Rész, Fejezet
1 1, 1 | magunkszõrû ember. Aztán magam sem tanácslom, nagyon szegény
2 1, 2 | Dávidot?~- Hiszen éppen magam vagyok az!~Stofi úr kezébõl
3 1, 3 | eljátszik velünk az élet.~De én magam nem tartom unalmasnak mégsem.
4 1, 3 | akarom. Ha nem jönnek kentek, magam is megnézem.~Kati kedvéért
5 1, 3 | elestem, hagyjon engem a magam erejébõl felkelni. Az a
6 1, 4 | kegyelmed is vótum.~- Azt magam is látom - felel az öreg
7 1, 4 | elszédült a fejem… nem tudom én magam sem. A kapadohány ártott
8 1, 4 | fiú elborult homlokkal.~- Magam is azt tartom. Hagyjuk pihenni
9 1, 4 | félóráig. Olyan jól érzem magam.~- Olyan jól érzed magad!~
10 1, 4 | egymásnak ezen a világon.~- Magam is gondoltam arra…~- Úgy-é?
11 1, 4 | rá… azt hiszem…~- De még magam is azt hiszem.~- Hogy, mit
12 1, 4 | akarunk gondolkozni.~- Csupán magam voltam az öreg urral, midõn
13 1, 4 | tele.~- Rosszul fejeztem ki magam, orvos úr, - mondá reszketõ,
14 1, 4 | kabátzseb, hadd vegyem ki magam.~Az összegyûrt papírt csakhamar
15 1, 5 | Úgy van az jól, amint van… Magam akarom én azt így, jó ember.~
16 1, 8 | félóráig. Olyan jól érzem magam.~- Olyan jól érzed magad! -
17 1, 8 | egymásnak ezen a világon.~- Magam is gondoltam már arra…~-
18 1, 9 | szeretlek, Matyej fiam, - magam sem tudom, miért - mintha
19 1, 9 | Hát aztán?~- A jövõ évben magam foglak elvinni a regementhez,
20 1, 9 | Érted jöttem, édes fiam. Magam jöttem érted, mert hát nem
21 1, 9 | becsületre, azért jöttem el magam. Gyere no; ne bolondozz,
22 1, 9 | hát, egyél meg. Megadom magam.~S Bornemisza uram kézen
23 1, 9 | dolgokról fog szólni. Még magam is emlékszem Bornemisza
24 1, 9 | kérdezzen!~- Mióta szereti õt?~- Magam sem tudom. Van-e a szerelemnek
25 1, 9 | egyetlen hely, ahol jól éreztem magam, mert mikor ott tartózkodtam,
26 1, 9 | vállra vetett puskával, magam sem tudom, mi célból. Egy
27 1, 9 | vadászaton történt, azzal magam sem vagyok teljesen tisztában.~(
28 1, 9 | de nekem is megvannak a magam okai, amiért Boriskát nem
29 1, 9 | szeretlek, Matyej fiam, magam sem tudom miért, mintha
30 1, 9 | De hát aztán?~- Vagy magam viszlek ekkor a regementhez,
31 1, 9 | Érted jöttem, édes fiam! Magam jöttem érted, mert nem tartalak
32 1, 9 | becsületre, azért jöttem magam. Gyere no, ne bolondozz,
33 1, 9 | hát, egyél meg. Megadom magam.~S Gerge uram kézenfogva
34 1, 10 | Hallod-e Záhony, meggondoltam magam az éjjel, megnézem mégis
35 1, 10 | vette az apám harmadéve, magam is ott voltam a korponai
36 1, 10 | kiszabadítom az öreget, s kinevezem magam mellé kapitánynak.~Borka
37 1, 11 | elhárító mozdulattal -, magam szaladok el. A tûket nem
38 1, 11 | rendre inti.~- De hátha én magam kapnék kedvet?~- Maga egyházi
39 1, 11 | hadarta rekedten.~- Én magam hallottam ma, mikor a zsidó
40 1, 12 | két fiút görcsösen -, de magam is idegenbe megyek. Én sem
41 1, 12 | kiáltá fájdalmasan -, hogy a magam gyermekeit elvette!~A fiúk
42 1, 12 | egészet, majd megtudom, ha magam is ott leszek a másvilágon.~-
43 1, 12 | hozta elõ:~- Bizony már magam is elálmosodtam, alig várom,
44 1, 12 | Én alulírott kötelezem magam, Veres Lászlót holtomiglan
45 1, 12 | vagyok, de nem hitték. S én magam sem tudom fölfogni, hogyan
46 1, 12 | meglepetés volt rám nézve, aki magam vállalkoztam rá, hogy a
47 1, 13 | Olyan budai öregembert magam is ösmertem, aki még sohasem
48 1, 13 | nem szólsz?~- Szégyenlem magam, keresztapuska.~- Ejnye
49 1, 13 | hacsak nincsen valakim, akit magam helyett hagyjak. Istenem,
50 1, 13 | beadom a derekamat, azaz én magam gyûjtök arra a képre, melyet
51 1, 13 | kiküldte a hivatalnokot.~- Magam akarok lenni ezzel az úrral,
52 1, 13 | hogy meg van bolondulva?~- Magam gondoltam, fiacskám, mert
53 1, 14 | Hja, az titok. Oda én magam sem lépek be. Abban a kalitkában,
54 1, 14 | nem fejtegetem, mert abba magam is megbotlanék, hanem a
55 1, 15 | Konok, hazug vagy. Én magam vagyok rá tanú. Ott találtuk
56 1, 16 | pandúrt hozzon Técsõrõl. Magam indulok velök azonnal Verhovinára.~-
57 1, 17 | holttestét hazahozzák.~- Én magam vinném el, ha bírnám. Mert
58 1, 17 | vallomással:~- Nagy bûnös vagyok magam is, nemzetes nemes tanács.
