Rész, Fejezet

 1   1,  11|   Sótony a szemeivel.~Aztán a siránkozó nõ felé fordult Tereskey:~-
 2   1,  15|    Anetta anyó, az õ édeskés, siránkozó hangján -, miért ne engednék
 3   1,  19| esztendõbõl maradt fel ránk a siránkozó párbeszéd a ló és gazdája
 4  II,  7 |   intett a középsõ szobában a siránkozó Mucinak, hogy maradjon hátra,
 5  II,  14|       mikor fáj ám - feleltem siránkozó hangon.~- Hát az időt haszontalanul
 6  II,  61|       nélkül, sõt mosolyogva, siránkozó inasához:~- Ne pityeregj,
 7  II,  72|     Krammer úr elcsap.~Hangja siránkozó volt.~- Tesz is az valamit -
 8  II,  85|     Az Istók hangja egyszerre siránkozó lett; hosszú kezeit áhítatosan
 9 III,  58|    van, kedves doktor - mondá siránkozó hangon -, Schwarcz Dóri…
10  IV,  33|        nemzetes uram - feleli siránkozó képpel.~- Mi sült el, te
11  IV,  42|  Felugrott, utunkat állta, és siránkozó hangon vallotta:~- Kilenc
12  IV,  44|  alkalmatlan volna az - szólt siránkozó hangon -, mert a csatatérrõl,
13  IV,  62|      az - kiáltá a szerkesztõ siránkozó hangon.~- Ne csináljon,