Rész, Fejezet
1 1, 1 | kedvese, csak szeretõje; õt szerethetik forrón, nagyon,
2 1, 1 | nemes kompánia igyekezett õt megnyugtatni:~- Lopjál magadnak,
3 1, 1 | mit fognak mondani otthon? Õt ott meg fogja vetni mindenki.
4 1, 2 | az a humorisztikum, hogy õt egzekválni akarják.~No,
5 1, 2 | végre nem hajtható összeg õt illetõ felerészét az adósok
6 1, 3 | vissza sem jövök addig, míg õt meg nem találom, vagy róla
7 1, 3 | Kati lány?~- Hát ösmeri õt, nagyságos uram?~- Nagyon,
8 1, 3 | létrához és úgy mutatta, mintha õt egy cseppet sem érdekelné
9 1, 4 | örökölni; ami meg másrészrõl õt magát (t.i. a fiskális urat)
10 1, 4 | szerencsém átnyújtani a Nro. 2-õt.~A Nro. 2 alatt Lupcsek
11 1, 4 | megjegyzését; azt hitte, hogy csak õt vigasztalja.~- Nagy lelki
12 1, 4 | Miklóshoz és félrevonta õt a sátorba.~...~Ott bent
13 1, 5 | domine Lupcseket, amiért õt gúnyolni merészli; neki
14 1, 8 | uramat; ami meg másrészrõl õt magát (t. i. a fiskális
15 1, 8 | titokzatos okmányt, mely õt szerelemre indítá s melyet
16 1, 8 | szerencsém átnyújtani a Nr. 2-õt.~A Nr. 2. alatt Lupcsek
17 1, 9 | egyszerûen rádiktálták az õt megilletõ mogyorófa pálcákat,
18 1, 9 | Majornok. Majd bizony, hogy õt érje mindaz a csúfság, amely
19 1, 9 | megfiatalodni csak azért, hogy õt azokkal a szemekkel láthassam,
20 1, 9 | is, és igen örült, hogy õt vendégül üdvözölheti.~-
21 1, 9 | szemeivel, figyelmeztetve õt a titoktartásra, mintegy
22 1, 9 | pátoszával - én szeretem õt teljes szívembõl. De kicsoda
23 1, 9 | kérdezzen!~- Mióta szereti õt?~- Magam sem tudom. Van-e
24 1, 9 | beszélhessen. Én ide híttam meg õt, ahol jelenleg tartózkodunk.~-
25 1, 9 | Borcsára.~- Igen, én öltem meg õt, mert nagyon, nagyon szerettem
26 1, 9 | azon részeit, melyekhez õt õsi nemzeti kegyelet kötötte,
27 1, 9 | várakozva.~Kléner úr sietett õt üdvözölni.~- Remélem, nem
28 1, 9 | Elõször a templomban láttam õt, amint ott ült mosolygó
29 1, 9 | a Clarisse. Ön ösmerheti õt, mint kisleányka itt tartózkodott
30 1, 9 | szempillantás alatt célba vettem õt fegyveremmel.~Úgy rémlik,
31 1, 9 | e szippantás visszaadta õt önmagának. Ötölt, hatolt.~-
32 1, 9 | igazságszolgáltatás nem engedi meg õt a regény végén megbüntetni.~~ ~
33 1, 9 | neki Majornok. Majd bizony, õt érje mindaz a csúfság, mely
34 1, 11 | uram maradt közömbös, mert õt mélyen bosszantotta az,
35 1, 12 | felugrott ijedten, azt gondolta, õt kergetik, s lélekszakadva
36 1, 12 | Nem tudom, de fel kell õt találnom.~Reggel érdekes
37 1, 12 | császári udvarban. Mert ha õt a szerencse kísérte, egész
38 1, 13 | mama szándékosan tartotta õt a szobában, óvta a vendégektõl.~-
39 1, 13 | szándékosan a véka alatt tartja õt. Májusban cseresznyét kell
40 1, 13 | sipsirica. Maga elvonja õt az élvezetektõl. Igaz-e
41 1, 13 | Az effajta dolgok emelték õt a »Pává«-ban mindannyiok
42 1, 13 | van s én csak õérte élek. Õt nevelem. A helyet is megfújom,
43 1, 13 | a gyermek az elsõ, s ha õt boldoggá tesszük, vagyis
44 1, 13 | szereti, végtelenül szereti õt, a kezén fogja hordozni,
45 1, 13 | gyõznie. Eltávolítottam õt, mert nincs jogom boldognak
46 1, 13 | rémlett, mintha a füvek, fák õt is ösmernék és integetnének
47 1, 13 | szavam - szólt, elvonszolva õt a gyertyánfalak között,
48 1, 14 | reszketeg hangon.~- Én? Õt? Mit beszélsz? - dadogta
49 1, 14 | házikó rózsája.~- És te õt nekem adod! - kiáltott föl
50 1, 14 | Hogyan, te nem akarnád õt? - kapott e szavakon mohón
51 1, 14 | Albertus. Sem én nem láttam õt soha, se õ engem - arra