59 1, 17 | kis kormányzóm. Hiszen én magam is gondoltam, mert ösmerem
60 1, 17 | tagolá:~- Nem, nem. Csak magam vagyok.~- Nagyon, nagyon
61 1, 18 | meg, ezen a helyen. Hát magam is arról gondolkozom… Hopp,
62 1, 18 | abroszkámat. Hej, haj, most már magam is perdülök egyet. Ilyen
63 1, 18 | Itt vagyok példának én magam. Engem a hitelezõim választottak
64 1, 18 | ünnepélyes arcot, mert elnevetem magam. Pedig most is öklel az
65 1, 19 | ezalatt. (Megvallom, én magam sem bírom kitalálni.)~Az
66 1, 21 | mindennap ebéd után megiszom a magam két icce borát, ma is meg
67 1, 23 | egyszerre csak szerettem magam lenni. Mindenki terhemre
68 1, 23 | következõknek, hirtelen áthajítottam magam a padon s követtem Piroskáékat.~-
69 1, 23 | ezalatt.~- Bizony, csak magam vagyok, mint az ujjam. Az
70 1, 23 | roppant félt a feldõléstõl (magam se tartom nagy mulatságnak),
71 1, 23 | Egy-két nap alatt beleéltem magam a változásokba. Hiszen e
72 1, 24 | útközben azonban nem bírtam magam visszatartóztatni némi csípõsségektõl.~-
73 1, 24 | végre is nem bánom már. Én magam semmi se akarok lenni, a
74 1, 24 | gratulálni a võlegénynek. Magam is megváltoztattam nézetemet
75 1, 24 | aprózva Szlimóczkynéval, én magam az idõközben útiruhában
76 1, 25 | csinálok egy virágpadot s magam ásom, magam gyomlálom. Jó
77 1, 25 | virágpadot s magam ásom, magam gyomlálom. Jó lesz papa?~
78 1, 25 | olyan gyémántgyûrût viselt (magam is láttam késõbb ezt a gyûrût),
79 1, 25 | Kisfaludy Társaság küldöttje, magam is ezen a vonaton utaztam,
80 1, 25 | kellett ösmernem (bár én magam nem megyek el ilyen szélsõségig),
81 1, 25 | Rákóczi-ünnepre, s egészen átengedtem magam az emlékeknek, melyek útközben
82 1, 26 | pénzünk lesz, mint szecska, magam is kiveszek hambárból mindjárt
83 1, 26 | szemét és forduljon el, magam szaladok érte. Aztán ha
84 1, 27 | egyrészt azért határoztam magam a városba menésre, hogy
85 1, 27 | pénzt lehet csinálni, ha magam mérem ki a boromat. Utánajárt
86 1, 27 | gondolja, hogy így mutogatnám magam a cselédség elõtt?~- Úgy?
87 1, 27 | Ki töltötte meg?~- Én magam.~- És azóta hol volt méltóságod?~-
88 1, 28 | folytassuk utunkat tovább. Én magam sem tudok a vasúton aludni,
89 1, 28 | dühösen. - Mit érek én a magam sírásával? Azt szeretném,
90 1, 29 | csináljak? Hiszen halálosan unom magam. Hát útra keltem, nem az
91 1, 29 | valamit. Mert annyira unom magam… ~- Meg kellene házasodnia,
92 1, 29 | Az ágyat majd felbontom magam is.~S ezzel az ablak melletti
93 1, 29 | vastárgy csörrent.~- Én magam is asszony vagyok - folytatá
94 1, 29 | csúsztam át szerencsésen, a magam álruhájában. És mégis kiment
95 1, 29 | még császári katona voltam magam is.~- Talán alatta szolgált
96 1, 29 | elpárologtak. Ezeken gyakoroltam magam. De sajnos, nem volt elegendõ
97 1, 29 | vonult.~- Van több fia is?~- Magam vagyok.~- Csodálom, hogy
98 1, 29 | fõhadiszálláson fekszik. Magam akarom õt ápolni.~- Tudom.
