
332 IV, 1 | rekedten. - Nem érek rá, kérem a stúdiumok miatt.~(Magam
333 IV, 8 | mert nekem van.~- Nem volt, kérem, egy csepp igazságunk sem
334 IV, 8 | meglássuk. Van-e leánya?~- Van, kérem alássan.~- Hogy néz ki?
335 IV, 13 | önt?~- Vandrák Jánosnak, kérem alássan. Itt van a keresztlevelem,
336 IV, 13 | becsületes ember vagyok, kérem alássan.~Megnéztem iratait,
337 IV, 13 | mentegetõzve hebegé:~- Ez kérem, nem afféle rendjel… Ezt
338 IV, 13 | hogy megy?~- Meglehetõsen, kérem alássan, meglehetõsen.~-
339 IV, 13 | Nem árt az a halálnak, kérem alássan.~
340 IV, 17 | az úr?~- Csak nézze meg, kérem, azt a kaszát.~- Megnézzem?
341 IV, 18 | nem minden ember egyforma, kérem alássan. Mihelyt, mondom,
342 IV, 18 | nagyobb marha nem eszi, kérem alássan. Azért hát nem is
343 IV, 18 | semmi az, - majd behozom, kérem alássan, a jövõ héten…~
344 IV, 22 | Ha nem untatja önt?~- Oh, kérem. Én hozzá vagyok szokva
345 IV, 27 | nem neheztel meg…~- Oh, kérem, így is nagy hálával tartozom.~-
346 IV, 27 | készen van. Csak tessék kérem nyugodtan aludni reggel,
347 IV, 27 | most.~- Ha úgy tetszik, kérem.~Kivezetett a folyosóra,
348 IV, 32 | vonatkozik. Takarják el kérem arcukat legyezõikkel azalatt,
349 IV, 32 | fõtisztelendõ úr. Oh, ne higgyen, kérem!~S fuldokló, görcsös zokogásba
350 IV, 33 | az elsõ arra menõtõl:~- Kérem szépen, melyik ezekbõl a
351 IV, 39 | tudok. Hát ezt hoztam el kérem a negyven forint fejébe.~
352 IV, 41 | ember ez a mi királyunk, kérem alássan. Nagyon, de nagyon
353 IV, 41 | az idén« (mert nincs is, kérem alássan), továbbá pedig
354 IV, 41 | csatát?~- Ott maradtunk, kérem - felelte jámboran -, hogy
355 IV, 44 | Kicsoda maga?~- Én, kérem alássan, egyszerû koponya
356 IV, 44 | szerepelek (megfordultam én már, kérem, tíz helyen is), a tudós
357 IV, 44 | felugorva.~- Üljön vissza, kérem, és legyen szíves ezt becses
358 IV, 45 | alászálltak…~Úgy állunk, kérem alássan, hogy szinte szégyenkezem
359 IV, 45 | rá.~- Lehetetlen onnan, kérem, behozni nemhogy egy öl
360 IV, 45 | is valami… az úgy vagyon, kérem alássan. Azért hát célirányos
361 IV, 45 | Már én csak így tudok, kérem alássan… Hogy tekintettel
362 IV, 45 | uram?~- Igenis, nem értem, kérem alássan.~- Emiatt kell nekem
363 IV, 48 | kegyedet, kisasszony, s kérem a kezét.~- Én is szimpatírozom
364 IV, 49 | Hát akkor - szóltam -, kérem kivezettetni a teheneket.~
365 IV, 49 | Hát a tehén se örökéletû, kérem alássan - elménckedett Hebeley. -
366 IV, 49 | Megegyeznek a szõrre nézve?«)~- De kérem, ez nem megy úgy!~- Ha nincs
367 IV, 49 | De hisz ez szörnyûség, kérem! Az lehetetlen, hogy csak
368 IV, 49 | Hát akkor semmi sem terem, kérem alássan.~- Valami mégis
369 IV, 49 | valót kijelölni.~- Nincs itt kérem semmi - jegyzé meg Hebeley
370 IV, 51 | lenni, vagy…~- Ne izéljen kérem, tekintetes törvényszék!
371 IV, 52 | szégyentõl.~- Térdeimen kérem, Zsuzsika. Örökös hálára
372 IV, 53 | sorsjegyen nyertünk.~- Mutassa, kérem, azt a sorsjegyet.~Gazduram
373 IV, 53 | Majd bizony. Kézbõl kézbe. Kérem a húszezer forintot.~- Az
374 IV, 54 | ilyen mappám nincsen, tessék kérem idefigyelni, ha azt mondom,
375 IV, 56 | közt.~- Az nekem mindegy, kérem alássan. Nekem a telekkönyv
