Rész, Fejezet

 1   1,  12 |   összecsókolództak, Rozsomák megsajnálta õket, s maga is elkezdett
 2   1,  18 |  fenyegetõ hangon.~Marjánszky megsajnálta.~- No jó, nem megyek. De
 3   1,  23 |      álmok gyötörnek.~A mamám megsajnálta az öreg kovácsot s odakiáltotta
 4   1,  29 |    vette ki a suttogásból, és megsajnálta a szegény öreg papot.~-
 5   1,  31 | kétségbeesett és már ezerszer megsajnálta, hogy nem ment Vincével
 6  II,  4  |    volna.~Miska öcsénk nagyon megsajnálta a haragvó embert: próbálta
 7  II,  6  | korcsmájáig ért, addig nagyon megsajnálta azt a hallatlan pazarlást.
 8  II,  33 |    lakik s hentesmester. Deák megsajnálta a gyermeket, megfogta kezét
 9 III,  2  |      ködmönömet: fázom.~Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon
10 III,  12 |     palántát, de az is mintha megsajnálta volna amit tett, kiégette
11  IV,  109|    égtek, a jószágigazgató úr megsajnálta, és így szólt nyájasan:~-
12  IV,  127|     Várt egy kis ideig, aztán megsajnálta: »Kár volna azért a derék
13  IV,  127|    bízta meg.~A dajka azonban megsajnálta a hat szép gyermeket, egy