99 1, 30 | hozzá.~- Igen helyesen, magam is jobban szeretem az olyan
100 1, 31 | harisnya tele van aranyakkal, magam is nógatnám, de így csak
101 1, 31 | Kupolyi uram?~- Nem éppen magam - röstelkezik a nagyapóka -,
102 1, 31 | Becsület dolga, érted-e? Majd magam beszélem el otthon bõvebben.~
103 1, 32 | parancs van és azonfelül magam is veszélyes tendenciákat
104 1, 32 | város errõl fog zengni. Én magam írom meg nekik, ha a vidéken
105 1, 32 | No, én pedig megyek a magam útján.~Azokhoz a természetekhez
106 1, 32 | Hát írj neki! Mert én magam elvbõl nem kérek tõle semmit.~
107 1, 32 | ára van a földnek. És én magam sem bánnám már, elbetegesedtem,
108 1, 34 | Tudom.~- Õ mondta?~- Magam találom ki. Ha hozzánk jön,
109 1, 35 | Becsületemre mondom. Én magam ismertem õt, mikor vándorló
110 1, 35 | csináljak? Halálra unnám magam, ha egy kis zenét nem hallanék.~-
111 1, 35 | másik nap, hogy elhatározzam magam, a harmadik, hogy a bácsit
112 II, 2 | Hering« című kávémérésben.~Én magam is innen láttam kijönni
113 II, 3 | mint a többi. Megyek hát magam, mert nekem is becsületem
114 II, 4 | Hüm! Hm. No, no... hiszen magam is párbajt akartam.~Nagy
115 II, 5 | a hét csillagját! Azt én magam is úgy akartam. Engem ne
116 II, 6 | tiged, baratocskam, hogy magam izs sirnyi fogom feletted.
117 II, 6 | hiszem... rosszul érzem magam - selypített Kamilia. -
118 II, 6 | L’état c’est moi. Én magam vagyok az állam.~De azután
119 II, 7 | kisasszony!~- Azért kívánom pedig magam ilyen erõsen biztosítani -
120 II, 7 | kabátját begombolni.~- Ajánlom magam.~- Istenem önnel! - búcsúzék
121 II, 7 | szerencsétlenül lelöktem magam alatt - siránkozék Mády.~
122 II, 7 | éjjel beteg volt.~- Igaz. Magam is észrevettem, hogy többször
123 II, 9 | a mandátummal majd csak magam gyújtok pipára. Megértettél?~-
124 II, 10 | hogy ezt a bolondot sem a magam akaratából teszem, hanem
125 II, 10 | kikérdeztem mindent, hogy most már magam is beállhatok láz-kúrálónak.
126 II, 10 | Szuverén megvetéssel köpködök magam körül.~- Láttam már minden
127 II, 10 | lázatok, egyforma idõben, én magam sem bírom meghatározni,
128 II, 14 | ebből a portékából. Még magam is megcsóváltam a fejem,
129 II, 14 | hosszú tenyerével, hogy magam is azt gondoltam, miszerint
130 II, 14 | vendégfogadó?~Én megkötöttem magam. Nem szóltam semmit.~- No,
131 II, 14 | sajnálkozzak-e? vagy pedig vágjam be magam a kocsi derekába s röhögjek
132 II, 14 | nekem! No, az igaz, hogy magam is asinus ember vagyok,
133 II, 14 | 7, 9, 11.~Én elnevettem magam.~- No, most már felteheti,
134 II, 14 | Megölöm... fõbelövöm magam! Oh, én öreg, nagyfejû szamár!~
135 II, 15 | kevesen vagyunk.~Elnevettem magam.~- Hogy volnánk kevesen?
136 II, 15 | fürkészve valamit, mirõl még magam sem sejthettem, hogy mi.
137 II, 15 | Nagy kár, hogy csak magam tudtam, hogy ez csalás!~*~
138 II, 16 | Emlékezem diákkoromból, hogy magam is e nemes állatok egyikét
139 II, 17 | majszterné asszonyom, mert még magam sem tudom.~- Oh, hogy szállja
140 II, 17 | megjött Kutlik.~Hiszen magam is ezt akartam - és mégis
141 II, 19 | diskurzus a régi idõkrõl.~- Magam is pompásnak találnám. Az
142 II, 21 | kisebbet hoztam, mint máskor. Magam is éheztem ma, s meg nem
143 II, 21 | sehol semmit, fogtam hát magam, egy üvegdarabbal fölhasítottam
144 II, 21 | tenni fogok érdekedben. Ha magam is nem volnék oly szegény...~-
145 II, 22 | Ne búsuljon. Tudom én a magam dolgát. Mikor indulnak?~-
146 II, 22 | Milyen járatban lévén a magam részérõl, az úgyis ki fogván
147 II, 24 | hangosan önmagának.~- Bizony magam sem helyeslem a fiatalúr
148 II, 25 | Ne tagadja - hiszen én magam csodálkozom rajta legjobban.
149 II, 25 | mérföldnyire K. társulata után. Magam voltam, mint az ujjam. Kísérõ
150 II, 25 | további menetelre határozván magam, egy rántottát és egy messzely
151 II, 26 | becsületességedre bízom magam.~Ezzel tekintetes Tarka
152 II, 30 | címezve.~»Kedves fiam, Károly!~Magam nem mehetek értetek, itt
153 II, 33 | idegen érc veri, de engem a magam fajtájából csinált kalapács
154 II, 34 | humanitásban mindig kitüntettem magam. Gyöngédségem annyira feltûnt,
155 II, 34 | leírnom. Csaknem szégyenlem magam megvallani, hogy a félelem
