Rész, Fejezet
1 1, 1 | gondolni és nem megyek férjhez soha. Ha valaha visszatér, meg
2 1, 1 | maradni. Ne tudja meg Erzsike soha, hogy õ is látta azt, ami
3 1, 1 | utána, mert nem adom neked soha. Azért mondom, hogy tudd
4 1, 2 | pedig ki nem egyezem vele soha, hanem ezután is szorgalmasan
5 1, 2 | Még így meg nem sértette soha senki. Egy ember, akit õ
6 1, 2 | bolondság történt vele, ami még soha: féltette egészségét. Mi
7 1, 2 | talán akkor sem, talán soha; hanem azt el ne feledd,
8 1, 2 | márványóra ketyegett a szobában: »Soha többé, mindörökké!« Egyike
9 1, 2 | több lányom, nem is volt soha, hihihi! De csak tréfás
10 1, 3 | sóhajtást s ráütött a vállára.~- Soha semmi sincs elveszve egészen,
11 1, 4 | beszélni mint a mákonyivó, soha nem hallott bolond, ábrándos
12 1, 4 | õserdõnek, hogy egy idõben soha nem látott színû, soha nem
13 1, 4 | idõben soha nem látott színû, soha nem szagolt illatú virágokat
14 1, 4 | csak egyet ne vert volna be soha!…~Széles, becsületes homloka
15 1, 4 | hogy még nem volt szerelmes soha.~Egyik sem szólt a másikhoz.
16 1, 4 | legyen alóla föltámadás soha többé. Hátha »lehetne«!…
17 1, 4 | titoktartó víz ne szóljon róla soha!…~És íme, évtizedek múlva
18 1, 4 | kifejezi.~- Nem, ezen a világon soha nem! - kiáltott föl Erzsi
19 1, 5 | beszélni, mint a mákonyivó, soha nem hallott, õrült, bolondos,
20 1, 5 | mondva, és - punktum - többé soha senki sem változtathat rajta.~
21 1, 5 | hanem az ilyeneken kívül soha semmi egyéb. A nagy hazafiról
22 1, 5 | egyéb. A nagy hazafiról soha egyetlenegy betű sem.~Azonban
23 1, 5 | ravaszság úgysem jön napvilágra soha. De meg tökéletesen világos
24 1, 6 | beszélni, mint a mákony-ivó, soha nem hallott, õrült, bolondos
25 1, 6 | õserdõnek, hogy egy idõben soha nem látott színû, soha nem
26 1, 6 | idõben soha nem látott színû, soha nem szagolt illatú virágokat
27 1, 7 | beszélni, mint a mákonyivó, soha nem hallott, bolond, ábrándos
28 1, 7 | õserdõnek, hogy egy idõben soha nem látott színû, soha nem
29 1, 7 | idõben soha nem látott színû, soha nem szagolt illatú virágokat
30 1, 8 | titoktartó víz ne szóljon soha, soha!~És íme ma, évtizedek
31 1, 8 | titoktartó víz ne szóljon soha, soha!~És íme ma, évtizedek múlva
32 1, 8 | megindult. Szegény Lupcsek: még soha nem érzett hasonló melegséget
33 1, 9 | Nem lesz annak gazdája soha többé.~Maga a legutolsó
34 1, 9 | levont eredmény szerint. Soha senki sem szerette, soha
35 1, 9 | Soha senki sem szerette, soha senki sem mosolygott rá,
36 1, 9 | magyaráz meg a lélektan. Soha senki sem látogatta, soha
37 1, 9 | Soha senki sem látogatta, soha senki sem kért tõle semmit,
38 1, 9 | kastélyát, hogy oda többé soha vissza ne térjen.~A kapu
39 1, 9 | Nem lesz annak gazdája soha többé.~Maga a legutolsó
40 1, 9 | lebocsátotta.~Világos dolog, hogy soha többé nem talált rá, s a »
41 1, 9 | betegség, s el sem ereszti soha többé. Megáll a werkje,
42 1, 10 | nem ébrednek már azok fel soha többé!~Piros volt az ég
43 1, 10 | lebocsátotta. Világos dolog, hogy soha többé nem talált rá, s Pribolyt
44 1, 10 | meleget érzett a szíve táján, soha ilyet azelõtt. Pedig hiszen
45 1, 11 | vissza az asszonyokhoz!~- Soha! - kiáltott fel Sótony blazírt
46 1, 11 | lócsiszárféle volt?~- Nem vett az soha egy lovat sem - kezdé mesélni
47 1, 11 | hozzád. Errõl a csúf dologról soha senki sem fog megtudni semmit.
48 1, 11 | kezébe temette az arcát:~- Soha én többé asszonyra rá nem
49 1, 12 | egész napra való dolga, hogy soha el ne unhassa magát. Jó
50 1, 12 | hunyt rá, de ki sem merte soha nyitni, s újságlapok ki
51 1, 12 | õseinknek. Mindig elöl kezdték, soha be nem végezték.~Az egyre
52 1, 12 | csillogtak bent vakító pompában. Soha ennyi kincset egy rakáson.~
53 1, 12 | megettük.~- Nem voltam én ott soha - felelte Rozsomák idegenül,
54 1, 12 | hû Dráva kutyát, melyet soha el nem hagyott; éjjel-nappal
55 1, 12 | mindent megtett, de tõlük soha semmit nem kívánt. Az alárendeltjeivel
56 1, 12 | Bár ne is hordta volna soha!~Egy nap, amint egy közeli
57 1, 12 | vasderesen.~- Nem is fog akkor soha többé visszatérni - mondá
58 1, 12 | becsületes ember nem lehet soha áruló.~Aztán kiadta a parancsot,
59 1, 13 | éppen eleget látott, hogy soha többé el ne feledje a sajnálatos
60 1, 13 | milyen anya, milyen anya! Soha nem ilyesmit láttam. Már
61 1, 13 | víg és beszédes lett, mint soha azelõtt.~- Kinek a kocsisa,
62 1, 13 | Druzsba úr csendesen -, és soha semmit se fogok elárulni.
