Rész, Fejezet
1 1, 1 | látja meg a tányéron.~Hát mondom, bizony csak szomorú élet
2 1, 1 | van az égben. Nem azért mondom ezt, hogy ne öljön meg,
3 1, 1 | nem adom neked soha. Azért mondom, hogy tudd mihez tartani
4 1, 2 | barátom!… Tudja, ezt nem azért mondom… Szegény Stuchec!~Stofi
5 1, 2 | melegedni, becsületemre mondom!~- Hogy érti azt, kedves
6 1, 2 | menyasszonyt magasztos pályájára. Mondom, még tán mai napig is ott
7 1, 3 | beszédjébe kottyan.~- Kétszer sem mondom, hogy nem - felelt szelíden
8 1, 3 | szidjalak meg elõbb.~Amint mondom, nem az a célom… aztán hiába
9 1, 3 | nagyon jó dolgok, én azt mondom egész komolyan, hogy sok
10 1, 3 | ügyesbajoskodván, azért mondom, mellesleg, mert a fõ mulatsága,
11 1, 4 | rátérünk: hol szedtem, miért mondom. A követválasztásról beszélünk.
12 1, 4 | Ne félj, mi gyõzünk, ha mondom: annyi embert állítok talpra,
13 1, 4 | akár nem… én mégis azt mondom, nem fog a kisasszonnyal
14 1, 4 | utánad küldök. Én tehát azt mondom, hogy Fogtõy Márton nem
15 1, 4 | És én mégegyszer azt mondom, hogy nem lesz! - kiáltá
16 1, 4 | És én harmadszor is azt mondom…~X. AZ ELJEGYZÉSI ÜNNEPÉLY~
17 1, 4 | Most már én, az öreg Kalap, mondom, hogy »Éljen Bojthos!«~Miklós
18 1, 4 | vármegyémet, én, Kalap István, azt mondom nektek, hogy »Éljen Bojthos,
19 1, 9 | féltékenynek lenni. Becsületemre mondom, gyanús, hehehe…~Az öreg
20 1, 9 | érzi magát… Becsületemre mondom, kétségbe van esve.~Kamuti
21 1, 9 | maga is.~Köd alakjában, nem mondom, hogy nem tûnnek fel elõtte
22 1, 10 | Mi van itt?~- Hát nem mondom, hogy a szolgabíró polgártárs?~-
23 1, 10 | letaposta Graczát.~- Istenemre mondom, pompás lányka vagy, Katka. ~-
24 1, 10 | Elpusztuljon innen az úr, azt mondom…~Gracza érezte, hogy csakugyan
25 1, 11 | Pitavalban sincs párja. Én azt mondom, kedves öcsém, hogy maga
26 1, 12 | kétszer kettõ ott is négy«, - mondom, maga Szilágyi uram is minden
27 1, 12 | mondják, Bécsben lakik. Azt mondom én erre, hogy nincs is Bécs
28 1, 12 | szerint. Én erre csak azt mondom…~- Halljuk, halljuk! - hangzott
29 1, 12 | minden oldalról.~- …azt mondom, hogy az isten a mindenség
30 1, 12 | Márpedig én mégis azt mondom. Ha ösmernék az igazságos
31 1, 12 | Ez a kutya, szavamra mondom, úgy néz ki, mintha kecske
32 1, 12 | rivallt rá:~- Kisebb, ha mondom! Azonfelül ott a méheket
33 1, 12 | igazi ragadozó állat), hát, mondom, az »Aranymedvé«-ben nagy
34 1, 13 | Franciska. Becsületemre mondom, nagy kár. Pedig szeretlek,
35 1, 13 | elvirítson? Hiszen nem azért mondom. Nem mintha le akarnám rázni
36 1, 13 | Jahodovska. Egyszer, de nem mondom meg, mikor, nem mondom meg,
37 1, 13 | nem mondom meg, mikor, nem mondom meg, miképp, de összetört
38 1, 13 | mind a ketten élünk, ha mondom - és egy világért sem folytatja
39 1, 13 | szükségesnek tartok, én mondom meg. Ön mindent megnézhet,
40 1, 14 | eresszetek be, mert a Madonnára mondom nektek, hogy engem fognak
41 1, 14 | örökkévalóság!~- Öt perc lesz, ha mondom.~Öt percet ha mondott, hát
42 1, 14 | szolgálatkész holdvilág, amint mondom, kibukkan (kénytelen vele
43 1, 15 | kópé? No, megállj. Bizony mondom, kapsz valamit, aminek nagyon
44 1, 15 | asszony.~- Az élõ istenre mondom, hogy igaz.~Fulvio tréfásan
45 1, 15 | kis árvák, a kocsira, azt mondom. Egy, kettõ, három, aló
46 1, 15 | kedveért. Üljetek föl, ha mondom.~A dada ékesszólása többet
47 1, 16 | málnával? (De nem bizony, ha mondom). Hát te, gyíkszemû Marinka,
48 1, 16 | orrát? Hiszen nem rosszból mondom. Hiszen éppen a bélés miatt
