Rész, Fejezet

 1   1,  13 | Jahodovska tiltakozón emelte fel karjait.~- No persze, csak azt lesse!
 2   1,  18 |    uracskám«.~Ezzel megfordult s karjait negédesen lóbázva, haladt
 3   1,  18 |         a fejét, ábrándosan és a karjait renyhén leeresztette.~-
 4   1,  20 |        gömbölyû, barackvirágszín karjait jobbra-balra.~- Hát teljességgel
 5   1,  27 |    Balassát, megindult a lejtõn, karjait bágyadtan alálógatva, s
 6   1,  32 |       negédesen, barackvirágszín karjait kislányosan lóbázva a levegõben.~-
 7  II,  38 |         magasra emelte világverõ karjait, megvillogtatta feje fölött
 8  II,  84 |          s amint csontos, hosszú karjait leereszti, hogy a halál
 9 III,  1  |          markát összeszorítva, a karjait kinyújtá.~- Ki egy akkora
10 III,  42 |          én Mihályom ott állott, karjait összefonva mellén s úgy
11 III,  57 |    hónaljáig, látni engedve szép karjait, melyeket pajkosan szétterjesztett,
12  IV,  95 |          ki eléjük, és kitárta a karjait.~Szemének egy lángvillanata
13  IV,  152|        ezek, hogy a Matykó ölelõ karjait kibírnák.~Hát az is valami.