63 1, 13 | nem írnak, se nem kapnak soha postán levelet. Ezt a galambok
64 1, 13 | aki kedvét vesztve, ezután soha többé nem festett semmit.
65 1, 14 | Albertus. Sem én nem láttam õt soha, se õ engem - arra esküszöm.~-
66 1, 14 | falevelet, de az akarnok soha sem tudja, mit kell megennie.~
67 1, 14 | ha szerencséd akad. Én soha többé vissza nem térek.«~
68 1, 14 | Volt már büntetve?~- Soha.~- Adja elõ, ami a fennforgó
69 1, 15 | volt, melyet nem tévesztett soha szem elõl: hogy õ maga valamikor
70 1, 15 | prímásunk!~…Jó a magyar szíve, soha el nem veszhet; az, aki
71 1, 16 | futnak, ezer év óta sietnek, soha sehol meg nem állnak e keskeny
72 1, 17 | látott még ilyen lovaglást soha anyaszülte - dícsértessék
73 1, 17 | Rámparancsolta, hogy soha semmit se kérdezzek ezekrõl.~-
74 1, 17 | felelte Nowogradszky.~- Soha életemben ilyen hasonlatot.
75 1, 17 | Kaszperek se jött többé vissza soha. De iszen okos asszony a
76 1, 18 | van. Ha most elszalasztod, soha utol nem éred.~Hallgass,
77 1, 18 | Meghalsz, ha még egyet lépsz!~Soha még a halált ilyen szelíden
78 1, 18 | minden szó nélkül - mintha soha nem is akartak volna egyebet.~
79 1, 18 | Mihály -, hogy Koskárnál soha ne vegyenek csengettyût«.~-
80 1, 19 | volna ebbõl a regénybõl soha semmi, ha közbe nem jön
81 1, 19 | szép Johanna grófné például soha életében nem vágta a körmeit,
82 1, 19 | is rászegezte a királynõ, soha többet nem jött felszínre,
83 1, 19 | aztán a dolgot a földesúr, soha nem szólt róla többé a Daninak,
84 1, 20 | közeledsz többé az Erzsikéhez?~- Soha többé.~Erre aztán Moronyi
85 1, 20 | igazi, az nem nyílik meg soha. Csak a bizonytalanság kíváncsi.
