Rész, Fejezet
1 1, 2 | Mont-Cenis hercegek, Stand báró és gróf Szentillényi vannak
2 1, 2 | mindig részeg. A szép Stand báró, a »saison lyon«-ja, föl
3 1, 3 | Ádám apánk nem volt sem báró, sem telkes gazda, hanem
4 1, 3 | Szent-Tamássy Miklós és Báró Csontlaky Árpád. Méltó vetélytársak,
5 1, 3 | foglalt szerzõdéssel. A báró nem késett soká hozzáfogni
6 1, 3 | folytonosan az õ pártján van.~A báró menten magához hívatta Fodros
7 1, 3 | betût is elhallgatni.~A báró mélyen meg volt hatva. Sokáig
8 1, 3 | embert, hanem az elvet.~A báró egyik csodálkozásból a másikba
9 1, 3 | osztá, midõn a komornyik báró Csontlaky Árpádot jelenté.~
10 1, 3 | az apró fekete betûk…~A báró nagy lélegzetet vett.~-
11 1, 3 | hogy mégis voltam valami.«~Báró Csontlaky elmélázó arccal
12 1, 12 | retteneteseket. Szerencséje báró De Manxnak, hogy még akkor
13 1, 13 | kérdezte menet közben.~- A báró Wildungen Pálé - felelte
14 1, 13 | felelte ez.~- És hol lakik a báró úr?~- Zsámban.~- Ohó! -
15 1, 13 | azt mondta, hogy a gazdája báró?~- Hiszen bárónak báró,
16 1, 13 | gazdája báró?~- Hiszen bárónak báró, de nem folytatja.~- Hát
17 1, 13 | vakondokok vagyunk - mondá a báró kedvesen -, kivévén a tiszteletes
18 1, 13 | mindenesetre van - bizonyítá a báró -, de éppen nem ijesztõ,
19 1, 13 | menedékházául. Beláthatja báró úr, hogy minden áron be
20 1, 13 | század végén! És mit gondol, báró úr, mi az a személy és miért
21 1, 13 | udvariasan.~- Köszönöm, báró úr, menjünk.~Elhagyták a
22 1, 13 | végérõl lóbázta a virágát.~- Báró úr - szólt Druzsba, midõn
23 1, 13 | Druzsba leült s az ifjú báró ezt diktálta:~- »Egy úr
24 1, 13 | kertet.«~- Megvan.~Ekkor a báró zubbonya alá nyúlt, kivett
25 1, 13 | serétszerû szemét Druzsba úrra. A báró rákötötte keskeny selyempántlikával
26 1, 20 | reparálni legelõbb.~- Ifjabb báró Uzánczy Miklós.~- Messze
27 1, 23 | Schremmer kapitányné szül. báró Szepessy Karolina, Mária
28 1, 23 | Rozmálon, egy Knopp nevû burkus báró, aki a vizslát roppant sok
29 1, 23 | venni; nagyapám írt neki, s báró Knopp eljött másnap a vizsláért. (
30 1, 24 | kopottas kabátban, mint báró Kemény Zsigmond, akirõl
31 1, 24 | a bánújfalusi Nagyok, a báró Kramlyak, a koronkai Csathók,
32 1, 24 | Königgrätz apó? - kérdezte báró Kramly.~- Nem, fiam, nem
33 1, 24 | a zsarnóci kõmûvesek.~A báró negyvenöt éves férfi volt
34 1, 24 | pislogott az átellenben ülõ báró Kramlyra.) Igen, a mi csontjaink
35 1, 25 | monokliját. - Áh, áh, áh!~F. báró (a Franciska grófnõ férje)
36 1, 25 | lefogta a lázongó érzéseit.~A báró sógor, egy megrögzött fecsegõ,
37 1, 25 | az igaz, hogy keserûen. A báró sógor pedig kacagott, úgyhogy
38 1, 27 | a tiszteletreméltó Bach báró úr magas figyelmét is magára
39 1, 27 | Deák, az egy híres vivõr, báró Balassa Antal volt, aki
40 1, 27 | nevén Péri Judit. És mikor a báró a ráskai vadászkastélyhoz
41 1, 27 | tény pusztán az, hogy a báró megtagadta a húsz forintot
42 1, 27 | szivárgott szét a környéken.~A báró, azt mondják, dühbe jött
43 1, 27 | is volt, mikor egyszer a báró megszorult egy kis aprópénzre.~
44 1, 27 | megszépültek. Maga az Antal báró apja is kényúr volt, de
45 1, 27 | közt szórta szét. A mostani báró nem vét a légynek se, mégis
46 1, 27 | Gyengén, gyengén, méltóságos báró úr!~- Hát vannak-e szép
47 1, 27 | mind megvette, lelkem, a báró Balassa.~Nagy csapás az
48 1, 27 | akarja adni a méltóságos báró?~- De már azt a bolondot
49 1, 27 | ha azt hiszi a méltóságos báró, hogy emiatt az én portékám
50 1, 27 | keservesen - csillapította a báró, odanyújtván öblös tajtékpipáját
51 1, 27 | ember volt a megboldogult báró. Az ördög se hitte volna
52 1, 27 | mely a fürdõszoba és a báró hálószobája között van.