49 1, 17 | nem is tartozik ide; azért mondom »talán«, mert nem lehetetlen
50 1, 17 | mit szól ezekhez?«~- Azt mondom, nagyságos sztaroszta és
51 1, 17 | Vigyázz, sztaroszta, azt mondom, vigyázz magadra. Ha még
52 1, 17 | ugye vannak? Hát csak azt mondom én, hogy az asszonyt kell
53 1, 17 | bennünket. Becsületemre mondom, ki fog nevetni. Mert szemtelen,
54 1, 17 | Mit akarsz!~- Istenemre mondom - szólt a sztaroszta -,
55 1, 17 | alig hogy megjelent, mondom e kis csevegés, másnap,
56 1, 17 | komolyságnál…~- Igen, igen - mondom -, de hát a kísértet hol
57 1, 18 | is hagy a számunkra. Mert mondom neked, hogy nagyon becsületes
58 1, 18 | Egy kicsit vegyes volt, mondom a társaság. De hát én istenem,
59 1, 18 | víztõl nõ. Én pedig erre azt mondom, hogy Selmecen bort kell
60 1, 18 | tartotta fenn magát. Azért mondom makacsnak, mert három éve (
61 1, 18 | kedvedért. De én csak azt mondom, hogy Borcsányinak nincs
62 1, 18 | pénze. Mert becsületemre mondom, reggel is láttam Borcsányi
63 1, 18 | a Szurina. Hiszen mindig mondom, hogy az egy nagyon becsületes
64 1, 18 | életkedvét. Nekem teszi, ha mondom.~*~De ha haragudott is Patona
65 1, 18 | ne bolondozz, meglesz, ha mondom.~Marjánszky melle kínosan
66 1, 18 | keménységtõl.~- Hát ha én meg azt mondom, hogy a leány kell.~- Miféle
67 1, 18 | az Erzsike. Becsületemre mondom, nekem is tetszik. Hiszen
68 1, 18 | Pálfa is elég. Becsületemre mondom, elég. Pincér, még egy üveggel!~
69 1, 18 | Hallod-e, ne inzultálj, azt mondom! Inkább törjön el mind a
70 1, 18 | ott várta meg?~- Nincs, ha mondom.~- Becsületére mondja?~-
71 1, 18 | Becsületére mondja?~- Azt már nem mondom.~- No, lássa, hogy mégis
72 1, 18 | van, jól, hát becsületemre mondom, hogy most már nem haragszom.~-
73 1, 19 | ötletek, gondolatok. Ezt mondom, azt mondom, így kezdem,
74 1, 19 | gondolatok. Ezt mondom, azt mondom, így kezdem, úgy folytatom…
75 1, 19 | biztosítja, hogy az igazit mondom?~- A Cselejthy-címer körirata -
76 1, 19 | volt a lába.~Egyéb zavar, mondom, nem történt. Azaz, hogy
77 1, 19 | világon. De nem rágalmazásból mondom. Hiszen végre is meggyógyult
78 1, 19 | József.~- Lehetetlen, ha mondom. Ne is hozza többé elõ.
79 1, 20 | mint a szamáré, a pletyka, mondom, megütközött: »Miért nem
80 1, 20 | tántorodék.~- Becsületemre mondom, széjjel vagyon… nemesi
81 1, 20 | vagyon… nemesi becsületemre mondom… ~Majd elesett, de megint
82 1, 20 | Becsületedre mondod, Pista?~- Arra mondom.~- Nem közeledsz többé az
83 1, 20 | hiszem.~- De látták, amint mondom, hogy a trafikból visszajött.~-
84 1, 20 | öltöztetem a mindenséget«.~- Mondom, fantaszta vagy, Miska.
85 1, 20 | igaz… teringettét, nem jól mondom, az útitársam szállott le
86 1, 21 | neki áll följebb.~- Hát mondom, nem adhatok nektek pénzt;
87 1, 21 | ízetlenkedj, Jóska gyerek, azt mondom - mordult rá haragosan a
88 1, 22 | értett meg, bátyóka. Azt mondom, hogy olyan légy volt, amelyik
89 1, 22 | Vérmérgezés van jelen (ezt nem én mondom így, a doktor mondta); ha
90 1, 22 | jó asszony; becsületemre mondom, meghal holnap ez a szegény
91 1, 22 | igazat akarta, hát az igazat mondom.~Birli elmosolyodott:~-
92 1, 23 | hallgatni. Bizony bizony, mondom néked, beléd üt egyszer
93 1, 23 | én hátam irányába.~Azért mondom el apróra, mert ez hozott
94 1, 23 | isten, itt a saját házadban mondom meg, hogy nem jól kormányzol.
95 1, 23 | az öreg Prakovszkynál.~- Mondom, mamácska, hogy egy leány
96 1, 23 | panaszkodó levelet írt, de én azt mondom, jól teszed, fiú, ha nem
97 1, 23 | német lecke-órákra, bizony mondom néked, lészen dolga a pipaszárnak.