376 IV, 56 | onnan mindjárt.~- Ugyan kérem, merre van itt a törvényszéki
377 IV, 58 | volna?~- Meg nem árt az, kérem! - vélekedék Dorogi uram,
378 IV, 58 | förmed az rájuk.~- Akarunk, kérem alássan.~- Hol hát a pénz?~-
379 IV, 58 | stajeramt. Úgy gondoltuk akkor, kérem alássan, hogy mi a tízezer
380 IV, 58 | Mivelhogy naponta öt forint, kérem alássan…~Az inspektor dühösen
381 IV, 61 | odaküldöm önhöz. Ugyan süsse el, kérem, kedves uramöcsém, valahova,
382 IV, 61 | sötéten venni a dolgokat.~- Oh kérem, tudom én, mit beszélek.
383 IV, 62 | elõfizetni akarok. Itt a pénz! Kérem a nyugtát.~- Nem, nem -
384 IV, 62 | meg is rendelem, punktum. Kérem a nyugtát, uram.~- Lehetetlen
385 IV, 62 | hangon.~- Ne csináljon, kérem tréfákat, mert kijövök a
386 IV, 65 | egy kis munkát hoztam, kérem alássan. Pereskedem a Sáska
387 IV, 65 | Ott künn van a gyerek, kérem alássan, az ambituson. Behívjam?~-
388 IV, 65 | van.~- Egy hete tanulom, kérem alássan.~- A bevert fejrõl »
389 IV, 65 | kell fölvenni.~- Igenis, kérem alássan. Hova menjek?~-
390 IV, 65 | Értette kend?~- Igenis, értem, kérem alássan, hogyne érteném -
391 IV, 71 | futottam a kisasszonyhoz:~- Kérem, engedje át nekem ennek
392 IV, 73 | nagyon lassan.«~»Adja át, kérem, tiszteletemet. De íme a
393 IV, 75 | együtt és még talán (de kérem, ne adják tovább) csókolództak
394 IV, 76 | de valamennyi egy«, Ó, kérem, nagyszerűen ment! Ez az
395 IV, 81 | Ocskoványi elsápadva - se-semmit, kérem… Meg akarnám ma-magamnak
396 IV, 81 | meg, mind ilyenek… hiszen kérem az egész város ilyeket visel,
397 IV, 82 | a dohánykából szíttunk, kérem alássan - vallotta ki szégyenlősen.~-
398 IV, 85 | hazatér az uram éjjelenkint, kérem alássan és rémítõ csalarákat
399 IV, 85 | ha már itt vannak, tessék kérem leülni.~Szûk, barátságtalan
400 IV, 85 | nyugtalanul.~- Tessék felülni kérem, tessék, tessék uraim, hölgyeim.
401 IV, 89 | akarnak?~- Hogy tessék, kérem alássan, visszahelyezni.
402 IV, 89 | csak sok ellensége van, kérem alássan. Térden állva kérjük
403 IV, 91 | csináljunk?~- Nem tudom én, kérem alássan.~- Menjen, ígérjen
404 IV, 91 | érti-e?~- Hiszen nem is kell, kérem alássan, mert már vége van,
405 IV, 93 | postaügy rendezésérõl.~- Én, kérem alássan? - kérdé Macskássy
406 IV, 93 | memorandumot?~- Nem biz én, kérem alássan!~- És miért nem? -
407 IV, 93 | riadt rá a gróf.~- Hát kérem, úgy áll a dolog, hogy csak
408 IV, 93 | De már az lehetetlen, kérem alássan.~- Hogyhogy?~- Hát
409 IV, 93 | Ugyan miért?~- Hát azért, kérem, mert egész Erdély várja
410 IV, 95 | Mert ne is nevessenek, kérem, nagy taktika kell ahhoz.~
411 IV, 95 | történet~Hát az történt, kérem, hogy egy vidékünkbeli komposszesszornak,
412 IV, 97 | tetszett megérkezni? De hát, kérem alássan, hozzánk kellett
413 IV, 97 | véremben. Már én olyan vagyok, kérem alássan. És az a szokásom,
414 IV, 97 | van. Már én ilyen vagyok, kérem alássan.~A gyerekek összemosolyogtak,
415 IV, 97 | azt kellene kérdeznünk, kérem alássan, mit nem tett. Ront,
416 IV, 97 | asszonynak. És tetszik-e tudni kérem, hogy ez az utóbbi dolog
417 IV, 97 | pernahájder. Egy gombát gyúrt, kérem, kenyérbélbõl - de hogy
418 IV, 97 | okos, olyan verseket írt az kérem, hogy Horatius se különbet
419 IV, 97 | merte tegezni.) Eresszen be, kérem. Nonono, kedves Tisza, ne