53 1, 27 | hálószobája között van. A báró elnevezte a szobát »Kozsuchariumnak« (
54 1, 27 | csillagokat nézegette a báró, sokszor találta úgy, hogy
55 1, 27 | ha láttam.~Általában a báró igen kegyes volt azokkal
56 1, 27 | volt, a vár baloldalán). A báró férjeket keresett nekik
57 1, 27 | nagy kujon volt az elõbbeni báró! Tudta az, mi a jó. S ha
58 1, 27 | Szamár vagyok, méltóságos báró úr.~- Hát az igaz. Hanem
59 1, 27 | Kripuska pusztulását és a báró furfangos fogadását, s az
60 1, 27 | szekretárius volt akkoriban a báró úrfi mellett künn Saulneban,
61 1, 27 | szépen eltûnnek. Így járt a báró. De azért nem lett okosabb.
62 1, 27 | csücsét ingválla ujjával. A báró húz belõle s odavet a leánynak
63 1, 27 | Sok-e? - jegyzé meg a báró egy átható gyöngéd pillantással. -
64 1, 27 | lakó ördög nem pihent, ha a báró nem vehette is hasznát,
65 1, 27 | válik.~- Ah, a méltóságos báró!~Balassa megpillantotta
66 1, 27 | tartanám. Olyan szép állat!~A báró leugrott a nyeregbõl, s
67 1, 27 | nem gondolja a méltóságos báró…~- Sõt bizonyos vagyok benne,
68 1, 27 | topánka? - vágott közbe a báró élénken.~Hm. A két úr jelentõségteljesen
69 1, 27 | Fához«. Ott lesz szállva báró Baldácsy vagy a fiskálisa;
70 1, 27 | amit várnak.~- Megértettem, báró úr.~- No, hát csak siessen!~
71 1, 27 | mindjárt látják, hogy a báró jön. Hát az pedig nem célszerû
72 1, 27 | növényország királyai. (A báró hidegen, közömbösen megy
73 1, 27 | szólna közbe: »Itt van!«~A báró föltekintett, ahonnan a
74 1, 27 | kecses pukedlit vágott a báró elõtt, olyan grace-szal
75 1, 27 | szokás.~- Itt vagyok, kedves báró. De te hol veszed itt magad?~
76 1, 27 | kipirult arcon végig.~A báró összeráncolta a homlokát:~-
77 1, 27 | Oh, de cudar vagy ma, kis báró.~- Van elég okom rá. Íme,
78 1, 27 | kérdésem elõl, kérlek - szólt a báró mogorván -, mert súlyt fektetek
79 1, 27 | fehér kacérabb testvére.~A báró lehajolt a lehullott szalagért,
80 1, 27 | sajátságos a dolog - felelte a báró gúnyosan.~- Hogyhogy?~-
81 1, 27 | befuttatott kápolna állt, melyet a báró boldogult anyja, egy Szerencsy-leány,
82 1, 27 | azért minden rendben volt. A báró megterítve találta az asztalt
83 1, 27 | lovat.~- Elmegy a méltóságos báró úr?~- Mi közöd hozzá?~-
84 1, 27 | jelenti, hogy a méltóságos báró itt van.~- Mi az a Nyurga?~-
85 1, 27 | volna a késpénzs, méltóságos báró úr.~- Ha csak a lúdtoll
86 1, 27 | vastollunk is - s ezzel a báró nagy kedvteléssel keresett
87 1, 27 | nem tudom mivel fogni.~A báró tette magát, hogy õ is meg
88 1, 27 | íziben.~- Parancsol valamit a báró?~- Készen van a ló?~- Mindjárt
89 1, 27 | bevárhatná a méltóságos báró a reggelt.~Balassa nyájas
90 1, 27 | haragosa a méltóságos úrnak.~A báró szeme kigyúlt haragos zöldes
91 1, 27 | de föl nem marcangolja.~A báró éppenséggel nem foglalkozott
92 1, 27 | váratlanul történt, hogy a báró már csak egy bevégzett tényt
93 1, 27 | Mi az? - riadt fel a báró.~- Oh, semmi, báró úr. Én
94 1, 27 | fel a báró.~- Oh, semmi, báró úr. Én vagyok az, akivel
95 1, 27 | Kálmán. Jó reggelt kívánok a báró úrnak.~- Ah, hitvány kapcabetyár! -
96 1, 27 | egyik csõ se sült el.~A báró a fogait csikorgatta dühében.~-
97 1, 27 | sziszegte.~- Ne sértegessen a báró úr, mert én is vérbõl való
98 1, 27 | pisztolyaim el szoktak sülni, báró úr.~Kihúzott a köpenyébõl
99 1, 27 | Hát mit akar? - kérdé a báró megvetõleg. Az arca hideg
100 1, 27 | elõtt is Balassa.~- Nem, báró úr, most ön a kezemben van.