98 1, 23 | pedig kell, becsületemre mondom, kell. Engem nagy csapás
99 1, 23 | szereti.~- Szemtelenség, ha mondom. De feleltem is a levelére
100 1, 23 | de - és ezt csak neked mondom meg, öregem - a leánynak
101 1, 23 | elmosolyodva. - Bizony mondom, képzelõdik komámuram.~-
102 1, 24 | felelte büszkén.~- Persze - mondom -, mert már az ipamtól,
103 1, 24 | Csapiczkyakból. Becsületemre mondom, az elsõ. Én odaadtam a
104 1, 24 | szerelmes. Becsületemre mondom. Vegyük például a mohácsi
105 1, 24 | kileheli a lelkét. Becsületemre mondom, hogy csak az elsõ halál
106 1, 24 | derültség.) Azért tehát én azt mondom, hogy a fiatalságot pótolni
107 1, 24 | katonák mondanak. Mert én azt mondom, hogy pénz nélkül nem lehet
108 1, 24 | jövõjérõl.~- Most már én is azt mondom: le a tollal!~- Ön is azt
109 1, 25 | magyar demokratát, és el is mondom a történetét.~Minthogy teljesen
110 1, 25 | agyon, ha még egyszer azt mondom. Utálom a parasztot. Huszonöt
111 1, 25 | Istvány.~- Én pedig azt mondom, hogy igazi ajakos bajusz
112 1, 26 | van -, hiszen nem azért mondom, nem azért, hanem a barátom (
113 1, 26 | alatt megyek. Becsületemre mondom, csak egy föltétel alatt:
114 1, 26 | a kísértetbe, Hanka, azt mondom neked. Nem tudom, láttad-e
115 1, 26 | leány finom falat, Kristóf - mondom neki. - Üdvözöllek ezen
116 1, 27 | pofon ütlek, Petrás. Azt mondom én neked, Petrás, hogy a
117 1, 27 | hát istenem, legyen esze. Mondom, hogy a szolgálótól vettem
118 1, 27 | borzongott tõle.) Én csak azt mondom, hogy tölts még egy kis
119 1, 27 | lehetetlen!~- Ha egyszer mondom.~- És a cigányok mikor mentek
120 1, 28 | nyakát szegte. Azért csak azt mondom én uraságtoknak, hogy akit
121 1, 28 | eszébe jutott volna. Ezt mondom én, Szlebenits Mihály. Mert
122 1, 28 | nem veszi tõlem. De azt mondom az istennek is, amit a Hamilovicsnak
123 1, 28 | összezavarodik az eszem, és azt mondom Nikolájnak: Eredj, öreg,
124 1, 28 | az utolsó. Becsületemre mondom. Ámbár nem merem felkölteni,
125 1, 28 | kell annak lenni, ahogy én mondom, Nikoláj. Mert tudd meg,
126 1, 29 | nyanyuska?~- Hát én csak azt mondom - kiáltott fel fejcsóválva
127 1, 29 | nyers tehetség. Becsületemre mondom. Csak egy kis gyakorlat
128 1, 31 | mostani Pál - »nem azért mondom, hogy a keresztfiam« - kiválóképpen
129 1, 31 | nógatnám, de így csak azt mondom, hogy új tüdõt és fiatalságot
130 1, 31 | állhat be a válság.~- Hát én mondom, hogy nem éli meg a reggelt -
131 1, 31 | lelkiismeret a Vince miatt. Bizony mondom, ostobaságot cselekedtem -
132 1, 31 | merj nekem köhögni, azt mondom, mert az utolsó szuszt is
133 1, 31 | vagyok-e a Kupolyi Pál? Mondom: én vagyok. Hát akkor jöjjön,
134 1, 31 | bárányoknak szokott lenni. Hát mondom, megígértem neki, hogy rögtön
135 1, 32 | már más. És most már nem mondom, hogy nem vállalom a szerzõséget,
136 1, 32 | kasznáréban:~- Becsületemre mondom - nyöszörögte.~- Rendben
137 1, 32 | bruderkám. Elégedj meg, ha én mondom neked. Én, a vén sas, aki
138 1, 32 | mondjam - már csak inkább mondom: följebb a hófehér harisnyából
139 1, 32 | beleegyezik és…~- Most is mondom.~- És azután kijelenti,
140 1, 33 | esküdni?~- Becsületemre mondom, sohasem vetett énrám szemet
141 1, 34 | ízlés dolga.~- No, azért mondom, mert én válogatós vagyok.