52 1, 14 | a lánya, apja rám bízta õt még kiskorában, halálos
53 1, 14 | évét, s akkor én terveztem õt leszakítani, de az isten
54 1, 14 | Te jobban megérdemled õt nálamnál, mert én tudtam,
55 1, 14 | fölkeresni veronai barátját, aki õt bizonyosan szívesen látja
56 1, 14 | mindent megtudsz. Keresd fel õt!~Celini Marius, ki ezalatt
57 1, 14 | mindig is a tied volt. Mikor õt Nápolyban nekem adtad, még
58 1, 14 | gazembert. Megtalálom én õt a föld alatt is!~*~Nem is
59 1, 14 | úgy, hogy a virágok meg õt kínálják…~A múltat bekaparta
60 1, 15 | királynál is erõsebb. Kiverte õt a fejükbõl. Elbágyadva dõltek
61 1, 15 | termekben egyetlen lélek se, aki õt szeresse, csak a jó öreg
62 1, 15 | mindenki csak róla beszélt, õt becézte, magasztalta.~Valami
63 1, 15 | Gregoriót öltöztettük fel, õt vittük el. A fiú kész volt
64 1, 16 | történt a leányommal. Nem õt választották bíró uraimék
65 1, 17 | Mutsanek baktert, megkínálván õt imitt-amott egy-egy kupica
66 1, 17 | lustaságom erõsebben tartja õt lefogva, mint ördöngõs fehér
67 1, 18 | többé láthatatlanná sem õt, sem a künn levõket. Látszólag
68 1, 18 | messzirõl eltalál haza, de õt a szaglása segítheti, vagy
69 1, 19 | fénylett elõtte. Hátha mégis õt szereti? Hátha csak nem
70 1, 19 | a szolgálatból és inkább õt tegyem be valami foglalkozásba
71 1, 19 | akkor olyan szamár, hogy õt kéred meg feleségül és nem
72 1, 20 | város, õ volt a legkülönb; õt magasztalták az asszonyok
73 1, 20 | ellenállhatatlanul vonzotta õt.~- Ugyan ne bolondozz -
74 1, 20 | vállfûzõjében mindenestõl, és te õt ott mindenkor megtalálod.
75 1, 20 | falnak. Mi lehet az, hogy nem õt szólította föl Moronyi?~
76 1, 20 | összeszidta õket, hagyják õt békében; maga Moronyi a
77 1, 20 | Ferencnéhez. Kéretik a közönség õt az úton gyámolítani.«~A
78 1, 20 | beteghez szaladt, zavarában õt nem is értesítve.~- Otthon
79 1, 23 | Istennel. Az Isten szerette õt, szép, hosszú öregséget
80 1, 23 | hallja is, rosszul hallja; se õt nem kérdezik többé a helybeli
81 1, 23 | József-napkor, hogy a vacsoránál õt is felköszöntötte az ékesszavú
82 1, 23 | volnék (ezt nekem mondta), õt venném mintának. Pompás
83 1, 23 | táncoltak örömükben, ami õt is jókedvre hangolta s némi
84 1, 23 | õ is úgy szeret, mint én õt, bizonyosan megérzi, az
85 1, 23 | hol vádoltam fölváltva õt és magamat, de mindenesetre
86 1, 23 | parancsaidnak? És mennyire szeretem õt, te látod, te tudod, mért
87 1, 23 | tekintet nyugodott rajta, ami õt meg nem zavarta, hanem csak
88 1, 24 | már el volt készülve, - õt immár csak mint tiszteletbeli
89 1, 25 | Pedig bizony nem emlegette õt a kutya se. Volt itt egyéb
90 1, 25 | egymással, Molnár sokra becsülte õt és gyakran mondá:~- Ez az
91 1, 25 | paraszt bizottsági tagjai õt ismerték el vezérüknek,
92 1, 25 | vétette a gravámenjét: hogy õt nem kötelezik még az alkotmányos
93 1, 26 | köszöntött fel, én pedig õt; Mayer Kristóf barátomra
94 1, 26 | pater. (Mégis itt hagyta õt az apja.)~- Mavult vaecam
95 1, 26 | tud, de okvetlenül el kell õt vonni a néptõl, mint ahogy
96 1, 26 | különben nem lakott sehol. Õt annyira elõvette a madarászat
97 1, 26 | lelkiismeretemet nyomta, mert én hoztam õt ide magyar világot látni.~
98 1, 27 | éjjel haldoklóhoz híván õt, belõle csináltak halottat,
99 1, 27 | föld népét kímélte, s az is õt. A nemességgel pláne familiárisan
100 1, 27 | akit az akart, miután már õt nem akarta, pedig még helyes
101 1, 27 | vicsorgatta a szégyentõl, hogy õt Safranyikné így lássa -