86 1, 23 | Sohase volt még nálunk?~- Soha - feleltem remegõ hangon.~-
87 1, 23 | mosolygott várakozásteljesen. Soha ilyen mosoly! Össze volt
88 1, 23 | ki belõlem egy szót sem… Soha, soha, Piroska.~Piroska
89 1, 23 | belõlem egy szót sem… Soha, soha, Piroska.~Piroska vidáman
90 1, 23 | élénk beszélgetésbe merült; soha nem gyûlöltem meg úgy emberi
91 1, 23 | is beszélt még az én fiam soha a Gáll-kisasszonnyal. Tíz
92 1, 23 | akkor az nem is hal meg soha többé. És a leánya nem ment
93 1, 24 | nem lehet. Mit gondolsz? Soha még Csapiczky nem mondta
94 1, 24 | azonban a pointjét nem tudta soha kihozni, mert olyan asztmatikus
95 1, 25 | Eiserner Kopf… Nem jön haza soha.~Nem jön haza soha! A lapok
96 1, 25 | haza soha.~Nem jön haza soha! A lapok hasábokon tárgyalták,
97 1, 25 | el az alispáni tisztet.~Soha egyetlen egy lélek se állott
98 1, 26 | mint valami egzotikus, soha nem látott tárgyat. - Hogy
99 1, 26 | pengõ forint volt, de Hanka soha föl nem vette; még harmónikázni
100 1, 26 | alatt a konyhaablaknál, de soha hogy a Hanka kinézett volna
101 1, 26 | professzor.) Kártyázik?~- Soha sincs otthon - felelte Hanka -,
102 1, 26 | venni.~- Hozzá mégysz?~- Soha. Utálom.~- Hát mást szeretsz?~-
103 1, 29 | kezét békülésre.~- Nem, soha - tiltakozott a hadnagy
104 1, 31 | nem járt ki az udvarból és soha nem is kérdezte a búzák
105 1, 31 | az a Pali, mordizom adta, soha sincsenek kéznél.~Persze,
106 1, 31 | nyulaknak volt jó, hogy soha egyet se lõtt le közülök.~
107 1, 31 | gyufát, de abból se lett soha gyertyaláng, mert a két
108 1, 32 | Látod, azokban, amiket õ soha meg nem szerezhet, bõvelkedõnek
109 1, 32 | sárosi embernek magának nincs soha elege, nem hogy idegeneknek
110 1, 32 | tetõtõl talpig gentleman, de soha sincsen pénze.~A báró nem
111 1, 32 | megeskettettem rá, hogy a gyûrût soha másnak, mint nekem, a kezébõl
112 1, 32 | Miért nem mondta ezt meg ön soha a földesúrnak?~Szoltsányi
113 1, 33 | helyen a Péterfia-utcában.~Soha még ilyen szenzációs hír
114 1, 33 | mondta.~- Hát nem volt önnek soha semmi külön regénye? - faggatták
115 1, 34 | mikor új otthonába ért. Soha ilyet! Azt hitte, valami
116 1, 34 | egyetlen fürt se maradt rajta. Soha még olyan pusztulás, nagyságos
117 1, 34 | parancsolni. A zöld szem soha sincs behunyva. Ahhoz nem
118 1, 34 | balga féregnek. Nem teszem soha többet. Ne legyen õ a Kolowotkié…
119 1, 34 | követ, akit a szenvedélyek soha le nem gyõztek. És az ön
120 1, 35 | csodálkozott a báró.~- Soha. Fiatal koromban meglõttem
121 II, 1 | egyéb hibát sem követett el soha, mint azt, hogy korán halt
122 II, 1 | sem vett észre a leányán soha; sõt, most is még csak meg
123 II, 2 | vezet?~És nincs pihenés soha; ami ma nem sikerült, holnap
124 II, 2 | jó barátja nem hagyta el soha.~Még a dijoni csata napján
125 II, 3 | valami. Kolumbus sem látta soha Amerikát, mégis fölfedezte.
126 II, 3 | sem látta vagy hallotta soha, hogy Baroghi Aladárnénak
127 II, 3 | kik a fülébe kiáltanak soha nem hallott kellemetlen
128 II, 3 | uram. Nem is találom el soha. Csak azt tudom, hogy nem
129 II, 4 | ily megalázó skandalumról soha. Egy borbélylegény az egész
130 II, 4 | kard sem volt a kezében soha. Aztán gondolja meg azt
131 II, 4 | Augusztin úr nem jött többé.~Soha többé.~Már reggeledett,
132 II, 4 | Magyarországot is. Úgysem voltak még soha itt a tejjel-mézzel folyó
133 II, 4 | mégsem szeretném megélni soha, hogy a burkus valaha belénk
134 II, 5 | panaszkodnak, nem lázongnak soha, odaadják mijök van, s mikor
135 II, 5 | szokott megtöltve lenni soha, mert egyszer az a furcsaság
136 II, 5 | sem járt Árva vármegyében soha, se elevenen, se holtan.~
137 II, 5 | néma barát. Elment, hogy soha vissza ne térjen, mert hát...
138 II, 6 | nagyon izzó volt, nem hûlt ki soha. A Poroszy-kisasszonyok
139 II, 6 | melyet nem lehet kiheverni soha többé.~Se pénz, se posztó -
140 II, 7 | vastag cérnával varrni, hogy soha le ne szakadhasson.~Melanie
141 II, 7 | nem hódították meg velök soha. Egész ifjúsága olyan volt,
142 II, 7 | olyan szépen, mint még eddig soha.~Milyen diadal lesz az!
143 II, 7 | Bordeaux-ban nem is volt soha, már ti. nem Napóleon herceg, -
144 II, 7 | azért, mert nem hazudott soha... no, másodszor meg azért
145 II, 7 | az a szerencse sem érte soha, hogy ilyen tekintélyes
146 II, 7 | az még nem is történt meg soha, hogy a Kelemenék kapuján
147 II, 7 | Többé már nem mehet ki... soha többé...~Hol-hol fölkel
148 II, 7 | Milyen szép lett volna, ha soha meg nem virrad többé, ha
149 II, 9 | várna rá: õ nem nézett bele soha abba a panorámába, amit