142 1, 34 | ki tovább, becsületemre mondom, inkább elbujdosom, elhagyom
143 1, 34 | több, vagy kevesebb. ~- Én mondom ezt az úrnak. - De azt is
144 1, 34 | ezt az úrnak. - De azt is mondom az úrnak, hogy az én Kati
145 1, 34 | szavait, de most csak azt mondom, ha nem bír eredményre jutni,
146 1, 35 | Ne menj kártyázni, azt mondom. Hanem okosságoddal, ügyességeddel
147 1, 35 | nézze meg egyszer. Ámbár mondom, e tekintetben nem fektetek
148 1, 35 | nem iszom almabort. Hát mondom… hol is hagytam el? Isten
149 1, 35 | látcsövet.~- Becsületemre mondom. Én magam ismertem õt, mikor
150 1, 35 | engem tenni.~- Becsületemre mondom, az igazat beszélem. Annyira
151 1, 35 | vont.~- No, azt éppen nem mondom. De meg kell adnom, hogy
152 II, 1 | látott jó világot; - mikor - mondom - ez a jó világ bejött,
153 II, 1 | különb ember, mint én. Azt én mondom.~Aztán odatérdelt a kemény
154 II, 2 | alakultak.~- Én csak az igazat mondom, uraim. A vén Franciaország
155 II, 2 | Bumm! Ez talált. Lelkemre mondom, talált... Éppen semminemû
156 II, 2 | gödörben. Szent Hippolytra mondom, ez nagyon lelkemen fekszik.~...
157 II, 3 | a Baroghi eset?~No, nem mondom, hogy ha rossz szándékkal
158 II, 4 | az emberrel!~- Hát amint mondom, mindnyájan kíváncsiak voltunk
159 II, 4 | bácsinak« is.~- Csitt! Majd én mondom el a feketekávénál - kiáltott
160 II, 4 | mesét is.~- Becsületemre mondom, szórul szóra így történt.~
161 II, 5 | különben csak zárjel közt mondom, mert Ezékiel bácsi nem
162 II, 5 | a bugris szentpéteriek, mondom, kikeresték gyenge oldalamat
163 II, 11 | tüze lobogott fel.~- Nem mondom, hogy nem.~Azután fölkelt,
164 II, 17 | a búza között - komolyan mondom, semmit sem tudtunk róla
165 II, 18 | menthet ki a hinárból. Ha azt mondom, hogy a Múzeumnak küldtem,
166 II, 19 | lássam csak...~- Nem adom, ha mondom. Eresszen.~Emberünk erõvel
167 II, 21 | rendelvénnyel.~- Siess! Azt mondom, itt legyen az egyik lábad!~-
168 II, 21 | néninek.~- Ne fecsegj már, ha mondom. Takarodj be szaporán és
169 II, 21 | nem fog összeszidni, ha én mondom. Már õbelõle jó, csendes
170 II, 24 | huszár szeme, de parolámra mondom, odavan tõle. No, de iszen
171 II, 24 | fog következni; aki azt mondom a sorsnak: hátrább az agarakkal,
172 II, 26 | gazdája, kitõl - bizony mondom - példát vehetnél inkább,
173 II, 26 | nagyságos papa úr? Bizonyomra mondom, nagyságos kisasszonyka,
174 II, 33 | az ember: mit eszik. Én mondom ezt önnek, uram, én pedig
175 II, 34 | mondta, s én sem más okból mondom, mint hogy most éppen eszembe
176 II, 36 | mikor már rendesen késõ.~Nem mondom én, hogy a magyar ember
177 II, 36 | szívesen nélkülöz. Nem azért mondom, Károly, mintha dicsérném
178 II, 36 | szem többet lát.~- De ha mondom - viszonzá Dick majdnem
179 II, 38 | Nos, én csak az igazat mondom. A mama polgári származású,
180 II, 38 | veled, õ megy Bécsbe. Ezt én mondom.~- Oh, istenem - mondá Vilma,
181 II, 40 | megy, uraim. Higgadtság, mondom én, higgadtság és örökké
182 II, 40 | Krebs, a híres régiségbúvár mondom ezt önnek.~- Ne beszéljünk
183 II, 40 | lett volna.~- Becsületemre mondom, kint volt - erõsíté Krebs.~-
184 II, 44 | szemeit dörzsölve.~- No, ha mondom, az állomásra értünk ez
185 II, 44 | puncsot.~- Szent Vazilra mondom, magam is...~- Kacsenko
186 II, 45 | magadnak, s királyi szavamra mondom - a tied.~Szemenoff egy
187 II, 47 | Jóska öcsém!~- Becsületemre mondom, csakis újságot megyek olvasni.~-
188 II, 48 | képesek betölteni. Ezt én mondom neked, lelked kimívelõje,
189 II, 50 | igen, uram, még egyszer mondom, de...~- Hallgatom önt uram.~-
190 II, 50 | csengettyût, doktor. Szavamra mondom, a csengettyût. Csengetni
191 II, 51 | tény, sir, becsületemre mondom, tény! Hiába rázza ön fejét,
192 II, 51 | Ördöngös helyzet! Becsületemre mondom, sir Lamiel, mikor én olyan
193 II, 54 | Pajkos Márton, még egyszer mondom, hogy a ködmön meglegyen
194 II, 54 | így válaszolt. - Allahra mondom, ily nagy lelket nem hittem
195 II, 54 | élni sem tudnék. Allahra mondom, nem válhatok el tõletek.~
196 II, 55 | jószerencse. A jószerencse, mondom, mert hõsünk szemei zöld
197 II, 57 | semmi egyéb. Becsületemre mondom, semmi egyéb.~Azzal újra
198 II, 57 | Ez aztán egy igazi bot mondom nem az enyim, no no, nem
199 II, 57 | enyim, no no, nem az enyim, mondom A walesi herceg egyik komornyikjától
200 II, 57 | komornyikjától kölcsönöztem ha mondom.~Ha népcsõdület van az utcán,
201 II, 57 | fordult vissza.~- Nem jó, ha mondom, - hiányos nagyon hiányos.