101 1, 27 | hársfához lépetgette ménjét.~- Báró úr - kezdé Krúdy -, egy
102 1, 27 | lépve, midõn látta, hogy a báró ezzel leróttnak tartja szavát
103 1, 27 | csalásokat. Ön nem is képzeli, báró úr, hogy az emberek mennyit
104 1, 27 | valami családi ereklye…~A báró fülig vörösödött, de nem
105 1, 27 | jó famíliák. Tudja mit, báró úr? Ön nálam hagyja ezeket
106 1, 27 | fölénnyel mosolygott.~- A báró úr rosszul ítéli meg a helyzetet,
107 1, 27 | szerint csak ön lehet.~A báró szívesen odaadta volna e
108 1, 27 | boldog isten, mit gondol a báró felõlem? Nem akarok én bosszút
109 1, 27 | nálam.~- Adja ide, kérem, báró úr.~Balassa kivette zsebébõl
110 1, 27 | kérdést tehessek a méltóságos báró úrhoz.~- Paperlapap! Ha
111 1, 27 | Paperlapap! Ha a méltóságos báró szíves lesz felelni, én
112 1, 27 | tetszés szerint.~- Tehát a báró úr mulatott? Kivel mulatott?~-
113 1, 27 | ne sülhessen. Úgy, úgy, báró úr! Ez a személy megfosztá
114 1, 27 | délután vendéglõi szobájában a báró, azon tûnõdve, hova tûnhetett
115 1, 27 | valami édeset talált volna. A báró a szivarja füstjét eregette
116 1, 27 | a dolgunk után lássunk, báró úr. Én elvonulok a függöny
117 1, 27 | eljönni - sopánkodott a báró. - Sajnálom a százezer forintot,
118 1, 27 | sem közlöm.~- Bocsánat, báró úr, de nem annyira õróla
119 1, 27 | istenem, bocsásson meg, báró úr, egy szuverénnek!~Balassa
120 1, 27 | Ejnye, ejnye! Engedje meg a báró, hogy beszélhessek a fedélen
121 1, 27 | lásson két emberi alakot.~A báró egy kis zsámolyt hevenyészett
122 1, 27 | pénz eltûnt az ablakból.~A báró a fejét csóválta, fatális
123 1, 27 | Az irataim! - kiáltá a báró elképedve. - Hogy történhetett
124 1, 27 | hagyjuk ezúttal elillanni. Báró úr (folytatá aztán, Balassa
125 1, 27 | végezve.~- Köszönöm - szólt a báró kelletlenül -, de még nem
126 1, 27 | csicsog a csizma alatt. A báró nem akart beljebb menni.~-
127 1, 27 | egészen beesett a képébe.~A báró átvette a lovát.~- No, köszönöm
128 1, 27 | veszi el a pénzt, gondolta a báró, amint a nyeregben volt,
129 1, 27 | legények.~- Ejha - szólt a báró nem minden gúny nélkül -,
130 1, 27 | zsiványok, a Krúdyék, méltóságos báró úr - szólt az egyik legény,
131 1, 27 | zsandároknak.~- Hm - mondá a báró -, még elég becsületes emberek,
132 1, 29 | aggasztó, de reménylem, hogy báró Zervitz ezredes, aki tudja
133 1, 29 | De igen. Ösmersz valami báró Zervitz császári ezredest?~-
134 1, 29 | ha elölrõl kezdhetném.~- Báró úr! - szisszent fel az asszony
135 1, 32 | A haza minden elõtt.«~Báró Krapotka Leopold, a megyei
136 1, 32 | neked? Ki vagy te?~- Én báró Krapotka Oszkár vagyok -
137 1, 32 | egész országban. Persze a báró Krapotka Lipóté is. Sõt
138 1, 32 | volt megyefõnök derék fia, báró Krapotka Oszkár hozta hozzám
139 1, 32 | a báróhoz:~- Méltóságos báró úr! Én szintén egyike vagyok
140 1, 32 | volt a legnagyobb tolvaj.~A báró semmivel sem törõdött, ennie,
141 1, 32 | lehetett az az öreg kasznár.) A báró megtette, nagy lelki küzdelmek
142 1, 32 | de soha sincsen pénze.~A báró nem nagyon kedvelte, de
143 1, 32 | probléma volt elõtte Oszkár báró. Vajon mi lakhatik ebben
144 1, 32 | jobban szeretne belenézni a báró lelkébe. Mivel van az megnépesítve,
145 1, 32 | fel Szoltsányinak, hogy a báró sehova sem vágyik, társaságra
146 1, 32 | elröhögte magát.~- Hisz az a báró úr szeme.~Szoltsányi hátrahõkölt
147 1, 32 | meglepetésében. Igen, igen, a báró szeme. Persze a báró szeme.
148 1, 32 | a báró szeme. Persze a báró szeme. Most már bizonyos
149 1, 32 | akaratlanul - mit akarhat a báró olyan helyzetben, hiszen
150 1, 32 | üljenek föl, majd hazaviszi. A báró rémülten kiáltott fel:~-
151 1, 32 | volt az! Szegény Oszkár báró azt hitte, hogy rögtön elsüllyed
152 1, 32 | valahogy odatántorodott a báró ölébe, a vásott Voják Anka
153 1, 32 | azért mégis jól mulatott a báró, s mikor a leányok leszálltak
154 1, 32 | a terveivel, amelyeket a báró anyagi viszonyai nagy mértékben
155 1, 32 | keletkezett. Ilyenkor a báró nagyon félt, aludni sem
156 1, 32 | Csak egy módon lehet; ha a báró úr becsületszavát adja,
157 1, 32 | többé Kobolinszkyval.~A báró odanyújtotta finom kis kezét,
158 1, 32 | mert jó és jövedelmezõ.~A báró takarékosságot és javulást
159 1, 32 | csakugyan elutazik?~- Igenis, báró úr. Az ilyet nem szabad
160 1, 32 | családi ügyeim is vannak.~A báró nem kérdezte, miféle családi
161 1, 32 | délután Oroszkára, de a báró kiüzente a komornyikjától,
162 1, 32 | Vigye be ezt a cédulát a báró úrnak - mondá a báró hû
163 1, 32 | cédulát a báró úrnak - mondá a báró hû komornyikjának, Varga
164 1, 32 | legsürgõsebb érdekedben.«~A báró maga jött ki eleibe nagy
165 1, 32 | kaptam anyánktól.~Krapotka báró olyan sápadt lett, mint
166 1, 32 | kezébõl ki nem adja.~Oszkár báró fölugrott, mint egy majom,
167 1, 32 | A szegény gyámoltalan báró ráhagyott mindent engedelmesen
168 1, 32 | A csere megtörtént, és a báró roppant szepegett, hogy
169 1, 32 | is szép ember - dohogta a báró -, jól tette, hogy megházasodott.~
170 1, 32 | Különös ember - gondolta a báró -, hogy a feleségét nem
171 1, 32 | végre beszédessé lett Oszkár báró, bevallotta, hogy csakugyan
172 1, 32 | az volt, hogy õ legyen a báró prefektusa, de lehetõ hamar,
173 1, 32 | ne beszélj - hebegte a báró kigyúlt arccal.~- Mert ha
174 1, 32 | Mintha mézzel kenegetnék a báró szemhéjait, behunyta a szemeit
175 1, 32 | kiáltotta: »Mariska!« A báró boldog volt vagy két napra.