102 1, 27 | alvajárót a hold. S ha még csak õt húznák, de a földjeit is
103 1, 27 | topánhistória képes volt õt fölizgatni. A régi oligarchák
104 1, 27 | se nem lassítá (nem várta õt), csak ment, ment nyugodtan,
105 1, 27 | vacsorájáról Mimi gondoskodott, õt is mulattatta a tenyérre
106 1, 27 | elsápadt.~- Hogyan? Le akarja õt tartóztatni? - kiáltá izgatottan. -
107 1, 27 | Vigyázzon Szpevák! - inté õt a fõnök, a nagy bozontos
108 1, 27 | közömbösen.~- Hogyan? Ön látta õt?~- Hogyne! Nemde, egy lencse
109 1, 28 | Hamilovicsot, mert még most is õt eszed. Ebbõl lettél szolgabíró,
110 1, 28 | Vérembõl való vér. Megöltem õt párbajban (bizalmasan hunyorított
111 1, 28 | ugye? Mindegy, odavettem õt magamhoz. Azt a bizonyos
112 1, 29 | magában Zsuzska.~S odavezetvén õt az ágyhoz és a székéhez,
113 1, 29 | Isten, reménylem, megõrzi õt.~- Adassék neki hála érte! -
114 1, 29 | fõhadiszálláson fekszik. Magam akarom õt ápolni.~- Tudom. A szegény
115 1, 29 | elfeledkeztem az ügyvédemrõl, megyek õt felkölteni.~Senki se mondta,
116 1, 31 | szólt Kupolyi uram, miközben õt is elfogta a gonosz száraz
117 1, 31 | melyek közhiedelem szerint õt hallgatva, tökéletesbedtek
118 1, 31 | Az egyik én vagyok, aki õt eltemettetem, nemes Kupolyi
119 1, 31 | porkoláb, s maga mellé ültetvén õt, meghagyta a kocsisnak (
120 1, 31 | szívgörcse van, kívánta, bárcsak õt is elõvenné valami nagy
121 1, 31 | Bizonnyal õ volt az. Eljött õt megmenteni.~- Ki? - kérdi
122 1, 32 | épületrõl, felelõssé tévén õt isten és emberek elõtt a
123 1, 32 | emberei ellenben siettek õt meggratulálni, és most következett
124 1, 32 | bõven, a többi nem látszott õt érdekelni. Valóságos növényi
125 1, 32 | kemény ember és igyekszik õt félretolni.~Farkasszemet
126 1, 32 | pumpolni akar - így ítélte meg õt Szoltsányi. Kobolinszky
127 1, 32 | Magdaléna, mert így hívják õt - hiszen ez a mondat rajta
128 1, 32 | szakácsa sem. Megtartom õt, bruderkám - azaz mit beszélek -,
129 1, 32 | beszélek -, becsüld meg õt, bruderkám.~Egész otthonosan
130 1, 32 | az a nap, amikor meg kell õt szólítanom. Dübörögve közeleg
131 1, 32 | Talán mégis jobb lenne, ha õt magát csípné meg a vipera
132 1, 32 | jutott, hogy ha a vipera õt csípné meg, az akkor neki
133 1, 32 | azután húzta, ráncigálta õt valahogy, mert egyszer csak
134 1, 32 | dehát azért megsüvegelte õt mindenki, nagy tekintélye
135 1, 32 | Természetesen nem. Mert meg akarja õt lepni a legnagyobb fiok
136 1, 32 | méltóztassék a báró úrnak elvenni õt egész bátran.~Az ügyvéd
137 1, 33 | örökölte, se a rangját; õt hát nem is fürösztötték
138 1, 33 | megyen, éppen úgy megunhatják õt is. Megesett egypárszor.
139 1, 33 | születtek és nõttek újak, akik õt már úgy találták, mint egy
140 1, 34 | Erdély azon részén, mindig õt vették mértéknek: van-e
141 1, 34 | nagy lihegve iparkodott õt a pof dacára is derékon
142 1, 34 | de hogy minden nap lássam õt és tudjam, hogy nem szeret,
143 1, 34 | s míg a másik nem sírt, õt hitte gyerekségében férfinak,
144 1, 34 | köztetek valaki, aki látta õt ma abban az órában vagy
145 1, 34 | hanem mindegy, meg lehet õt ismerni a gyönyörû járásáról,
146 1, 34 | bûnös vagyok. Én kergettem õt abba a bajba. Mea culpa,
147 1, 34 | Én még most is szeretem õt és…~- Annál jobb, domine
148 1, 35 | Wraditzné, unokahúgom - sietett õt a báró bemutatni.~Kozsibrovszky
149 1, 35 | azzal a kijelentéssel, hogy õt is hozzam.~- Úgy, de én
150 1, 35 | mondom. Én magam ismertem õt, mikor vándorló legény volt.