202 II, 57 | tétovázva tette hozzá: ha mondom...~Majd hirtelen elõre nyújtá
203 II, 57 | magam, midõn egyszerûen azt mondom: a tényt. Ragaszkodom e
204 II, 57 | lecsüggeszté.~- Elfelejtettem, ha mondom. Elfelejtettem útközben.
205 II, 57 | semmi egyéb. Becsületemre mondom, semmi egyéb.~- Fölösleges
206 II, 57 | Megvan, sir! szavamra mondom, megvan.~Apró szemei tûzben
207 II, 57 | Azaz meglesz! Meglesz, ha mondom. Eszembe jutott...~- Mi?
208 II, 57 | emlékezõtehetségû fickó! Tudni fogja, ha mondom...~Brigli Jim mint az eszeveszett
209 II, 62 | kicsoda ön?~- Hátha én nem mondom meg...~- Ez esetben talán
210 II, 65 | förmedt a titkárra.~- Azt mondom, méltóságos uram, hogy ez
211 II, 67 | vagyok, aki mindenre azt mondom: »szemfényvesztés«.~Filozófnak
212 II, 69 | ez ilyen - becsületemre mondom - nem a nagytiszteletû úr
213 II, 72 | különben csak annak tanúságául mondom, hogy a sors mégis nagy
214 II, 72 | némileg megbarátkozott.~De mondom, már hónapok elõtt ért ide,
215 II, 72 | mégis a neje leszesz. Azt én mondom. Pukovics Árkádi.~- Menjünk
216 II, 75 | spektábilis«.~- Spektábilis - mondom neki -, essék egy kis hideglelésbe
217 II, 75 | kemény fickó, becsületemre mondom, kemény fickó. De hát az
218 II, 76 | Csak úgy példának okáért mondom.~- Én tudok egy olyan valakit.~-
219 II, 77 | abban, amit már tud.~Hát mondom, az egész aggteleki kirándulásból
220 II, 77 | rendben vagyunk. Csakhogy azt mondom én neked, hogy ezután is
221 II, 79 | vicetitkára -, egyéb kell. Én azt mondom, uraim, be kell plántálni
222 II, 79 | Lehetetlen!~- Becsületemre mondom, nem tudtam.~- Akkor hát
223 II, 84 | megtörve.~- Kend az, Miska? - mondom, amint a kocsiról leszálltam.~
224 II, 85 | kell lenni ebben is. Amint mondom, körüljártam az egész környéket,
225 II, 85 | vitt le Nem egyéb ez, ha mondom, mint valami sajátságos
226 II, 88 | Hallgass, varangyos gyík - mondom dühösen hátrafordulva, amint
227 II, 92 | persze csak vázlatszerûen mondom el. Az az író dolga, mit
228 II, 99 | megfojtson. Becsületemre mondom, Miss Kark!~- Valóban, Sir;
229 II, 99 | pályázni a húsz fontra! Azt mondom, leány, menj haza - én,
230 II, 99 | többé! Lássa, miss, hát nem mondom, hogy bolond vagyok, egy
231 II, 107| Madách - gyenge. Én meg azt mondom, hogy az ember egy nagyon
232 II, 109| lesz egész Szatymazig - mondom. - Az árvíz elrontotta a
233 II, 113| dehogy nincs.~- Becsületemre mondom.~- Tehát megtagadod? - pattant
234 II, 113| bolondultál meg.~- Becsületemre mondom, nem fogadom el.~- Ember,
235 II, 113| Mert ha nincs, én szavamra mondom, egy tapodtat sem mozdulok
236 II, 120| például Ázsiába. Ez esetben, mondom, belenyugszik a tanári kar
237 II, 120| kérdéseket talál tenni, azt mondom, fiúk, helyén legyen az
238 II, 124| mivelhogy országos képviselõ.~- Mondom, hogy vigye az ördög az
239 II, 126| De most én is csak azt mondom, amit a néném sürget, hogy
240 II, 127| önnek az a száz forint? Azt mondom, leány, menj haza, én, a
241 II, 136| SZŐLŐ~1881~Nem célzásképp mondom el a bájos történetet a
242 II, 140| egymást!...~Tavasz óta, mondom, mindennap ott láttam õket
243 III, 1 | Csemez sem mondja, én sem mondom. - Nos, ha nem elég, törekedni
244 III, 1 | kell, hogy az legyen! Azt mondom hát, hogy nekem szív kell…
245 III, 1 | fejével.~- Én is… szavamra mondom, én is. Egy úton járunk,
246 III, 1 | felé fordulva.~- Én azt mondom, hogy jobban tennéd, ha
247 III, 1 | vagyok tisztelve… Igazán mondom. S hogy Krisztina is meg
248 III, 1 | tisztelve, azt is igazán mondom… Becsületszavamat adom rá.
249 III, 1 | kigúnyolása. Jól van, Stevo! Azt mondom, hogy jól van, Stevo! Igen,
250 III, 1 | jól van, Stevo! Igen, azt mondom…~Azzal becsapta maga után
251 III, 1 | Ne okoskodj, kópé, ha mondom… hát nem a tûzhelyen öntöttétek
252 III, 1 | Aztán-szaporán borért! Mondom nektek, hogy vagy Gracza,
253 III, 1 | hitetlenül rázta fejét.~- Váltig mondom kendnek, édesapám, hogy
254 III, 2 | kedvetlenedve. - Takarodj innen, azt mondom…~Aztán odafordult a tanácsbeliekhez:~-
255 III, 2 | a szemem elõl… Hanem azt mondom, hogy össze ne törd azt
256 III, 2 | kúthoz a lába, jobb, ha mondom: szíve.~Alkonyodni kezdett.
257 III, 2 | mennél. Ne is menj, azt mondom. Gyere velem, Magda!~- Ne
258 III, 3 | Igaz kálvinista hitemre mondom, hogy a negyven közt evezek.
259 III, 3 | megrendelő.~Hanem ez, mint mondom, olyan gyér esemény, hogy
260 III, 7 | mondanivalóm van.~- Menjen el, azt mondom, míg békében mehet, míg
261 III, 8 | Lehetetlen.~- Becsületemre mondom. Még ma is emlékszem a lakodalmukra.