176 1, 32 | igen szépek, méltóságos báró úr, kezeit csókolom.~- Milyen
177 1, 32 | esznek - fûzte a szót a báró.~- Bizony nem néztem, instálom.~-
178 1, 32 | ugyan nem lett okosabb a báró, hanem iszen arra való a
179 1, 32 | úrnõjének, hogy a méltóságos báró megszólította, dicsérte
180 1, 32 | valami dologban s meglátta a báró urat a tornácon egy könyv
181 1, 32 | mondja? - kiáltott fel a báró élénken.~- Az asszonyom.~
182 1, 32 | megmondta, megmondta.«~A báró egy perc alatt új emberré
183 1, 32 | ez a világ!~Boldog volt a báró, madarat lehetett vele fogatni. »
184 1, 32 | No, no - vigyorgott a báró titokzatosan. - Ne legyen
185 1, 32 | mintha régi ismerõse lenne. A báró piros lett, mint a rák,
186 1, 32 | egyebet nem akartak - de a báró néhány nap múlva át kezdte
187 1, 32 | megyek - sóhajtott fel a báró.~Pont öt órakor megjelent
188 1, 32 | fel a rácson túl a sétáló báró.~A csirkék nem szaladtak
189 1, 32 | inkább a bárónak szól.~Maga a báró is úgy magyarázta s erõt
190 1, 32 | ember festi ezt így ki. De a báró az összeverõdõ gallyak zörgésén,
191 1, 32 | incselkedõn:~- Ej, ej, báró úr! Hát így szokás rózsát
192 1, 32 | átmelegítette és megoldódott a báró nyelve is - hogy szinte
193 1, 32 | mindennap találkoztak? A báró a tóparton állt vörös orral,
194 1, 32 | akart kivágni és lebukott. A báró kacagott rajta.~- Ejnye,
195 1, 32 | mindjárt, hogy fölemeljen!~A báró a tóra tipegett nagy félelmek
196 1, 32 | korcsolyaszíj a kis lábakon.~- No, báró, ha maga olyan nagy vitéz,
197 1, 32 | hátba ütötte pajkosan.~- Ej, báró, báró, mi lett magából?
198 1, 32 | ütötte pajkosan.~- Ej, báró, báró, mi lett magából? No, nézd
199 1, 32 | lucskos lett, szörcsögött.~A báró megdöbbenve nézett az asszonykára.~-
200 1, 32 | némileg megvigasztalódott a báró, de azért aggodalmasan vetette
201 1, 32 | keresztüllõne, az bizonyos (a báró láthatólag megborzongott
202 1, 32 | csónakázni - sóhajtott a báró.~- Azt szeretném én tudni,
203 1, 32 | barátjuk maradt tavasszal is. A báró egy finom lélekvesztõt csináltatott,
204 1, 32 | partoknál evezett, addig a báró a szárazon követte és virágokat
205 1, 32 | megyek be a tengerbe!~A báró kérlelte, hogy ne menjen,
206 1, 32 | belõle az evezõlapát.~A báró látja a partról és kiáltoz:
207 1, 32 | segítség! - ordítozta a báró a rettenet és az õrület
208 1, 32 | a kasznárné - hörögte a báró (de nem volt szegényen emberi
209 1, 32 | maflák? - ugrott eléjök a báró dühösen, mint egy hörcsög. -
210 1, 32 | bornyastól - licitált a báró, egész testében remegve. -
211 1, 32 | egy csáklyát«. De nini, a báró is utána ugrott. Hát megfordult
212 1, 32 | ügyesen a mélységbõl.~A báró dúlt arccal szaladgált föl
213 1, 32 | egyszerre ruganyos lett a báró, tett-vett, intézkedett,
214 1, 32 | csodálkozott rajta, hogy hol van. A báró, aki majdnem az egész éjszakát
215 1, 32 | erre! Adjon tanácsot!~A báró gondolkozva járkált fel
216 1, 32 | ide a fülét, megsúgom.~A báró engedelmesen lehajtotta
217 1, 32 | keservesen panaszkodott elõtte a báró, hogy a kasznár egy garast
218 1, 32 | küldött (mert minek az?), és a báró se kívánta. No iszen, az
219 1, 32 | Kánaánná változtatott még a báró ittlétében. Bizony csak
220 1, 32 | csak olyanokat újságolt: »A báró nagyon göthös. Sántítva
221 1, 32 | egy vendég lesz.~- Én a báró Krapotka Oszkár teljhatalmú
222 1, 32 | szükségük. Ön ért engem. A báró át van hatva attól a törekvéstõl,
223 1, 32 | professzor is lehetett).~- Azaz a báró el akarná venni a gyermekek
224 1, 32 | támasztotta -, közölte már a báró ezt a tervet az izével…
225 1, 32 | áttérjek a meritumra, a báró kész bizonyos áldozatokat
226 1, 32 | beleegyezem. Csak méltóztassék a báró úrnak elvenni õt egész bátran.~
227 1, 34 | átnézni. Az én szépapám báró Aprovszki Szaniszló volt,
228 1, 34 | hajolt meg:~- Üdvözlöm önt, báró úr.~Apró uram fülig pirult
229 1, 34 | hogy egy Kolosynak egy báró Aprovszky is csak olyan
