Rész, Fejezet

 1   1,  1  |                          jönni.~- János öcsém! - nyögte ki nagy köhintések közt
 2   1,  2  |                      sóhaja volt az, hol a vihar nyögte el magát s a visszhang visszaverte
 3   1,  12 |                        valók vagyunk.~- Jó, jó - nyögte a beteg, miközben összevacogott
 4   1,  17 |                        kezével, míg ajka elhalón nyögte:~- Hazudik ez az ember!~
 5   1,  18 |                    meredt.~- A Pálfát adod el? - nyögte összetörve. - A Pálfát te,
 6   1,  20 |                          szárnyait.~- Esküszöm - nyögte elhaló hangon -, hogy tiszta
 7   1,  21 |                         volnék.~- Tudom, tudom - nyögte összetörve és a fogai vacogtak,
 8   1,  31 |                    lehetett.)~- Verona, Verona - nyögte csöndesen, bágyadtan.~A
 9  II,  40 |                        az ön vendégei lennénk? - nyögte Ardon -; ha jól tudom, mi
10  II,  97 |                összerogyott.~- Megjöttem, uram - nyögte halkan. - Elvégeztem pályafutásomat,
11 III,  72 | ötvenkétezernégyszázhuszonhárom… Leírtad?~- Le - nyögte Kristóf elsápadva -, de
12  IV,  52 |                         visz haza.~- Meghalnék - nyögte bágyadtan -, meghalnék a
13  IV,  127|                    került a vár s huszonkét évig nyögte a félholdat, míg a töröktõl