Rész, Fejezet

 1   1,  20 |      vigyorogtak most rá a halomra hányt dudorok, fodrok, csipkék
 2   1,  31 |            és már negyven forintot hányt el a cigánynak:~- Hja, lelkem,
 3   1,  31 |     szolgámat.~Mintha egymázsányit hányt volna le magáról, most már
 4   1,  31 |     házfalhoz támaszkodott és vért hányt. Aztán elgyöngülve ült le
 5  II,  21 |   csillagok újra elõbújtak a rájuk hányt rongyok, a felhõk alól.
 6  II,  26 |         füle mellett, mint a falra hányt borsó; nem sokat hederített
 7  II,  115|           A kisfiú szeme szikrákat hányt a vágytól. Mindig közelébb-közelébb
 8 III,  64 |          nevetett, tüzes szikrákat hányt, hófehér karjaival pedig
 9 III,  148| festekezett arcán. Kétségbeesetten hányt összevissza mindent, de
10 III,  148|      fölemelte, szeme zöldes fényt hányt, mint a kígyóé.~Még egyszer,
11  IV,  104|       rágta az életgyökereit. Vért hányt. De exaltált természete
12  IV,  127|             Csák Máté, aki fittyet hányt a királyoknak és a törvénynek.~
13  IV,  127|           A vár erõs volt, nevetve hányt Majláth fittyet az ötezer