150 II, 9 | dobogni, és nem melegszik fel soha többé. A homlokon is megmaradt
151 II, 11 | Tehát nem is használja soha?~- Soha sincs bajom senkivel,
152 II, 11 | nem is használja soha?~- Soha sincs bajom senkivel, grófnõ.~-
153 II, 11 | Kukuleff herceg neje. Érti? Soha!~- Értem. Eszerint a másik
154 II, 12 | hódolni nem látjátok meg soha.~- Soha! Soha! Éljen a fejedelem! -
155 II, 12 | nem látjátok meg soha.~- Soha! Soha! Éljen a fejedelem! -
156 II, 12 | látjátok meg soha.~- Soha! Soha! Éljen a fejedelem! - hangzott
157 II, 13 | összerázkódik, a hegy mint soha - bömbölve hányja az izzó
158 II, 13 | követé. A tribun folytatá:~»Soha császárnak el nem ösmeritek
159 II, 13 | csörömpölve hüvelyét:~»Esküszünk, soha!«~»Mi történik itt?« kiáltá
160 II, 13 | kérlek, csillapodjatok.«~»Soha! Soha! Éljen Germanicus,
161 II, 13 | csillapodjatok.«~»Soha! Soha! Éljen Germanicus, a trónra
162 II, 13 | törvényes királyom ellen lázadó soha; inkább halál, mint gyalázatos
163 II, 15 | ilyen forsponton sem jártam soha! Rugdalkoztam jobbra-balra;
164 II, 17 | történtek. Jobb lett volna neki soha ki nem tenni lábát a saját
165 II, 17 | kezdett fejembõl, hogy bárcsak soha ki ne virradna többé. Hadd
166 II, 19 | van esve és ki nem mászik soha többé. Pedig sokan botlanak
167 II, 21 | És ez a kova nem adott soha szikrát. Még most is mindig
168 II, 21 | Az történt vele, ami még soha ezelõtt. Õfelségének, Urunknak
169 II, 22 | Ajka nem mondott hazug szót soha, lelkét nem nyomja semmi
170 II, 22 | volt az én számban ital soha.~- Ne tettesse magát kelmed.
171 II, 22 | Mihály nem állott helyre soha.~Az õ lelkén egy olyan féreg
172 II, 22 | lehetett onnan számûzni soha többé. Tudni, hogy annyi
173 II, 24 | hónapos szobában lakik, s hogy soha sincs több egyetlen kabátjánál,
174 II, 25 | jött és tíz óránál elõbb soha nem ment haza, akár volt
175 II, 26 | fejedbõl az egészet...~- Soha, apám, soha, soha... ez
176 II, 26 | egészet...~- Soha, apám, soha, soha... ez örökké eszemben
177 II, 26 | egészet...~- Soha, apám, soha, soha... ez örökké eszemben marad.~
178 II, 33 | mint a cívisek bálján, soha életemben nem láttam egy
179 II, 33 | rangjához illõleg, és ne jusson soha eszébe azokat terhelni,
180 II, 35 | részének ablaktáblái pedig soha, kivévén a 4-ik emelet nagy
181 II, 35 | õ egy született orosszal soha nem beszélt. Egy második
182 II, 36 | titeket, bírom szíveteket...~- Soha el sem veszti - jegyzé meg
183 II, 37 | azt kívánja, hogy bárcsak soha fel ne virradjon az a nehéz,
184 II, 38 | fölöttünk is, s a levegõ megtelt soha nem hallott hangokkal, élesebb,
185 II, 45 | félek, hogy ön nem fogja õt soha soha viszontlátni...~Flintoff
186 II, 45 | hogy ön nem fogja õt soha soha viszontlátni...~Flintoff
187 II, 46 | tisztelettel viseltetett. Soha nem előzködött vele, ha
188 II, 47 | ez még nem jutott eszébe soha! Kedvetlenül vakarja meg
189 II, 48 | Nem is lesznek azok tán soha többé együtt. Pedig megfogadták
190 II, 48 | belõle többet elsõ tanuló soha.~Magának Matyinak is fáj
191 II, 48 | Neki, az elsõ diáknak még soha senki sem mondta azt, hogy
192 II, 48 | boldogtalannak érezte magát mint soha. Némán hajtotta le fejét
193 II, 48 | pedig csalódtam benned.~- Soha - kiáltá a fiú lelkesedetten.
194 II, 49 | olyan ember, aki a bort soha még csak meg sem szagolta,
195 II, 51 | urára: még az sem történt soha, hogy vendégeket hívjon
196 II, 54 | apám halálát, nem is fogom soha.~Imre egész nap gondolkodva
197 II, 56 | tájékon, mint mindig, de soha tán nem gyakoroltak szemeik
198 II, 60 | burkus király sem látott soha...~Azután vállára vette
199 II, 63 | madárfészket sem szedtünk ki soha!~Volt is dinomdánom, körülbelül
200 II, 64 | erszénye árvaságát elárulni soha nem fog.~Az autentikus svihák
201 II, 66 | volt kedves élete párja is. Soha összeillőbb házastársa.
202 II, 66 | szomorúan - Én nem bántottam soha senkit, bizonyosan rólam
203 II, 66 | lesz neki.~Úgy is tett, és soha nem bánta meg, mert az elhagyatott
204 II, 67 | ez egyetlen példától is.~Soha olyan házaspárt, mint ezek
205 II, 67 | magam is azt teszem, amit soha eddig, jegyet kerítek a
206 II, 68 | menyasszonya sem változik meg soha kinézésre; örökké »tulipán
207 II, 69 | tréfából se mond igazat soha a német«; majd a professzor
208 II, 70 | õt többé boldoggá? Semmi, soha.~ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~
209 II, 72 | Hahaha! meghalok nevettemben. Soha ilyet!~- Kicsoda ön? - kiáltá
210 II, 72 | ismerem s nem szeretem s soha nem is fogom szeretni!~-
211 II, 73 | tekintetes urambátyám, soha.~- No, és már láttam egyet...~-
