Rész, Fejezet

 1   1,  18 |      a forintot« - s ahogy az elkeseredett ember szokta, rácsapott
 2  II,  33 |     havidíjjal szerzõdteté az elkeseredett színészt, kinek már akkor
 3  II,  60 |  halála fölött kétségbeesésig elkeseredett anyjával, a szegények utcájába
 4  II,  90 |  kiáltott föl a Tisza tündére elkeseredett hangon. - Gátakat vet szabadon
 5  II,  91 |   kóstoltam, hanem csak bort, elkeseredett kebellel néztem, hogy két
 6 III,  111|  odább.~A cigánybanda roppant elkeseredett. A prímás a hegedûjére támasztotta
 7 III,  148|    kukoricás földekre. Valami elkeseredett ellensége lehet, ennyi az
 8  IV,  9  |    szép kisasszony föltett ez elkeseredett versengésben, ki is vitte
 9  IV,  65 | kriminálisra.«~Zuvics végképp elkeseredett, s még aznap megsürgönyözte,
10  IV,  100|       olvasta, hogy alulírott elkeseredett atya kitagadja úgy atyai
11  IV,  101|   egymást azóta, megindult az elkeseredett verseny - a két fiú szeretetéért.~
12  IV,  109|  számára?~Koczó úr még jobban elkeseredett, de magába fojtá mélységes
13  IV,  134|   mondják meg!~Ott hagytam az elkeseredett szittyát, s elõtaláltam