151 1, 35 | felõle.~- Félek, becsaptam õt. Némely ember nem tudja,
152 II, 1 | az ilyenen gondolkoznék. Õt többé nem ismerik itt, hát
153 II, 1 | kemény ember maradt hidegnek, õt nem érdekelte senki baja,
154 II, 2 | nemsokára viszontlássuk õt. Az nem szép volt tõle,
155 II, 3 | kezét s még maga segített õt betakarni a bundájába, hogy
156 II, 4 | jogtalan hatalmaskodást, õt a perköltségben elmarasztalni
157 II, 5 | hogy miért nem hagyják õt békében pihenni, Pilászi
158 II, 5 | volna, ha a két úr röhögése õt is vidámabb hangulatba nem
159 II, 5 | senkit sem lát - azt hiszi -, õt sem látja senki. Csak felülkerekedni
160 II, 5 | nem fog perelni senkit, s õt sem fogja perelni senki,
161 II, 6 | Nácihoz. Mit érdekelte õt az a bolondság, amiért a
162 II, 7 | sétatéri kuglizón rendesen õt is be szokták választani
163 II, 7 | odavarrja, méltóztassék õt olyan vastag cérnával varrni,
164 II, 7 | Sem õ nem hódított, sem õt nem hódították meg velök
165 II, 7 | Zábory sohasem hallhatta õt hazudni; elõször persze
166 II, 7 | kiáltozott az utca közepérõl.~Õt sem a gólya költötte, hogy
167 II, 7 | nyájaskodással kényszerítve õt ágyhoz támolyogni.~- Megyek,
168 II, 7 | én szeretem Melanie-t, s õt boldogítni egyetlen kívánságom.
169 II, 9 | lelkesítette.~Lehetetlen volt õt nem szeretni.~Termete deli
170 II, 9 | neki; tudta már, hol kell õt keresni.~- Nem kell, ide
171 II, 10 | minden ellenségem közül õt szeretem a legjobban. Mennyi
172 II, 11 | hogy még nekem kellett õt vigasztalnom.~Sárika grófnõ
173 II, 11 | elámították a grófnõt. Én ismerem õt, én tudom, milyen. Az egy
174 II, 11 | merte elrabolni. Ha »csak« õt rabolja el, akkor az persze
175 II, 13 | Ferdinánd magyar királyhoz, õt a történtek felõl értesítendõ
176 II, 13 | hogy Germanicus jónak látta õt meginteni, de miután parancsait
177 II, 13 | ezer lovas küldetett, de õt nem érhette utol senki...
178 II, 13 | következtetni, hogy a közvélemény õt tartá Germanicus titkos
179 II, 15 | át õkegyelme, míg végtére õt is levágta a kolera. De
180 II, 17 | olyan kitüntetés ért, mint õt. Mert nem-e nagy kitüntetés,
181 II, 18 | van, azt fogja hinni, hogy õt akartam elbolondítani. Homlokomról
182 II, 21 | találkozásra azokat, akik õt bizonyosan nagyon-nagyon
183 II, 21 | s csendesen elringatják õt.~Oh, milyen édes álom az,
184 II, 21 | tenger nép közt nincs, aki õt ismerje, aki õrá is ügyeljen,
185 II, 21 | aki õrá is ügyeljen, aki õt is észrevegye, csak a koldusfiú.
186 II, 21 | magáról rongyos kabátját, s õt takarta be vele.~A zápor
187 II, 21 | Õfelségének, Urunknak tetszett õt elszólítani. És õ szót fogadott,
188 II, 21 | indítványozta a gyámnak, hogy vegye õt is magához, s gondoskodjék
189 II, 21 | tudta már, mi történt; várta õt és szomorúan üdvözölte.~-
190 II, 21 | Én testvéremül fogadom õt.~- Helyesen, gyermekem!
191 II, 22 | lelkében, s az nem hagyta õt sem gondolkozni, sem beszélni.~
192 II, 22 | újjal mutogatnak, átkozva õt: ezt nem lehetett sokáig
193 II, 24 | folyamodik minden bajában, õt választja szószólójának
194 II, 24 | eljött rá veszekedni, amiért õt tönkretette ezzel a bolond
195 II, 26 | most az a batyu, mely eddig õt és családját eltartotta
196 II, 28 | kezeit s alkalmatlanná tetted õt családja ápolására. Rosszat
197 II, 29 | és sok más, mivel a világ õt üldözi. Íme, most is bizonyos,
198 II, 29 | valami nagyon nagy dolog, ami õt érdekli, de neki nem mondja
199 II, 29 | mama ajándékkal akarják õt meglepni.~- Oh, én ostoba! -
200 II, 29 | örvendetes rá nézve, mert átadja õt nõi rendeltetésének, mely
201 II, 30 | aki annyira elkényeztette õt, mint egy királyfit, és
202 II, 30 | elfordítania, a pajtás úgysem venné õt észre; már korán megtanulta
203 II, 30 | nem örvendezteti az már õt meg! Mindenütt nyomában
204 II, 32 | magaslatra emelni, mely õt hozzád hasonlóvá teszi.~-
205 II, 33 | csipkedni és nevetni kezdték õt szintén sok fából faragott
206 II, 33 | jószántából beleegyezzék, felhívja õt, hogy szökjenek meg, s a