212 II, 74 | egyedüli szenvedélye a lutri; soha nõi arc nem gyakorolt rá
213 II, 75 | volna Kuhinka Ferencnek soha egyetlen szavazata sem,
214 II, 75 | állnak elõttem belõlük. Soha még úgy engem senki sem
215 II, 77 | ásójára vonatkozott.~- Lássák, soha még király kezében nem volt
216 II, 77 | mestersége. Nem is értett hozzá soha világéletében. Az iskolából
217 II, 78 | Ez az átkozott Trenville soha sincs itthon.~- Ez esetben
218 II, 82 | szeretettel nevelte föl. Soha atya jobban gyermekét nem
219 II, 82 | még meg kéne házasodnia.~- Soha, uram, soha. Engem tökéletesen
220 II, 82 | házasodnia.~- Soha, uram, soha. Engem tökéletesen kielégít
221 II, 86 | a - legelsõ. Nem fogy el soha, s divatja kerül sorba valamennyinek.~
222 II, 87 | esze ágában sem fordult meg soha, hogy a népvándorlás ismétlõdjék
223 II, 95 | mindenféle dolog történt. Poéta soha rímbe nem szedi azt a keservet,
224 II, 95 | azt a keservet, krónikák soha ki nem merítik azt a veszedelmet.~
225 II, 95 | sohasem hallani felõlük soha semmit.~Szíve elfacsarodott,
226 II, 96 | félnék bele kikötni.~Ámbár soha nagyobb drámai erõt nem
227 II, 99 | segélyt el nem fogadott soha. Egy este a Fleet streeti
228 II, 99 | tragédiának leszek okozója? Õ soha nem avatott viszonyába.
229 II, 99 | leszünk ezután, nem válunk el soha többé! Lássa, miss, hát
230 II, 99 | Kopott fátyol, nem válunk el soha többé.~Mily nagy szó az
231 II, 99 | többé.~Mily nagy szó az a soha. Egy koporsó, melybe magára
232 II, 99 | Edithnek:~- Átok nehezül reám soha, sohasem fogom megtalálhatni...~-
233 II, 99 | történni, az összhang kedvéért soha vissza nem adom fejében
234 II, 99 | ahonnan nincsen föltámadás soha soha.~A láng még egyszer
235 II, 99 | nincsen föltámadás soha soha.~A láng még egyszer nagyot,
236 II, 100| csillagrendszerben. A természetben soha sincs ûr.~A »legszebb« nem
237 II, 101| elvörösödtem mérgemben s soha ki nem eresztettem kezemből
238 II, 101| Némán megszorítottam kezét. Soha ember iránt még ennyi rokonszenvet
239 II, 102| pillangó. Nem talál meg soha többé. Habozva röpködi körül
240 II, 105| nem szokott visszavonni soha semmit. Csak hagyják õt,
241 II, 105| valami rendeletet adott ki, soha egy mukkot sem ejtettek
242 II, 107| találhatta, s õ maga Zsiga soha el nem árulta.~Pedig nem
243 II, 108| meg, sokszor kértem tõle, soha ide nem adta. Most küldte
244 II, 109| Az, hogy még nem akadtam soha nõi arcra, amely mélyebben
245 II, 109| a házasságra?~- Nem én, soha.~- De csak szeretett valamikor?~-
246 II, 109| nõsüljek otthon. Én? Pestrõl? Soha! Oh, ott, uram, le van törülve
247 II, 112| Hisz úgyse szerettem... soha nem szerettem.~Igen, úgy
248 II, 112| nélkül, panasztalan, hogy soha vissza ne térjen.«~Elment,
249 II, 113| álmosan is.~A nagypolitikára soha életében nem gondolt, s
250 II, 113| aludt, mégsem álmodta meg soha, hogy õ valaha honatya legyen.
251 II, 113| két példányban járat, és soha nem mulasztott el egyetlen
252 II, 113| négy napot adok. Most vagy soha!~- De, kérlek, angyalom,
253 II, 113| gézengúz! Nem dicsekedett õ soha semminemû tapasztalatokkal,
254 II, 114| otthon szoktam lenni, de soha annak függönye föl nem lebben.
255 II, 114| lakhatja e pici szobát, ki soha sincs otthon, csak éjjel
256 II, 114| hazugságokkal telt levelet, melyben soha meg nem történt dolgokkal
257 II, 116| mirõl gondolkozik az akkor?~Soha ennek a csengõ kacaját nem
258 II, 117| ezalatt. Meg nem álmodta volna soha, hogy õ valaha még Andrássyval
259 II, 120| esztendeig fog is élni, soha olyan nagy tisztesség nem
260 II, 120| átváltoztatni.~No, ilyen nagy dolog soha nem történt még tán a királlyal
261 II, 123| percben leguggol egy-egy, hogy soha többé föl ne keljen.~Majd
262 II, 124| teljesítéséhez lásson.~Nem volt ott soha többé egy »mukk« se.~Az
263 II, 126| házát kísértetek járják. Soha, mióta Püspökóvárt a török
264 II, 126| szitakötõ, akinél azelõtt soha senki tíz garast nem látott, -
265 II, 127| segélyt el nem fogadott soha.~Egy este a Fürdõ utcai
266 II, 127| tragédiának leszek okozója? Õ soha nem avatott viszonyába.
267 II, 127| leszünk ezután, nem válunk el soha többé!... De ne nevessen
268 II, 127| Kopott fátyol, nem válunk el soha többé.«~Mily nagy szó az
269 II, 127| többé.«~Mily nagy szó az a »soha«. Egy koporsó, melyben önmagára
270 II, 127| Átok nehezül reám... soha, sohasem fogom megtalálhatni...~-
271 II, 127| történni, az összhang kedvéért »soha vissza nem adom« fejében
272 II, 127| ahonnan nincs föltámadás soha... soha.~A láng még egyszer
273 II, 127| nincs föltámadás soha... soha.~A láng még egyszer nagyot,