230 1, 34 | akinek az egyik sógora báró Luzsénszky, a másik fõispán,
231 1, 35 | német képeslapok.~Valami báró Knopp Sebestyén gazdag bankár
232 1, 35 | erdõség. Ha jobbat nem tud a báró, nézze meg egyszer, ha arra
233 1, 35 | csinálunk üzletet, kedves báró Knopp, mert az én birtokom
234 1, 35 | vadászik? - csodálkozott a báró.~- Soha. Fiatal koromban
235 1, 35 | jöjjön el húsvét táján.~A báró megnézte a tárca-naptárát.~-
236 1, 35 | Kozsibrovszky vállat vont.~- A báró vadászati könyvet is írt.~-
237 1, 35 | kupéból kibontakozott a porosz báró s háta mögül egy igézõ szépségû
238 1, 35 | unokahúgom - sietett õt a báró bemutatni.~Kozsibrovszky
239 1, 35 | csak mégis hibás ön, kedves báró.~- No, ön ugyan szépen fogad
240 1, 35 | negyedik lóval? - kérdé a báró.~- Arra majd én ülök rá -
241 1, 35 | hamisságot súgott neki. Az öreg báró megkérdezte:~- Mit mondott
242 1, 35 | jelenté Kozsibrovszky, a báró mellé lovagolva.~- És hol
243 1, 35 | pisztrángok! - kiáltott fel a báró kellemesen meglepetve, mert
244 1, 35 | felelte Kozsibrovszky.~A báró gyöngéden meglökte ujjaival
245 1, 35 | szemek be vannak hunyva, de báró Knopp véletlenül éppen oda
246 1, 35 | közbe nagy bölcsen Knopp báró. - Vegyük csak a szegény
247 1, 35 | férjedet megették - folytatá a báró.~- Jaj, bácsi, ne emlegessen
248 1, 35 | Mindenki oda nézett. A báró ijedten eresztette le a
249 1, 35 | Teringette! - lelkesedett a báró, fölemelvén az agancsot. -
250 1, 35 | félkilométernyit, mikor a báró is észrevett egyet a talpainál.
251 1, 35 | ott a kökénybokornál.~A báró közelebb lépett hozzá és
252 1, 35 | egy szomjas õzbak ivott.~A báró kezében reszketett a puska
253 1, 35 | nyírfajd-kakas röpült fel. Knopp báró célzott, és az egyik kakas
254 1, 35 | Jó, jó, megkapod - mondá báró Knopp, egy oroszlánvadász
255 1, 35 | zsákmányaikat a Nimródok, Knopp báró gyönyörteljesen kiáltott
256 1, 35 | pohár, sorba megkóstolták, a báró két pohárral ivott.~- Isteni
257 1, 35 | kár - vágott közbe Knopp báró mohón. - Éppen az a jó.
258 1, 35 | szerencsére nem tört össze. Knopp báró idegesen kapkodott a puska
259 1, 35 | bûvölve - lelkendezett Knopp báró. - Ez rendkívüli. Mit csinált
260 1, 35 | közéjük nem lõhetünk.~A báró homlokán izzadságcseppek
261 1, 35 | türelmetlenkedett Knopp báró.~- Majd megbeszéljük otthon
262 1, 35 | ott még egyéb vad is.~A báró ránézett, hitt neki szentül.~-
263 1, 35 | volna ki. Bocsánat, kedves báró Knopp, de olyan vastag tapintatlanságot
264 1, 35 | Hát menjünk - hagyta rá a báró és megindult.~- El vagy
265 1, 35 | ilyenkor? - kíváncsiskodék a báró.~- Mindenfélét. A jó föld
266 1, 35 | azt hallottam - mondá a báró -, hogy a földet pihenni
267 1, 35 | kedves, de gyönyörû!~Knopp báró el volt ragadtatva, Wraditzné
268 1, 35 | bemutatni a vendégeit.~- Báró Knopp és unokahuga, Poroszországból.
269 1, 35 | asszonykának, majd megrázta a báró nagy csontos kezét kordiálisan,
270 1, 35 | megvenni - szólt édeskésen a báró.~- Nos és? - kérdé hideg
271 1, 35 | Jaj, jaj - óbégatott Knopp báró színpadias mosolygással. -
272 1, 35 | halkan beszélgettek. Knopp báró ellenben unokahúgával tette
273 1, 35 | közbe az álmélkodó Knopp báró élénken, kire nagy hatással
274 1, 35 | kitüntetés? - hüledezett a báró, és õsz hajszálai megnedvesedtek
275 1, 35 | fejtegetést - türelmetlenkedett a báró, egy szigorú oldalpillantással
276 1, 35 | veszekesznek - fedezte fel az öreg báró.~- Bocsánat, ha megsértettem
277 1, 35 | Kozsibrovszky, ügyet se vetve a báró közbeszólására -, pedig
278 1, 35 | átmenõben a szalonba, Knopp báró karon fogta a házigazdát.~-
279 1, 35 | sõt ha még egy szót szól a báró, fölemelem az árát.~- Top! -
280 1, 35 | az árát.~- Top! - mondá a báró élénken és a Kozsibrovszky
281 1, 35 | akaszt a férje nyakába.~Báró Knoppék az esti vonattal
282 1, 35 | múlva lesz köteles átadni a báró ide küldendõ tiszttartójának.