207 II, 33 | titkos találkozóra hívta õt meg, éspedig a budakeszi
208 II, 33 | doktort, hogy kint várja õt az utcán.~- Mondja meg a
209 II, 33 | társa meghalt, s felkérte õt, hogy õrködjék a halott
210 II, 33 | felelé, hogy bátyja elhagyta õt, s most nem talál haza atyjához,
211 II, 33 | hollétérõl mielõbb tudósítsa õt.~Hat hét letelte után az
212 II, 33 | héttel ezelõtt nõül vettem õt.~ ~37. AKI A VÉLETLENRE
213 II, 33 | boldog võlegényévé tette õt, kivel azóta a legkellemetesebb
214 II, 33 | rendõr részegnek vélvén õt, megállítá.~- Hogy hívnak?~-
215 II, 35 | Emiatt sokat bámultam õt, különösen egy esemény kötötte
216 II, 35 | Szívem mélyébõl sajnáltam õt.~- Barátom - mondá Dupin
217 II, 35 | Ez utolsó gondolat indítá õt arra, hogy a szökevényt
218 II, 36 | egyebet. S ti nem fogjátok õt arról lebeszélni, mert meg
219 II, 38 | nyilván az jutott eszébe, hogy õt meg kegyetlenül felráncigálja
220 II, 38 | érintették, nagy zavarba hozván õt: mit kelljen cselekednie.
221 II, 38 | báró megígérte, miszerint õt eltávolítja Margit körébõl.
222 II, 38 | irántam! mi lesz énbelõlem, ha õt elveszítik? Oh, tégy ez
223 II, 39 | Neked nem szabad elvinned õt. Hiszen nekem adtad. Enyim,
224 II, 39 | dobogni.~Az anya nem engedte õt magától, együtt mentek el,
225 II, 40 | csak ma lett beíratva, hogy õt onnan örökre hazahozza;
226 II, 40 | viszonyok lehetnek ezek? s az õt kikísérõ Maritól bátorságot
227 II, 43 | meglátogatta iskolánkat, õt szólítottam ki felelni az
228 II, 45 | félek, hogy ön nem fogja õt soha soha viszontlátni...~
229 II, 45 | milyen nagy veszteség fogja õt ezzel érni, - melyet csak
230 II, 46 | nevem napja van, fölveszem õt is a szegényeim közé, adjon
231 II, 51 | esemény! Hogy éppen ma kell õt megösmernie évek óta. Mily
232 II, 51 | irodaszolgát, Jackot, el kell õt szalasztanom egy-két helyre
233 II, 54 | Muszúr basa, ki kikergette õt onnan, egy alacsony udvarházba
234 II, 55 | lefegyverezte. A rendõr meghökken.~Õt, a nyalka fiút, besározva,
235 II, 60 | kegyeletes emlékek csatolják õt oda.~Azután meg hova is
236 II, 60 | kissé pisze orr sem tette õt csúnyábbá, hanem úgy illett
237 II, 60 | és szerény modora, mely õt is, éppúgy mint édesanyját,
238 II, 60 | Igen, az a jó lélek, aki õt úgy szerette, aki neki mindene
239 II, 60 | szállta meg, hogy hátha õt keresi a grófné.~És valóban
240 II, 60 | Kiléry grófnõ csakugyan õt kereste, a másik pillanatban
241 II, 60 | Azután a sugarakra helyezte õt, s szállt vele messze, messze
242 II, 60 | rezgõ sugaraival inti, hívja õt.~Megyek, anyám, megyek!
243 II, 60 | sétaúton.~Károly alig bírta õt követni.~Végre nagy kõfalú
244 II, 60 | vagyonkájával együtt el fogja õt hozzám szállítani.~VII.
245 II, 64 | esztelenséggel határos.~Hívd meg õt jótékonycélú mulatságra,
246 II, 64 | société tagjai iránt, ha õt eltûrik maguk között.~Pali
247 II, 65 | epedés után, mégis feltalálta õt, amint a Jardin de Ville
248 II, 65 | mert õszinte szándoka van õt nõül venni.~Bella nem szerette
249 II, 66 | szülei.~Oly nagyon szerettek õt, s mindent, mi szegénységöktõl
250 II, 66 | kitelt, megtettek, hogy õt jó nevelésben részesítsék! -
251 II, 66 | értek.~Az angyal kiemelte õt ladikjából s a virágokkal
252 II, 66 | közellétét, csak nem szabad õt látniok.~- De te, jó angyal,
253 II, 66 | te, jó angyal, láthatod õt nemde? - kérdé a fiú.~-
254 II, 66 | angyal szelíden felemelé õt és szólt:~- Kelj fel, Pali,
255 II, 66 | színû felhõk borították el õt egyszerre, s azokon a távolban
256 II, 66 | érezte, hogy a felhõk, melyek õt addig vitték, eltértek lábai
257 II, 66 | könnyû ruházata nem képes õt a hideg ellen megóvni. Tehát
258 II, 66 | tudta, hogy mi vigasztalta õt meg úgy egyszerre. Szemei
259 II, 66 | Pali mily jól viseli magát, õt mennyire szereti, tiszteli
260 II, 67 | szereti a nejét s az viszont õt, nemigen beszélt senki,
261 II, 68 | hát ki tehet róla?~Hiszen õt tiszta, önzetlen szándék
262 II, 70 | De most már mi tehetné õt többé boldoggá? Semmi, soha.~ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~