156 II, 34 | eltisztítottam. Diadalmasan tekinték magam körül s elégülten szóltam
157 II, 35 | hogy az enyém, akkor végre magam fordítom a gyanút az állatra.
158 II, 36 | az ok, amiért fõbelõttem magam. Az ok szorosan összefügg
159 II, 36 | mintha nagyon furcsa lenne.~- Magam is ilyennek találtam - folytatá
160 II, 36 | s hosszasan ott feledtem magam, kezembe véve a kártyát
161 II, 36 | de a sikerrel nem ámítom magam. A gazemberek jól kifõzik
162 II, 36 | isten látja lelkemet, hogy magam még nyugalommal tûrném az
163 II, 37 | legszebb királygombák azok, magam szedtem reggel, s felét
164 II, 38 | nagy embertelenség lenne. Magam meg most rá nem érek, hogy
165 II, 40 | itthon - viszonzá Zengõ.~- Magam is csak késõn este jöttem
166 II, 41 | itt alkalmazni, melytõl magam is meg leszek lepetve, csak
167 II, 43 | nagyságod parancsolja. Én magam is igen helyesnek tartom,
168 II, 43 | az ilyen. Nekem megvan a magam jutalma lelkemben, s tinektek
169 II, 44 | csakhogy én nem szeretek magam inni, mint a korhelyok.
170 II, 44 | Szent Vazilra mondom, magam is...~- Kacsenko barátom,
171 II, 45 | mosolygó napfénytõl. De én magam, isten tudja: miért, lehet:
172 II, 45 | meg van mondva. Hüm! Én magam is, Csozemko, hehehe!~A
173 II, 48 | hiszi talán, hogy összeadom magam vele, egy paraszttal. Küldd
174 II, 48 | egykori tanítványaim közül magam körül, van köztetek pap,
175 II, 50 | van.~- Akkor hát ajánlom magam - mondá és rohant a lakására,
176 II, 51 | Bocsánatot kérek, de nem a magam nevében hanem hivatalnoktársaim
177 II, 52 | odavan a bolondulásig. Én magam meg már olyan vékonyra száradtam
178 II, 54 | gondolata támadt.~Megbosszulom magam atyám haláláért. Megölöm...~
179 II, 57 | tartom, szabatosan fejezem ki magam, midõn egyszerûen azt mondom:
180 II, 60 | nyugodtan halhatsz meg, s én magam is édesebb álmot fekszem
181 II, 61 | tisztítanod.~Nos, hátha én magam is tudnék olyan valódi angol
182 II, 61 | elcsaptam és remegve vágtam magam a dunyhák közé, szememet
183 II, 67 | szemfényvesztés«.~Filozófnak tartom magam, de meglehet, hogy csak
184 II, 67 | boldogság napfényét, azt hiszem magam is, hogy csak álmodom.~Mert
185 II, 67 | szólásra, elhatároztam, hogy magam is azt teszem, amit soha
186 II, 69 | Magyarországon.~Nemkülönben jártam magam is, ki a matematikától iszonyodtam
187 II, 71 | csakugyan el is határoztam magam, hogy fölkeresem e görbe
188 II, 71 | nem láttam, mert azután én magam lettem az ódon kastélyban -
189 II, 72 | boraikat.~- Hogyne tudnám, magam hozatom és készítem el a
190 II, 73 | kívül senki. Én elszántam magam, mert egy anonim levelet
191 II, 73 | mert e naptól kezdve én magam lettem a kísértet. - Én
192 II, 74 | üres szívemmel úgy érzem magam én is, mint Diogenes az
193 II, 75 | kormányokat ócsárló emberek, mint magam. A hatalom csak arra való
194 II, 75 | és magyarázgatni, azóta magam is észrevétlenül kedvet
195 II, 75 | Argenti Dömét, egészen a magam szisztéme szerint.~A dolog
196 II, 77 | volt, rémes színben láttam magam elõtt a jövõt, amidõn ki
197 II, 78 | keresztnevet meg pláne csak magam viselem. Tehát mégis csakugyan,
198 II, 80 | már emlékszem. Csakugyan magam is szerettem.~- Hát hogy
199 II, 81 | gondolat hirtelen elvágtam magam a kompániától, s utána a
200 II, 81 | azóta!~Hangosan elkacagtam magam - emberem pedig hangosan
201 II, 85 | ébrenléttõl, különb hangulatért.~Magam is így voltam, de nem feküdtem
202 II, 85 | gyalázatos csalást csak én magam tudtam, csak én magam sínylem.~ ~
203 II, 85 | én magam tudtam, csak én magam sínylem.~ ~A FALU LEGHÓBORTOSABB
204 II, 86 | Csitt, more! nem szoktam magam kéretni. A banda jóléte
205 II, 87 | Dunapentelén a piros pünkösdöt.~Magam is beláttam ezt a dolgot,
206 II, 87 | dolgot, annál is inkább, mert magam is körülbelül azért mentem
207 II, 88 | valami elbájoló. Nem ugyan magam miatt, mert én éppen annyira
208 II, 88 | szállodáig.~Ott aztán levetettem magam a dívánra s rájöttem, hogy
209 II, 90 | bocsát, melyek megzavarják a magam és enyéim nyugtát; vaskezekkel
210 II, 94 | jelezte a nagy rombolást, s én magam vágtam a legdühösebb arcot
211 II, 94 | csengõ, vagy nem.~- No, én a magam csengõjét nem engedem koptatni.