274 II, 128| szerinti szavazás elõl?~- Soha! Nem tettem én soha semmit.~-
275 II, 128| elõl?~- Soha! Nem tettem én soha semmit.~- Nos, mindegy.
276 II, 130| ellen! Ez a mi elégtételünk!~Soha még ilyen öt farkas nem
277 II, 134| Nem is lett szegénybõl soha, de még vármegyei hajdú
278 II, 136| Nem is veszem ki onnan soha többé.~Hanem azért ide tartozik
279 III, 1 | õk három testben, aztán soha a világ eleje óta nem merült
280 III, 1 | Nem, nem, Krisztina! Soha, nem… Soha semmit… Meg fogunk
281 III, 1 | nem, Krisztina! Soha, nem… Soha semmit… Meg fogunk halni!
282 III, 1 | gondolatokat, az nem fogy ki soha belõlük.~Az a nagy, mélységes
283 III, 1 | bokrokat, - csak õ nem lesz itt soha többé.~Ha aztán ezeknél
284 III, 1 | csak nem lehet az ember soha békén!~- Nem megyei úr az,
285 III, 1 | De ne legyek énelõtted soha herceg, Anika. Te pedig
286 III, 1 | reszketõ hangon mondá:~- Soha!… Soha!~- Bolond vagy, esztelen
287 III, 1 | reszketõ hangon mondá:~- Soha!… Soha!~- Bolond vagy, esztelen
288 III, 1 | gazdaságért vérére alkudott. Soha! soha!~És az a hang, mely
289 III, 1 | gazdaságért vérére alkudott. Soha! soha!~És az a hang, mely tizenhét
290 III, 1 | abból a bizonyos dologból soha nem lehet semmi: tegyen
291 III, 1 | bojtárhoz, oly nyájasan, mint soha azelõtt. - Egy sürgõs írás
292 III, 1 | négyszögletû folt nem zöldül ki soha. Ki tudja, miért nem? Még
293 III, 1 | sem érzi át. Nem szeretett soha senkit. Leányarcnak nem
294 III, 1 | lénnyel s mégsem unva el magát soha. Mert hát olyan jó barátságban
295 III, 1 | magvát, egy nap ezer meg ezer soha nem látott színû és alakú
296 III, 1 | Ilyen szép fehércselédet még soha nem látott. Hollófekete
297 III, 1 | rojtokkal, a tót nép ezredéves, soha nem változó divatja, ázottan
298 III, 1 | Olyan szépen hangzott, mint soha még. A Pokolka bõre igazi
299 III, 2 | innen-onnan s még nem volt ki soha a faluból, nagyon anyás…
300 III, 2 | láttam én a te bárányodat soha - szólt szemlátomást kedvetlenedve. -
301 III, 2 | haja inkább ne nõtt volna soha olyan hosszúra, olyan szépnek,
302 III, 2 | Engem te már nem látsz soha többé: mást szeretek, annak
303 III, 2 | bundája s talán nem is volt soha.~Márpedig volt. A gózoniak (
304 III, 2 | Azután már nem mert hazajönni soha többé a szegény Terka. Mindössze
305 III, 2 | és akár ki se menne többé soha. De takaros asszony, de
306 III, 2 | idegreszkettetõ csaholással csörtettek soha meg nem fogyó falkába a
307 III, 2 | de nem is veszítesz el soha többé, ha megbocsátasz…~
308 III, 2 | Mert akár haza se menjek soha többé!~- Azt szeretném én
309 III, 2 | Azt szeretném én csak. Bár soha ne mennél. Ne is menj, azt
310 III, 2 | Esküszöm, csak téged szeretlek… soha senkit még így. Elviszlek…
311 III, 2 | beburkolta. És nem oszlott el soha többé róla. Fedi most is.
312 III, 3 | elébb-utóbb enyim lesz.~- Soha. Áll a bundám, öt kopek
313 III, 3 | öreg Filcsik nem emlegette soha többé bundáját. Valamint
314 III, 3 | Valamint azt sem tudta meg tõle soha senki, mikint jutott hozzá,
315 III, 4 | idegreszkettetõ csaholással csörtettek soha meg nem fogyó falkában a
316 III, 7 | hogy ne térhessen vissza soha többé?~De ha szeretné: visszatérne.
317 III, 7 | csak egy szót se szólna soha, ezt óhajtja és mégis õ
318 III, 8 | mindenét, mint a csiga, mert soha még asszonyi portékában
319 III, 8 | exügyvéd.~- Annak dacára. Soha olyat te még nem láttál.
320 III, 11 | alul.~Nem is lépett az oda soha többé. De a kis Boriska,
321 III, 15 | voltak hányva a padlóra.~Soha annyi fényességet, annyi
322 III, 16 | száz cikkben fölhoztuk és soha el nem hallgattuk mindazt,
323 III, 18 | Sem azelõtt, sem azután soha ilyen ezen a vidéken…~Hanem
324 III, 23 | amelyik nem gyógyul meg soha többé?~Egyszer azonban,
325 III, 24 | ez a vármegye, vagy mi? Soha ilyet, mióta a világ áll!
326 III, 27 | csinálni nem volt olyan nehéz soha, mint most, de viszont adósságot
327 III, 27 | fizetni sem volt oly könnyû soha, mint most. Hja, uraim,
328 III, 30 | egészen, nem emlegették azt soha többé, mintha a föld alá
329 III, 33 | kint többször is, de még soha ilyen szabadon. Néha-néha
330 III, 50 | sem a verseidet ne add ki soha a tulajdon költségeden.~
331 III, 52 | kanonok kikötötte, hogy ő soha semmi írást sem fog adni.
332 III, 54 | kancellárral, nem is voltam soha palotájában, nem is tudom,
333 III, 55 | gavallér embernek nem szabad soha kompromittálni egy hölgyet,
334 III, 56 | sem vasárnap, sem azután soha többé. A novemberi ködös
335 III, 57 | tartalmát a szájába - s én soha többé nem beszéltem vele,