262 III, 8 | néhányszor életemben.~- Mondom, hogy nem vagy eszednél.
263 III, 8 | beszélünk?~- No, én meg azt mondom, hogy te bolondultál meg!
264 III, 18 | kosárolni kell, hogy teremjen -, mondom, ahogy a kosárban volt a
265 III, 24 | édes öcsém, ne is vedd, mondom, rossz néven…~- Nem is veszem -
266 III, 24 | szórakozottan.~- Ne vedd, mondom, rossz néven, ha egy kis
267 III, 25 | Magamagától halandó, azt mondom.~Piroska ijedten nézett
268 III, 25 | kimondom,… azaz, hogy azért sem mondom meg. Szégyellem megmondani…~-
269 III, 28 | Egészen egyedül voltam, mondom, a házban, mert a kántor
270 III, 29 | fogod mondani: »Bizonyomra mondom, nem én vettem el az ötszáz
271 III, 29 | reszketõ hangon -, bizonyomra mondom: nem én vettem el az ötszáz
272 III, 30 | valami szép foglalkozás, de mondom, tiszteletreméltó: az emberek
273 III, 30 | eszével, sokáig kísérte, mondom, figyelemmel abból a szegényes
274 III, 32 | vagyok, érzem.~- Becsületemre mondom, asszonyom, hogy téved,
275 III, 33 | Aladár, maga bolond. Mondom, nincs tökéletes esze.~-
276 III, 35 | zsiránsokat keresni.~- Ejh, hiszen mondom már, hogy nem a szó szoros
277 III, 36 | lássam csak.~- Nem adom, ha mondom. Eresszen…~Emberünk ott
278 III, 36 | legjobb gyógyszer?~Én nem mondom meg, de idézem egy jó ismerõsöm
279 III, 39 | a kész ítéletbe. - Rog, mondom, alkalmasint mindent elbeszélt -
280 III, 46 | gyerekek. Be én, igazán mondom, mert elveszünk, semmivé
281 III, 49 | alispán gyöngéden.~- Nem mondom meg - szólt a kis leány
282 III, 49 | Lábujjhegyen járj, azt mondom. Az a tervem van, hogy átöltöztetem
283 III, 51 | melyiteknek van igaza?~- Én mondom a valót. Egy megölt borjút
284 III, 54 | nézegetik ezt.~Hát Lupcsek Jani, mondom, ott körmölgetett az egyik
285 III, 56 | ételeket kell csinálni, ha mondom. A bélesek, rétesek és marcipánok
286 III, 56 | feleségem fõz - nem azért mondom, hogy az én feleségem… hanem
287 III, 56 | elszontyorodva, ahelyett, mondom, kackiásan még kijjebb jött
288 III, 56 | három együtt. Becsületemre mondom!~- Szép, szép - sziszegte
289 III, 56 | csinálsz? Legyen eszed, ha mondom!« A negyedik apa egy törvényszéki
290 III, 59 | magaméit. Õvele történt, mondom, hogy egyszer a Borsszem
291 III, 59 | halt a csodálkozásba.~Hát, mondom, az én barátom, akibõl már
292 III, 59 | meresztve.~- Szerencsés ember, mondom, mert jó kedvemben talált.
293 III, 62 | esztendõvel kitûzetett X-ben (nem mondom meg a kis városka nevét,
294 III, 62 | zongorákat stimmelni.~Hát mondom, ilyen szörnyen dicsérte
295 III, 63 | Hanem - jaj, talán ki se mondom - bizony még ennek a becsületes »
296 III, 63 | még harmadéve), megizente mondom, s kiadta pecsétes iratban,
297 III, 65 | menjetek valahogy a kövezetre!~Mondom, jókor értünk oda, a csónak
298 III, 67 | két árkus.~- Ne bántsd - mondom ijedten -, inkább elmegyek
299 III, 67 | megértette… Becsületemre mondom, megértette.~Négy-öt évig
300 III, 67 | Mit szólsz hozzá?~- Azt mondom, hogy kidobat.~Lehorgasztott
301 III, 68 | történelmet fércelik…~Hát mondom, amint így feküsznek véresen,
302 III, 68 | hogy elmondjam.~El sem mondom. Csak azt jegyzem meg, hogy
303 III, 68 | megtréfáltak, megraboltak, hát azt mondom neked, édes keresztfiam,
304 III, 70 | bátyó… mert úgy van, amint mondom. Mikor hazudtam én magának
305 III, 73 | haragudjék. Az arca, mint mondom, valóságos mesterségéhez
306 III, 75 | mondtam? No, hát el sem mondom most. Majd egy más alkalommal.
307 III, 77 | Mert most már becsületemre mondom, megvallom nektek, egy szemernyi
308 III, 79 | összeesik az néha ritkán.~No, mondom, ez egyszer hasznát veszem
309 III, 79 | arcképe.~- Becsületemre mondom…~- Ne esküdözz, kérlek…~
310 III, 82 | öngyilkosság se pálya!~Az újságok, mondom, mohón közöltek minden fölhajszolt
311 III, 83 | Franciska volt a családi neve.)~Mondom, csak egyszer láttam Francka
312 III, 87 | hozzátette:~- Becsületemre mondom, a tulajdon méhem, hiszen
313 III, 88 | fogyasztják - vacsora után, mondom, amint a fizetõpincér odaállt
314 III, 89 | kísér szíves házigazdám, mondom neki:~»Tegyetek, kérlek,
315 III, 94 | Kékkõre. (De nem panaszképpen mondom, mert még most sincs.) Az
316 III, 94 | kedvéért. Csak úgy egyszerûen mondom el a többit.~Egy este lódobogás
317 III, 94 | Koháry.~- Hallgass, azt mondom - hörgé az asszony eltorzulva
318 III, 95 | szerettek engem. Becsületemre mondom, urak, még most is könnyezek,
319 III, 95 | elõ is hoztam B-nek (nem mondom ki az egész nevét, mert