212 II, 95 | jöttem, de meggondoltam magam, nem hagyom itt többé; magammal
213 II, 96 | ütök, gyerekek! Elkiáltom magam a színi kritikátokkal szemben,
214 II, 96 | hogy kontra! s elõadom a magam nézetét is, s az lesz az
215 II, 96 | olyan erõs, hogy még én magam is félnék bele kikötni.~
216 II, 99 | Mentegetõdzöl ugye? Hogy egy órát magam is megengedtem? Millió kartács!
217 II, 99 | Szinte elérzékenyültem magam is - mondá Sir Ihon fölkelve -,
218 II, 99 | senki sem parancsol. Én magam parancsolok magamnak.~-
219 II, 99 | és nem indul, tudja meg, magam megyek.~- Menjünk együtt,
220 II, 99 | holnapig fõbe nem lövöm magam.~Ralph fölkelt, kalapját
221 II, 100| hatodik nagyhatalomnak«, én a magam részérõl szívesen engedem
222 II, 103| nem hagytam ám rászokni: magam is gondoltam; aztán lehet,
223 II, 105| jöttem, hogy Kállay Ödön és a magam nevében bocsánatot kérjek
224 II, 106| tartani az ember. (No, én magam legjobban szeretem a markomban
225 II, 108| álmodnak õk ébren is.~Én magam nem vagyok sem képviselõ,
226 II, 108| között levõ embernek tartsam magam?~A »Szegfû utca« Szeged
227 II, 109| igen kellemetesek, s én magam azon rossz nevelésnél fogva,
228 II, 109| lakos.~- Ah, az derék. Én magam is Pestre költözöm.~- Vigasztaló
229 II, 109| emlékezõtehetségének. Ezzel a revanssal magam részérõl is tartozásban
230 II, 110| irodalmi plágiumokat, mikor magam is plágiumot akarok elkövetni
231 II, 113| Kegyelmes uram! Én rosszul érzem magam s valószínûleg ki nem mozdulhatok
232 II, 114| tartottad, kedves öcsém - mondám magam is meghatva. - Az isten
233 II, 118| a jövõ hét, amikor már a magam sorsának a reperálásával
234 II, 121| kérem, ha már így elszóltam magam a mai közgyûlésen, legalább
235 II, 123| lefektettem õket az ágyba, magam pedig dolgom után mentem.
236 II, 125| ki csinálta? Ki más, én magam...~- Tehát forduljon ismét
237 II, 127| Mentegetõdzöl ugye? Hogy egy órát magam is megengedtem? Millió kartács; -
238 II, 127| Szinte elérzékenyültem magam is - szólt Kaziray felkelve. -
239 II, 127| senki sem parancsol. Én magam parancsolok magamnak.~-
240 II, 127| indul, tudja meg, hogy én magam megyek.~- Menjünk együtt.~
241 II, 127| holnapig fõbe nem lövöm magam.~VII. BEFEJEZÉS~Gábor fölkelt,
242 II, 134| jöjjetek! Majd végzek én vele magam!~No, már ebben a passzióban
243 II, 135| Borcsa! ma olyan üdének érzem magam, hogy azt hiszem, eljött
244 III, 1 | most délután hozzánk.~- Magam is szeretném, Bohuska, mert
245 III, 1 | te mondd, mint szeretem! Magam nem bírom elmondani. Istenem,
246 III, 1 | hallgass!~- Oh, Istenem, magam sem tudom igazán, hogy milyennek
247 III, 1 | tapasztalt egyéniségnek mondhatom magam s nem valami sihedernek,
248 III, 1 | ellen nincs kifogásom; és magam is szerepelni akarok abban;
249 III, 1 | koplalni! Ma megmérettem magam, s képzelje, tizennégy fontot
250 III, 1 | szeretlek, Matyej fiam, magam sem tudom, mért, mintha
251 III, 1 | üldözéstõl.~- Hát aztán?~- Vagy magam viszlek ekkor a regementhez,
252 III, 1 | messzirõl. - Érted jöttem, fiam. Magam jöttem érted, mert nem tartalak
253 III, 1 | becsületedre, azért jöttem magam. Gyere no, ne bolondozz,
254 III, 1 | hát, egyél meg. Megadom magam.~S Gerge uram kézenfogva
255 III, 2 | szaporán, a felsõ ablakból magam adom ki majd a keresztet,
256 III, 2 | Zsófi? Ámbátor a molnárnéért magam sem teszem kezemet a tûzbe,
257 III, 2 | Eh, miért ne mennék be magam is? - gondolta Szücs Pali. -
258 III, 2 | keményednek lelkében.~Én magam is dajkamesékkel szíttam
259 III, 2 | bánom, megteszem. Megalázom magam a fekete major juhásza elõtt.
260 III, 2 | megyek. Én nem alázom meg magam.~- No, hát akkor itt várlak
261 III, 2 | Itt a mostohaapjánál. Én magam vagyok az - vallotta be
262 III, 4 | keményednek lelkében.~Én magam a dajkamesékkel szíttam
263 III, 4 | kiálták mindenfelül, csak én magam ráztam a fejemet, aki színrõl
264 III, 8 | volt balra.~- No, no, hát magam is elmegyek a cirkuszba -
265 III, 12 | virágmagok becsülve. Én magam is jelen voltam annál az
266 III, 13 | megindult az adakozás, én magam is egy forintot szúrtam
267 III, 13 | követett el. Úgy éreztem magam, mint Tisza Kálmán, mikor
268 III, 14 | jómódú vendéglõs voltam magam is, de tönkre mentem, nõm
