Rész, Fejezet

 1   1,  2  |    aki elmondta, Kálmán volt. Kitörõ örömmel fogadták, mikor
 2   1,  4  |    futott rajtok keresztül. A kitörõ düh festékezett arcán s
 3   1,  4  |       föl Erzsi szenvedélyes, kitörõ hangon.~A beteg gyönge nyöszörgésre
 4   1,  8  |    futott rajtok keresztül. A kitörõ düh festékezett arcán s
 5   1,  15 |     de csak mégis elharapta a kitörõ szót és gondolkozott, sokáig
 6   1,  19 |     Józsi fiam - kiáltá eléje kitörõ örömmel az ezredes.~(- Bizony
 7  II,  4  |  Etelka ujjain összeolvasván, kitörõ örömmel kiált fel:~- Nyolc
 8  II,  6  |      a bámulattal vegyes öröm kitörõ ámulatával.~Most már Ilonka
 9  II,  35 |    emeletének nyitott ablakán kitörõ világosság vonta magára.
10  II,  120|     fõispán és társai félve a kitörõ vihartól, kezdték magukat
11 III,  132|  hírét?~- A Gálynak? - kiáltá kitörõ örömmel majdnem a nyakamba
12  IV,  121| Persze hogy te vagy - kiáltám kitörõ örömmel. - No, ez derék
13  IV,  146|    szólásra határozta magát s kitörõ bõbeszédûséggel hadarta:~-