320 III, 95 | Úgy voltam… becsületemre mondom, úgy voltam vele, mint a
321 III, 96 | értekezlet, becsületemre mondom, nem bírjuk ki.) Ami különben
322 III, 97 | ér semmit, becsületemre mondom. Váltig korholom az embereket:
323 III, 99 | az az erdõ?~- Mire? Nem mondom meg, ha észre nem veszitek.
324 III, 99 | sopánkodott az öt kenyér miatt), mondom, az ifjabb György nem sokra
325 III, 100| rossz bor, becsületemre mondom. Még most is vízzel szokta,
326 III, 100| Pompás idõk voltak, ha mondom! Még akkor maga se volt
327 III, 100| unatkozva.~- Becsületemre mondom, úgy volt, Titli. Útiköltséget
328 III, 101| okoskodjon, ha egyszer én mondom. A hajdúmmal fognak elmenni,
329 III, 102| hadviseléshez. De én nem is mondom, hogy ez szintén nem hadviselés!
330 III, 106| motívumait, visszatette, mondom János a levelet, de tévedésbõl
331 III, 109| kedves uram… becsületemre mondom.~Még késõbb egyszer azzal
332 III, 109| hogy hítták azelõtt?« Azért mondom uram, hogy - legjobb név
333 III, 112| lát. Már csak megnézzük - mondom a komámnak és õkegyelmeik
334 III, 113| boszorkányok, anyó, azt mondom. Én, Sarvanyecz Matyej mondom
335 III, 113| mondom. Én, Sarvanyecz Matyej mondom azt. A boszorkányok seprûkön
336 III, 115| odacsapva velõsen. Azért mondom magyar beadványoknak, mert
337 III, 115| ne fáradjunk hiába. Azt mondom én kegyelmeteknek, minek
338 III, 116| Tessék elkezdeni.~- De elõre mondom, hogy ne kívánjon valami
339 III, 116| bosszulni.~Elhajtatott Szõregre (mondom, hogy nem merek jótállni
340 III, 117| kérem alássan, nem is azért mondom, mert mi ott leszünk és
341 III, 118| vénember létére, de tán ki sem mondom, megnyalja a sót is (s ezt
342 III, 119| uramat. A tojást még nem mondom, de hogy a bort õseink is
343 III, 122| magányban.~Kietlen magánynak mondom azért, mert noha kevesen
344 III, 129| eltûnt a fák alatt, azt mondom a kocsisnak lihegve, dobogó
345 III, 130| menjünk kiszabadítani, ha mondom. Egy, kettõ.~- Ilyenkor? -
346 III, 141| történetet, s papi szavamra mondom, ártatlan jó ember a kapitány…~
347 III, 144| hogy a szemök káprázik.~Hát mondom, mikor Bugyi odakerült szolgálatba,
348 III, 145| pék… azaz hogy majd késõbb mondom el ezt a szellemes anekdotát,
349 III, 145| kerületébe…. Az volt a baj mondom, hogy bigott katolikus a
350 III, 145| egy mellékeszméje. Azért mondom mellék, mert a kormánynak
351 III, 145| nem beszél…~- Most is azt mondom.~- Tehát minden egyebet
352 III, 146| gaz fajzat. Eressz, ha mondom.~S ezzel egész dühösen csapott
353 III, 146| jön vissza. Becsületemre mondom, megteszem. Azaz dehogy
354 III, 148| mindenestül a határra, bizony mondom néktek, két oldalról száll
355 III, 148| értekezlet, becsületemre mondom, nem bírjuk ki), ami különben
356 III, 148| talán csak a szerelem.~Talán mondom, mert nem bizonyos. - Poéták
357 IV, 1 | boronálod. Azért hát azt mondom, Péter, nekem ezzel az asszonnyal
358 IV, 5 | volna!~Ilyenformán volt - mondom - kigondolva, én odaadtam
359 IV, 6 | Ne bántsd a kis Jézust - mondom neki -, most úgyis csak
360 IV, 12 | szerencsére.~Szerencsére, mondom, mert ha meglenne, és persze
361 IV, 13 | a karfának.~- Istenemre mondom, nem engedem. Hej, rendõr,
362 IV, 17 | már mit csináljak?~- De ha mondom, hogy az a kasza.~- Mármint
363 IV, 18 | kérem alássan. Mihelyt, mondom, megiszik egy-két kortyot,
364 IV, 21 | összehúzódni szolgabíráknak.~Mondom, késõbb azután szolgabíró
365 IV, 25 | hadifoglyok. Nem amiatt mondom, mintha sajnálnám, de a
366 IV, 25 | referádáitól, inkább magam mondom el a rendjel történetét.~
367 IV, 26 | Ló van abban, sógor, azt mondom én még most is.~- De hol?
368 IV, 29 | készítek.~- Nos, éppen azért mondom, mert az én ötvösöm százféléket
369 IV, 33 | Engedje meg, de azt meg nem mondom.~- Hát akkor nevezze meg
370 IV, 33 | inkvirálni a rendõrség.~Hát mondom, Beöthy Algernon talán az
371 IV, 35 | félrebeszélsz.~- Komolyan mondom, Nézzétek meg! Kevés volt
372 IV, 35 | Nem én, becsületemre mondom.~- Nagy dolog ez! - mondám. -
373 IV, 35 | lenni.~- Már azt én nem mondom - mordul föl nevetve.~-
374 IV, 38 | próbáld nyitni, míg én nem mondom.~Úgy tett Helvig, ahogy
375 IV, 41 | meglepne.~- Kétszer sem mondom, hogy nem, ha az õszi munka
376 IV, 44 | dolgokat.~- Csak az igazat mondom. Önök a mûveltséget, az
377 IV, 44 | feltámadás napján. Ezért mondom én, hogy a Török úr terve
378 IV, 53 | rablógyilkost. Hát én csak azt mondom, hogy mindenekelõtt egy
379 IV, 54 | kérem idefigyelni, ha azt mondom, hogy a Kermyék villája