336 III, 57 | nem beszéltem vele, mert soha többé föl nem ébredt… Pedig
337 III, 64 | Csodálatos különben, hogy ez soha ki nem tudódott bizonyosan.~
338 III, 64 | egészséges szemére tapasztotta. Soha ilyen édes pióca, mely csókolt
339 III, 65 | meggondolta magát és nem szólt soha semmit.~Egyszer azután egy
340 III, 66 | meg az egész nagy kastély. Soha még ilyen fényes lakodalom
341 III, 71 | mennyországban egy szóval sem említi soha, amibõl önként következik,
342 III, 72 | házban. Kár, hogy nem jön oda soha országát megnézni!~Irigyelték
343 III, 72 | ezennel elrendelem, hogy soha oda lábát az inzsellér ne
344 III, 78 | valót. Talán még nem is volt soha pezsgõ ebben a kis faluban.
345 III, 79 | kicserélni egy újabbal.~- Nem, soha. Nekem az akkori képe kell.
346 III, 83 | errõl?~Úgy kívülrõl nézvést soha olyan szomorú udvarház,
347 III, 83 | ezek a mohorai nemesek. Soha ennél lustább, hencegõbb
348 III, 83 | György -, de ne is jöjjön soha többé.~- Dehogy nem jön,
349 III, 83 | nevelte az anyja maga mellett, soha nem játszott, nem nevetett.
350 III, 84 | Meglehet, de egyet nem pótol soha semmi.~- Ugyan mit?~- Mit
351 III, 87 | hogy hitvány idõket élünk… soha még olyan korrupció, mint
352 III, 87 | sárkány tudta talán, kit visz, soha életemben nem láttam még
353 III, 91 | is gondoltam volna arra soha, hogy udvaroljak neki, ha
354 III, 91 | derülten, olyan nyájasan soha.~Ettõl a perctõl nem ment
355 III, 96 | No, de nem is leszel te soha semmi.~S mégis, hogy Pestre
356 III, 96 | jó nagy fej volt), s hogy soha meg se találhassa többé,
357 III, 100| ön még nem látott olyat soha.~Szemei felcsillogtak, s
358 III, 102| ilyen baj sem ért engem soha a haza szolgálatában!~Sasszemei
359 III, 102| tükrözõdhetett arcomon.~- Nem, soha! - Ajkait összeszorítá,
360 III, 104| Pálfalvának hívják. Én azonban soha nem hittem benne. Mese lesz
361 III, 104| csinálom, és alkalmazom ingyen. Soha innen nem vitt el a fiskális
362 III, 108| feleségemnek állít lenni, de én õt soha életemben nem ösmertem,
363 III, 108| ha sóvárgó szem nézése soha meg nem csiklándozza azt
364 III, 114| hogy minden célját eléri. Soha hozzá nem nyúlt a népszerûségéhez
365 III, 115| akármelyiket, de én se teszem, mert soha embert nem öltem - még elbeszélésekben
366 III, 116| minthogy se én nem voltam soha az Alföldön, sem ő a Felföldön,
367 III, 126| hogy az szörnyen haragszik, soha ki nem engesztelheti többé.
368 III, 129| jelöltemet elhagyjam. Esküszöm, soha!~- Én is megyek - zúgott
369 III, 129| Sopronban vasútra ülök, és soha többé, még a maradékom sem
370 III, 130| ám, persze. Ámbátor csak soha nagyobb kára ne legyen a
371 III, 132| uram, ön tehát nem is volt soha a Gályon?~- Már hogyne lettem
372 III, 137| Így nem lehetett megtudni soha, hogy jó szónok-e tisztelendõ
373 III, 142| Nem is lesz hát tebelõled soha jó tisztviselõ.~…És csakugyan
374 III, 144| sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az oltár
375 III, 144| félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az oltár elé állni?
376 III, 147| Hogyan, ön nem látott volna soha többfélét? Oh, uram, hisz
377 III, 148| titkainak fürkészésében soha le nem gyõzhették egymást
378 III, 148| megígérhetném, mert úgysem leszel te soha semmi.~S valóban úgy is
379 III, 148| valóban úgy is látszott, hogy soha semmi sem lesz. Könnyelmû
380 III, 148| Könnyelmû volt, s nem tanult soha semmit. Apja, az öreg Bolykai,
381 III, 148| mesterembere. Elve volt: soha semmit sem venni a boltból,
382 III, 148| Talán azért nem társalkodott soha rangjabeli emberekkel, sem
383 III, 148| kis Bolykai Pált. Asszony soha nem viselt rá gondot addig,
384 III, 148| neve.~A kis ostobának, aki soha asszonyt nem ismert, egy
385 III, 148| lesz? Oh, jaj, édes húgom, soha, de soha ne menjen férjhez!
386 III, 148| jaj, édes húgom, soha, de soha ne menjen férjhez! No, ezt
387 III, 148| jó nagy fej volt), s hogy soha meg sem találhassa többé,
388 IV, 1 | édes mamám?~- Nem is lesz soha, soha, édes gyermekem -
389 IV, 1 | mamám?~- Nem is lesz soha, soha, édes gyermekem - mondá
390 IV, 1 | volt. Nem, úgy a férjére soha nem mosolygott. Olyan csiklandozó
391 IV, 1 | fejcsóválásokkal: »Nem lesz a napból soha bakter.«~- Kurta ahhoz a
392 IV, 1 | kibukkant az ég aljáról, soha, milyen nevettetõ, vigyorgó
393 IV, 2 | levegõben. Össze nem szedi azt soha senki többé.~Ez volt a legeslegutolsó
394 IV, 7 | Hallgassák meg!~Elõ is adta, de soha senki sem tudta meg mi volt
395 IV, 8 | megugatják a faluban. Nem, én soha nem akarok fiskális lenni!~
396 IV, 10 | Csakhogy õ vissza nem jött soha többé. Meghalt hõsileg a
