Rész, Fejezet

 1   1,  16|   meg-meglökve a mellette álló Peléczi Jánost, egy vén írnokot,
 2   1,  16|        már magán a sor, domine Peléczi! Rendben vannak-e a nyalánkságok?~
 3   1,  16|       vannak-e a nyalánkságok?~Peléczi vigyorgott.~- Együtt van
 4   1,  16|       a szebbnél szebb leányok Peléczi mellé. Egyik magas, kevély
 5   1,  16|      hogy feleljen, mert maga, Peléczi, egy közönséges fatuskó,
 6   1,  16|       Csak azt akarom mondani, Peléczi, hogy mikor a király kiválasztja
 7   1,  16|        Semmi, semmi - suttogta Peléczi ijedt hangon -, õfelsége
 8   1,  16|        lencsével a bal állán), Peléczi által betanítva, egy alkörmössel
 9   1,  16|      alkalmi rutén dalt (talán Peléczi szerzeményét):~Húsz pici
10   1,  16|        És magad, és magad is«…~Peléczi büszkén dörzsölgette a kezeit. »
11   1,  16|     különös nászszertartásban. Peléczi egy rögöt dobott a sűrűségbe: »
12   1,  16| rendelte ki udvari szolgálatra Peléczi.~Ott bent ebédel egyébiránt
13   1,  16|        amit tudott, a Mihályi, Peléczi szereplését, mindent, mindent.