283 1, 35 | fognak szárnyalni Berlinben a báró Knopp vadászatairól. Tûkön
284 1, 35 | be nem jöhetnének, ha a báró úr bekeríttetné az erdõt.~
285 1, 35 | kénytelen volt belátni a báró és megint más irányba ereszté
286 1, 35 | Badenbe és egyebüvé.~Bleda báró felette érdeklõdött a vett
287 1, 35 | azelõtt talán ruhafogas is. A báró hüledezett, toporzékolt
288 1, 35 | egyet és aztán hallgat róla.~Báró Knopp tehát mélyen hallgatott,
289 II, 4 | róla, hogy egy gazdag orosz báró: nehányan már a családfáját
290 II, 4 | Az ördögbe is! Egy gazdag báró, aki borbélylegénnyé devalválódik.
291 II, 4 | rettenetes újságot, hogy az orosz báró senki más, mint Snapsz Augusztin
292 II, 9 | összecsatolja õket örökre.~Max báró hanyag eleganciával meg
293 II, 9 | is csak olyan, mint Max báró virginia-szivarja: ha nem
294 II, 9 | Mily különbség: õ és a báró! Egy istentõl elrugaszkodott
295 II, 9 | tõle rossz néven venni.~Max báró azt tanácsolta, hogy jó
296 II, 9 | szerelem is olyan, mint Max báró parókája; ha az embernek
297 II, 9 | gondolnak. Az anya és Max báró folytonosan ott voltak vele,
298 II, 10 | valaha Selmecen neveztem el báró Fuchának, azóta annyira
299 II, 10 | hogy még az édesapja is báró Fuchának nevezi, amihez
300 II, 11 | és az ábrándos Kole Péter báró. De aki mindezek fölött
301 II, 11 | kis intrikus. Bravó.~Péter báró feldöntötte teáját meglepetésében
302 II, 11 | az »Abendblatt«-ot, Péter báró elhibázta a kiadást a whistben,
303 II, 11 | vesztettük el - súgá Péter báró Daróczynak, s majd még halkabban
304 II, 11 | kíméletlenkedett az urakkal; Péter báró meg is neheztelt érzékenyen
305 II, 16 | rendelt meg Józsi bárótól (Báró Jósika), Jókaitól, aki zsidó
306 II, 38 | ékeskedõ fényes kastély, a báró Potymándy család birtoka;
307 II, 38 | négy tagból áll: az öreg báró Potymándy Ádám õméltóságából,
308 II, 38 | nem is hangzanék rosszul: Báró Potymándy Ferenc doktor.
309 II, 38 | nyakamra a fiatal doktor, a báró Potymándy. Pfuj! Még beszélgetésnek
310 II, 38 | több ízben hányva, az öreg báró megérkezése vetett véget.~
311 II, 38 | dörmögé magában az öreg báró A Feri is született diplomata.
312 II, 38 | Bezzeg - gondolá az öreg báró -, ha nekem is ily helyzetem
313 II, 38 | helyzetem volna. De nekem, egy báró Potymándynak, a fényes család
314 II, 38 | Kossuth-vér - dörmögé a báró, ki minden komor merevsége
315 II, 38 | forduljunk egyet a kertben.~A báró elõre bocsátva a serdülõ
316 II, 38 | urasági kertbe.~- Ez ott a báró - mondja az egyik meglökve
317 II, 38 | felakaszthatjuk, ha az.~A báró és a gyermekek az egész
318 II, 38 | szóról szóra hallották. A báró megrezzent, a gyermekek
319 II, 38 | kis árva német lányka, a báró távoli rokona, becsületbõl
320 II, 38 | Mit? - mondá az öreg báró. - A nép vért szomjaz, miért
321 II, 38 | Csitt, gyermek! - szólt a báró - egy szót se többet!~De
322 II, 38 | távozom az atyai hajlékból.~A báró gyenge ember volt, kivált
323 II, 38 | természetesen - dörmögé a báró szórakozottan.~- Annyit
324 II, 38 | határszélen. A magyarok gyõztek.~Báró Potymándy a magyar fõurak
325 II, 38 | értelmesen elmondhassák a báró úr elõtt reggel. A versek
326 II, 38 | midõn megtudta, hogy a báró megígérte, miszerint õt
327 II, 38 | ha kezeit leveszi róla a báró és kiveti a világba? Hiszen
328 II, 38 | helyzetét. Tudta, hogy a báró jószívû ember, de meg volt
329 II, 38 | szíve megtelt hálával a báró iránt.~Azután elkezdte tanulni
330 II, 38 | rejtekébe helyezte, hogy a báró azonnal ne is vegye észre,
331 II, 38 | rejtett selyem kokárdával a báró elé lépett. Azért nem jól
332 II, 38 | görcsösen belekapaszkodva a báró kezeibe s csókokkal halmozva
333 II, 38 | úgy, mint szolgálóját.~A báró meg volt hatva s elérzékenyedve.~-
334 II, 38 | Nem baj az - mondá a báró mosolyogva -, azért én szívesen
335 II, 38 | csodatárca lesz.~Ezzel a báró kivette oldalzsebébõl régi
336 II, 38 | neveit sokszor említették. A báró mindinkább szótalanabb lett,
