Rész, Fejezet

 1   1,  11 |    voltunk? - kérdé a fõbíró elszomorodva, hivatalához nem illõ naivsággal.~-
 2   1,  12 |       Persze, persze - mondá elszomorodva -, embert lehet, de hogy
 3   1,  12 |    sehogy sem lehet bejutni.~Elszomorodva fordult meg, s amilyen feszesen,
 4   1,  12 |     Ez már baj - szólt Pista elszomorodva.~- Olyan baj, amelynek jó
 5   1,  24 |         Oh, igen -, folytatá elszomorodva -, igazán unheimlich mindennap
 6  II,  34 |      A kis nyulacska egészen elszomorodva guggolt az egyik sarokban.
 7  II,  123|     Jánost lehajtott fejjel, elszomorodva az utca közepén.~- Elviszem
 8  II,  123|    mikor az öregre ránézett, elszomorodva mondá:~»Milyen furcsa vagy
 9 III,  1  | parasztlegénynek is.~Egészen elszomorodva futott föl a létrán az akol
10 III,  21 |    gondoltam - mondá az öreg elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül
11 III,  77 |      zavargások?~Egyik-másik elszomorodva kérdi a szomszédjától:~-
12 III,  123|       szóltam kimondhatlanul elszomorodva. - Tehát még õ is… még a
13  IV,  35 |      s maguk a megyeisták is elszomorodva morogják: »Hát már megint?«~