380 IV, 55 | úgy volt az, de bizalmasan mondom el a dolgot, mert nem újságba
381 IV, 56 | Guyonnak hítták!… Hát amint mondom, hozzám lépett Guyon, és
382 IV, 62 | rögeszméje.~- Itt a kezem, el nem mondom.~- Mert az rettenetes titok,
383 IV, 63 | folytatta:~- Mert bizonyára mondom nektek, hogy valamennyi
384 IV, 66 | meg benne a nevetnivalót.~Mondom, a pandúrokkal történt,
385 IV, 69 | viszonyokat.~- Hát látta-e már - mondom - a katedrálét?~- Láttam.~-
386 IV, 72 | kell a Házba.~- Tudod mit - mondom egy hirtelen gondolattal -,
387 IV, 81 | gyüremlések… becsületemre mondom, ezek teszik meg. Ez a csurgója,
388 IV, 81 | bocsássa meg… szavamra mondom, nem tudtam - mentegetõzik
389 IV, 82 | muzulmánoknak ígértetik.~- No fiam - mondom ujjongva a feleségemnek -,
390 IV, 83 | komoly maradt.~- Úgy van, ha mondom. Gyuri a jövõ héttõl kezdve
391 IV, 85 | tudunk. De ezt nem azért mondom, hogy már ne tanulj többé
392 IV, 86 | csodálatost. Pedig becsületemre mondom, nem aludtam és nem álmodtam,
393 IV, 89 | csigerfalviak, én pedig nevetve mondom a fõispánnak:~- A múltkor
394 IV, 90 | a legjobb kiadvány.~Hát mondom, amint így diskurálnának
395 IV, 90 | van próbálva, eddig, mint mondom, nagyon szépen fogyott.«~»
396 IV, 95 | rafinéria nélkül. El is mondom, ha parancsolják - mióta
397 IV, 95 | mostohaanyát. Annak a történetét mondom el.~Egy jó mostohaanya -
398 IV, 95 | rimánkodj, mert se meg nem mondom, sem elõ nem adom. Fogadásom
399 IV, 95 | hát isten neki, én sem mondom el önöknek.~
400 IV, 97 | Kerestek is, becsületemre mondom, kerestek, egy krumpliföldön
401 IV, 97 | sokat vett be a jóból - mondom Palinak.~- Esze ágában sem
402 IV, 97 | azért mégis csukni.~- De mondom, kérem, hogy a Török Gyuri
403 IV, 98 | tartlizzék velem az ágyban.~Mondom, amiért nem csináltam az
404 IV, 98 | kitenni. Az a szabály!~- De ha mondom, hogy nincs nálam. Hozom.
405 IV, 100| Meglágyultam, ember vagyok. Hát mondom neki: »No és mit akarsz?«
406 IV, 100| meg, nem bánt a bácsi. Hát mondom, így történt, kedves uramöcsém.
407 IV, 101| mondanád meg, ki?~- Nem mondom meg, apám.~- Jól van, jól:
408 IV, 105| láttam õt. S mégis neki mondom el mindennap, amit tõle
409 IV, 105| kászmálódj. Glédába, ha mondom. Urak várnak reád odakünn.~-
410 IV, 115| akit én, becsületszavamra mondom, nem ösmertem soha, a nevét
411 IV, 121| Hisz ez Róza… becsületemre mondom, nem Mari.~- Igaz, igaz -
412 IV, 126| kendtek, mert én meg azt mondom, hogy a fõbíró nem megy
413 IV, 126| bíróviselt perszóna.~- Én mondom - kiáltá harsány hangon
414 IV, 127| hadak a zászló alá.~Hát mondom, háborúra készült a király,
415 IV, 129| izé, veszek. Jöjjön kend!~Mondom, a kertbe léptem. Egy kis
416 IV, 129| nagyon pattog. Pattog - mondom -, de nem lõ.~Így beszélgettünk
417 IV, 131| nagy fogás, gyerekek! - mondom a pajtásoknak.~- Becses
418 IV, 131| ültem.~- Én »angolná«-nak mondom az angol nõket - elméskedett
419 IV, 132| Csak íziben.~- Hát azt mondom az én jó uramnak, éppen
420 IV, 132| gabonás-zsidónak, hátha, mondom, kölcsön kérnél tõle annyit,
421 IV, 132| kidoboltatás van hátra! Mondom az uramnak: »Betelt a pohár,
422 IV, 132| feleli a mészáros. „Menjünk, mondom, az Arany-Sarlóba, az ide
423 IV, 135| kitekeri a nyakatokat!~Váltig mondom én azt, nincs olyan bolondság
424 IV, 139| hogy mi lehet.~Én, mint mondom, a magam mulatságából írom
425 IV, 142| e? Vigyázz! Szaladj, ha mondom.~De én csak összeszorítottam
426 IV, 142| hogy ide jõjj, de most azt mondom, eredj el, ha jót akarsz!~
427 IV, 142| Elfogadom vakon. Becsületemre mondom, elfogadom. Mert ez a nyugtalanság,
428 IV, 142| egyszer gyõznek a fehérek (és mondom: gyõznek, mert a feketékbõl
429 IV, 145| akarok mondani. Allahra mondom, nem veszem el tõled a lovat.
430 IV, 146| Visszafelé fiákeren megyünk, ha mondom. De ilyen egy alázatot,
431 IV, 147| eltemetve. Becsületemre mondom neked. Ej haj, hogy te a
432 IV, 147| Staniszlausz, a tudós:~- Lelkemre mondom, az a Vilóczy Gáspár.~-
433 IV, 147| holtak is?~- Becsületemre mondom. Mintegy háromszázan.~-
434 IV, 148| Szent András csontjaira mondom, elkésünk. Legyen már vége,
435 IV, 148| nem érjük a sereget, ha mondom. A te lovad is fáradt, ne
436 IV, 152| eredtek, mert még lehetett. Mondom, a kofák még nem ébredtek
437 IV, 152| izélj, Ancsurka! Elmennék, mondom, ha te is eljönnél… ha te
438 IV, 152| fekete hajkévét, becsületemre mondom, nem utolsó élvezet az efféle
439 IV, 152| a »Sárkány« Gyurija, ha mondom. Hazudik az alávaló. Majd
|