337 II, 38 | bizonyosan vitatkoztak, s a báró sarokba szoríttatott. Legalább
338 II, 38 | úgy éjfél táján, mikor a báró elkísérte vendégét, ez azt
339 II, 38 | Legyen nyugodt - mondá a báró majdnem szomorúan -, reggel
340 II, 38 | Ispán úr, vezessen ön a báró szobájába.~- Ilyenkor? -
341 II, 38 | adta a rémletes hírt: A báró hazaáruló. Azért jöttek,
342 II, 38 | nehányszor.~- Ki az? - kérdé a báró álmosan.~- Bebocsátást kérek
343 II, 38 | rendelkezésükre állok - felelt a báró elfojtott hangon, s nehány
344 II, 38 | a gyertyát meggyújtom.~- Báró úr - kezdé a kapitány, amint
345 II, 38 | okot kitalálni - felelte a báró nem minden megdöbbenés nélkül.~-
346 II, 38 | vagyok veszve - mormogá a báró magában, s gépiesen szedte
347 II, 38 | tárgy, amint van. Menjünk, báró úr; én majd kívülrõl lepecsételem
348 II, 38 | magammal vinnem - mondá a báró vánkosa alá nyúlva, hol
349 II, 38 | álmélkodott mindezeken, az maga a báró volt.~- Oh, oh, - bosszankodott
350 II, 38 | Ilyen embert elfogni!~A báró hirtelen átlátta a szerencsés
351 II, 38 | egy hordót a pincébõl.~*~Báró Potymándyt a selyemkokárda
352 II, 38 | mellett eltávozott, s a báró bizalmasan elbeszélte családja
353 II, 38 | engem!~- Mit hallok - mond a báró meglepetve -, te lettél
354 II, 38 | hadd csókoljalak meg.~A báró egészen el volt érzékenyülve...~-
355 II, 79 | koponyáját és azt találta, hogy báró Sennyei Pálnak kell lennie
356 II, 79 | apródonkint és öntudatlanul a báró Mamulya-ezrednél.~Persze,
357 II, 87 | fickó, s mint Wenckheim Béla báró mondaná: paprikás szalonnában
358 III, 1 | kékkõi dudás! Egy Balassa báró Olaszországból hozott piktorral
359 III, 9 | AZ ELZÜLLÖTT BÁRÓ~1881~A méltóságos úrnak
360 III, 9 | szánva, hogy a »Pick-Pocket báró«.~A pick-pocket pedig azt
361 III, 9 | kezet visszautasítja.~A báró kiszabadult, de mint az
362 III, 9 | rendezett a kaszinóban a báró számára.~A méltsás kompánia,
363 III, 9 | mely éppen mint hajdan a báró, a négy királyoknak udvarolt,
364 III, 27 | volt Bécsben többi közt báró Karvázy Domokos, az igazi
365 III, 27 | észre az idõváltozást.~A báró úr kellemetlenül érezte
366 III, 27 | embereket.~Karvázy Domokos báró is ezt csinálta; ez pedig
367 III, 27 | szerint Karvázy Domokos báró egy olyan hajót talált fel,
368 III, 27 | Jöttek is nemsokára Karvázy báró és néhány ismeretlen ember:
369 III, 27 | benn voltak, amint tehát a báró beszállott, rögtön következett
370 III, 34 | teljesen pótolja a háznál báró Kemény Gábort. Minthogy
371 III, 34 | Kemény Gábort. Minthogy báró Kemény Gábor csak egy van
372 III, 37 | az »éljen« szónál: »Éljen báró Kemény!« Erre aztán szûnni
373 III, 72 | szõke úrra, aki talán valami báró is lehetett. Nyilván õ mondta
374 III, 80 | szépek legyenek.~Az öreg báró elértette most a tévedés
375 III, 89 | visszaemlékezett, hogy a báró úr nagyapja valaha könyveket
376 III, 93 | madarak igazi jóltevõje báró Kemény István.~Az pedig
377 III, 93 | gondold meg, hogy az a szegény báró Kemény Istváné volt.«~Ilyenkor
378 III, 93 | neki, eladom hát a csízt a báró úrnak, ha már ennyire van.
379 III, 93 | harasztot is kötött a nyakára a báró, hogy szebb, különb legyen
380 III, 95 | Nekem ezt mondta: »Ej, báró, miért olyan szomorú ön?«
381 III, 96 | minden héten, a harmadik báró Bolykai Pál. Ez áll most
382 III, 96 | Sõt ellenkezõleg… hiszen báró Bolykai (anyai ágról õ is
383 III, 96 | fölmentem, s helyébe kinevezem báró Bolykai Pált…~És erre a
384 III, 140| Kossuth arcképe helyén a báró Nopcsáé, az asztalon egy »
385 III, 148| Mikor oda belépünk, éppen báró Bolykai Pállal ülnek együtt
386 III, 148| szõlõ-venyigével befuttatva.~A báró délceg, magas alak, de nagyon
387 III, 148| Juris gondoskodik«. Az öreg báró a saját malmára beszélt,
388 III, 148| szentségtelen újító kezek.~Az öreg báró úgy élt annakelõtte, mint
389 III, 148| asszonyt nem akart látni a báró, amióta a neje ugyanakkor,
390 III, 148| Ágnes, már ott várta Bolykai báró a kis kék ebédlõben.~Elõbb