263 II, 71 | az ismerõs utakat. Szemem õt kereste. Hiába kereste.~
264 II, 71 | reszkettem s karjaimban tartán õt.~- Nem fázik a kísértet? -
265 II, 71 | szelíden, gyöngéden vonva õt közelebb a kandallóhoz,
266 II, 72 | lángnyelveket, s egyenesen õt szurkálja velök.~- Képviselõ
267 II, 76 | lobbanékony firma, segítem õt annak ismeretlenül megszöktetni.
268 II, 82 | mert mi nem érdemeljük õt meg.~- Igen, igen, kis Lala,
269 II, 85 | sétakocsizásra a szakácsnéjával (õt ülteti jobbfelül), minden
270 II, 86 | nevét viseli!~Nóták dolgában õt illeti az iniciatíva. Ha
271 II, 90 | megzavarta.~Hiába engesztelte õt Délibáb, nem hallgatta enyelgéseit,
272 II, 98 | dicséretes humorral játszott. S õt csakis Bodroginé múlta fölül,
273 II, 99 | s üdeségét tekintve. Ki õt bõvebben ösmerte, jóságát,
274 II, 99 | egészen ellentétbe helyezték õt a már - végképpen elhallgatott
275 II, 99 | nekem, a gyönge nõnek, kell õt kötelességeire figyelmeztetnem.
276 II, 99 | Miss Mary! Ha látta volna õt, uram, a legszebbet, a legjobbat...~
277 II, 99 | kényszere, és reménye volt õt föltalálhatni Londonban.~-
278 II, 99 | ötlet hirtelen visszaadta õt a cselekvésnek.~- Valóban,
279 II, 99 | elmondhassa neki: Megtaláltam õt - neked.~Végre kopogás hallatszék
280 II, 99 | társaságában tölté, fölkeresve õt szobájában vagy a boltban,
281 II, 99 | menekülni), Edithnek kellett õt figyelmeztetni, hogy az
282 II, 99 | mert itt lesz keblemen, míg õt meg nem találtam, és itt
283 II, 99 | csak gyaníthatta, hogy Mari õt keresvén, megfordulhatott.
284 II, 99 | ismeretségben állanak, s kész õt ide küldeni...~Pál úr a
285 II, 99 | miszerint elhatározták õt és Sir Ralphot egy csésze
286 II, 100| van, örökké emlékezteti õt, hogy õ kicsoda, hogy õ
287 II, 103| Kende Kanuté az egész érdem: õt ne átkozzák érte a szegediek,
288 II, 105| soha semmit. Csak hagyják õt, majd rendet csinál õ a
289 II, 107| vagy pedig õk hagyták el õt a halasztgatások miatt.~
290 II, 113| van, édesem, én nem fogom õt többé hozzátok küldeni,
291 II, 117| elbeszélésünk fonalát, midõn õt New Yorkban a »Kék hering«-
292 II, 117| igazán nem találhatott, õt látva, semmi, de semmi kívánni
293 II, 117| suttogás: látta, hogy mindenki õt nézi, érezte, hogy mindenki
294 II, 117| miniszteri fogalmazó, hagyják õt békén. Nem ért semmit. Senki
295 II, 118| ígéretem, hogy le fogom õt írni. (Íme, beváltom a szavamat.)~
296 II, 119| királyfinak.~A királyfi imádta õt, rajongott, bolondult utána,
297 II, 121| Berci nélkül is ösmerné már õt Kossuth, mert hiszen éppen
298 II, 123| csupa önzésbõl kivennéd õt az áldott kezekbõl s betaszítanád
299 II, 123| nézte e »jelenetet«, mely õt a háziak elõtt kompromittálta,
300 II, 124| néma megvetésükkel fogják õt sújtani!~Hát hiszen éppen
301 II, 127| és üdeségét tekintve. Aki õt bõvebben ismerte, jóságát,
302 II, 127| egészen ellentétbe helyezték õt a már végképp elhallgatott
303 II, 127| nekem, a gyönge nõnek kell õt kötelességeire figyelmeztetnem?
304 II, 127| uram. Aztán ha látta volna õt, a legszebbet, a legjobbat...~
305 II, 127| kényszere és reménye volt õt feltalálhatni. Hiszen Pest
306 II, 127| ötlet hirtelen visszaadta õt a cselekvésnek.~- Igazán
307 II, 127| elmondhassa neki »Megtaláltam õt - neked.«~Végre kopogás
308 II, 127| társaságában tölté, fölkereste õt szobájában vagy a boltban
309 II, 127| Lengyelországból.) Marinak kellett õt figyelmeztetni, hogy az
310 II, 127| mert itt lesz keblemen, míg õt meg nem találtam és azután
311 II, 127| állanak, s késznek ajánlkozott õt ide küldeni.~- Mind igen
312 II, 127| ez gyenge oldalam. Lássa, õt Annához kötötte a múlt,
313 II, 127| miszerint elhatározták õt és Kazirayt egy csésze búcsú-teára
314 II, 127| sóhajtá Kozenszky, megölelve õt.~Az nem szabódott nagyon,
315 II, 134| törülte meg a magáét... õt nem dirigálja a természet.
316 II, 134| melyekkel bírt, fenntartották õt.~Midõn a restóráció bekövetkezett,
317 II, 134| szerezni. Legkényelmesebb volna õt, amint Vácon a hajóbul kiszáll,
318 II, 134| merül fel, ha jogunk van-e õt idegen megye területén rabbá
319 II, 137| cimborámmal a cókmókot (mert õt csak nem hagyom el) s hazapályáztunk.~
