Rész, Fejezet

 1   1,  12 |      szögletébõl: »Úgy van!« Megbotránkozva néztek oda, hát az udvari
 2   1,  13 |       kiáltott fel Mliniczky megbotránkozva s hevesen hadonászva a kezével. -
 3   1,  24 |     fejét rázta és rámordult megbotránkozva:~- Az nem lehet. Mit gondolsz?
 4   1,  26 |      ijedten sikított fel, s megbotránkozva felemelte ugyanazt a megcsókolt
 5   1,  34 | mellett állt.~Az öreg legény megbotránkozva nézett gazdájára.~- Csak
 6  II,  36 |         kérdé Harry.~Az öreg megbotránkozva nézett fel a hálátlan, méltatlannak
 7 III,  1  |     ábránd, Stevo!~Csemez úr megbotránkozva tekintett a közbeszólóra
 8 III,  75 |        Szent isten! - mondám megbotránkozva. - Minek annak a tizenöt
 9 III,  108|   ember, Kádár - mondá Mária megbotránkozva s alig várta, hogy Murányba
10  IV,  25 |   Hogyisne - szólt a fõispán megbotránkozva -, ki hallott olyat, mikor
11  IV,  131|    befirkantja.~A szolgabíró megbotránkozva nézett a képviselõre, ki
12  IV,  146|       A krispines asszonyság megbotránkozva fészkelõdék helyén s talán
13  IV,  146|     módon a szárazra.~A mama megbotránkozva rivallt rá, szúrós szemeivel