269 III, 24 | különben voltam a szerelmeimmel magam sem.~- Egy nagy kérésem
270 III, 24 | elsõ napon.~- De mikor én magam is a vármegye embere vagyok,
271 III, 28 | szót: »nagy dologban«, hogy magam is belesápadtam, bementem
272 III, 31 | Tudom is én? Eluntam magam. Nem tudok én úgy élni,
273 III, 36 | diskurzus a régi jó idõkrõl.~- Magam is pompásnak találnám, az
274 III, 40 | történt, s egyedül találtam magam egy ismeretlen falusi vendéglõben.~
275 III, 40 | neki, majd csak kivágom magam valahogy. Megrántám a csengettyût;
276 III, 42 | feledékeny vagyok. Pedig éppen magam írtam róla a négy sornyi
277 III, 45 | valamelyik végén (ki nem ismerem magam, merre lehetett) Filcsiknek
278 III, 45 | Nagyon az alján járt már…~Magam maradtam a szekeren a gyeplõt
279 III, 45 | téz! Durcásan hátravágtam magam az ülésen.~- Mármost azért
280 III, 45 | fel, mert megijed.~Tettem magam, hogy alszom, pedig nyitva
281 III, 47 | gyömöszöltem a zsákba s a magam szekrényébõl kincseket tettem
282 III, 49 | elõtt.~Hátam borsózott. Magam is érezni kezdtem, hogy
283 III, 49 | mint a vicenótáriusaimnak. Magam is majd elfelejtettem. Hát
284 III, 50 | örökkön-örökké, ha csak én magam nem csókolom le piros szája
285 III, 51 | Megteszem, biz isten, hogy magam is így megyek fel majd egyszer
286 III, 52 | Hiszen mind a tulajdon magam írása!~Valahol alul megtalálta
287 III, 55 | mondok el most.~Pedig nem is magam csináltam, hanem úgy készen
288 III, 57 | hunyorítással mondá ezt, hogy magam is szinte elmosolyodtam.~-
289 III, 60 | szerepembõl; úgy éreztem magam, mint egy üldözött ember,
290 III, 62 | olcsók«.~De ez se igaz. Én magam is azt hittem egy darabig,
291 III, 62 | egy kicsit, hát majd csak magam beszélem el, mi történt
292 III, 63 | kegyelmesem, hogy néha a magam nevét is elfelejtem, s a
293 III, 63 | bizony - mert elárulom, én magam is a pápai levéltárból szedem
294 III, 71 | aztán annyira beleéltem magam, hogy az egész geográfiából
295 III, 71 | gyerekekkel falunkban. Én magam is ösmertem a kis Gyurit,
296 III, 71 | persze, hogy nem lehet igaz, magam is elismerem, babonás sohase
297 III, 72 | kell.~- Hát én most ugye magam menjek el? - dörmögé az
298 III, 72 | Erzsébet.~- Hogyne ösmerném? Magam is udvari ember vagyok.~-
299 III, 75 | bácsi.~Erre aztán elnevettem magam.~- Igaz biz az! Oh, oh igazán
300 III, 77 | lennem este, s át nem adhatom magam a békés családi estelizésnek.~
301 III, 79 | vasútigazgatósághoz.~Belevetettem magam a legelsõ fiákerbe, s odaérve
302 III, 79 | lépcsõkön. Az utcán belevetettem magam egy fiákerbe s hajtottam
303 III, 79 | Ne esküdözz, kérlek…~Magam is láttam, hogy rossz a
304 III, 83 | ezt a falut?~- Akkor hát magam megyek - szólt az úrasszony
305 III, 85 | öcsém… ha a kisasszonyt én magam veszem el. Én úgy igazítottam
306 III, 89 | kívánja azt a haza tõled…«~»Magam mulatságára teszem. Ezt
307 III, 89 | elmondta e kis epizódot -, én a magam részérõl csak azt kívánom
308 III, 91 | Gyönyörûség volt azt meghallgatni.~Magam sem tudom, miért vigyáztam
309 III, 91 | csinálta meg a teámat, ahogy én magam csináltam azt meg.~A teából
310 III, 94 | barátom!~- Ritka hû barát, magam is látom - szólt a király
311 III, 95 | voltam, ha Pestre jött, magam is hazajöttem. Kerestem
312 III, 96 | erre: »már én mégis csak a magam akarata szerint cselekszem«.~
313 III, 102| arcképem? Hiszen még itt volt, magam láttam, fogtam egy óra elõtt!~
314 III, 102| magammal. Futni akartam innen, magam sem tudom hova. Egy tubus
315 III, 102| villant felém. Rávetettem magam fürgén, mint a gyík, Terepetyére.~-
316 III, 105| is fogadtuk, atyafiak. Én magam kilenc zászlót csináltattam,
317 III, 106| vegye észre a szobalány. Én magam eresztlek be a kisajtón.
318 III, 109| külön-külön beszédben.~Magam is szónokoltam a falvakban,
319 III, 109| arcokat tudsz vágni, hogy én magam is mikor rád nézek, azt
320 III, 118| ügyei nincsenek rendben.~- Magam is azt gondolom - dadogta
321 III, 120| vonattal, hogy ellássam magam a szükségesekkel.~- Nos,
322 III, 120| aláírták. A szöveget én magam írattam meg otthon a sógorommal.~-
323 III, 121| Hja, ha én azt tudhatnám! Magam is utána szaladnék az ilyen