320 II, 141| mindenütt és mindig csak õt emlegették.~Verseket írtak
321 II, 141| hogy messzirõl imádják õt és elnevezték franzensbadi
322 II, 141| szörnyen röstellte, hogy õt, aki megcsalta férjét, megcsalta -
323 III, 1 | esemény, mely féligmeddig õt is az irodalomtörténet közvetlen
324 III, 1 | S te meg nem tagadhatod õt tõlem, mert szeretem, mert…
325 III, 1 | Krisztina?~- Én? - s elereszté õt, mintha álmából ébredt volna
326 III, 1 | akkor is akarnom kellene õt. Ebbõl világos, hogy ez
327 III, 1 | elmennék s fülön fogva hoznám õt ide. Hallod-e, Luppán, én
328 III, 1 | õkelme. Meg nem bánt senkit, õt se bántsa meg senki. Az
329 III, 1 | hallgatag fái nem tanították meg õt hazudni.~Boris meghalt,
330 III, 1 | szopós gyerek volt, mikor õt már a nótárius is megkendezte.~
331 III, 1 | Anika azon hitben, hogy õt neveti, egyszerre duzzogó,
332 III, 1 | motyogott: kikéri magának, õt ne tegyék bolonddá.~De mikor
333 III, 1 | herceget pillantja meg. Éppen õt várta Olej.~Egyenesen a
334 III, 1 | szövetségese a rendészetnek: õt messzirõl látják, ha tûz
335 III, 1 | pályaválasztási vajúdásai közt, õt is meglepvén a nemzeti hivatás
336 III, 1 | görcsösen. - Verje meg õt az Isten, amikor ébren van
337 III, 1 | vad csõsz úgy érezte, hogy õt nem a nap, hanem belülrõl
338 III, 1 | helyén. Ijedten nézett föl az õt átfogó aszott karok birtokosára
339 III, 2 | hozott kend ide? Honnan fogom õt ezentúl várni?~S könnye
340 III, 2 | mit izent súgva: látogassa õt meg az õ édesapja, kocsit
341 III, 2 | sem kellett. Majd bizony, õt érje mindaz a csúfság és
342 III, 2 | szeretet.~A szerelem éget csak, õt már elégette, a szeretet
343 III, 2 | csillagokkal. A csillagok õt nézték és talán integettek
344 III, 2 | lehetetlen, hogy éppen csak õt nézte, õt várta.~A szürkület
345 III, 2 | hogy éppen csak õt nézte, õt várta.~A szürkület azonban
346 III, 5 | Andris úgy érezte, hogy õt nézi. Megrezzent és mélyen
347 III, 8 | lakik a Nagymezõ utcában, õt se tudom pontosan, hanyadik
348 III, 8 | keresztül? Hogy ingerlik õt is, hogy költögetik benne
349 III, 11 | mûkincseket, nem érdeklik õt. Hidegen megy el köztük.
350 III, 11 | lesz a nagy képpel, majd õt is lefesti.~Boriska kis
351 III, 23 | eljött egyszer - de az öreg õt sem fogadta el. Nem akart
352 III, 29 | saját költségén tartozik õt a másvilágra szállítani.~
353 III, 30 | eszméjével. Nem kötötte már õt az élethez semmi, de semmi.
354 III, 30 | neki ahhoz a nagy úrhoz, õt csak a Károly diák sorsa
355 III, 30 | magasan; itt is, ott is õt emlegetik, beszél, tesz,
356 III, 31 | egyetlen cérnaszál sem, ami õt ehhez az emberiséghez kötné;
357 III, 31 | rávettem, hogy nézze meg õt a kártyabarlangjában.~Elmentünk,
358 III, 33 | szabadon. Néha-néha kivitték õt azelõtt is a kerekekre járó
359 III, 39 | miniszter felháborodva lökte õt el magától.~- Micsoda szemtelenség
360 III, 41 | Féltékenységem? - szakítá õt félbe a fiatal asszony,
361 III, 42 | Éppen ez az…~Hagytam õt tovább beszélni.~- Szeretném,
362 III, 51 | Magdolnához, s felkölti õt, ekképpen kérdezõsködve:~-
363 III, 53 | árnyéka ezeken. Láttam… láttam õt! Atyám vagy anyám, vagy
364 III, 53 | önbizalmat útközben - s õt magát fekete atillájában,
365 III, 58 | leverten.~- És vajon mi vitte õt erre a szörnyû lépésre? -
366 III, 65 | olyan, mint a másik bikkfa. Õt hát ne is untassam az ilyen
367 III, 67 | tekintetben.~De amiképp õt ösmeri mindenki, õ is ösmeri
368 III, 67 | ez annyira felháborítja õt, hogy nem bír magával, s
369 III, 71 | unokám se hiányzott. Láttam õt is, szegénykét. Vörös lajbi
370 III, 72 | hogy Ács uramnak kellett õt vigasztalni.~- No, ne sírj
371 III, 75 | uram… Hiszen meg fogja õt ösmerni.~- Remélem. És hány
372 III, 76 | Meg - mert az meggyalázta õt. Megölte, aztán megsiratta
373 III, 79 | markába, s azzal eleresztve õt, az igazgatóhoz fordultam:~-
374 III, 83 | senkit sem szeretett, s õt sem szerette senki. Még
375 III, 83 | bolonddá tenni.~Hanem mert õt nevezte ki végsõ rendeletében
376 III, 94 | voltak valahol. Vitték már õt a halálnak a paripái lefelé,
377 III, 94 | Nem, felség… hagyd meg õt nekem… mert megszoktam…
378 III, 96 | folytatásnak úgy ment, hogyha õt unta meg valaki, megölte,