391 III, 148| fölmentem, s helyébe kinevezem báró Bolykai Pált.«~Nagy szenzációt
392 III, 148| boldogságban úszott a fiatal báró titulussal és vitulussal
393 IV, 7 | volt szemelve mátkájául egy báró Folkenstein leány: Mária
394 IV, 14 | bécsi archívumban a Gábor báró nyugtáját a tízezer aranyról.~
395 IV, 20 | ennek van a legtöbb becse.~Báró Sina Simon, aki nagy barátságban
396 IV, 20 | aki nagy barátságban állt báró Wenckheim Bélával, e nemes
397 IV, 20 | Egy Istvánka - mondá a báró édes hunyorgatással. - Természetesen
398 IV, 20 | ebbe aztán megnyugodott báró Sina. Hiszen csakugyan derék
399 IV, 20 | szekrényében állt, a világ forgott. Báró Wenckheim Béla király oldala
400 IV, 25 | Ferenc grófot is kinevezte báró Wenckheim Béla fõispánnak
401 IV, 79 | MIÉRT HALLGAT A BÁRÓ?~1886~Önök bizonyosan ismerik
402 IV, 79 | Önök bizonyosan ismerik báró Sz. urat, a fõrendiház tagját,
403 IV, 79 | Csak ezt a kérdést várja a báró, s menten elkezdi mondani
404 IV, 88 | ide-oda, míg végre akadt egy báró, aki szemet vetett rá, úgy
405 IV, 88 | én istenem, annyi szegény báró van már a világon.~A leányt
406 IV, 88 | ügyesen megkínálták, mire a báró gondolkozóba esett, de mégis
407 IV, 88 | ültetem.~- Persze - mondá a báró, s még azon a héten megtörtént
408 IV, 88 | báróéknak hagyva.~Vígan élt a báró, de nem sokáig. A tömérdek
409 IV, 88 | rendben hagyta hátra a szép báró az õ kis bárónõjét.~A báróné
410 IV, 88 | És õ is összerezzent.~A báró volt. A férje.~- Hogy kerülsz
411 IV, 88 | mindent elbeszélek - hadarta a báró zavarral-, majd mindent
412 IV, 88 | összerogyott.~Igen, a szép báró így szabadult meg a feleségétõl
413 IV, 88 | valamiképp terhére. Mert a báró elõrelátó ember.~*~Biz az
414 IV, 88 | fejüket, amikor látják.~De a báró, aki azóta hazakerült, még
415 IV, 93 | az ki? (Most már tudják báró Kemény Gábor óta. )~Hát
416 IV, 94 | szenvedélyes pergyûjtõ volt. Báró Balácsynak nevezték. Alacsony,
417 IV, 94 | kezdett puhatolózni a nemes báró, hogy nincs-e valahol valami
418 IV, 94 | pert igen jutányos áron.~A báró még aznap sürgönyözött:~»
419 IV, 94 | Fontja egy császári arany.«~A báró beleegyezett és néhány hét
420 IV, 94 | meg kell fizetni, amire a báró roppant méregbe jött és
421 IV, 94 | bolondságok is beütnek. A báró így okoskodott:~Az öreg
422 IV, 94 | ördöngõs fickó! - mondá a báró táncolva örömében. - Ebbõl
423 IV, 94 | megölelte, megcsókolta a báró, aztán egy e célra a szalonba
424 IV, 94 | jobban elcsodálkozott a báró másnap, mikor az ügyvédtõl (
425 IV, 94 | ijedtében.~- Mi az ördög ez? A báró fizet!~Ez megdöbbentette.
426 IV, 94 | citatoriumot kap a rendõrségtõl a báró.~Szalad nagy kíváncsian,
427 IV, 94 | vagy mi? - förmed fel a báró méltatlankodva.~A rendõrfõnök
428 IV, 94 | akták közé, és kiveszi a báró árjegyzékét az ételek és
429 IV, 111| az elsõt.~I. A bolondos báró~Kupiczky Károly egyike volt
430 IV, 111| egy főúrhoz, név szerint báró L… sti-hez.~- Lehetetlen
431 IV, 111| Pedig már fait accompli. A báró beleegyezett. Utazzék le
432 IV, 111| legkövérebb reményeit. A báró ugyan megrögzött különc.
433 IV, 111| fejőstehén egy bolondos báró.~Rózsás kedélyben utazott
434 IV, 111| Amint az ebédlőbe lépett, a báró már ott ült az asztalnál
435 IV, 111| Meglehetősen - szólt a báró kezeit dörzsölve. - De annál
436 IV, 111| eszik? - csodálkozott a báró. - Hát nem szokott ön ebédelni?~-
437 IV, 111| ideje, annyira sürgette a báró:~- Menjünk az ördögbe, menjünk!
438 IV, 111| fáradtságtól, midõn végre a báró egy foglyot lõtt.~Nagy hirtelenséggel
439 IV, 111| fiskális türelmesen nyelte el a báró kitöréseit, s csendes megadással
440 IV, 111| mert éjfél tájban megjött a báró (aki a szomszéd szobában
441 IV, 111| amice - kiáltá örvendezve a báró.~De már erre csakugyan kiment
442 IV, 111| természetesen a ketrecbe - mondá a báró rendületlen nyugalommal. -
443 IV, 111| pénzecskét…~Be is jött reggel a báró, de már akkor hûlt helye
444 IV, 136| vitéz generális rendezte és báró Feldeck, aki Londonban járt
|