324 III, 124| drótozhatják.)~Nehány bukási esetet magam is tudok: néhányat már meg
325 III, 129| lesz, ha megválasztatom magam vele képviselõnek, és azután
326 III, 129| a postán pénzt küldettem magam után - hát a pénzt csak
327 III, 129| menjünk - mondá Nagy Máté.~- Magam is elvégzem azt…~- No, még
328 III, 130| Ilyenformán gondolkoztam magam is, s a mondott napon, lecsapva
329 III, 130| igaz!~Kétségbeesve vetettem magam a kocsiba, de bármily sebesen
330 III, 135| Annyiszor elmondták, végre magam is beletörõdtem.~Hanem rá
331 III, 141| megváltoztatott harsány hangon -, hogy magam is huszárfõhadnagy voltam
332 III, 142| kész embernek képzeltem magam. Nem is olyan nehéz dolog!
333 III, 145| anekdotát, amit különben én magam csináltam.~Visszatérek a
334 III, 146| levegõ.~Amint kinyitottam, magam is szét néztem odakünn.
335 III, 148| szólhatni:~»Már én mégiscsak a magam akarata szerint cselekszem!«~
336 III, 148| Meghalni sose késõ. Meghalni magam is tudok. Hanem azt mondja
337 III, 148| élénken Ágnes. - No, ezt már magam is látni szeretném.~Az öreg
338 III, 148| ilyen a fiatalság, és én magam sem bánnám, de mért követeli
339 III, 148| baj, innen már hazatalálok magam is.~S mosolyogva hamiskásan
340 III, 148| semmi. Majd csak tán megélek magam is.«~Egy kicsit elszenderült
341 III, 148| úr annyi ideig?~- Bizony magam sem tudom megmondani. Mi
342 III, 148| Én pedig felviszem hozzá magam.~Mire hazaért Ágnes, már
343 III, 148| tanácsos békét hagyni.~…Én magam sem merem feszegetni tovább.~.
344 IV, 1 | kérem a stúdiumok miatt.~(Magam is éreztem, hogy ez végtelen
345 IV, 1 | Vakmerõ dologra határoztam el magam. Oh, hiszen olyan nagyon
346 IV, 8 | vármegyén folytatja.~Én magam ugyan sohasem viseltettem
347 IV, 8 | kivált, mert egy év óta magam is hajlani kezdtem kissé
348 IV, 13 | legalább ötször jártam meg így magam is. S ha kifogynak a tárgyak,
349 IV, 13 | Tíz forint sok pénz… Magam is csak nehezen bírnék annyit
350 IV, 14 | sóhajtott szomorúan.~- Én magam harcolok ezentúl kettõ helyett!~
351 IV, 17 | vitt el az ördög innen? Magam vagyok az oka. Itt van ni!
352 IV, 18 | írást, ha beteg nem volnék, magam cihelõdnék fel«… mert biz
353 IV, 22 | gazdag prókátor.~- Én a magam részérõl Pisztóry István
354 IV, 23 | nekik a szállásomat, s én magam elhurcolkodtam a vendéglõbe,
355 IV, 25 | hámról.~- Az ostorhegyes a magam nevelése, azt szeretem legjobban,
356 IV, 25 | minisztertanácsosok referádáitól, inkább magam mondom el a rendjel történetét.~
357 IV, 27 | Mikor a szegedi árvíz volt, magam is elmentem megnézni a rendkívüli
358 IV, 27 | hogy férfi kell oda. S magam megyek ki holnap reggel.~
359 IV, 28 | melyik a gyönge ital. Én a magam részérõi azt tartom, hogy
360 IV, 37 | örökösének. Ha jól emlékszem, én magam expediáltam a hivatalos
361 IV, 37 | házzal, kedves doktor?~- Magam költözködtem bele tegnapelõtt.
362 IV, 41 | szegezte ránk. Utoljára magam is rájöttem, hogy legjobb
363 IV, 42 | aludni, én majd megteszem a magam kötelességét az »osztályülésekben«.~(
364 IV, 43 | lesz az elsõ dolgom, hogy magam írok egy broschürt, az erdélyi
365 IV, 48 | a „sas-rend”, az nem a magam formájú szegény emberek
366 IV, 48 | elengedem önnek ezúttal, s magam beszélem el kivételképp,
367 IV, 49 | mesterségemet, de propter formam magam is úgy tettem, mintha nevetnék
368 IV, 52 | jelenetet nem rontom el, hanem magam is végignézem.~A leány ott
369 IV, 53 | faluban híre ment. Hogy én magam is beszéltem? Hát az igaz,
370 IV, 56 | alászolgálja!~Becsaptam magam után az ajtót, s elcsüggedve
371 IV, 59 | Huh, huh! Meggondoltam magam, excellenc!~- Mit gondolt
372 IV, 62 | fölé:~»Alulírott kötelezem magam az én Anna unokahúgom számára
373 IV, 68 | kiáltott fel a grófnõ.~- Magam is kezdem hinni! - dadogta
374 IV, 69 | környékén.~Meghajtottam magam, amint bemutatott neki az
375 IV, 69 | a várost, otthon éreztem magam benne.~Egyszer egy mérnök
376 IV, 72 | húzasd ki, fordulj vissza. Magam is veled mennék, hanem van
377 IV, 72 | pusztultál el.~Itt látom magam elõtt. Mintha egy elvált,
378 IV, 77 | emberek alakuljanak, de én magam nem alakulok.~Én az öregapámat
379 IV, 81 | magát.~- Igenis. Nem fogom magam türtõztetni, igenis, ön