379 III, 98 | értékét és a pénz becsét.~Õt az egész világ összes meglepõ
380 III, 99 | mikor nagyapja elöregedvén, õt tette meg gazdává (õ maga
381 III, 99 | kellett. Majd bizony, hogy õt érje ezentúl mind az a csúfság,
382 III, 100| akármirõl, az mind csak untatta õt, s olyanokat ásított közbe,
383 III, 102| rebegtem fülébe, felemelve õt. - Anna - folytattam hörögve,
384 III, 105| holnap majd én viszem el õt mindenkihez a hónom alatt.~
385 III, 108| feleségemnek állít lenni, de én õt soha életemben nem ösmertem,
386 III, 112| rajtam, mikor így szóltam õt karon ragadva:~- Gyere,
387 III, 113| Lovai ugyan nincsenek, de az õt nem konfundálja.~Kieszelte
388 III, 114| a polgármester csakugyan õt jelöltette ki követnek.~
389 III, 115| ki belõle, megszólítván õt imígyen:~»Kedves atyámfia,
390 III, 132| háta mögé, s megakasztani õt a hirdetések olvasásában,
391 III, 143| gyémánthoz juthassanak; de õt ez éppen nem zavarta, mert
392 III, 144| megy a csõdületnek, mely õt vígasztalni segítette, s
393 III, 148| ha egyszer a megyei urak õt akarják.~- No persze, hogy
394 IV, 1 | Pedig mit várhattam még? Õt! De mit már õtõle?~Nem jött
395 IV, 3 | a parasztember lopta meg õt.~III. SZESZÉLYES LEÁNY~Úgy
396 IV, 14 | testvérét dandárját szétverte, õt magát elfogta, és vasba
397 IV, 23 | konyhakertészeti produktumok õt is érdekelték.~- Boszorkányság! -
398 IV, 24 | legkevesebb ideig.~Mert õt addig tartja jeles írónak
399 IV, 30 | férjül, s ha Delmának adom õt, akkor neked nem teljesíthetem
400 IV, 32 | Rá akar beszélni, hogy õt szeressem.~Eltakarta arcát
401 IV, 32 | Csak nem a võlegényedet?~- Õt! - felelte Magda szívszaggató
402 IV, 33 | ágában sem fordul meg, hogy õt tették most bolonddá.~Bajból
403 IV, 33 | volt a fele? - vallatja õt a rendõrtisztviselõ.~- Engedje
404 IV, 37 | galábocsi lakos, végrendeletében õt tette meg örökösének. Ha
405 IV, 43 | átöltözött, rögtön maga ment õt meglátogatni a vendéglõbe.~
406 IV, 47 | észrevenni Ballát, észrevette õt a Magyar Tudományos Akadémia (
407 IV, 55 | legnagyobb tisztességet, ami õt érte, csak igen kevesen
408 IV, 57 | leggazdagabb leány a felföldön õt szereti. Be mindjárt más
409 IV, 62 | volna (hogy ti. tartozom õt holtom napjáig szeretni),
410 IV, 81 | válaszolta Lõrinc kedvetlenül, az õt jellemzõ mogorvasággal.~-
411 IV, 84 | édesatyja emlékét, hogy õt Gábornak kereszteltette.
412 IV, 86 | bajai. Szorítják, pajtás, õt is, én reménylem, hogy végre
413 IV, 86 | van hivatva. Én fölemelem õt és olyan elégtételt adok
414 IV, 95 | állat volt. Egy macska. Õt szólította meg kedves selypítõ
415 IV, 97 | egy sóhajjal -, küldjék õt ki a szobából.~- Kit?~(A
416 IV, 97 | Odakünn van az ámbituson. Õt éljenzik a diákok.~- De
417 IV, 101| Hozzá szít, engem pusztít, õt szereti! - és fölemelte
418 IV, 105| látott engem s én sem láttam õt. S mégis neki mondom el
419 IV, 109| szeme közé. Érezte, hogy õt nevetik.~Szívdobogva nyitott
420 IV, 120| átkoztam magamban; vádolva õt a nemzeti kultúra iránt
421 IV, 127| majd csak hazaviszem én õt a két fülénél fogva - szólt
422 IV, 127| feleségemnek ajándékoztam.~- Õt akarom kiváltani, uram.~-
423 IV, 127| híresztelésbe befolytak s õt fölültették.~Lóra ült az
424 IV, 127| Majláth István. Zápolya õt és Balassa Imrét nevezte
425 IV, 127| Zsigmond meghalt 1571-ben s õt ajánlta halálos ágyán utódjának.
426 IV, 132| sem nyomná most az ágyat, õt meg az ágy, ha a gonosz
427 IV, 136| a négy ló sebesen vitte õt kunyhótól kunyhóig a népek
428 IV, 138| panaszokkal, duzzogással: hogy õt a mennyeiek dezavuálták.~
429 IV, 138| is kijött, én is kivegyem õt az ezer év elõtti ködbõl,
430 IV, 140| volna már a halál, amely õt magával viszi.~- Rosszul
431 IV, 142| szavak mézével is kenegették õt is, Pataki Erzsébetet is.
432 IV, 148| öreg anyádnak, órákig kell õt ringatnom, míg elalszik.~
433 IV, 152| jártunk, összerezzenek, õt hallom, bár nem szólított;
434 IV, 152| kilökte õket a sátorából. Õt ne tegyék ilyen bolond esettel
435 IV, 152| kiveszed neki a tüskét, hogy õt örökre elveszítsem. Eredj,
436 IV, 152| Szmetany írnok hangja.~- Õt, õt, az alügyész urat. Azt
437 IV, 152| Szmetany írnok hangja.~- Õt, õt, az alügyész urat. Azt a
|