Rész, Fejezet

 1   1,  29 |          megfújta az úton.~- De ön nyöszörgött, madame, és én… ~- Kétségtelenül
 2   1,  29 |       Legalább már ne nevetne ki - nyöszörgött a hadnagy.~- Nem magát nevetem,
 3   1,  31 |           csak pihent és csöndesen nyöszörgött.~- Mi bajod, kisleány? -
 4   1,  31 |          lehunyta a szemeit és nem nyöszörgött úgy, csak a lélegzete volt
 5  II,  7  |         beteg vagyok, kisasszony - nyöszörgött tovább feleletül a kóbor
 6  II,  15 |          gazdagon megjutalmazlak - nyöszörgött az alázatos hang a mélységbõl.~-
 7  II,  22 | szénapadláson.~- Ne kiabálj úgy! - nyöszörgött a kétségbeesett ember roskadozva,
 8  II,  129|         alig tudott beszélni, csak nyöszörgött s hörgött a melle, a nyaka
 9 III,  1  |     pártfogoltja nyugodt volt vagy nyöszörgött. Éjfél után majdnem folytonossá
10 III,  58 |            rogyott alá a székbe, s nyöszörgött ott, mint egy haldokló.
11 III,  94 |    elkezdte nyalogatni a kezeit, s nyöszörgött, farkát csóválta, mintha
12  IV,  144|          az inget, a Marcika pedig nyöszörgött, jajgatott.~Jajgatott napokig,
13  IV,  144|      jajgatott.~Jajgatott napokig, nyöszörgött hetekig, míg egyszer csak