380 IV, 82 | most megszegem), és ezentúl magam sem nyúltam többé a dohányhoz.
381 IV, 84 | túlsó partra, s én a fát magam után belököm a mélységbe,
382 IV, 90 | olvasni, amice, most már magam is. Az ördögbe, ebbõl második
383 IV, 90 | öregnek, s egytõl egyig magam vásároltam össze apródonkint
384 IV, 91 | Ez a kis vagyonkám van, magam szereztem, éppen annyi,
385 IV, 92 | még, azután bekerültem, magam sem tudom, hogy, a »kórházba«.
386 IV, 93 | azt teszi, amit tud. Én magam is megélhetnék hanyatt fekve,
387 IV, 95 | ravaszságomat, miért nem olvasom én magam ezt a kis történetet,33
388 IV, 97 | kerüljön. Szorítsátok, fiúk! Én magam pedig ezzel a fustéllyal
389 IV, 97 | többé.~Úgy is történt, én magam ott maradtam Gábel bácsinál
390 IV, 98 | természetesen hirtelen elkiáltom magam:~- Kontra!~A nagyapa dühösen
391 IV, 99 | szituációnak, elnevettem magam, s valóban igazat kellett
392 IV, 115| néven, mert voltaképpen magam sem vagyok kíváncsi az adómra,
393 IV, 115| Laci barátom, de tettem magam, mintha nem tudnám, mert
394 IV, 115| napot, mégse jön. Fogom magam, még egy sürgetõ rendeletet
395 IV, 117| KONTESSZ~1886~Nagyon eluntam magam a múlt nyáron. A Hernád
396 IV, 117| feleségemet Koritnyicára, én magam pedig beállítottam a párthoz
397 IV, 119| ne? - ígérte a király. - Magam is tisztelem a dicsõ elõdöt.
398 IV, 120| össze az anyagot fürdõn a magam élményeibõl, s télen dolgozom
399 IV, 120| odatolakodnak!~Annyira beleképzeltem magam apródonkint, hogy nekem
400 IV, 125| Jézuska adhatna nekem témát a magam dolgához.~Elgondolkoztam
401 IV, 126| erõszakot.~- Lefekszem én magam is. Csak tessék feldiktálni
402 IV, 127| maradt gyámoltalanról én magam is tudok. Az egyik Berkészi
403 IV, 128| sokáig kerestük.~Végre már magam is bele kezdtem nyugodni,
404 IV, 128| szemlélõ. Ma sem érzem én magam otthon sehol a világon,
405 IV, 128| hiszek az örök szerelemben. Magam is élõ példája vagyok.~-
406 IV, 128| szattyán-portéka. Hiszen majd kijön az.~Magam is reméltem. Mert nem is
407 IV, 129| itt vagyok élő példának én magam… Érdemes, hogy meghallgassák
408 IV, 131| keresztényvilág elsõ templomában; magam se hittem, hogy olyan édes
409 IV, 131| Nagyon bûnösnek éreztem magam. A nagyszerû choral; a tömjénfüst,
410 IV, 133| vadászatokra hívnak, nem győzöm magam kimentegetni; pedig már
411 IV, 134| okos. Mégis csak jó lesz a magam pártbelijéhez fordulni.
412 IV, 139| ilyen különös tajtékszipkát magam is szeretnék látni.~- Semmi
413 IV, 139| lehet.~Én, mint mondom, a magam mulatságából írom a novelláimat,
414 IV, 140| előszezonban gyógyíttattam magam holmi képzelt betegség miatt,
415 IV, 140| meghatott hangon.~- Unom magam. Lehet azonban, hogy beteg
416 IV, 142| Plutó esete.~Gyerekkoromban magam is láttam a Plutót. Nagy,
417 IV, 142| ördög, hanem a lovat, azt magam szeretném elvinni, hehehe.
418 IV, 142| Minden gyerek tudja már azt. Magam is élõ szememmel láttam…~-
419 IV, 142| nem ló, akkor ördög. De én magam meg két ördög vagyok, tekintetes
420 IV, 145| gondolkozott, aztán így szólt:~- Magam is belátom, hogy tested
421 IV, 145| Jer, támaszkodj reám, magam mellé veszlek a lóra.~-
422 IV, 146| idõ óta nem szólt semmit. Magam hoztam fel egyszer.~- Mennyire
423 IV, 146| omnibuszra fognak ülni, még magam is. De ez idõk elmúltak.
424 IV, 146| megállj! Át tudok én jönni a magam emberségébõl is.~Felgyûrte
425 IV, 147| emleget még? Kikkel tegyem magam érintkezésbe?~Ezt a delphibeli
426 IV, 147| végem van), begöngyöltem magam a dunyhák közé; mire megint
427 IV, 151| Eltarthat ez õszig is.~Azt már magam is tudtam a gyomorhurutokról,
428 IV, 151| apa?«~Nyugtalanul dobálom magam az ágyamban. A virrasztó
429 IV, 151| volt. Könnyebben éreztem magam. A biztonság is, hogy nincs
430 IV, 151| vissza nem jön többet.«~Én magam is tehát örömmel tudatom
431 IV, 152| jártak-keltek a városban.~Én magam is jól leeresztettem a zöld
432 IV, 152| Szepességbõl hozattam melléje, s én magam is törtem a német nyelvet
433 IV, 152| paphoz és kitörültetném magam a matrikulából. Tudja meg
434 IV, 152| egy tükör - feleltem -, magam is hallottam a recsegését.~
435 IV, 152| a városon kívül találtam magam, a Tiszánál. A hatalmas
|