Rész, Fejezet

 1   1,  31 |   belõle vagy két »huzatot« az öregre. Hát elaludt tõle, mint
 2   1,  31 |        volt, úgy mosolygott az öregre, hogy egészen megboszorkányozta.~-
 3   1,  34 |        de néha rámosolygott az öregre, s ez tündöklõbb volt a
 4  II,  123|  levette nagy köpenyegét és az öregre teríté.~- Hova visznek? -
 5  II,  123|        szolgabíró odanézett az öregre, azután a két gyermekre,
 6  II,  123|         azután odatekintett az öregre.~- Nagyapám! - dadogá elsápadva.~-
 7  II,  123|   tapsolt kezeivel, s mikor az öregre ránézett, elszomorodva mondá:~»
 8 III,  2  |    élénken emeli fel a lány az öregre s mohón szól közbe:~- Lássák,
 9 III,  2  |    beteg hálás szemeket vet az öregre s elmélázva kérdi:~- Mikor
10 III,  25 | ijedten nézett fel ilyenkor az öregre.~- Megelõzni tudni a halált,
11 III,  53 |      bámész szemeket vetett az öregre.~- Ön csodálkozik? Pedig
12 III,  142|        s csak azután néztem az öregre ámulattal:~- Hogy bírta
13  IV,  83 |   vagyok.~Részvéttel néztem az öregre. Istenem, hát így néz ki