Rész, Fejezet

 1   1,  4  |       szomorú gondolatnak.~- Mint a jég! - szólt Erzsike mellé lépve
 2   1,  8  |       szomorú gondolatnak.~- Mint a jég - szólt hirtelen Vilma mellé
 3   1,  13 |            özvegy, hogy egy darabka jég úszkált a tetején, csillogott-ragyogott,
 4   1,  32 |      egy-két nap múlva már nem lesz jég. És semmi nyoma sem marad,
 5   1,  34 |         természetû és hideg, mint a jég. Aztán otthon ülõ, mint
 6   1,  34 | panaszkodott Apró uram. - Elverte a jég, egyetlen fürt se maradt
 7  II,  83 |        láthatár körös-körül. A sima jég ezüstös lapja meg-megcsillan
 8  II,  83 |         csókolja a hímporát, mert a jég is csak olyan, mint a nõi
 9  II,  83 |              s nem marad ott a sima jég hátán semmi egyéb, csak
10  II,  94 |          elégett volna ház, asztag, jég elveri a termést, mind nem
11 III,  2  |        prédikációt, vagy a határt a jég elverte, azt is mind a Galandáné
12 III,  4  |        prédikációt, vagy a határt a jég verte el, azt is mind Galandáné
13  IV,  128|      táncoló rajokban, összetörte a jég s kioltogatta a szél. Az