420 IV, 97 | lesz ebbõl?~- Hát az lesz, kérem, hogy én becsukom a karcerbe,
421 IV, 97 | egyszerre.~- Hiszen tréfadolog, kérem, az egész. Legföllebb tizenkét
422 IV, 97 | falitáblákat mosogattam, kérem alássan.~- Valde bene. A
423 IV, 97 | maga, ember?~- Nem biz én, kérem alássan, hanem hát megjött
424 IV, 97 | diákot?~- Hiszen ártatlan, kérem alássan, most már a vak
425 IV, 97 | mégis csukni.~- De mondom, kérem, hogy a Török Gyuri megkerült.~-
426 IV, 98 | venné észre. - Hová, nyílik, kérem, ez az ajtó?~- Ez egy egészen
427 IV, 98 | másikon.~- Ne írják fel, kérem, ezt az asztalt - kezdé
428 IV, 98 | de megadom.~- Nem lehet, kérem, tessék kitenni. Az a szabály!~-
429 IV, 99 | tudja az utat?~- Nem én, kérem alássan. Nem lehet azt sehogy
430 IV, 99 | születésû.~- Nem ér az, kérem alássan, semmit. Olyan förtelmes
431 IV, 99 | itt okos. Olyan vidék ez, kérem, mintha egy szürke õzbõrt
432 IV, 100| meresztve:~- Nos?~- Leadtam már, kérem alássan - mondám ijedten (
433 IV, 100| Hisz már ki van nyomva, kérem.~- Hm, hm… de menjünk be,
434 IV, 100| Hm, hm… de menjünk be, kérem, a szobába. Uccu, kis ember,
435 IV, 101| a feleségétõl. El volt, kérem, ez a házasság hibázva eleitõl.
436 IV, 101| foglalkoznak? - Megvannak, kérem alássan, hanem a kakasok
437 IV, 101| hogy szólt. Hanem egyre kérem…~- Életemet! - kiáltá a
438 IV, 105| hazamenet.~- Képviselõ úr, kérem, egy szóra.~- Tessék.~-
439 IV, 105| Mi tetszik, uram?~- Hát kérem én a Pesti Hírlap reportere
440 IV, 105| választásokat. Írja ezt ki kérem a »Pesti Hírlap«-ba. Mit
441 IV, 105| beszéljen senki. Írja ezt ki kérem a »Pesti Hírlap«-ba.~Búcsúzáskor
442 IV, 109| pihenve az esze?~- Meg, kérem.~- Hát olvassa el ezt a
443 IV, 111| állítását.~- Nem tetsene kérem semély serint megösmérni? -
444 IV, 115| mi lesz?~- Nem tudom én, kérem alássan. Most talán már
445 IV, 117| kell lenni.~- Nem lehet, kérem alássan. Mert az emberek
446 IV, 117| És mégis ingadoznak, kérem alássan.~- Ugyan ki ingadoznék?~-
447 IV, 118| mi a baj?~- Nagy baj van, kérem alássan.~- Ugyan?~- Elvették
448 IV, 118| jótevõmhöz. Itt is vagyok, kérem alássan, hogy hát ha már
449 IV, 119| kincseibõl semmit, hanem csak azt kérem, hogy a Szent István jobb
450 IV, 120| hogy megállítjuk.~- Oh, kérem - makogtam zavartan. - Parancsoljanak
451 IV, 128| elõbb az esetemet… de üljön, kérem, közelebb. Hol volt, hol
452 IV, 128| szép arcát. No, jöjjön ki, kérem!~Semmi felelet. Némi elfojtott
453 IV, 132| hogy mit? Mit is tetszett kérem mondani?~- Hogy az egész
454 IV, 132| ütött a mellére.)~- Az a baj kérem, hogy én még csak tanuló
455 IV, 132| vagyunk ott?~- Odább van, kérem alássan.~- Messze?~- Nem
456 IV, 132| van az a ház?~- Odább van, kérem alásan.~- Odább! Mit ért
457 IV, 132| õk azt! Nem tudják azok kérem alássan, hogy kicsoda.~S
458 IV, 142| Mi történt?~- Az történt, kérem alássan - felelte a suhanc -,
459 IV, 142| fecsegj!~- Pedig megtörtént kérem, mert ha rab volt is Pávai
460 IV, 142| kikötni? Mert úgy áll a dolog, kérem alássan, hogy vagy nem ördög
461 IV, 148| hazafiságunkból. Csak legyen ön, kérem, jó és alázatos. Ne hallgasson
462 IV, 152| zordonan.~- Áthelyeztetésemet kérem, kegyelmes uram.~- Hova?~-
|