397 IV, 15 | futotta fölfelé, nem jutott soha eszébe, hogy haza is kell
398 IV, 16 | szelíd ember, nekem nem okoz soha semmi bajt.~- Okozott nekem
399 IV, 19 | övé nem lehet, ne legyen soha többé senkié.~Azóta aztán
400 IV, 22 | közepére erdõt ültessünk. Soha ilyet, uraim!~A bölcs városi
401 IV, 25 | esztendeje nem volt Pesten, és soha életében nem látta Rajnert.~-
402 IV, 26 | azt mondja - esküje tartja soha nem menni Bécsbe, engedje
403 IV, 35 | A megyei árvaszék ellen? Soha.~De amint olvasom, látom,
404 IV, 45 | vers nem volt jó, de ezért soha még poétai termék úgy meg
405 IV, 48 | látszatra dolgozik. Az ilyeneket soha ki nem állhattam. Kiadtam
406 IV, 52 | többit, no még egyet…~- Nem, soha! - mondá tompán. - Eresszen,
407 IV, 53 | ebben a boltban, de még soha senki sem keresett nálam
408 IV, 62 | vallomás. Esküdjön meg, hogy soha el nem mondja senkinek.~
409 IV, 64 | rendkívüli eset, aminõ még soha elõ nem fordult vele, pedig
410 IV, 67 | jött.~- Micsoda? Énnálam? Soha életemben nem csináltam
411 IV, 69 | várna.~Nem történt velem soha bonyodalmas dolog. Születtem,
412 IV, 69 | Bulykainéjukkal! Én itt soha meg nem szokom.~Ezalatt
413 IV, 72 | találtam egy harmadévi újságot. Soha még én újságnak így meg
414 IV, 72 | fiskális.~- Vétek érte. Soha még ilyen haditalentumot
415 IV, 73 | aki szenvedélyes nagyevõ. Soha olyan egészséges gyomrot,
416 IV, 75 | nem indul, sem nem érkezik soha pénteken, kivált ha szombatra
417 IV, 81 | kutya… hisz inkább dicsérem. Soha még én ilyen szép kalapot
418 IV, 82 | hogy megártott a dohány, soha többet nem választanának
419 IV, 85 | sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az oltár
420 IV, 85 | félénken rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az oltár elé állni?
421 IV, 86 | kezemet akarja levágni? Nem, soha.« Toporzékolt, káromkodott
422 IV, 93 | dolog volt egy miniszter. Soha elevenet itt még nem láttak.
423 IV, 93 | mikor õ tulajdonképpen még soha postát nem is látott, de
424 IV, 93 | mért híttak úgy, mert én soha postát nem láttam.~Végre
425 IV, 94 | tekintély miatt nem mernek soha valami bolondot cselekedni,
426 IV, 97 | föld? - kiáltá az egyik.~- Soha ennél csodálatosabb esetet!… -
427 IV, 97 | szomorúsággal mondá: »Ne légy pajkos soha!« Majd elõtörtek a könnyei,
428 IV, 98 | is lett énbelõlem azután soha semmi. A társaságokba bele
429 IV, 100| csináltam, de még eddig soha közbe nem szóltak. Egyébiránt
430 IV, 100| fizetve.~S valóban, az öreg soha azóta felém sem jön, az
431 IV, 106| gallérom. Nem varrt nekem soha. Õróla irkáltam, az igaz,
432 IV, 111| helyzeteket, egyikből sem lett soha pör; sőt annyira szerencsétlen
433 IV, 111| beleegyezett. Utazzék le azonnal.~Soha még álmodni sem mert volna
434 IV, 115| volt az kender, barátom, soha.~- Hát akkor mi?~- Dohány
435 IV, 115| becsületszavamra mondom, nem ösmertem soha, a nevét sem hallottam,
436 IV, 119| szólt az elsõ falatnál:~- Soha még én ilyen jóízût nem
437 IV, 120| időztem vagy két hétig. Soha olyan unalmas helyet, mint
438 IV, 122| növényzetre és ittak belõle.~- Soha még életemben ily tiszta,
439 IV, 126| fekete szeméért, amik õrá soha édesen nem néztek…~Otthon
440 IV, 127| uram, ha ezek hazaérnek, soha többé Szeged a tied nem
441 IV, 127| által döfte. Ne üljön azokon soha ellenség.~Majd kiválasztott
442 IV, 127| gyilkosságot választotta, soha nem mosolygott többé.~Rémképek
443 IV, 133| pedig még nem volt kezemben soha puska, nem is merem elsütni,
444 IV, 133| puskát a kezembe, nem voltam soha vadászaton és kerülöm a
445 IV, 135| gyerekei meg se csókolhassák soha jóízûen.~Végre is, hosszú
446 IV, 136| emberöltõk emlékezetében soha el nem mosódó.~Jött a kitûzött
447 IV, 138| végzõdve. Nem lesz már ebbõl soha kormánybiztos! De nem az
448 IV, 139| a Csaba vitézein, akik soha el nem múltak.~Ejnye, de
449 IV, 142| ötven forintot se látott soha egy rakáson. Titokzatos
450 IV, 142| szomjan érkezni a másvilágra.« Soha senki hozzám nem szólott
451 IV, 142| se másnap, se harmadnap, soha többé.~Befejezés~De jó volna
452 IV, 146| suttogá szemérmesen a leány.~- Soha, kisasszony, soha. A költõk
453 IV, 146| leány.~- Soha, kisasszony, soha. A költõk csak egyszer szeretnek.~-
454 IV, 148| felé.~Hogy mi lett belõle, soha nem tudódott ki, de a szegény
455 IV, 151| kilencedik utcába, ahonnan soha vissza ne találhasson.~Ott
456 IV, 152| se lesztek, de végképpen soha el nem fogyhattok.~PALI
457 IV, 152| Kalanda! Talán nem is látjuk soha többé, csak tán az unokáink
458 IV, 152| a nevetõgörcs fogja el. »Soha ilyet!« - kiáltja hahotázva,
|